Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK 3 Reménytelenül? Az ötvenhatos forradalom leverése egy korszak, egy ezer­éves korszak — remélem időleges — lezáródását is jelenti. Nem az a legdrámaibb 1956-ban, hogy idegen csapatok tiporták el a magyar szabadságvágyakat. Ilyet minden szá-. zadban túléltünk, s lám, most is. Nem is az — bár tudom, akiknek szeretteik vesztek oda, azoknak ez a legfájóbb —, hogy százak, sőt ezrek életét kö­vetelte a szabadságharc. Történelmünk során, ezeknek már sokszorosa esett el csatatereken. Ennél tragikusabb az, hogy — úgy tűnik — a forrada­lom leverése volt az utolsó lépés a magyar sír felé. Sok hon­fitársunk ekkor veszítette el végképp az önbizalmát. Ekkor konszolidálták a fogyasztás lehetőségének a megcsillantásá- val, s hitették el vele, hogy ez többet ér, mint a vállalt gyer­mek. A magyarság múlt század közepén megtört szaporodási üteme a reményekkel teli forradalom leverését követőén to­vább lassult, egyre távolabb kerültünk a fennmaradáshoz szükséges születésszámtól. Ez a folyamat a politikai változás ellenére ma is tart, sőt egyre nagyobb mértékű. S amíg nem fordul meg, addig nem lehetünk méltók 1956-hoz, a magyar élni akarás utol­só nagy fellobbanásához. Hardi Péter Adományok bebörtönzött magyaroknak Százhalombattáról Erdélybe A százhalombattaiak most is csatlakoztak a nemes kezde­ményezéshez Hancsovszky János felvétele A Magyar Újságírók Közösségének felhívására számos te­lepülésen adománygyűjtési akciót szerveztek az 1989-es forradalom és az 1990-es marosvásárhelyi események kap­csán igazságtalanul börtönbüntetésre ítélt romániai ma­gyarok családjainak megsegítésére. így volt ez Százhalom­battán is, ahol a Magyar Demokrata Fórum vállalta a szer­vezéssel, központba szállítással kapcsolatos feladatokat. Horváth Lászlóné nyugdíjas ápolónő, a pártszervezet min­denese elmondta: a százha­lombattaiak — mint már ko­rábban többször —■ most is bi­zonyították, nemes ügyet szí­vesen támogatnak.' Az. összegyűlt adományo­kat Kása Csaba, lapunk fő­munkatársa, a MŰK elnöke a jövő héten juttatja el a címzet­tekhez. Útjára elkíséri Püski Sándor könyvkiadó is. Mint azt Kosa Csaba kérdésünkre elmondta, az út során irodal­mi esteket szerveznek majd Zetelakán, Oroszhegyen, vala­mint Székelyudvarhelyen. Ezeken az eseményeken Kosa Csaba Savanyú szél fúj című riportkötetét is szeret­nék terjeszteni, hogy a köny­vek eladásából származó pénzzel is támogatni tudják a rászorulókat. (r. z.) Környezetvédő mezőgazdaságot! (Folytatás az I. oldalról) A konferencia célját a termé­szeti erőforrásokkal való har­monikus gazdálkodásban és az ENSZ Környezet és Fejlő­dés Világkonferencia ajánlása­ira épülő mezőgazdaság meg­valósításában határozták meg. A „riói konferencia” néven is­mert találkozó döntéseire hív­ta fel a résztvevők figyelmét Szabó János is, mondván: ah­hoz, hogy jövőre termelni tud­junk, ma kell környezetünket kímélve gazdálkodni. Ehhez a megelőzés a legfontosabb, ami sokkal hasznosabb, mint az utólagos bírság, szankció. Reményét fejezte ki, hogy a talajvédelemben elérjük egy­szer, hogy túlnyomóan szer­ves trágyát szórunk műtrágya helyett. Összefogásra szólítot­ta fel a tudomány és a gyakor­lat szakembereit. A megnyitó után plenáris ülés kezdődött: az első elő­adást Pohankovics István, az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium politikai államtitkára tartotta Ipar- és agrár-környe­zetvédelem címmel. Tegnap délután a plenáris ülés zajlott, ma szekcióülések lesznek. Maiéter Pálra