Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-03 / 256. szám

$

PEST MEGYEI HÍRLAP

LEVELÜNK JÖTT

1993. NOVEMBER 3., SZERDA 13

Sport — politikai célokra?

Tallós Emil úrnak Kedves Emil!

Eddig tegeződtünk.

Hr r ezért e megszólítás. Kapcsolatunk eddig, amint Te is leírtad, a köztünk fennálló politikai nézetkülönbségek ellenére is korrekt volt. Ezért sajnálom, hogy megírtad az „MSZP-s cselezés” című cikkedet, amely igen nagyfokú tájékozatlanságodat bizonyította.

Ha korábbi, Pest Megyei Hírlap főszerkesztőjeként hirdetett, újságírói etikai elvedet követted volna, akkor mielőtt e cikket megírod, megkérdezel engem is, akiről a cikk szól. Sajnos ezt nem tetted meg, ezért a sok tévedés.

Feltételezésekbe bújtatott vádjaiddal nem kívánok foglalkozni. Aki ismeri sok évtizedes sportolói, edzői, sportvezetői elkötelezettségemet Gödöllőn, és ismeri a gödöllői labdarúgó-, kézilabda- valamint röplabdaszakosztályok önállósodásának hiteles történetét, az úgyis tudja az igazságot.

Azt azért, mint a GSC igazolt sakkvérsenyzőjének tudnod illenék, hogy én hosszú évek óta, tehát jelenleg is tagja vagyok a GSC elnökségének. így tehát nem törekedhetek oda visszatérni — amint azt állítod —, mert jelenleg is ott vagyok.

Remélve, hogy a jövőben politikai indulatból született újságcikk helyett személyesen beszéljük meg a sporttal kapcsolatos problémáinkat.

Körösfői László országgyűlési képviselő Gödöllő

*

Körösfői László úrnak, országgyűlési képviselő Tisztelt Képviselő' úr, kedves Laci!

A Pest Megyei Hírlapban megjelent cikkem alapvetően nem Személyedre vonatkozik, hanem egy politikai pártnak a társadalompolitikától független szférájába történő behatolásáról szól. Az adott esetben ennek a politikai pártnak Te vagy Gödöllőn a vezető személyisége, s így a Te szerepvállalásod ezen a téren jelzésértékűvé válik akkor, ha a politikai manipulációt egyéb tények is alátámasztják.

A folyamatot a cikkben leírtam. Tisztában vagyok azzal, hogy a sporthoz való kötődésed régi keletű és tudom, hogy érdemeid ezen a téren elvitathatatlanok. Szerepedet azonban Tőled független tények: a sakkszakosztálynak a pártházba vitele, illetve ama bizonyos futóverseny reklámja kérdőjelezik meg.

Rátérve néhány konkrét kérdésre, amelyet leveledben érintesz.

1988 ősze, tehát immár öt éve vagyok a GSC igazolt sakkversenyzóje. Ez idő alatt a sakkszakosztályt a hivatalos edzésidőben sem az elnök, sem az elnökségi tagok nem látogatták meg, egyesületi közgyűlésre, tisztségviselők megválasztására nem hívtak meg, tagsági jogaimat nem érvényesíthetem. Rád bízom, hogy döntsd el, demokratikus vagy egyáltalán szabályos-e ez? így aztán nyilvánvalóan arról sem lehetett tudomásom, hogy Te a GSC- nek elnökségi tagja vagy, s ezért nem fordulhattam előzetesen közvetlenül Hozzád.

Személyesen nem vádoltalak semmivel, viszont az

egyes szakosztályok önállósulásáról sok, nyilván nem minden esetben megalapozott szóbeszédet hallottam. Többek között például azt, hogy a Tigáz a korábbi, a GSC-nek nyújtott 90 ezer forintos támogatását megszüntette, ezzel szemben az új, önálló röplabdaszakosztálynak már 200 ezer forintos támogatást nyújtott. Ma- tuz elnök úr tájékoztatása szerint ez a Tigáz-támoga- tás volt az önállósodás alapja. Ebből eddig az következik, hogy az emelt szintű támogatásra a döntés korábban született, mint a szakosztály önállósodása. Lehet, sőt valószínű, hogy ez pénzügyileg teljesen szabályosan zajlott le, ám én ezt etikailag mindenképpen megkérdőjelezhetőnek tartom.

Leveledben nem írsz az alapvető kérdésről: arról, hogy pártod Gödöllőn a civil szféra olyan területére kíván behatolni, amely a választások előtt jó hivatkozási alap lehet. A gödöllői sakkszakosztály ma a korábbi igazolások révén erősebb mint bármikor, így esélye van a magasabb osztályba kerülésre. Ha ezt vaHISTÓRIA

A forradalom tizenkettedik napja

(NOVEMBER 3.)

