Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-22 / 298. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. DECEMBER 22., SZERDA Ápolónők a Rókusbán Felelősséggel a betegekért Hogyan készülnek a karácsonyra a kórházakban dolgozó nó'- vérek? Róluk amúgy ritkán hallunk, hiszen többnyire csend­ben, alázatosan végzik áldozatos munkájukat. Akik nem bír­ják a méltatlan körülményeket, azok elóbb-utóbb otthagy­ják a pályát... Kiss Dezsó'né ápolási igazgatóval és Simon Gé- záné intézeti szakoktatóval arról beszélgettünk, hogy milyen az ápolónőik helyzete a Szent Rókus Kórházban? K. D.-né: — A betegek éjjel- nappal itt vannak, függetlenül attól, hogy ünnepnapokat élünk-e vagy sem. Karácsony­kor viszont a nővérek is nehéz szívvel hagyják otthon a csa­ládjukat, és amikor bejönnek ide még jobban összeszorul a szívük. Lelkileg a gyerekosz­tályon a legnehezebb ilyen­A mi ápolóink tisztessége­sek és lelkesek (Kis Dezsői­nél kor, a kicsik ugyanis nagyon nehezen viselik a szülők hiá­nyát. Én azért is örülök ennek a beszélgetésnek, mert az ápo­lókkal kapcsolatban többnyire csak az hangzik el, hogy meny­nyire kevés a pénzük, ám azt nem hangsúlyozzuk eléggé, hogy a kevés fizetés ellenére milyen emberfeletti munkát végeznek és milyen szeretet­tel teszik a dolgukat. A mi ápolóink tisztességesek és lel­kesek, „le a kalappal előttük”. Sokat gondolok arra, hogy mindent meg kellene tenni azért, hogy megtarthassuk őket. Jelentős béremelésre vol­na szükség ahhoz, hogy a nő­vérek ne hagyjanak itt bennün­ket — ha jobb lehetőségük adódik. Amíg a kezdő ápoló­nőket tízezer forintos fizetés­sel tudjuk felvenni — a létmi­nimum pedig tizennégyezer forint —, addig nem mondha­tom egyiküknek sem, hogy maradjanak még akkor is, ha háromszoros fizetésért más­hol el tudnak helyezkedni. Azt hiszem, hogy ez nem csak itt a Rókus Kórházban, hanem a megye összes kórhá­zában is probléma. S. G.-né: — Amellett, hogy az ápolóink ennyit dolgoznak, még szakmai továbbképzése­ken is részt vesznek. Követel­mény a minél magasabb szak- képesítés és már segédápoló­nak is csak azt lehet felvenni, akit érettségi után beiskolázha­tunk. Ezt elválja tőlünk a szak­ma, hiszen felelősséggel tarto­zunk a betegekért. Akárkit nem lehet a betegágy mellé beosztani, hiszen ha hibát kö­vet el, a mások életét kockáz­tatja. K. D.-né: -r- A munkaköz­vetítőtől is megkerestek már és firtatták, hogy miért nem vettem fel azokat, akiket ide- küldtek? Azt válaszoltam er­re: ön. ha beteg lenne, elfogad- na-e a betegágyánál egy kelle­metlen megjelenésű, rossz kül­lemű embert? Sőt — tettem hozzá: a kommunikációs ké­pességeket is figyelembe kell vennünk akkor, ha valakit be­tegek mellé osztunk be. A be­tegeknek nincs más dolguk, mint gyógyulni. Ők mindent tudnak az egész munkamenet­ről, ismerik a kórházi tevé­kenység minden területét. Lát­Egyre nagyobb követel­mény a magasabb szintű szakképzés (Simon Gézáné) ják azt, ha a nővérnek jó vagy rossz kedve van, észreveszik, ha az ápolónőt bántja valami. S. G.-né: — Az ápolónői munka gyakran az egész kórhá­zi munkát minősíti, hiszen a nővérek a nap mind a huszon­négy óráját a betegekkel töltik. A kórházak légkörét a nővérek határozzák meg, ezért töreked­nünk kell arra, hogy minél ma­gasabb színvonalú és jól kép­zett gárdánk legyen. K. D.-né: — Vezérelvem: mindig úgy ápoljunk és úgy menjünk a beteg közelébe, hogy amikor megpillantjuk őt az ágyában, a számunkra leg­kedvesebb családtagunkra gon­doljunk, és úgy bánjunk a szen­vedővel, ahogy szeretteinkkel is bánnánk. Ha a nővér nem ápolja tisztességesen a beteget, ha nem ügyel a tisztaságra, ha nem tartja be a rendszabályo­kat, akkor a gyógyítás nem so­kat ér. Az ápolás a kórházi munka alfája és ómegája. T. Á. Emlékérmek Elévülhetetlen érdemek (Folytatás az 1. oldalról) A köszöntőt mondó Horváth László ezredes, Pest megyei hadkiegészítő parancsnok ki­jelentette: tiszteletet adni és igazságot szolgáltatni azok­nak, akik a fasizmussal szem­beni küzdelem támogatására létrehozott Magyar Honvéd­ség alapítói között voltak, er­kölcsi kötelesség. Az üdvözlő szavak után Scharrer János múltidéző ün­nepi beszéde következett. —1944 végén, amikor a front elérte hazánk határait, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elfogadta