emlékeztek Feladni nem szabad! Az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus sorsú honvédelmi miniszteréről, Maiéter Pálról emlékeztek meg tegnap Tökölön, a volt szovjet laktanya előtt a tiszteletére emelt kopjafánál. Az ünnepségen számos társadalmi, poli­tikai szervezet helyezte el koszorúit a kopjafánál. — Négy esztendeje — mon­dotta Hoffman Pál, Tököl pol­gármestere ünnepi beszédé­ben —, amikor először áll­tunk itt, a kerítésen túlról kí­váncsian figyeltek minket a szovjet kiskatonák. Akkor még csak vágy volt, hogy csa­pataik elhagyják hazánkat. Azután, két év múlva Tököl­ről is elment az utolsó szov­jet katona. Idén ősszel pedig négyszáznegyvennégy ma­gyar család vette birtokba a volt szovjet lakótelep lakása­it. Nem kerestünk ünnepi al­kalmat átadásukkor, de tud­nunk kell, hogy e változások az ’56-os forradalom eredmé­nyei. — Ez a hely, ahol most ál­lunk — kezdte ünnepi szó­noklatát Csurka István, or­szággyűlési képviselő — a magyarság tőrbecsalatásának emlékehelye. 1956. novem­ber 3-án ide hívták ki a forra­dalom katonai vezérkarát, po­litikai vezetőit, hogy megbe­széljék velük a szovjet csapa­tok kivonulásának menet­rendjét. Néhány perccel ké­sőbb, foglyul ejtették a ma­gyar küldöttség tagjait, és ez­zel kezdetét vette az a tragi­kus eseménysorozat, amely­nek végeredményeként elta­posták egy nép forradalmát, nem törődve az értékekkel, az emberekkel. Mennyi ha­lál, akasztófa, családszéthul­lás követte mindezt! Katonai vezetés nélkül maradt a forra­dalom, majdnem akkora volt a pusztítás, mint a II. világhá­borúban. De megszűnt a bi­zonytalanság, kiderült, ki hol áll, az ellenség felfedte ma­gát, háborúba bocsátkozott. Ezért lehetett most törvény­be iktatni azt, hogy háborús bűncselekmények történtek november 4-étől kezdődően. Magyarország egy kilátásta­lan háborúba kényszerült. E tököli csapdából szerezte ere­jét a későbbi zsarnokság. Mindebből a történelmi üze­net az, hogy az igazság elnye­ri jutalmát. Világossá kell tenni min­denki előtt — hangsúlyozta Csurka István — egy utunk van. Azok példája kell hogy vezessen minket, akik áldoza­tokká lettek, vagy akik foly­tatták a kilátástalan harcot. Sorsunk akkor borul árnyék­ba, ha feladjuk. A kopjafa arra figyelmeztessen, hogy feladni nem szabad. (szí) Elégedetlen vasutasok Az MDF-frakció az Akadémiáról A Magyar Demokrata Fó­rum képviselőpcsoportja kedden este ülést tartott. A frakcióülésen egyetlen témával foglalkoztak, a Ma­gyar Tudományos Akadé­miáról szóló törvényterve­zettel. Kulin Ferenc részlete­sen szólt a tudományos mi­nősítés átalakításáról. A tör­vényjavaslat szerint a jövő­ben egyetlen fokozat létez­ne, mégpedig a doktori cím, melynek tulajdonosa egyút­tal az MTA tagja lenne. A kutatóintézetekről szólva ki­fejtette, hogy azok jogi sze­mélyként működnének, és a három tudományterület mű­ködését kuratórium irányíta­ná. A művelődési és közok­tatási miniszter a testülettel ismertette a strukturális vál­toztatásokat, a közgyűlés ösz- szetételét. Mádl Ferenc szólt arról is, hogy nem len­ne célszerű a kutatóintézete­ket az Akadémiáról leválasz­tani. Elnapolták a Várhatóan november 15-én, a reggeli órákban kétórás fi­gyelmeztető sztrájkot foly­tatnak a vasúti szakszerveze­tek. Erről Borsik János, a Mozdonyvezetők Szakszer­vezetünk ügyvezető alelnö- ke tájékoztatott, azt követő­en. hogy tegnap reggel a vasutasok 90—95 százalé­kát tömörítő 5 vasúti szak- szervezet képviselői össze­gezték a MÁV vezetőivel folytatott eddigi tárgyalások eredményeit és meghatároz­ták