Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-22 / 298. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. DECEMBER 22.. SZERDA Kitüntetések a megyei önkormányzat megalakulásának évfordulóján Számvetés jutalmazással Kettős köszönet Pest megyének Az idén másodszor kapott szép elismerést szűkebb hazájában a kartali asszonykórus, mely­nek képünkön néhány tagja látható vezetőjükkel, Maczkó Máriával (balról), a Népművé­szet ifjú mesterével. A Vankóné Dudás Juli díj után most a Pest Megyéért Emlékérem ki­tüntetést vehették át (Folytatás az 1. oldalról) Elmondta: az utódokra is bőven marad tennivaló, de az év végi számvetésben az ered­ményekről is beszélni kell. Kü­lön méltatta azoknak a Pest megyei sportolóknak a teljesít­ményét, akik az európai és vi­lágversenyeken, valamint itt­hon is hírnevet szereztek me­gyénknek. Ez a nap, amikor a díjakat Pest Megye Önkor­Inczédy János ezután átadta a Pest Megye Díszpolgára ki­tüntetést Kosáry Domokosnak, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnökének. Az akadémi­kus, aki éveken át a Pest Me­gyei Levéltárban dolgozott, egész életművéért, a szabad­ságeszme töretlen vállalásáért, megyénk és az ország feleme­lése érdekében végzett munká­jáért kapta a magas elismerést. A csömöri cserkészek betlehemes játékot mutattak be a meghívott vendégek előtt Erdó'si Agnes felvételei mányzatától átvehetik azok, akik megérdemelték — folytat­ta az elnök —, kiváló alkalom arra, hogy végiggondoljuk: az elmúlt években szabadon, hő­kében-építhettük országunkat. Kosáry Domokos megkö­szönte a megyei közgyűlésnek a kitüntetést. Elmondta: a me­gyeháza épületében egy nem­zedékkel ezelőtt talált menedé­ket és ekkor alkalma volt meg­ismerni Pest megye életét, job­ban mint az ország bármely más területét. Az akadémikus megköszönte azt a lehetősé­get, hogy nyolc évet tölthetett az épület falai között, ahol — mint megfogalmazta — ma is otthon érzi magát. Ezután a közgyűlés elnöke Básthy Lászlónak nyújtotta át a Pest Megyéért-emlékérem kitüntetést. A nyolcvan eszten­dős pedagógus jelentős szere­pet vállalt a hatvanas években a mezőgazdasági szakember- képzés beindításában. Kiemel­kedő pedagógiai munkásságá­nak köszönhető, hogy tanítvá­nyai ma is aktívan tevékeny­kednek az oktatásban. Ugyan­csak a Pest Megyéért-emléké­rem kitüntetést vehette át a kartali asszonykórus. A 15 nyugdíjas asszony a helyi kö­zösség kulturális kincseinek őrzését vállalta magára. A nép­hagyomány folytatásának ne­mes és felelősségteljes munká­jáért kapták az elismerést. Ezt követően Inczédy Já­nos Testnevelési és Sportdíj kitüntetést adott át a ceglédi Gál Józsefnek és a gödöllői Kirchoffer Józsefnek. A díjak átadása után a népviseletbe öl­tözött kartali asszonykórus csodálatos karácsonyi éneke­ket és népdalokat adott elő. A közelgő karácsony adott alkal­mat arra, hogy a csömöri Hu­nyadi János Általános Iskola cserkészcsapata betlehemes já­tékot mutasson be az ünnepi közgyűlésen részt vevők előtt. Ezután került sor a világver­senyeken és a magyar nemze­ti bajnokságokon eredménye­sen szereplő versenyzők és edzők munkájának elismerésé­re. A megyei önkormányzat 110 serleget vásárolt erre az alkalomra és oklevelet is kap­tak a megye hírnevét erősítő sportolók. (A spotdíjak átadásáról részle­tes beszámolónk a 15. oldalon) - Halász Csilla Kosáry Domokosnak, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökének adományozta a me­gyei közgyűlés a Pest Megye Díszpolgára kitüntetést. Áz akadémikus a tegnapi díszköz­gyűlésen vette át az elismerést, ezt követően pedig interjút adott munkatársunknak. A gödöllői könyvtáros — Professzor -úr! Meglehető- sen régen kezdődött Pest me­gyével a kapcsolata: az ötve­nes években főkönyvtáros volt Gödöllőn. Hogyan került a vá­rosba? — Engem 1949-ben eltávolí­tottak az egyetemről, a Törté­nettudományi Intézetből és az Eötvös Kollégiumból, ahol ta­nár voltam. Egy darabig nem volt állásom. Azután meghív­tak könyvtárosnak az Agrártu­dományi Egyetemre 1952-ben. Az egyetem könyvtára 1954-ben kiköltözött Gödöllő­re, ekkor lettem a könyvtár ve­zetője. Az agrártudományok egy kicsit távol álltak tőlem, bár a történésznek természete­sen mindenhez kell értenie. Gö­döllőn olyan kiváló emberekre találtam, mint Horn Artúr, Máté Imre, Lázár Vilmos és még egy páran, akik számomra nagyon otthonossá tették ezt a munkát. Ott voltam egészen 1957-ig, amíg el nem szállítot­tak egy másik helyre, ahová nem egészen önszántamból mentem. — Három évet töltött bör­tönben. Hogyan élte meg azo­kat az időket, tudta-e folytatni tudományos munkáját? — „Divat” volt börtönben lenni 1956 után. Az értelmiség­nek egy jelentős csoportja talál­kozott ott. Én Déry Tiborral voltam egy cellában, de ha el­mondanám, kik ültek ott, ak­kor az egy egészen érdekes névsor volna. A