a Németország elle­ni hadüzenetet. E hadüzenet csak holt írás maradt volna, ha nincsenek önkéntesek — köztük önök —, akik meg­szervezik a fegyveres alakula­tokat. Életveszélyes feladat volt ez, mert bár közelinek tűnt a szövetségesek győzel­me, javában dúltak még az öl­döklő harcok, ráadásul olyan hírek is terjedtek, hogy csoda- fegyverek készülnek Német­ország hadi üzemeiben. Önök és elhunyt társaik az életveszély ellenére is vállal­ták az alakulatszervezés fel­adatait, a front megpróbáltatá­sait. Tettükért mind ez idáig nem kaptak elismerést, így az emlékérem-átadás adósság- törlesztésként is felfogható — mondta a vezérőrnagy. Az elismerést a díjazottak nevében Szenes László nyu­galmazott református lel­kész köszönte meg. Kijelen­tette: évtizedeken át azt érez­ték, hogy a társadalom elfe­lejtette a hazáért vállalt áldo­zatukat és sokuk nem is re­mélte, hogy valamikor is el­ismeri azt. A beszédek, illet­ve a díjátadás után a Forrás Néptáncegyüttes adott szín­vonalas műsort a kitüntetet­tek tiszteletére. (ribáry) « aossz*e Ez a kötet egy botránynak a krónikája. Nem értelmezés, hanem dokumentáció. Érvek és vélemények szétszálazhatatlan tömege, mely Magyarország második honfoglalásának súlyos, de szép történetét öleli át. Az alábbi szelvényen 380 Ft-ért megrendelheti A Landeszmann-dosszié című kötetet MEGRENDELOSZELVENY Megrendelem önöktől A Landeszmann-dpsszié című kötetet A könyv árát: 380 Ft-ot, a csomag átvételekor a kézbesítőnek fizetem ki (a Hírlapkiadó Vállalat átvállalja a postaköltséget). Kérjük, hogy nyomtatott betűvel töltse ki: Név: ........................................................................................................... H elység, irányítószám:....................................................................... H ázszám:................................................................................................ A megrendeléseket a beérkezés sorrendjében teljesítjük. A megrendelőszelvényt a Hírlapkiadó Vállalat Kereskedelmi Igazgatóságának a címére (1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3.) szíveskedjék elküldeni. Nemzetközi szerződés írja elő Tankok végzete Gödöllőn Az európai hagyományos fegyverek csökkentését elő­irányzó szerződés keretében a Magyar Köztársaság novem­ber közepéig százharmincki- lenc harckocsit, nyolcvanhat páncélozott harcjárművet és ötvenhat tüzérségi eszközt semmisített meg — jelentette be Pecze Zoltán, a Honvédel­mi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára tegnap Gödöllőn a harci eszközök megsemmisíté­sének egyik helyszínén. A szerződést a NATO és az időközben megszűnt Var­sói Szerződés tagállamai írták alá vállalva, hogy harckocsija­ik, páncélozott harcjárműve- ik, 100 milliméter feletti tüzér­ségi eszközeik, harci helikop­tereik és repülőgépeik számát 40 hónap alatt, három szakasz­ban meghatározott szintre csökkentik. Magyarország harci helikoptereinek és harci repülőgépeinek száma már a szerződés hatályba lépésekor is az elérhető szint alatt volt, ezért az ilyen eszközök meg­semmisítésére hazánknak nem volt kötelezettsége. A szeződést aláíró államok kép­viselőiből kijelölt, bécsi szék­helyű Egyesített Konzultatív Csoport jelentése szerint min­den részes állam teljesítette időarányos kötelezettségét, ami összesen több mint tizen­hétezer harceszköz megsem­misítését jelenti. Az ellenőrzé­si feladatok ellátására katona­tisztekből álló nemzetközi csoport tartózkodik Gödöllőn amerikai parancsnokság alatt. A csoport parancsnoka beje­lentette, hogy a fegyverek megsemmisítése a szerződés­nek megfelelően rendben zaj­lik. A tájékoztató ideje alatt ti­zenöt darab T—34 típusú harckocsi szétbontását végez­ték a szakemberek. A műve­let nagy szakértelmet igényel, mivel a harckocsikat és más technikákat olyan módon kell szétbontani, hogy azok többé harci alkalmazásra ne kerül­hessenek. (feke) Megkérdeztük Hol vásároljunk szaloncukrot? Az elmúlt hetekben röppent fel a hír, hogy a Fogyasz­tóvédelmi Felügyelőség Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Szervezete több mint száz mázsa szaloncukor for­galomba hozatalát leállította, mivel fogyasztásra alkal­matlan. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a rossz minőségű édesség a Nestlé szerencsi csokoládégyárá­ból került ki. Markos Andrástól, a Nestlé értékesítési igazgatójától megkérdeztük, miként fordulhatott ez elő, s hol juthatunk megfelelő minőségű szaloncukor­hoz? — Az említett ügy háttere az — válaszolta az igazga­tó —, hogy tavaly, szezon után eladtunk szaloncukrot egy kft.-nek, akik azt ser­téstakarmánynak akarták felhasználni. Mi már akkor jeleztük, hogy a szaloncu­kor nem alkalmas emberi fogyasztásra. Ez év novem­berében, ahelyett, hogy az állatok elé került volna az édesség, megjelent a piaco­kon. Amikor erről tudo­mást szereztünk, azonnal értesítettük a Fogyasztóvé­delmi Felügyelőséget. Saj­nálatos az, ami történt, de a rossz minőségű szalon­cukrok forgalmazásában mi vétlenek vagyunk. Ar­ról nem is beszélve, hogy mindez a hitelünket is ront­hatja, holott részünkről leg­feljebb egy nem túl szeren­csés üzletpolitikai lépés tör­tént. Mi egyébként, tavaly gyártottuk ezeket a szalon­cukrokat, és ötven kilo­grammos zsákokban adtuk el a már említett kft.-nek. Az, hogy mégsem lett ezek­ből takarmány, nem raj­tunk múlott. Szeretném megnyugtat­ni vásárlóinkat, hogy az élelmiszerboltokban, dobo­zokban kapható szaloncuk­rok megfelelő minőségűek, idei termékeink. Bátran ha- zavihetik. Az ügy tanulsá­ga talán az lehetne, hogy mindenki vigyázzon arra, hogy piacokon, s más he­lyeken — nem boltokban — milyen élelmiszert vásá­rol, az adott terméket ho­gyan csomagolták be, fel­tüntették-e rajta a szavatos­sági időt. J. Sz. I. Pomáz közbiztonságáért Két új gépkocsit kapott a rendőrőrs Két új gépkocsival gyarapodott a pomázi rendőrőrs. A Skoda tí­pusú, „Police” feliratú, kék lámpával és szirénával felsze­relt autókat tegnap délután adta át ünnepélyes keretek kö­zött Kántor Géza ezredes, az ORFK Közbiztonsági Főigaz­gatóságának képviseletében dr. Komáromi István ezredesnek, Pest megyei rendőrfőkapitány­nak. Az ünnepségen, melyen részt vettek a térség polgármes­terei, bemutatkozott Egri Gá­bor százados, a pomázi rendőr­őrs 1993. december 16-án kine­vezett új parancsnoka. Dr. Enyedi Tibor alezredes, a Szentendrei Rendőrkapitányság vezetője köszöntötte a vendége­ket, s szólt arról, hogy a pomázi őrs felelős a környező települé­sek: Budakalász, Csobánka, Pi- lisszentkereszt, Pilisszántó és Dobogókő közbiztonságáért is. Mindehhez „papíron" huszon­egyen lennének, de jelenleg csak tizennyolc álláshely van be­töltve. Ilyen körülmények kö­zött különösen értékes segítség a számukra, hogy új gépkocsi­kat kaptak. Két évvel ezelőtt, amikor a pomázi őrs megala­kult, csak egy használt Ladájuk volt, amit a helyi önkormányzat adott. Egy hónappal ezelőtt gya­rapodtak egy 1500-as Zsiguli­val, s most a két új autóval, ami megkönnyíti a munkájukat, lehe­tővé teszi, hogy minél gyorsab­ban a szükséges helyszínekre ér­kezzenek. Az ünnepi eseményt követő­en a terveiről kérdeztem Egri Gábor századost, aki bár fiatal ember, de régi bűnügyes. Ko­rábban a budapesti XXII. kerü­leti rendőrkapitányságon, majd a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányság vizsgálati osztályán dolgozott. A pomázi őrspa­rancsnok véleménye szerint Szentendre és környéke rend­őri szempontból a legnehezeb­bek közé tartozik Pest megyé­ben. Ennek oka egyrészt az ál­landó idegenforgalom, más­részt a sok víkendház. A térség­ben a hétvégiház-feltörések szá­ma kétszer annyi, mint az ösz- szes többi bűncselekmény, s ez különös figyelmet igényel. Rendkívül jelentős tehát számá­ra a technikai fejlesztés. A to­vábbiakban a hírösszeköttetést akaiják korszerűsíteni, és létre­hozni a számítógépes hálózatot. Alkalom nyílt beszélgetni Kulin Imrével, Pomáz polgár- mesterével, aki kijelentette: sorskérdésnek tartja a település szempontjából a rendőrőrs lé­tét, fejlesztését. A főváros kö­zelségében lévő községben nagy az átutazó forgalom, s ez kihat a közbiztonságra. Öröm­mel adtak épületet, egymillió forintot és gépkocsit, amikor kérésükre megalakult a rendőr­őrs, s melynek léte jelentős ja­vulást hozott, visszaszorította a bűnözést. Ám rövid idő alatt két őrsparancsnok távozott tő­lük, s emiatt visszaestek. Állan­dóságot szeretnének a vezetés­ben, és bíznak abban, hogy megteremtik a nyugalmukat. (ga. j.)

Next

/
Thumbnails
Contents