az egyeztetések felgyor­sítása érdekében szükséges közös érdekképviseleti lépé­seket. A vasutasok jövő évi bér­emeléséről, a kollektív szer­ződésről és a jövő évi foglal­koztatáspolitikáról már több alkalommal tartottak egyez­tető tárgyalásokat a felek. A szakszervezetek elégedetlen­ségüket fejezték ki ezek eredménytelensége és a bér­bértárgyalást tárgyalások elnapolása mi­att. A MÁV vezetése ugyan­is a bérfejlesztés lehetséges mértékéről csak december 10-e után kíván tárgyalni, mivel a hitelezők tanácsa csak akkorra készíti el a vál­lalatról szóló jelentését a kormánynak, amely csak ezt követően dönt majd a MÁV hitelkonszolidációjá­ról. Az érdekképviseletek azonban elfogadhatatlannak tartják a bértárgyalások elna­polását, mivel nem látnak garanciát arra, hogy a gazda­sági kabinet decemberi ülé­se után a munkáltató az ere­deti és a szakszervezetek számára elfogadhatatlan 13,8 százalékos béremelési javaslatánál kedvezőbb aján­latot tud majd letenni az ér­dekképviseletek asztalára. A tervezett munkabeszün­tetés idejéről pénteken dön­tenek véglegesen a szakszer­vezetek. Állagmegóvást végez az esztergomi Mária Valéria híd maradványán a Nortonia Kft. A híd az eddigi sötétzöld helyett új, világosabb színt kap. A vasszerkezet karbantartása, a veszélyessé vált elemek és a közúti burkolat cseréje előreláthatóan a jövő év elején készül el (MTI-felvétel) Lesz sztrájk? A vasutas dolgozók fi­gyelmeztető sztrájkra készülnek, ám kilátás­ba helyezték az általá­nos munkabeszüntetést is. Mint közleményük­ből kiderül, tudják: a kormány fél az esetleg felburjánzó sztrájkhul­lámtól... Szeretnék min­den vasutas dolgozót megnyugtatni, hogy nemcsak a kormány fél például az ő munkabe­szüntetésüktől, hanem én tán még náluk is job­ban félek az ilyen jelle­gű akcióktól. Nem azért félek, mert ily mó­don nem vonatozhatok adott pillanatban nagy­kőrösi nénikémhez, ha­nem azért mert... Tulaj­donképpen nem is ma­gam miatt! A vasutaso­kat féltem ettől a sztrájktól. Nevezetesen azokat a vasutasokat, akik a szocializmus évti­zedeiben is jól tudták, hogy a háborút követő­en milyen vállalatot tesz tönkre előbb a Rá­kosi- majd _ a Kádár­rendszer. Ok nagyon jól tudták, hogy az a MÁV, amely állam volt az államban, olyanokat alkalmazott, akiknek je­lentős része az úgyneve­zett munkásarisztokrá­ciához tartozott. A MÁV-ból is az lett, ami a többi nagymúltú, kitű­nően fölépített vállalat­ból, részvénytársaság­ból, szövetkezetből. Tönkretették őket oly­annyira, hogy ma való­ban kritikussá válha­tott a helyzet, miként például a MÁV-nál. F.zt a kritikus helyzetet nyilván ugyanazok igye­keznek napról napra élezni, akik az elmúlt évtizedekben a MÁV tönkretételében komoly szerepet játszottak. Nyilvánvaló, hogy a romló folyamatnak egy­szer gátat kell vetni, ha már a Kádár-rendszer­ben sem figyelmeztető sztrájkkal, sem általá­nos munkabeszüntetés­sel nem kísérelték meg a romló helyzetet a visz- szájára fordítani. Ak­kor ez igazi civil kurá­zsi lett volna, ám ma nincs benne semmi rendkívüli, be lehet szüntetni a munkát. De mindenkinek önmagá­nak kell feltennie a kér­dést: ezzel kinek hasz­nálok és kinek ártok? Magam gyanítom, hogy ez esetben haszonról szó sem lehet, ám a tá- pászkodóban lévő gaz­daságnak lehet egy ilyen akcióval ártani, s ha a gazdaságnak ár­tunk, az bizony árnyé­kot vet az egész társada­lomra, a nemzetre. Ez­zel minden jóérzésű vas­utasnak — biztos, hogy nagyon sokan vannak — számot kell vetnie. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents