Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-14 / 291. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. DECEMBER 14., KEDD A polgárok kérdezték Elkerülhetetlen a hitel... Javaslat a mezővárosi cím felélesztésére Fejlesztések Túrán Mintegy ezerszáz nappal a háta mo­llfzjf/ gött közmeghallga- tást tartott a ceglédi önkormányzati testület. Mácz István polgármester tájékoztatójában egyebek mellett elmondta, hogy a munkatársak nemcsak a hi­vatalos időrendben fogadták a polgárokat, nemegyszer so­ron kívül is elintéztek egy- egy ügyet. Örvendetes, hogy a lakosok harminc­négy utcában építettek jár­dát — hat és fél kilométer hosszúságban — az önkor­mányzat által adott sóderból és cementből. Jó adófizetők Viszont szomorú, hogy még mindig akad példa az enge­dély nélküli építkezésre. Az utóbbiért egymillió-három- százötvenkilencezer forint bírságot fizettek be a város kasszájába. A tavalyi har­minchoz képest az idén csak tizennégy megüresedett álla­mi bérlakást utalhattak ki. Sajnos, jövőre sem lesz ked­vezőbb a helyzet. A képvise­lő-testület hétmilliót szava­zott meg a lakásgondok eny­hítésére. A száznyolcvan igénylő közül ötvenhat csa­ládnak adtak nyolcvan- és százötvenezer forint közötti összeget. A Házat, Hazát Alapítványnak telket aján­lott fel az önkormányzat. A polgármester dicsérően szólt arról, hogy az emberek adófizetési erkölcse jó. Hi­szen az érintettek jelentős többsége teljesítette kötelezett­ségét. Igaz a munkatársak het­vennyolc adócsalásra is fényt derítettek. Cegléd ebben az esztendő­ben két és fél milliárd forint­ból gazdálkodhatott. Minden jel arra utal, hogy 1994-ben ez az összeg jóval szerényebb lesz, körülbelül kétmilliárd- kétszázhetvenkétezer, míg a kiadások két és fél milliárdra rúgnak. Ennek legfőbb oka az, hogy az önkormányzatnak kell előteremteni a pénzt, ami­ből eleget tesz a közalkalma­zotti törvényből ráháruló köte­lezettségének. Emiatt aztán el­kerülhetetlennek látszik az, hogy a város egyszer ötven­két-, majd pedig kilencvenmil- lió forint hitelt vegyen fel. Ezt a korábbi években sike­rült elkerülni. Az első felszólaló nehezmé­nyezte, hogy egy éve meg­nyílt a szomszédságában a Pálmadiszkó szórakozóhely. A zene hangerejéhez már hoz­zászokott, ám az utcára kitó­duló részeg vendégek garáz­dálkodása és ordítozása miatt nem lehet aludni. A szemben lévő parkolóban csapkodják a gépkocsik ajtaját, dudálnak. A járdát nemegyszer összeron­dítják. Jó lenne megszüntetni az utcai hangoskodást — le­gyen hamarabb záróra. A polgármester egyetértett az észrevételekkel, de megyje- gyezte: a jogszabály nem te­szi lehetővé a nyitvatartási idő rövidítését. A parkolás megszüntetésével pedig a mo­zilátogatókat sújtanák. A hiva­tal az utcai zajongással kap­csolatban időnként ellenőr­zést végez majd. Elfordultak tőle A hozzászóló szerint a képvi­selők nem tartották a kapcso­latot a néppel; elfordultak tő­le. Nem az irodában kellett volna ülni, hanem néha ki­menni a tanyavilágba, s meg­győződni arról, hogy a pa­rasztságnak milyen gondjai vannak. A polgármesterek munkáját ne a fővárosban ér­tékeljék — mondta —, azt megteszik az emberek a kö­vetkező választásokon. Mácz István válaszában kifejtette, ha nincs tükör, amibe belenéz­zünk, nem ismerjük meg ön­magunkat. Persze, néha van­nak torz tükrök. A mozgáskorlátozottak há­zának egyik lakója a létesít­mény közelében lévő járda balesetveszélyességére hívta fel a figyelmet. ígéretet ka­pott arra, hogy a polgármeste­ri hivatal műszaki osztálya igyekszik megoldást találni a bajra. Nemcsak garázsok A Rákóczi úti társasház kép­viselője kifogásolta az önkor­mányzati testület közelmúlt­ban hozott döntését, misze­rint a Rákóczi és Széchenyi út, Kossuth Ferenc és Kárpá­ti Aurél utca által határolt te­rületen — az eredeti terv alapján — garázsokat építe­nek. A lakók kétharmada ez­zel nem ért egyet. Inkább ala­kítsanak ki parkolóhelyet és parkosítsanak. Egy Széche­nyi út 43. szám alatti lakó is kifogásolta a garázsok felhú­zását, s kérte, hogy a testület vizsgálja felül a döntését. Dr. Kispéter Zsolt és Arany Béla képviselők el­mondták, az önkormányzati testület döntésekor az 1986-ban jóváhagyott építési engedélyt vette alapul. Ez a területet akként rendezi, hogy nemcsak garázssor — huszonhárom kocsiállással —, hanem park és játszótér is ki lesz