Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-02 / 281. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK 3 Mi lesz a meglopott autósokkal? Felszabadulásként élte meg a főváros autóstársadalma, amikor egy napon arra ébredt: a sárga járműelszMlítók nincsenek többé az utakon. A vész elmúltát azonban, csodák csodája, nem kísérte zajos sajtó-lelkesedés. Csu­pán egy eldugott helyen megjelentetett néhány mondat­ból értesülhettünk: némi törvényi bizonytalanságok mi­att a fővárosi önkormányzat „szolgáltatása”újabb intéz­kedésekig, átmenetileg szünetel. A joghézag mibenlétét azonban nem hozták az egyszerű állampolgár tudomásá­ra. Magam egy véletlen beszélgetés kapcsán avatódtam be a féltve őrzött titokba. „Ott lesz-e az autónk, ahol hagytuk?”— fordult feleségéhez szabaddemokrata or­vos ismerősöm egy esti összejövetelről elfelé jövet. „Mert a minap elvitte a sárga elszállító”— magyarázta felém fordulva, majd hozzáfűzte: „Idegesnek ideges voltam, de tudtam, hogy nem érhet komoly anyagi kár. Mert ha tilosban parkolok is, autóm elszállítására a törvény sze­rint senkinek sincs joga, ha nem akadályozom a forgal­mat, vagy nem okozok balesetveszélyt. Ilyenkor csak a ti­los parkolásért járó büntetést kell kifizetnem. Ha az el­szállítás indokolatlan volt, díját néhány nap múlva visz- szafizetik. Ahogy annak rendje és módja szerint meg is tették”— mondta elmenőben, zaklatott gondolataimmal magamra hagyva a pesti éjszakában. Hogy is van ez? Egyes körök már régen tudják, hogy törvénysértően lopják ki az ötezer forintokat az állampol­gárok zsebéből? De hát akkor ezt miért nem hozzák nyil­vánosságra? És miért nem intézkednek az ebül szerzett vagyon visszajuttatásáról mindazoknak, akiktől jogtala­nul vették el? Úgy tűnik, a fővárosi önkormányzattól ezt hiába vár­juk. És a közvélemény mozgósítását is hiába lessük a kü­lönben oly éber jogsértés-elmarasztalóktól. De talán ma­radt annyi önállóság és kurázsi az agyonmanipulált ál­lampolgárokban, hogy megpróbáljanak a maguk próká­torai lenni. S bízvást eredményes fellépésük folytán nem­csak ötezer forintokkal, hanem egy tapasztalattal is gaz­dagabbak lesznek. Megérthetik: nem mások tájékoztatá­sából kell megtudniuk, kik sértik érdekeiket és kik nem. Célravezetőbb, ha inkább maguk törekszenek ennek el­döntésére. D. Veszelszky Sára ÉT-plenáris ülés Parlamenti napló Folytatódott a költségvetési vita A munkaadói oldal kezdemé­nyezésére és munkavállalói egyetértéssel pénteken az 1994-es módosított gazdaság- politikával is foglalkozik az Érdekegyeztető Tanács plená­ris ülése. Ezt a témakört a munkaadói oldal terjeszti elő. Az ÉT-titkárság értesítése szerint a fórum napirendre tűzi a foglalkoztatási, vala­mint a szociális törvény mó­(Folytatás az I. oldalról) Ligeti Imre az elkövetkezők­ben szakértőként vesz részt a belügyi tárca önkormány­zati törvénymódosításának előkészítésében. Erről a mi­nisztérium személyzeti ille­tékese tájékoztatta az MTI-t tegnap. Hozzátette: a lekö­szönt polgármestert a BM közigazgatási államtitkára kérte fel hároméves polgár- mesteri munkája alapján. Szabó Eszter, a tárca saj­tószóvivője ezzel összefüg­gésben leszögezte: a minisz­térium, illetve a kormányzat ebben a parlamenti ciklus­ban már nem terjeszti az Or­szággyűlés elé az önkor­mányzati