börtönévek alatt eleinte nem volt alkal­mam tudományos munkát foly­tatni, később megengedték, hogy könyveket kapjak. Déry Tibor ekkor írta G. A. űr X-ben című regényét, én pedig a Széchenyi Döblingben című könyvemet, amit azután némi késéssel 1981-ben nyomtatás­ban is kiadtak. Az ötvenes években a magamfajta ember nagyon elszigeteltnek érezte magát. Elkerültek az emberek, úgy éreztem, benövi a küszöbö­met a fű. Amikor viszont bör­tönbe kerültem, gyakran előfor­dult, hogy dedikált könyveket küldtek be nekem, nem féltek, nem szégyellték ezt a kollégá­im. A Széchényi-könyvem írá­sához olyan angol nyelvű köny­vekre volt szükségem, ame­lyek nem voltak megtalálhatók Magyarországon. Akkor az Or­szágos Széchényi Könyvtár nemzetközi kölcsönzésben a londoni British Múzeum könyvtárából kért könyveket a számomra. Nem vagyok két- ségbeesős típus, a börtönben nyugodtan dolgoztam tovább. — Amikor 1960-ban kijött a börtönből, a Pest Megyei Le­véltárba hívták dolgozni. Ho­gyan emlékezik vissza azokra az évekre? — Nagyon sokat köszönhe­tek annak, hogy a levéltárba ke­rültem, nemcsak azért, mert ez egy állandó munkahely volt az akkori nem föltétien kedvező viszonyok között, hanem azért is, mert szakmailag nagyon so­kat tanultam. Az ember mindig azt szokta elmulasztani, hogy nagyon mélyen belenézzen a társadalom egész vertikumába. Én itt a Pest Megyei Levéltár­ban a 17—18. századi iratokat az egyedi darabokig végignéz­tem, egy egész sor tanulmányt írtam erről. Rekonstruáltam például a kuruc kori Pest me­koztam a megye életével. A pa­raszti nagycsaládot próbáltam rekonstruálni. A népességet úgy szokták fölmérni, hogy ha van egy név, azt megszorozzák öttel. Aztán rájöttem, hogy ez a módszer nem egészen tükrözi a valóságot. A nagy állattartó falvakat tanulmányozva kide­rült, hogy a jobbágyoknak sa­ját cselédeik voltak, ezenkívül sok esetben töredékcsaládok él­tek velük együtt. Ha az ember az egykorú összeírásokat, fő­leg az egyházi összeírásokat megvizsgálja, akkor kiderül, hogy égy-egy név mögött nem Kosáry Domokos: Különösen jólesik, hogy ismerős környezet­ben megbecsülnek gyét, az egykori kuruc katonák névsorát is közöltem munkám­ban. Más tanulmányok is szü­lettek az itteni tevékenységem­ből. Sokkal alaposabban megis­mertem az akkori magyar társa­dalmat, annak a legkülönbö­zőbb rétegeit. Emlékszem, vol­tak olyan parasztlevelek, amelyben elmondják a falusi­ak, mit éltek át a Rákóczi-sza- badságharc alatt. Olyan volt ez számomra, mintha végigéltem volna az akkori eseményeket. Rendkívül fontosnak és hasz­nosnak tartom az itt töltött időt. Ma is szívesen gondolok vissza ezekre az évekre. A vi­lág nem egészen úgy alakult, ahogy az én ízlésemnek megfe­lelt volna, de ide a levéltár vas­tag falai közé a külső zaj nem jött be. Nyugodtan tudtam itt dolgozni, rendkívül hasznos na­pokat töltöttem itt. Úgyhogy én kettős köszönettel tartozom Pest megyének: egyrészt azért az elismerésért, amit most kap­tam és ami nagyon jólesett, va­lamint azokért az évekért is, amelyeket menedékként élhet­tem végig itt egy számomra nem igazán kedvező világban. Pest megyei körkép — Számos könyvében, mun­kájában tér vissza Pest megye múltjára, történelmére. Ez azt bizonyítja, hogy az itt töltött évek bizonyos szempontból ké­sőbbi munkásságát is meghatá­rozták. — Igen, ez valóban így van. A kuruc kori Pest megyén kí­vül írtam a nagytétényi paraszt- mozgalomról és több kisebb- nagyobb tanulmányban foglal­ót, hanem tizenkét-tizenöt em­ber van. Azt is nagyon jól lehe­tett rekonstruálni, hogy a nagy pusztulás után, ami a törökkor­ban Pest megyét érte, hogyan épült fel az országnak ez a kö­zépső része az emberek szor­galmának, alkotó akaratának köszönhetően. Olyan volt szá­momra ezeknek az iratoknak és adatoknak az olvasása, mint­ha egy panoráma nyílt volna meg előttem. A jelentésekből ki­derül, hogy a török kiűzése, Buda visszafoglalása után csu­pán két-három helység volt a helyén egész Pest megyében. Iszonyú, megdöbbentő népte- lenség derül ki az akkori ira­tokból. Aztán megjelentek az emberek, és mivel senki nem volt, aki akadályozza őket, fel­építették a falvakat, kialakítot­ták a gazdaságaikat. Egy egész ország sorsa tükröződött számomra a megye keresztmet­szetében. egy kicsit hazajöttem” — Ön számtalan kitünte­tést, díjat, elismerést kapott már. Mit jelent ezek között Pest megye díszpolgárának len­ni? — Családi elismerésnek te­kintem, és ezt nem lekicsiny­lésként mondom, hanem ép­pen ellenkezőleg. Pest megye az életem folyamán egy kicsit második otthonom lett. Ezért különösen jólesik, hogy még az ismerős környezetben is megbecsülnek, mert az néha nehezebb, mint idegen helyen elismerést kivívni. Olyan ez, mintha egy kicsit hazajöttem volna. (halász)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents