Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-02 / 281. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. DECEMBER 2.. CSÜTÖRTÖK Pozsonyi szirénhangok Félnek a kitelepítéstől? Több szlovák napilap, így a pozsonyi Republika is, tegna­pi számában arról ír a TA SR hírügynökség jelentésére hi­vatkozva, hogy a magyaror­szági szlovákok a kitelepítés­től tartanak. A tudósítás annak kapcsán veti fel a magyarországi szlo­vákok soraiban „új jelenség­ként felmerült,, aggodalmat, hogy Ivan Gasparovic, a szlo­vák parlament elnöke kedden fogadta a Magyarországi Szlovákok Szövetségének Mata Michal ügyvezető el­nök vezette küldöttségét, akik a magyarországi kisebb­ségek jogairól és a szlovák szövetség tevékenységéről tá­jékoztatták a pozsonyi politi­kust. Gasparovicot arra kér­ték: segítse megteremteni a szlovák tévéműsorok magyar- országi vételi lehetőségének feltételeit. A szlovák parla­ment elnökétől sokoldalú se­gítségre kaptak ígéretet, ám Gasparovic hangsúlyozta, hogy — elegendő anyagiak híján — csak jelentős mérték­ben korlátozott segítségre szá­mítsanak. — A találkozót követően a szövetség képviselői újság­íróknak elmondták: Magyar- országon az utóbbi időben erősödik a nacionalista nyo­más. Új jelenségként ütötte fel a fejét a kitelepítéstől való félelem. Erre állítólag azért kerülne sor, hogy Szlo­vákiából a „nemzetiségük mi­att elnyomott magyarok” visz- szatérhessenek régi hazájuk­ba" — írja a Republika. * Mato Michal, azaz Matta Mi­hály a hírrel kapcsolatban kö­zölte: az említett sajtótájékoz­tatón szó sem esett a naciona­lista nyomás erősödéséről, és arról, hogy a szlovákok a kite­lepítéstől tartanak. Mint mondta: véleménye szerint a pozsonyi lap szándékosan fer­dítette el szavaikat. A sajtótá­jékoztatón ugyanis — egy kér­désre válaszolva — csupán annyi hangzott el, hogy a szlovákság asszimilációjához jelentősen hozzájárult az 1946—47-ben lezajlott lakos­ságcsere. Finnek és az EK-tagság A finnek többsége a legfris­sebb felmérés alapján ellenzi, hogy országuk csatlakozzon az EK-hoz. Amióta a Helsin­ki jelezte belépési szándékát, most történt meg először, hogy a finnek többsége a tag­ság ellen nyilvándított véle­ményt. A Helsingin Sanomat című finn lap által végzett fel­mérés szerint a megkérdezet­tek 41 százaléka ellenzi a tag­ságot, és csupán 36 százaléka híve annak. A fennmaradó 23 százalék bizonytalan a vá­laszadásban. A multinacionális pénzcsoportok pénzelte nemzetközi liberális saj­tó, egy Budapest—New York-i, tit­kosított együttműködés keretében, hol kórusban, hol különböző pon­tokon felcsendülő szólókban, a de­mokratikusan megválasztott ma­gyar parlamenti többségről és a kormányról, mint jobboldaliról nyilatkozik. Ez a jelző az évek so­rán igen apró lépésekben egyre pe­joratívabb értelmet kapott, olyany- nyira, hogy 1993 novemberében a magyar kormány „job- boldalisága” már súlyosabb vádat tartalmaz, mint azok a jelzők, melyekkel a különböző délszláv kormányokat szok­ták illetni. A torinói La Stampában megjelent, miszerint a magyar jobboldali kormány „átvette a hatalmat” — a saját hazájá­ban. Megjelent továbbá az a jóslat, hogy 1994-ben a köze­ledő választás éppen úgy el fogja söpörni a magyar kor­mánykoalíciót, mint az itáliai helyhatósági választások el­söpörték volt a