alakítva. Igenis gon­doltak a képviselők arra, hogy a lakók kellemes kör­nyezetben élhessenek. Az el­képzelést kertész- és építész- mérnökökkel, parktervezők­kel egyeztették. F. F. Tőkeerős képzőművészet Vácrátóton befejeződött a gázprogram Segített az akadémia de kölcsönt is felvettek é A Budapest Kongresz- szusi Központban meg­tartott Európai kapcso­latok elnevezésű kiállí­táson 150 kis- és középvállalko­zó mutatta be termékeit, illetve adott ízelítőt az általuk kínált szolgáltatásokból. A kiállítók közt szép számban láthattunk Pest megyeieket is, ezek egyike a Szentendrei Műhely Galéria volt. Standjuk nem mindennapi, és mégis logikus szimbiózist tük­rözött: a művészet mellé felzárkó­zott a manufaktúra. A részletek­ről a galéria menedzserét, Kállai Tündét kérdeztük. — Én érdektömörülésnek ne­vezném, vagy egymásrautaltság­nak. A festő megfesti a képet, amihez — ha nem vászonra dol­gozik — megfelelő papír kell, tetszetős keret és esetenként jó kezű restaurátor. A Szentendrei Műhely Galéria 45 élő és 60 el­hunyt művész képeit forgalmaz­za. Éhhez szolgál háttérként a há­rom kézműves, Vincze László pa­pírmerítő, Nagy Sándor képkere­tező és Schramkó Péter restaurá­tor. Tegyem hozzá, esetükben a kézműves szó nem egészen fedi a valóságot, a maga módján mindhárom fiatalember művészi igényességgel végzi a dolgát. Az ő munkájuk is hozzájárul egy- egy kép sikeréhez, mi pedig ab­ban segítjük őket, hogy ne csak idehaza, de a határokon túl is fel­figyeljenek a munkájukra. Galéri­ánk egyre több kiállítást rendez külföldön, legutóbb á szöuli Ra- mada Szállóban megtartott ma­gyar üzletemberek találkozóján állítottunk ki — jelentős anyagi sikerrel. A kiállítás költségeit a Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériuma állta. Kádár Béla miniszter fölismerte azt a tényt, hogy nemcsak hús, gyü­mölcs vagy ipari cikkek képezhe­tik az export alapját, a magyar képzőművészeti alkotásokra is nagy a kereslet külföldön, főleg Nyugaton. (matula) A múlt héten befejeződtek gázprogramunk utómunká­latai — újságolta a minap Horváth Ferenc, Vácrátót polgármestere. A település­vezető kérdésemre elmond­ta: a program megvalósítá­sához az egyéni igénylők­nek — 431-en jelentkeztek — fejenként 60 ezer forint­tal kellett hozzájárulniuk. Bár a gázhálózat első, vázlatos tervei még az egy­kori Őrbottyáni Közös Ta­nács fennállásának utolsó időszakában elkészültek, a megvalósítás csak a helyha­tósági választásokat követő­en vette kezdetét. Első lépésként az önkor­mányzat képviselő-testüle- te átdolgoztatta a vázlato­kat, s megrendelte a részle­tes terveket. Ezek birtoká­ban ez év elején már a kivi­telezési pályázat kiírására is sor kerülhetett. Annak, hogy a győztes cég, a váci VABER GMK. munkatársai hozzákezdhes­senek a csőfektetéshez, volt egy feltétele: el kellett készüljön az a 20 ezer köb- méter/óra teljesítményű gá­zátadó-állomás, melynek Vácrátóton kívül további 6 települést kell a jövőben el­látnia. Mivel a Sződön épült létesítményt június­ban átadták a kivitelezők, a nyár folyamán megkezdőd­hettek a külső, illetve belső hálózat kiépítésének, illet­ve az egyéni bekötéseknek a munkálatai. Bár nem ment minden zökkenőmentesen — a he­lyi nyomásszabályozót pél­dául csak hosszas várako­zás után sikerült beszerezni —, a fűtési szezon kezdeté­re minden utcába, minden igénylő portájához elért a gáz. — Az utolsó, napokban befejeződött munkát, a köz- intézmények fűtési rendsze­rének átállítását két helybé­li vállalkozó, Seres György és Láposi József végezte: előbbi térítés nélkül, utób­bi kedvezményesen — mondta a fentieket kiegé­szítve a polgármester, majd megjegyezte: bár a hálóza­tépítés költségeihez a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia is hozzájárult egy jelen­tős összeggel, az önkor­mányzatnak sajnos hitele­ket is fel kellett vennie. (ribáry) TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! Minden egy helyen — művészet és kézműipar. A szentendreiek által bemutatott képekből több elkelt a helyszínen (A szerző felvétele) A mezővárosi cím felélesztésére tett javaslatot Túra nagykö­zség önkormányzata. E témában levelet küldtek több minisz­tériumnak, az 1996-ban megrendezésre kerülő' expó kor­mánybiztosának, valamint országgyűlési képviselőknek. Tóth István Túra polgármestere lapunk érdeklődésére