törvény módosítá­sát, csupán szakmailag ké­szíti elő. Fürcht Pál, az önkor­mányzati főosztály helyet­tes vezetője elmondta: a dosítását, illetve a Bérgaran­cia Alap tervezetét. Ezeket a témaköröket a kormány elő­terjesztésében tárgyalhatják. Az érdekegyeztető felek előtt szerepel továbbá a minimál­bér emelése a munkavállalói oldal előterjesztésében. Az 1994-es keresetnövekedés ajánlott mértékeire a kor­mányzati oldal terjeszt elő ja­vaslatot. nemzetközi gyakorlatot is fi­gyelembe véve kifejezetten hasznos lehet, ha az önkor­mányzati törvény szakmai előkészítésébe bevonnak egy olyan volt polgármes­tert is, aki már három éven át bizonyíthatott. Gyakorlati tapasztalaival Ligeti Imre hozzájárulhat egy olyan tör­vényi részszabályozás kiala­kításához is, amelynek segít­ségével a jövőben zökkenő­mentesebbé válhat például a polgármester, az alpolgár­mester, illetve a testület kö­zötti kapcsolat. A minisztéri­um szakmai javaslatát egyébként még a választási küzdelmek megkezdése előtt, decembertől széles körű vitára bocsátják a pol­gármesterek, a jegyzők, illet­ve az önkormányzati ér­dekvédelmi szövetségek kö­zött. (Folytatás az I. oldalról) Az előterjesztő Szabó Iván pénzügyminiszter expozéjá­ban kitért arra, hogy a társa­dalombiztosítási önkormány­zatoknak — az önállóság mellett — igen nagy a fele­lőssége is, egyebek között azért, mert a biztosítási rend­szerre való átállás nem je­lentheti azt, hogy amit a biz­tosító nem finanszíroz, azt a központi költségvetés vállal­ja magára. A törvényjavas­latról szólva a miniszter fel­hívta a figyelmet arra, hogy a tervezet három fontos pon­ton — alternatív megoldás­ként — tünteti fel a kor­mány és az önkormányzatok álláspontját. Az első fontos eltérés — a Elképzelhető, hogy már feb­ruárban megszületik a rendőr­ségi törvény — mondta az MTI-nek Józsa Fábián bel­ügyi államtitkár, a törvényter­vezettel kapcsolatos pártközi egyeztetés tegnapi fordulója után. Ezen a megbeszélésen a titkosszolgálati eszközök al­kalmazásával foglalkozott a hét parlamenti párt és a füg­getlenek képviselője. Az államtitkár elmondta: konszenzus jött létre abban, hogy a titkosszolgálati eszkö­zök alkalmazására a bíróság adjon engedélyt a rendőrség­nek. A Belügyminisztérium szakmai okokból az ügyészsé­get preferálja: ez a testület ugyanis 24 óra alatt dönt az engedélyeztetés ügyében. (Folytatás az 1. oldalról) — Sajnos azonban mind a mai napig nem kapnak sem elutasító, sem pedig támoga­tó választ egyetlen állami szervtől sem. Ez is indokolja, hogy a Magyar Természetgyó­gyászok Kamarája — mint vá­lasztási szövetség — indulni kíván az 1994-es országgyű­lési és önkormányzati válasz­tásokon. — Azt szeretnénk — egé­szítette ki a felszólalót Király István —, ha szakembereink ott lehetnének az egészség- ügyi törvények, jogszabályok kidolgozásánál, meghozatalá­nál. Úgy érezzük, hogy min­den olyan ügy, mely össze­függ az emberek egészségé­vel, életvitelükkel, alapvetően a természetgyógyászok ügye is. Szervezetünk ugyanis el­sődlegesen az életmódbeli (táplálkozás-, s szokásbeli) változtatásokat javasolja az al­kalmanként jelentkező egész­ségügyi gondok enyhítésére. A Magyar Természetgyó­gyászok Kamarájának részt­vevői több olyan települési szinten is megvalósult elkép­zelésüket megemlítették, me­kormány és a tb-önkormány- zatok között — a közalkalma­zotti törvény végrehajtásának garantálásában van, a máso­dik pedig abban van, hogy az egészségügyi finanszírozás szabályozása az alapról szóló vagy az éves költségvetésről szóló törvényben fogalmazód­jon-e meg. A harmadik lénye­ges különbség a kormány és az önkormányzatok álláspont­jában a 16 milliárd forintos hozambevétel garantálásának módjában mutatkozik. Ebben a három érdemi kérdésben a T. Háznak kell majd dönte­nie. Emlékeztetett a pénzügy- miniszter arra is, hogy a tb kintlevősége immár 140 milli- árdra rúg. A szociális bizottság képvi­amíg ugyanez a bíróságokon három napot vesz igénybe. Abban az esetben viszont, ha a pártok képviselői megállapo­dásra jutnak a törvény vala­mennyi részletében, a Belügy­minisztérium kész arra, hogy ez utóbbi variációt szerepeltes­se az előteijesztésben. Ebben az esetben valószínűleg min­den megyei bíróságon kijelöl­nek majd egy bírót, aki ezzel a területtel foglalkozik. Azzal a még mindig „életben lévő” SZDSZ-es különvéleménnyel kapcsolatban, hogy az orszá­gos rendőrfőkapitányt a köz- társasági elnök nevezze ki, Jó­zsa Fábián kijelentette: a rend­őrségnek a végrehajtó hata­lomnak alárendelt operatív szervnek kell lennie. így kizár­lyeknek sikere egyértelműen ahhoz köthető, hogy szakem­bereik jelen voltak a helyi döntés előkészítésében. — Ezért is látnánk megol­dásnak, ha legalább egy kép­viselőnk bekerülne a parla­mentbe, s mondjuk az egész­ségügyi bizottságban dolgoz­na például a régóta várt ter­mészetgyógyászati törvény vagy az etikai kódex, illetve a szakmai jellegű közép- és felsőoktatási intézmények említett tananyagának beveze­tésén — válaszolta a főtitkár egy újságírói kérdésre. — Ugyanakkor a kezdeti, s már vázolt helyi sikerek nem ösz­tönöznek bennünket arra, hogy mintegy túllépve a jogi lehetőségeken, törvénytelen eszközökhöz nyúljunk egyes alulról érkező kezdeményezé­sek felkarolása érdekében. A kamara éppen azzal látja el tökéletesen feladatát, ha egy­részről megvédi tagjainak jo­gos érdekeit, de másrészről kiszűri a természetgyógyá­szok közé nem illő, kellően nem képzett, s az emberek tu­datlanságára építő vállalko­zókat. seletében felszólaló Kis Gyu­la József elnök (MDF) ez­után — a testület nevében — a törvényjavaslat több pontjá­nak bővebb kifejtését kérte az előterjesztőktől. A vitában ezt követően a frakciók vezérszónokai — az ellenzék és a függetlenek kép­viselői — fejtették ki állás­pontjukat a T. Ház előtt fek­vő törvényjavaslatról, amely e témában az első a társada­lombiztosítási önkormányza­tok felállása óta. Többen fel­hívták a figyelmet a tervezet bizonytalansági .tényezőire: egyebek között arra, hogy nem tisztázott kellőképpen az államháztartás és a tb-ala- pok költségvetésének kapcso­lata. ható annak lehetősége, hogy esetleg olyan patthelyzet ala­kulhasson ki, mint például a médiaelnökök ügyében. Ezzel kapcsolatban Wekler Ferenc, a szabaddemokraták képviselője elmondta: véle­ményük szerint alkotmányos garanciát jelentene, ha a nagykövetekhez vagy a cím­zetes államtitkárokhoz hason­lóan az ORFK vezetőjét is — a miniszterelnök előteijeszté- se alapján — az államfő ne­vezné ki. Wekler Ferenc nem tudott határozott igennel vagy nemmel válaszolni arra a kérdésre, hogy az SZDSZ akkor