Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Ma döntenek a képviselők Yarróiskola a laktanyában © Tagadhatatlan, hogy szinte minden tele­pülésen gondot je­lent az általános is­kolából kiállt, de valami ok­nál fogva továbbtanulni nem tudó fiataloknak az el­helyezése, a szakképzése. A nagykőrösi önkormányzat oktatási bizottsága is ko­moly erőfeszítéseket tesz a helyi képzési szerkezet át­alakítása, de mindenekelőtt bővítésének elősegítése ér­dekében. Ennek eredménye­ként idén már mezőgazdasá­gi, közelebbről kertészeti szakképzés is megindult a 7’o/í/í-iskolában. Ezt meg­előzően, tavaly a 224-es ipa­ri iskolában teremtették meg újabb lehetőségét a to­vábbtanulásnak, jelesül, a ruhaipari szakmában. A gyakorlati oktatáshoz szük­séges varró-, és szegőgépe­ket pályázaton elnyert pénz­ből vásárolta az intézmény, melynek udvarán egy ki­ürült szolgálati lakásból ala­kították ki a varrodát. A nőiruha-készítő tanfo­lyamon két év után betaní- tottmunkás-bizonyítványt szerezhetnek a tanulók. A beiskolázásra az érdeklődés azonban olyan nagy, hogy az ipari iskola vezetése, az oktatási bizottsággal egyet­értésijén, jövőre szakmun­kásképzés szintjén látja cél­szerűnek folytatni a -varrók oktatását. A fejlődésnek vél­hetően nem lesznek techni­kai akadályai, ugyanis a géppark bővítését újabb cél­pályázattal akarják megolda­ni, s az üresen maradt kül­ső, volt szovjet laktanya egy részébe költöztetik a varróiskolát. A szakmai tár­gyak gyakorlati oktatásához elegendő a jelenlegi oktatói létszám, mindössze egy el­méleti szaktanárt kell fel­venniük, akinek bérköltsége­it az iskola saját forrásból fedezni tudja. A 224-es Számú Szak­munkásképző Intézet és Szakközépiskola, amely a hí­rek szerint rövidesen Kőrös egykori jeles polgármesteré­nek, Dezső Kázmérnak a ne­vét veszi fel, az utóbbi 3 év­ben igen népszerű lett a szakmára pályázó fiatalok körében. Ez idő alatt évente 100-100 diákkal bővült a lét­száma, az idei őszön 541-en iratkoztak be. További fejlő­déséhez bizonyára jelentő­sen hozzájárul majd a szak­munkásképzés tervezett bő­vítése, amelyről a mai na­pon mondja ki a döntését a város képviselő-testülete. (ay) Kéménytisztítás: évente kétszer A lakosság segítségét kérik © Nagykőrös Város Önkormányzata juttatta el la­punkhoz a Magyarországi Kéményseprők Orszá­gos Ipartestülete és Egyesülete hozzájuk írt levelét. Mivel ennek tartalma kétségtelenül közérdekű, szer­kesztett formában, lapunkban helyt adunk a felhívásnak. A kéményseprő-ipari tevé­kenység gyakorlásáról szóló rendelet előírja mint kötelező szolgáltatást a kemények éven­te kétszeri tisztítását, illetve a négyévenkénti műszaki felül­vizsgálatot. Ezek nemcsak az élet- és vagyonbiztonság-vé­delmi és preventív tűzvédelmi előírások, rendeletek betartá­sát, hanem az állampolgárok és így közvetlenül a felelősség­gel felruházott önkormányza­tok érdekeit is szolgálják. Az előző évek országos ta­pasztalatai azt mutatják — szól a levél —, hogy a tulaj­donosok, bérlők — kötelezett­ségeik ellenére — gyakran meggátolják ezt a munkát. Mivel a szakemberek csak a lakosság megértő együtt­működésével képesek elvé­gezni; igen fontos, a környe­zetünk védelmét szolgáló fel­adatukat, kérik a lakosságot segítsék elő munkájukat, hi­szen csak a rendszeresen végzett megfelelő minőségű szolgáltatás jelenthet szá­mukra teljes biztonságot. (á. m.) WSMKKM i 1 MSI Kegyelet Az ember olyan, akár a fale­vél. Jön a szél, felkapja és tá­voli tájakra sodorja. A nagy­hatalmi ambíciók kiszolgáló­it, a hazánkban állomásozó szovjet alakulatok tisztjeit a politika szele ragadta magá­val és sodorta hozzánk. Sor­sukban osztozott a család is. A megszálló — akár a megszállott — kiszolgálta­tott. Az erőfölény csak fizi­kai biztonságot nyújt, de nem pótolja az otthont, a szülőföl­det, s a hányatottságon túl a megszállók gyűlöletét is el kell viselni. A gyűlölet mindvégig je­len volt; izzott, mint a parázs a hamu alatt. Ám, egyetlen dologra nem terjedt ki: a meg­szállók gyerekeire. Ennek bizonyságát a tökö­li temetőben látni, ahol egy kis parcellában a szovjet repü­lős támaszpont tisztjeinek Magyarországon elhúnyt gye­rekei pihennek. A MIG-ek két éve végleg el­szálltak, s a szülők elmentek. Ám a magukra hagyott sírokat nem nőtte be a gaz, a helybeli­ek gondozzák. Halottak nap­ján koszorúk, virágok borítot­ták a magyar földben pihenő orosz gyerekek sírjait, s a ke­gyelet gyertyácskái itt is fellob­bantak az őszi estében. (matula) Erdó'si Agnes felvétele Kiszáradtak a facsemeték Pilisszántón Eltűnt a víz a kutakból Kiszáradtak az ásott kutak Pilisszántón. Bár a faluban hat éve van vezetékes víz, de azt az üdülőterületre nem vitték el, így ott csak az ásott kutakat tudták használni az emberek — amíg lehetett. Az esőhiány, a hosszú szárazság és egyesek sze­rint a bányászat miatt azonban eltűnt a víz a kutakból. Az idei esztendő különösen nehéz volt a pilisi falu szá­mára: hatszáz facsemetét ül­tettek el az utak mentén, és csaknem mind kiszáradt. Te­tézi a problémát, hogy a falu hetven közkútjából ötven­nyolcat bezártak. Ennek oka, hogy a vízmű drasztiku­san emelte az árakat. Ha e kedvezőtlen intézkedést nem hozta volna meg az ön- kormányzat, évente több mint egymillió forint lett vol­na a vízdíj, ezt pedig a tele­pülés költségvetése nem en­gedhette meg magának. Az önkormányzat, hogy csökkentse a lakosság felhá­borodását, úgy határozott, hogy a falu tulajdonában lévő négy kézi közkutat — amelyekhez a vízműnek sem­mi köze — felújíttatja és is­mét működésbe állítja. A faluban hat évvel ezelőtt csaknem minden házba beve­zették a vizet. Ennek ellenére gyakran előfordult, hogy az emberek a kiszáradt ásott tót­jukba a közkútról slauggal ve­zették a vizet. Sokan a köz­kútról locsolták a szántóföld­jüket, és onnan vitték a vizet az építkezéshez. Mások lajt- tal hordták a vizet a közkút­ról, hogy eladják az üdülőtu­lajdonosoknak. Most a meglévő tizenkét közkút a falu legforgalmasabb helyein található, és az üdülőtu­lajdonosok kedvéért a telepü­lésről kivezető mellékutaknál is megmaradt egy-egy kút. A víkendesek azonban el­határozták, kezükbe veszik sorsuk irányítását, és saját pénzükön bevezettetik a vi­zet az üdülőterületre. A víz­mű hajlandónak mutatkozik közkutakat elhelyezni terüle­tükön, viszont egyelőre úgy néz ki, a házakhoz nem viszi be a vizet. Ennek az az oka, hogy a szomszédos települé­seken — így Solymáron, Pi- lisvörösváron — még az ál­landó lakosoknak is gyakran kell vízhiánnyal küszködniük. (halász) Kossuth-centenáriumra készülve Javaslat díszközgyűlés tartására Pest Megye közgyűlésének közművelődési és okta- : tási bizottsága egyöntetűen a Kossuth Emlékbizott­ság felhívásának támogatása mellett foglalt állást. Mint ismeretes, az emlékbizottság felhívja minden magyar testület figyelmét, hogy Kossuth Lajos halálának centenáriuma alkalmából, méltó módon emlékezzék meg a közelgő évfordulóról. Az állásfoglalás miértjéről Asztalos Istvánnal, a művelődési bizottság elnökével beszélgettünk. Talán nem mondok újat — nyiltakozta a bizottsági el­nök —, ha Kossuth és Pest megye szoros történelmi kapcsolatát említem meg. A reformkorban a haladást tá­mogató megyék között Pest megye játszotta a vezérsze­repet. A vezérmegyének egyik országgyűlési követe Kossuth Lajos volt. Az utol­só rendi országgyűlésen, 1847-ben. Követutasítása pedig összefoglalta a re­formkor követeléseit. A „tavaszi hadjárat”, Kos­suth ceglédi beszéde is a szo­ros szálakra utal. Harmadik­ként megemlíthetők a „turini százasok”. Történt ugyanis, hogy az akkor már emigráció­ban élő Kossuthot a ceglédiek felkeresték Torinóban. Nem utolsó sorban ennek az ese­ménynek köszönhető, hogy az egykori kormányzó fia — Kos­suth Ferenc — halála után Cegléd városának adta a csa­lád hagyatékát. Tulajdonkép­pen ez képezte a ceglédi Kos- suth-gyűjtemény alapját. Mindezek tudatában — folytatta a bizottság elnöke — nem is dönthettünk volna másképpen, minthogy támo­gatjuk a felhívást. A megem­lékezések megszervezésében nagy hangsúlyt kell kapnia a művelődési bizottságnak is. Személy szerint én, s a bizott­ság is szeretnénk elérni, hogy a megyi önkormányzat ren­dezzen díszközgyűlést e hár­mas kapcsolat jegyében, s ter­mészetesen az országos ren­dezvényeken is képviseli kell a megyét. Sz. R. H. Sportcsarnokok a testi és a szellemi kultúra ápolására Néhány héttel korábban Let- kés község tornacsarnokát avatták az általános iskola épü­lete mellett. Korszerű öltözők, fürdők szolgálják a tornaórák­ra való felkészülést, az utóla­gos tisztálkodást, de nem csak a gyermekeknek. A célszerű­ségre és hasznosságra töreked­ve az iskola mellé helyezték át a felnőttek sporttelepét is. A beszélgetésünket ezen az ün­nepségen kezdtük el Márkus Lászlóval, az OTSH tanácsosá­val, s ezt október 23-án né­hány községgel távolabb, Vá- mosmikolán folytattuk a szaba­didőközpont avatásakor. A ház nagyterme itt is korszerű feltételeket kínál a gyermek- és a felnőtt-teremsportok célja­ira, de itt működik a községi könyvtár, kis helyiségekben rendezhetők tanfolyamok, szakköri és klubtalálkozók. — Hol folytatódik a Pest megyei tornaterem-építés? — érdeklődtünk a sportveze­tőnél, aki részben az orszá­gos program egyik kidolgozó­ja is volt. — Ez a megye az átlag fö­lötti aktivitással vesz részt a kormány e programjának megvalósításában — hang­zott a válasz. — Közel negy­vennégy létesítményt adnak át ebben az évben — folytat­ta. — A vámosmikolai épület nekem nagy meglepetést oko­zott. Az ilyen közösségi há­zakban egyaránt helyet kap­hat a szellemi és a testkultúra. Itt jó politikával, az egész la­kosság számára teremtették meg a szabadidő eltöltésének hasznos feltételeit. Nagyon kevés többfunkciós intéz­ményről tudok. Éppen a cél érdekében kellett nagyobb arányban hozzájárulnia a köz­ségnek az építési költségek­hez. Ez azért is figyelemre méltó, mert sajnos, a sport ál­lami támogatása egyelőre nem lesz több. A különféle sportágak érdekében legutóbb kétezer pályázat érkezett a tá­mogatásokat szolgáló 500 mil­lió forintos alapítványhoz. Ezek elbírálása most van fo­lyamatban. A másik forrás a nemzeti sportalap, amit az idén országgyűlési határozat­tal hoztak létre. Ide is pályáz­hatnak a régiókban kezdemé­nyező önkormányzatok. — Kis falvakról lévén szó: ha a szomszédoktól függetle­nül, esetleg egymással ver­sengve épülnek ilyen létesít­mények, nem aprózódnak el feleslegesen az anyagi erők? — Szó van regionális köz­pontok építéséről is. Először csak a nagyobb városokban alakulnak ki, később talán máshol is, olyan központok, ahol orvosok, sportvezetők, más szakemberek működnek együtt a harmonikus életmó­dot segítő programok szerve­zésében. Ezekben egészség- ügyi vizsgálatokat végeznek. Az eredménytől függően ajánlanak megfelelő mozgás­sal járó sportokat. — Pest megyében hol vár­ható a legközelebbi avatóün­nepség? — Az abonyi tornacsarnok avatására várjuk a meghívót. k. t. i.

Next

/
Thumbnails
Contents