el­mondta, a kérdésben nyilvánvalóan kormányzati, illetve par­lamenti döntés szükséges, ám a címzettek mindannyian igen pozitívnak értékelték a kezdeményezést. A nagyközség képvi­selő-testületének oktatási és kulturális bizottsága pedig elké­szített egy tanulmánytervet, „Túra mezővárossá válásának le­hetőségeiről, összefüggésben az 1996-os világkiállítással ”— címen. A környék talán legszebb műemlék épülete, az Ybl Miklós ter­vei alapján készült Schossberger-kastély Balázs Gusztáv felvétele Mint az a tervtanulmány beve­zetőjében olvasható, az 1996-os expo úgynevezett „B” kategóriás világkiállítás lesz. Ez lehetővé, egyben szükséges­sé teszi, hogy a létesítmények és rendezvények ne kizárólag Budapest területére, illetve a fő­város közvetlen környezetére koncentrálódjanak. Némi szel­lemi tőke (és viszonylagos cse­kély pénzeszközök) ráfordításá­val — a világkiállítás által kí­nált lehetőségek közvetett ki­használásával — Túra nagy­mértékű anyagi-, kulturális- és erkölcsi gyarapodásra tehet szert. Ennek egyik különös, de reálisan megvalósítható útja és módja lehet a mezővárosi rang és cím „feltámasztása”, és an­nak megszerzése a település számára. A mezővárosi településtípus gyökerei — a közép-kelet-euró- pai térségben, de legfőképpen a Kárpát-medencében — a kö­zépkorig nyúlnak vissza, tehát hazánk gazdag hagyományok­kal rendelkezik. Emondhatjuk azt is — mivel a mezővárosok lakossága színmagyar volt —, hogy az efféle települések utca­képe, lakosainak anyagi és tár­sadalmi helyzete, gazdasági élete, hűen és egyedülálló mó­don fejezte ki a magyar lakos­ság életmódját. Mindezek mi­att a mezővárosi településmód, cím és jogállás nemzeti hagyo­mánynak tekinthető. A XV. században Túra ren­delkezett ilyen címmel és jogál­lással, sőt a település jellege — amely messze túlmutatott a ko­rabeli, egyszerű falusias fejlett­ség szintjén — a két világhábo­rú közötti időszakban is hason­lónak tekinthető. A tervtanulmány továbbá felsorolja a már jelenleg is meglévő infrakstrukturális, ke­reskedelmi, kulturális, termé­szeti, illetve szociális és köz­igazgatási-hatósági adottságo­kat, valamint a mezővárosi cím és jogállás megszerzésé­hez szükséges településrende­zési-fejlesztési munkák tervét: Szinte minden utcában beveze­tésre került a gáz, kiépült a csa­torna, valamint a vezetékes ivó- vízhálózat. Az önkormányzat a helyiek számára — akik mező­gazdasági munkával is foglal­koznak —, korszerű, nagybani piacra alkalmas területet bizto­sít, ezzel is enyhítve értékesíté­si gondjaikat. A gyermekek szellemi fejlődéséről egy böl­csőde, két óvoda és egy har­minckét tantermes általános is­kola gondoskodik. A község­ben a művelődési ház mellett megtalálható egy 26 ezer 500 kötetes könyvtár, valamint a falu tárgyi és népművészeti em­lékeit őrző falumúzeum. Az or­szágban egyedül, már csak itt látható a palóc etnikum déli ágához tartozó turaiak gazdag díszítésű népviselete. A község­ben számos társadalmi és kultu­rális egyesület működik, vala­mint évente színvonalas kultu­rális rendezvényeket szervez­nek, például a „Szabadság na- pok”-at. A község 8200 lakosá­nak egészségügyi ellátását há­rom általános-, és egy gyer­mekorvos, valamint két fogor­vos végzi a rendelőkomple­xumban, melyben minilabor is megtalálható. A faluban rendőr­ség és szociális otthon is műkö­dik. Ugyanakkor, ezen meglévő adottságok fejlesztésére is nagy hangsúlyt kívánnak fektet­ni. Fontos lenne a szilárd bur­kolatú úthálózat, a közvilágí­tás, a kiskereskedelmi ellátás fejlesztése, az idelátogató turis­ták számára éttermek, és szál­láslehetőség biztosítása. Terve­zik a helyi kábeltelevízió, egy kereskedelmi- kulturális- szaba­didőközpont és egy kulturális alkotótábor létrehozását. Szükségesnek tartják továb­bá, a Galga mentén lévő termé­szetvédelmi terület környezeti ártalmaktól való megóvását; a népi építészet emlékeinek meg­mentését; a közterületek, cégé­rek európai szintű karbantartá­sát; a falu címerével ellátott üd­vözlőtáblák elhelyezését; a falu határában lévő — gyógyá­szati célokra is alkalmas — ter­málvíz hasznosítását. A község mezővárosi jogá­nak visszaszerzése tehát egyfaj­ta szintre hozást jelentene, vala­mint betetőzné azt a rekonstruk­ciós folyamatot, amely az utób­bi néhány évben bontakozott ki. Szedlacsek Henrik

Next

/
Thumbnails
Contents