is ragaszkodik-e ehhez az elképzeléshez, ha a tör­vénytervezet többi pontjában konszenzus alakul ki. Mintegy a fentiek megerő­sítésének is tekinthetjük, hogy a tegnapi alkalmat megragadva a Magyar Ter­mészetgyógyászok Kamará­ja referencia központjának nevezte ki az Életfa Egész­ségvédő Egyesület fővárosi központját. Ennek az 1. kerü­leti, Attila út 33. szám alatt található intézménynek az országban elsőként -sikerült egyesíteni a rendelő és az oktatóközpont egymástól el­térő feladatait. Mindezt olyan példamutatóan valósí­tották meg a fővárosban, hogy itt, egy helyen egyszer­re folyik világszínvonalú — s világhírű tudósok részvéte­lével — a szakrendelés, s mellette magas követelmé­nyeket is kielégítő oktatás, il­letve továbbképzés — tud­tuk meg Kövesdi Natáliától. A betéti társaság vezetője ez­úton ígérte meg, hogy a ka­mara rendelkezésére bocsát­ja szakembereit, s felajánlja kurzusait annak érdekében, hogy végre megfelelő értéke­lés és elfogadás alá essék a hazai természetgyógyászat. M. É. Nem fölnézni, élni! Nincsenek kevesen, akik váltig állítják: az embe­reket elriasztották a po­litizálástól. Magam is e körbe tartozom, ám előbbiektől ott tér el a véleményem, hogy sze­rintem nem a demokra­tikus választások után, azaz az elmúlt három és fél esztendőben zajlott le Ez az elriasztás, ha­nem a diktatúra évtize­deiben. Az utóbbi évek­ben, vagyis amióta több­párti parlamentünk van és demokráciában élünk, még nem tanítot­ták meg rá az embere­ket. Erre utal, hogy a szakmunkásképzőt nem­rég elvégzett fiatalem­ber, aki csöveket mázolt a lakásomban, nem tud­ta, hány legfőbb közjogi méltóság van, fogalma sem volt arról, hogy mi lehet a különbség a köz- társasági elnök és a mi­niszterelnök tevékenysé­ge között. Az meg, hogy a parlamentnek is van elnöke, az szinte úgy ha­tott rá, mintha azt mondtam volna, a pemz- linek a másik végével lenne jó fehérre festeni a vascsöveket... Jó len­ne, ha a pedagógusok, akik nyilvánvalóan (ér­telmiségi létüknek meg­felelően) képesek átte­kinteni a magyar állam­igazgatási, politikai rendszert, úgy hébe-hó­ba elmondanának erről egyet s mást a diákok­nak is. Ez annál is in­kább fontos, mert az új­ságokban, a rádióban és a televízióban, azaz több szerkesztőségben éppen azok szeretik ma­gukhoz ragadni a szót, kik abban érdekeltek, hogy a demokrácia úgy jelenjen meg a politikai­lag kevésbé tájékozott emberek előtt, mint ami maga az áttekinthetet­len zűrzavar. S mint ilyenre, nehogy csöpp­nyi megértéssel figyelje­nek, hanem lehetőleg úgy kezeljék, mint a gúny tárgyát. Természe­tes, hogy az egyszerűbb emberek ezt is elfogad­ják, hiszen tájékozatlan­ságukat mintegy vissza­igazolva látják azoknak az embereknek a részé­ről, akikre ők már a Ká­dár-rendszerben is föl­néztek. Ezek a szegény magasba figyelők nem veszik észre, hogy most éppen az a cél: ne kell­jen fölnézniük, hanem egy nagy rendszer része­sévé tudjanak válni. Ah­hoz, hogy ez az ő életük­ben bekövetkezhessen, először is be keli őket avatni abba a rendszer­be, amelyikben — re­mélhetőleg sokáig — élik az életüket, a de­mokráciába. .. , Ligeti Imre a belügyben Hétpárti egyeztetés a rendőrségi törvényről Egyre közelednek az álláspontok A természetgyógyászok törvényre várnak Indulnak a választásokon

Next

/
Thumbnails
Contents