kereszténydemokráciát. Ez a diadalkiáltás az olasz kereszténydemokrácia megsemmisülése fölött olyan körülmények között hangzik el, amikor az „elsöp­rés” az újfasiszták és a szélsőbal (az utódkommunisták) ja­vára történt. Ha ezt elemezzük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Stampa-cikkben megnyilvánuló politikai tartalom jobboldaliságon a kereszténységet érti, hiszen a köztudot­tan szélsőjobboldali újfasizmusnak gratulálni kell, amiért sikerült győzelmet aratnia a jobboldali kereszténydemokra­ták fölött. Az „éppen úgy” kifejezés ugyanis egy kategóriá­ba sorolja a magyar kormánykoalíciót és az olasz keresz­ténydemokráciát. Ebben a kérdésben nem történt alapos és kifogástalan egyeztetés a magát liberálisként kódoló, rejtőzködő nem­zetközi politikai szervezetben, hiszen a La Stampa-akció előtt a szervezetnek igen fontos magyarországi bázisa, a . köztársasági elnök „nemes konzervativizmus”-nak nevezte azt az eszmerendszert, amely a La Stampa-cikk szerint sommásan elítélendő jobboldaliság és amely megérdemli, hogy újfasiszták elsöpörjék. A La Stampa-cikk után föl­csendülő másik tenor-szó'ót a magyarországi sajtóban nem kolportálták; ez a jeruzsálemi rádióé volt, amely a magyar A , Hazánk az EBBE őszi vendéglátója Magyarország aggodalmai Bíztatónak nevezte az Euró­pai Biztonsági és Együttmű­ködési Értekezlet római kül­ügyminiszteri tanácsülésének eredményeit Jeszenszky Gé­za, aki a találkozó véfe felé értékelte a két nap munkáját magyar újságírók előtt. A külügyminiszter magyar szempontból a legfontosabb döntésnek azt nevezte, amely- lyel a tanácsülés Magyarorszá­got bízta meg az EBEÉ elnöki teendőinek ellátásával az 1994 őszére tervezett felülvizsgálati konferencia után, illetve az ezt követő, várhatóan december 8—9-én megtartandó csúcsér­tekezlettel kezdődően. A délszláv válság megoldá­sának előmozdítására az Euró­pai Unió által a közelmúltban Kémkedő' amerikaiak Phenjan tegnap azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy egyre gyakrabban hajt végre kémrepüléseket az ázsiai ország felett, s ezzel bi­zonyítja, hogy háborút készül indítani Észak-Korea ellen. A KCNA hírügynökség sze­rint novemberben az ameri­kai U—2 típusú kémrepülő­gépek harmincszor sértették meg Észak-Korea légterét. Ez, s a többi, más típúsú kém­repülőgép bevetése azt mutat­ja, hogy Washington háború­ra készül Észak-Korea ellen — állítja a KCNA. tett kezdeményezés felkarolá­sával az EBEÉ megnyithatná az utat a tartós béke előtt és — ami nagyon fontos a Kinkel— Juppé- tervben — az előtt, hogy a kisebbségi jogok bizto­sításával csökkenjenek a poten­ciális feszültségek Szerbia terü­letén is — jelentette ki a ma­gyar külügyminiszter. Jeszenszky az értekezletet kihasználva több — formális és nem formális — kétoldalú találkozót tartott, köztük Teo­dor Melescanu román külügy­miniszterrel, aki igyekezett megnyugtatni a magyar kül­ügyminisztert, hogy a román parlamentben kedden elhang­zott megnyilvánulással — a Dnyesztertől a Tiszáig terje­dő Nagy-Románia éltetésével Rómában tegnap folytatta munkáját az Európai Bizton­sági és Együttműködési Érte- tekezlet külügyminiszteri ta­nácsülése. Az 52 tagország képvise­lői igyekeztek végső formába önteni a zárónyilatkozatot, amely a svájci diplomácia ve­zetője szerint valószínűlég csak nagy vonalakban foglal majd állást a békefenntartó erők alkalmazásáról Európa országaiban. Az AFP idézte Flavio Cotti svájci külügyminisztert, aki —, amely Jeszenszky szerint „esetleg alkalmas arra, hogy Magyarországon aggodalmat keltsen”, a román kormány nem azonosul. Melescanu azt mondta, hogy csupán költői képről van szó, amelyet Emi- nescu verséből idéztek, s amely semmiképpen nem irá­nyul Magyarország ellen. A Tisza alatt a Tisza felső folyá­sát értik (Máramarossziget- nél Romániát is érinti a Ti­sza), s nincs szó a Tiszántúl­ra vagy a jugoszláviai Bánát­ra vonatkozó igényről. A ro­mán külügyminiszter hangsú­lyozta, hogy Bukarest semmi­lyen formában sem tartja na­pirendben bármilyen Nagy- Románia-elképzelés megvaló­sítását. szerint ebben a kérdésben nincs teljes egyetértés a részt­vevők között, ezért egy általá­nos megfogalmazású elvi nyi­latkozat elfogadása várható a tanácsülésen. A diplomata sze­rint ez néhány ország, elsősor­ban több szovjet utódköztársa­ság magatartásával magyaráz­ható. Ezen országok nem vala­milyen elvi alapon tartózkod­nak a békefenntartó erők alkal­mazásától, hanem bizonyos za­var, tanácstalanság tapasztalha­tó a részükről — mutatott rá a svájci külügyminiszter. A nagyvilág hírei Y Repülőgéphajtóművet találtak a bolgár vámosok egy Oroszországból Szer­biába küldött segélyszállít­mányban — erősítette meg a Duma című szocia­lista lap tegnapi számában nyilatkozva a kulatai bol­gár—szerb határátkelő bolgár vámrészlegének szóvivője. A nyilatkozó nem közölte, hogy mikor fedezték fel a MÍG— 29-es hajtóművet, csak any- nyit, hogy a 15 millió leva értékű (1 dollár=31,5 le­va) motorra egy mosópor­szállítmány dobozai kö­zött bukkantak rá. 4k A török alkotmánybíró­ság újabb baloldali pártot tiltott be, s elrendelte vagyo­nának lefoglalását. Az alkot­mánybírák úgy találták ugyanis, hogy (a parlamen­ti hellyel nem rendelkező) marxista Törökország Szo­cialista Pártjának program­jában alkotmányellenes kité­telek szerepelnek Jk Újabb izraeli telepest — egy autón utazó nőt — öltek meg szerdán Ciszjordániában palesz­tin fegyveresek. Az El-Bi- re mellett, Jeruzsálem közelében végrehajtott támadásban további há­rom személy megsebe­sült, egy közülük súlyo­san. A körzetbe katonai erősítést vezényeltek. Vita a békefenntartó érákról Nincs teljes egyetértés VÉLEMÉNY Gyenge, gyarló önmagunk, vagy a halál kormányt antiszemitának minősítette, amennyiben az elnö­ki jogkörrel felruházott tv-alelnök (nem pedig a kormány) azt a Bánó Andrást függesztette föl és állította fegyelmi elé, aki a jeruzsálemi rádió szerint — a nyilas sajtó legun­dorítóbb napjaira emlékeztetőén — „zsidó”. A jeruzsálemi rádió szerint a magyar kormánynak kötelessége lett volna faji megkülönböztetést tennie, egy közszolgálati intézmény alkalmazottjának etnikumát kutatnia, és ennek alapján, al­kotmányos felhatalmazás nélkül, beleavatkoznia az intéz­mény belső ügyeibe. Eszerint, a jeruzsálemi rádió szerint is, a magyar kormánynak az a bűne, hogy keresztény, ahe­lyett, hogy legalább nyilaskeresztes lenne. Ez az egész ítéletrendszer vadonatúj képletet jelent a nemzetközi politikában és érvényteleníti az eddigi normatí­vákat. Eszerint a sajtó függetlenségének mindent megelőző pa­radigmája azt jelenti, hogy egy sajtóorgánumnak nemcsak saját országának politikai életében van beavatkozási joga, hanem jogosult a megfellebbezhetetlen bíróság szerepét ját­szani bármely ország politikai vitáiban. Ez azt sejteti, hogy a liberálisnak nevezett nemzetközi sajtó, a Népszabadság­tól a La Stampáig és a Financial Times-ig, valamint a Wa­shington Post-ig, egyetlen központból irányított szervezet, mely VII. Gergely középkori egyházának szerepét játssza az irányító központnak alárendelt kormányokkal szemben. Mivel az keresztény volt, ez pedig keresztényei lenes, az egyszerűség kedvéért nevezzük antikrisztusi egyháznak. Az antikrisztusi egyház, és így sajtó-klérusa is, hajlandó szövetséget kötni minden olyan erővel, amely árt a keresz­tény szellemnek, erkölcsiségnek és normarendszernek. Az antikrisztusi egyház totális uralmat akar felépíteni az em- bermilliárdokon, beleértve ezeknek nemcsak totális politi­kai függését, hanem lelkivilágát, tudatát, viselkedésrend­szerét. Ennek érdekében érvényteleníti a hagyományos ér­tékrendszert, a hagyományos politikai értékrendszert is. Az antikrisztusi egyház értékrendjében a zsidónak szövet­ségese lehet a náci, sőt, még a zsidó is lehet náci. A liberá­lisnak szövetségese lehet az újfasiszta, a kereszténység, mint főellenség ellen való harcban. íme a magyar kormány jobboldaliságának titka. Jobboldali az, ami keresztény, ami nemzeti elkötelezett­ségű, ami hagyományos értékrendű, ami létezőnek ismeri el az erkölcs fogalmát, ami Istent ismer, ami nem a problé­mák praktikus megoldási módjának tekinti az emberölést, ami nem hajlandó elismerni az „ügyesebb” és „ravaszabb” jogát a hazugsághoz és a hamisításhoz, ami gátat akar vet­ni a bűnözésnek. Liberális az, ami meg akarja semmisíteni a szabadságot, egy új Herrenvolk totális uralmának akarja alávetni a Föld összes népét, amely egyetlen értéknek és egyszersmind ér­tékmérőnek az önmaga megállapította pénzt teszi meg, ami adható-vehető tárggyá akarja tenni az embert. Az, aki megérte a nácizmus és a szovjet „szocialista” pa­ranoia évtizedeit, összeráncolt homlokkal figyeli ezeknek az újjászületését. Új Machtergreifung fenyegeti az emberi­séget. A lényegen nem változtat, hogy az „árja” fogalom helyébe a „zsidó” lép, hogy az Antikrisztus bélyegének fel­irata nem „szocializmus”, hanem „liberalizmus”. A magyarság nagyon beteg, akárcsak tragikus és esendő vezetője, német és hazai kórházakban. Elvérzett az iszo­nyú küzdelemben, elvesztette immunrendszerét, zihálva próbál védekezni az összpontosított vezényszavaknak enge­delmeskedő antikrisztusi vérebfalkák ellen. S mégis: „mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért”. Küzdeni az utolsó leheletig. S akkor a győzelem is lehetséges, bármekkora csodának tetszik is eb­ben az egyenlőtlen élet-halálharcban. Be’ gyenge volt ez a kormánykoalíció, mi tudjuk legjob­ban. Be’ sok alkalmat és lehetőséget szalasztott el, nincs, aki jobban tudná nálunk. De 1994-ben sincs más választásunk. Gyenge, gyarló önmagunk, vagy a halál. Mert odaát, a másik oldalon, már köszörülik a késeket. Nem műtőasztal­ra akarják fektetni a beteg magyart, hanem vágóhídra. Ha ezt nem ismeri föl ez a nép, ha menthetetlenül ki­aludt benne az életösztön, akkor 1994-ben — elvégeztetett. A / (Sándor András)

Next

/
Thumbnails
Contents