Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-13 / 290. szám
MEGYEI TJÍUT jy nLKJL/Ar XXXVII. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM Ára: 1&50 forint w ' 1993. DECEMBER 13., HÉTFŐ t Elhunyt Antall Jőzsef, ra Magyar Köztársaság miniszterelnöke Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke életének 62. évében hosz- szan tartó, súlyos betegség után a SOTE budapesti oktatókórházában vasárnap 17 óra 15 perckor elhunyt — tudatta a kormányszóvivői az MTI-vel. A belügyminiszter bejelentése A Magyar Televízió tegnap kora este megszakította műsorát, néhány percig gyászzenét sugárzott, majd Boross Péter belügyminiszter mondott rövid beszédet. Honfitársaim! Magyarok, itthon és szerte a nagyvilágban! Fájdalmas kötelességet rótt rám a sors. Dr. Antall József, Magyarország miniszter- elnöke ma délután, 5 óra után elhunyt. Hősies küzdelmet vívott a betegséggel, az ország sorsa iránti elkötelezettségéből merített erőt, és a legutóbbi időkig teljesíteni tudta kormányfői feladatait. A váratlanul rátört újabb betegségen már közismert akaratereje sem tudott úrrá lenni. Halála nagy veszteség mindnyájunk számára. Emlékét államférfiként és hosszú idő után első demokratikusan választott kormány elnökeként a történelem megőrzi. Szívünkben tovább él a nagy tudású ember és a nehéz helyzetben is magabiztosan dönteni tudó politikai személyiség emléke. Olyan ország született újjá kormányfői ténykedése során, amelyet a régióban joggal neveznek a stabilitás szigetének. Magyarország elismertsége szorosan kapcsolódik ahhoz a személyes tekintélyhez, amelyet a nemzetközi politikai közéletben kormányfőként kivívott magának. Antall József kötelezettséget hagyott ránk. Őrizzük meg az ország alkotmányos rendjét és nyugalmát. A kormány e kötelezettségét teljesíteni fogja. Boross Péter a megbízott kormányfő Göncz Árpád köztársasági elnök vasárnap este 8 órára magához kérette a parlamenti pártok frakcióvezetőit, és tájékoztatta őket arról: a rendkívüli kormányülésen az. alkotmány 33/A paragrafusának c. pontja alapján átadta Boross Péter belügyminiszternek további intézkedésig szóló ügyvezető' miniszterelnöki megbízatását. Erről tájékoztatta a köztársasági elnök szóvivője a tanácskozás alatt a sajtó munkatársait. Göncz Árpád a kormányülésen bejelentette, hogy Antall József miniszterelnök halálával a kormány megbízatása megszűnt, s az az alkotmány 39/B paragrafusa alapján az új Gyászlobogózás Budapesten ✓ Göncz Árpád köztársasági elnök beszéde kabinet megalakulásáig hivatalban maradó kormány munkáját Boross Péter ügyvezető miniszterelnökként irányítja. A Göncz Árpádnál vasárnap este folytatott megbeszélésen megjelent Kónya Imre, az MDF, Kuncze Gábor, az SZDSZ, Gál Zoltán, az MSZP, Kövér László, a Fidesz, Csépe Béla, a KDNP frakcióvezetője, valamint a 36-os frakció képviseletében Bejczy Sándor. A köztársasági elnök tájékoztatta a kialakult helyzetről a frakcióvezetőket. Faragó András szóvivő azt is elmondta, hogy a köztársasági elnök politikai tárgyalásokat kezd a pártok vezetőivel. Budapest főpolgármestere Antall József miniszterelnök elhunyta miatt, osztozva valamennyiünk gyászában, további intézkedésig elrendelte a fővárosi középületek gyászlobogózását, és felkéri Budapest lakosságát, hogy lakóépületeikre tűzzenek ki gyászlobogót. Göncz Árpád köztársasági elnök tegnap a televízióban beszédet mondott. Honfitársaim! Magyarország miniszterelnöke, dr. Antall József az egészségét aláásó gyilkos kórral folytatott hosszú és hősies küzdelme végeztével visszaadta lelkét teremtőjének. A hír — jóllehet föl kellett készülnünk rá — mindannyiunkat megrendített és fájdalommal tölt el. Antall József mély hivatástudatból táplálkozó és szinte emberfeletti akaratereje már-már azt a hitet táplálta belénk, hogy nincs az a súlyos betegség, ami képes rajta erőt venni. Tudnunk kell, hogy szilárd felelősségtudatot sugárzó lénye, még politikai ellenfeleiben is rokonszenvet és tiszteletet keltett. Az új Magyar Köztársaság első választott miniszterelnökeként hihetetlenül nehéz szolgálatot vállalt: azt, hogy az ország hajóját elkormányozza és biztonságban lehorgonyozza Európa nyugati partján, s népünket a tekintély- és parancsuralom szinte megszakítatlan évszázadai múltán elvezesse a népuralom — a demokrácia — küszöbére. „Küszöbére” — mondom, mert a parancsuralom és a demokrácia határvonala nem piros vonal, ami egyetlen lépéssel átléphető, hanem politikai és gazdasági akadályokkal tarkított széles határsáv, s egy ország — egy társadalom — akkor válik demokratikussá, ha értékrendjét, gondolkodásmódját és magatartását tekintve az ország lakóinak túlnyomó többsége átküz- dötte magát ezen a gyepűn. Egy 1100 éves ország történelmében három és fél év — még ha sorsdöntőén fontos is — futó pillanat: a kortárs aligha vállalkozhat rá, hogy megvonja hiteles mérlegét. Annyit azonban joggal állíthatunk, hogy hazánk — miniszterelnökének közvetlen irányításával — megindult az áhított demokrácia felé, s eljutott odáig, ameddig ez idő alatt eljuthatott. Antall József, a történész, akinek eszmeisége a múlt elmélyült ismeretében gyökerezett, ezt tisztán látta. <Folytatás az 2. oldalon) Magyar volt és demokrata Ki ne tudta volna, hogy a diktatúra hosszú évtizedei után a miniszterelnöki székbe ülni, s onnan irányítani kül- és belpolitikánkat, gazdaságunkat, embert próbáló feladat. Mint az elmúlt években kiderült, sajnos mindnyájunkat megfertőzött a szocializmus, méghozzá oly mértékben, amely minden korábbihoz képest jobban eltorzította a magyar lelket, ami elsősorban türelmetlenségbe, a türelmetlenségből önbecsmérlésbe átcsapó magatartást váltott ki. Mert ki gondolta volna a demokratikus választások éjszakáján, hogy gúnyt von maga után a kijelentés: „Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének érzem magam. ” Ki gondolta volna, hogy a szocializmus évtizedeiben olyannyira megjuhászkodott sajtó a demokratikusan megválasztott Antall-kabinet színrelépését követőén már az első' száz napban példátlan támadást intéz a miniszterelnök ellen. A miniszterelnök ezt úgy fogadta, ahogyan ezeket a támadásokat egy ízig-vérig demokratának fogadnia illik. Antall József politikai magatartását sem akkor, sem később nem tudták megrendíteni. Csalódást bizonyára érzett, hisz ki láthatta volna nála jobban, hogy az általa fémjelzett korszak, illetőleg a hátunk mögött hagyott, más-más utakon jár, járt. Hogy a mostani •minden örökölt teher és nehézség ellenére sokkal inkább embernek való, sokkal inkább történelmi múltunkhoz illő', sokkal inkább európaiságunk tükrözője annál, mint ami 1990 tavaszán megbukott. E bukást követően egy olyan magyar demokrata kapott megbízást kormányalakításra, aki felkészültségénél, egyéniségénél fogva — nemzetünk nagy szerencséjére — oda illik, abba a sorba, amelyikben nagy történelmi személyiségeink, politikusaink állnak. Mintha kisgyermekkorától nevelték volna rá: egyszer a kormánykerékhez kell állnia. így aztán, amikor a pillanat elkövetkezett, a nemzetközi politikai élet szinte egyik percről a másikra fogadta őt be Japántól Amerikáig, Bonntól Moszkváig. .. Erényei közül kicsillant az a korrektség, amely politikai ellenfeleit Budapesten avagy a szőkébb környezetünkben néha olyannyira felbőszítette, hogy azok diplomáciai érzéküket, nyugalmukat veszítették. A higgadt tárgyilagosság, a mindent demokratikus eszközökkel való megoldásra való törekvés, üljön bárki Antall József miniszterelnöki székébe, azt meg kell érintenie, annak arra az emberre hatnia kell. A leendő miniszter- elnököknek — most és száz esztendő múlva is — tanulmányozniuk kell azt a már-már ridegnek tűnő antalli józanságot, amellyel a szocializmus zűrzavara után új államszervezői tevékenységbe kezdett. Hitében erős volt. S ez az erő volt az egyik záloga annak, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország olyany- nyira kitűnt környezetéből, s ez az erő volt az, amely a halálos kórt, mely szervezetét hosszú hónapok óta gyöngítette, képes volt, ha ideig-óráig is, legyőzni. A lehetetlenre, mint politikai pályafutása során annyiszor, lám, most is képtelen volt. A demokráciába vetett hite oly erői adott, hogy csak a demokrácia eszmerendszere előtt volt képes meghajolni, és most az olyan hatalommal, olyan erővel szemben, amely minden pillanatban mindnyájunkat fenyeget. Most Antall Józsefet találta meg, a magyar miniszterelnököt. Imádkoztunk érte, sajnos nem történt csoda. Imádkoztunk életéért, és persze magunkért, hogy minél később kelljen megtanulnunk a kérdést, melyet lehetetlen lesz politikai cselekvéseink után föltenni önmagunknak: vajon mit szólna hozzá, hogyha élne. Biztosak vagyunk benne, hogy a Jóisten színe előtt kérni fogja, irgalmazzon a Mindenható Magyarországnak, adja áldását minden magyarra, éljen bár a Kárpát-medencében, vagy túl azon. Adjon az Úristen örök nyugodalmat a magyarok miniszterelnökének, Antall Józsefnek! Vödrös Attila