Részletek A. Szabadság kapujában című, a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya által kiadott könyvből, amely a rádiónak az 1956-os forradalom és szabadság- harc 30. évfordulójára készített emlékműsorának részleteit tartalmazza.

Napi összefoglaló

A magyar és szovjet hadsereg parancsnoksága összeült és mindkétfél kifejtette a szovjet csapatok kivonásának technikai kérdéseire vonatkozó álláspontját.

Közük a kormány összetételét: Nagy Imre a minisztertanács elnöke és külügyminiszter, Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István, Kéthlv Anna, Kelemen Gyula, Fischer József, Bibó István, Farkas Ferenc, Losonczy Géza, Kádár János államminiszterek, míg Maiéter Pál honvédelmi miniszter.

A Forradalmi Karhatalmi Bizottság a nemzetőrség főparancsnokául Király Béla vezérőrnagyot választja meg.

Kővágó Józsefet megválasztják Budapest polgármesterének.

Nagy Imre fogadta az osztrák követet.

Megkezdődött a termelés Ózdon, több bányavidéken és számos üzemben.

Mindszenty bíboros szózatot intéz a magyar néphez és a világhoz.

A szombathelyi rádió jelenti, hogy Záhonynál ismét több szovjet alakulat lépett Magyarország területére.

Kodály Zoltán táviratot intéz a szovjet zeneszerzőkhöz, és kéri, hogy járjanak közbe, hogy a Szovjetunió vonja ki csapatait Magyarországról.

*

KASZA: Kevés, nagyon kevés kivétellel az egész ország lakossága úgy gondolta ezen a szombati napon, 1956. november 3-án, hogy „van ugyan szovjet veszély, az ország vezetősége azonban egységesen próbálja azt elkerülni”.

Az embereknek még fülében csengett Kádár János beszéde, amikor biztosította Nagy Imre kormányát — amelynek tagja volt — az új párt, az MSZMP — amelynek ideiglenes vezetőségében Nagy Imre is helyet kapott — támogatásáról. (...)

... A hivatalos párttörténet szerint Münnich Ferenc és Kádár János november 1-jén este elhagyta kettesben Budapestet. Arról, hogy hova mentek, nem szól a hivatalos krónika. Feltehetően a tököli szovjet katonai támaszpontra.

És ettől kezdve eltérnek a vélemények. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy innen elvitték őket a Szovjetunióba, Ungvárra. Ezt a feltevést mindenekelőtt Kádár egy 1959. december 7-én tett kijelentése látszik bizonyítani: amikor visszakísérte a Magyarországra látogató Hruscsovot szovjet területre, és a II. világháború befejezése óta Ukrajnához tartozó Ungváron kijelentette:

I. HANG: „Három évvel ezelőtt, amikor a magyar nép nehéz helyzetben volt, én már jártam ezen a vidéken. Azért jöttünk ide, hogy testvéri segítséget kérjünk a szovjet néptől.”

KASZA: És az akkori szovjet pártvezető, Hruscsov — halála után Nyugaton megjelent — emlékiratai is ezt a tételt erősítik.

II. HANG: Az Ideiglenes Forradalmi Kormány a rend visszaállítása után Ungvárról azonnal visszatért Magyarországra.

KASZA: A hivatalos párttörténet szerint Kádár Szolnokon alapította meg november

3-án kormányát. Arról, hogy jártak-e előtte — elseje és harmadika között —a Szovjetunióban — mint mondottam —, nem szólnak. Méray Tibor szerint azért nem. mert ha az új kormányt a Szovjetunióban alakították, akkor nevében egyetlen szó sem igaz, nem magyar, nem forradalmi, nem munkás-paraszt és nem kormány.

Az újonnan közzétett hivatalos dokumentumok szerint mindenesetre 1956. november 3-án Szolnokon egy szovjet laktanyában megalakították a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Harmadiki dátummal négyen aláírtak egy dokumentumot, amelyet így neveztek:

I. HANG: NYÍLT LEVÉL A MAGYAR DOLGOZÓ NÉPHEZ!

KASZA: Az aláírók:

NŐI HANG: Apró Antal, Kádár János, Kossá István és Münnich Ferenc.

KASZA: Ezt a nyílt levelet Münnich másnap, november 4-én olvasta be a Szolnoki Rádióban, ugyanakkor, amikor Kádár János ennek a négy embernek 15 pontba szedett programját közölte „Felhívás a magyar néphez!” címmel. (...)

II. HANG: „Alapul véve Magyarország 10 millió lakosát és a nyilatkozat négy aláíróját, megállapíthatjuk: kereken két és fél millió ilyen jogalappal rendelkező kormány alakulhatott volna 1956 novemberében Magyarországon. A kormányalapításhoz ugyanis, úgy látszik, nem kell más, mint az, hogy négyen összebeszélnek, kormánynak nevezik magukat, és írnak egy „nyílt levelet” a néphez. Ha nem egy nép tragédiáját jelentené ez az esemény, azt hinnénk, viccel, aki elmondja a történetet.”

KASZA: Még egy hivatalos adalék: a Kádár vezette kormánynak a dokumentum szerint nyolc tagja volt. Azért írták alá csak négyen, mert a többiek nem voltak Szolnokon. Sőt Horváth Imre megbízott külügyminiszter nem tartózkodott az országban sem. Ő New York felé hajózott, és így bizonyosra vehető, hogy fogalma sem volt arról, hogy Szolnokon új kormány alakult, amelynek ő külügyminisztere.

De akkor, 1956. november 3-án sem az ország népe, sem annak törvényes vezetői nem tudták, hogy Szolnokon — vagy másutt — ellenkormány alakult.

Nagy Imre miniszterelnök levonta a következtetést a meghirdetett többpártrendszer nyomán kialakult helyzetről, és átalakította kormányát. Ennek összetételét a Szabad Kossuth

laki összeköti azzal, hogy az MSZP szervezete teremtett lehetőséget — egyébként teljesen szükségtelenül — erre az előrelépésre, úgy nyilván ez olyan propagandafogás lejiet, amely azt a látszatot kelti, hogy ez az eredmény az MSZP-nek köszönhető. Ebben sem én, sem csapattársaim többsége nem kíván partner lenni. Sakkozótársaim közül néhá- nyan elmesélték Varga Mihály akcióját: a csapat egy részének propagandaként a pártházba szoktatása érdekében még az ingyen sör is bevetésre került. Ismét Rád bízom, hogy ítéld meg: etikus-e ez?

Te sem cáfolod tehát az általam felvázolt folyamat tudatos megtervezését. Ezt nehéz is lenne cáfolni, jóllehet nincs kizárva, hogy ezt az akciót Veled nem egyeztették. S ami a GSC-n belül írásom megjelenése után történt, az méginkább bizonyítja, hogy igazam volt. Matuz elnök úr — mint azt más szakosztályok tagjai elmesélték — cikkemre kemény MSZP-s propagandával reagált és az egyesület tisztségviselő-választó közgyűlését is elhalasztották. A tények ismeretében most már teljesen egyértelmű, hogy miért.

Főszerkesztőként mindig igyekeztem lehetőséget teremteni arra, hogy az enyémmel ellentétes vélemények is nyilvánosságot kapjanak. Állampolgárként azonban és főként egyesületi tagként más helyzetben vagyok és minden rendelkezésemre álló eszközzel — köztük a nyilvánosság erejével is — szeretném megakadályozni azt, hogy csapatunk eredményessége párt- politikai küzdelmek áldozatává váljon. Kérlek, kapcsoljátok ki ezt a szférát kampányterveitekből, mert csapatunk eredményességének semmi köze egyik politikai párthoz sem és tiltakozunk az ellen, hogy sportbeli eredményünket bárki politikai célokra használhassa.

S minthogy tudomásomra jutott, hogy elnökségi tag vagy a GSC-ben, kérlek hass oda, hogy tisztességes választások révén az egyesületi tisztségviselők legitim módon láthassák el feladataikat.

Tallós Emil

Rádió 13 óra 25 perckor jelentette.

SZABAD KOSSUTH RÁDIÓ (Eredeti hangfelvétel): „Figyelem, figyelem! Fontos közleményt olvasunk be. Figyelem, figyelem! Fontos közleményt olvasunk be: »A Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a nemzeti kormány kiegészítése és megerősítése érdekében Kéthly Annát államminiszterré, Kelemen Gyulát állammi- niszterré, Fischer Józsefet ál- lamminiszterré, B. Szabó Istvánt államminiszterré, Bibó Istvánt államminiszterré. Farkas Ferencet államminiszterré, Maiéter Pált honvédelmi miniszterré megválasztja«.” (...)

„New Yorkból jelentik: Harvey Cobbot Lodge amerikai nagykövet a Szovjetunió magyarországi katonai lépéséit pénteken este megdöbbentőnek minősítette. Kijelentette, hogy az ENSZ nem lehet tétlen szemlélő. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgősen összehívott ülésén mondott beszédében az amerikai küldött felkérte kartársait, hogy vegyék fontolóra, hogy mit lehetne tenni: hogyan támogassuk a bátor magyar népet a szabadságért vívott küzdelmében.

Lodge azután emelkedett szólásra, miután Szoboljev szovjet küldött sikertelenül igyekezett megakadályozni a magyarországi helyzet megvitatását. A Tanács 10-1 arányban megszavazta az ügy megtárgyalását. Egyedül a Szovjetunió szavazott a kérdés megvitatása ellen™.”

(Folytatjuk)

A Magyar Tudományos Akadémia alapítása

Gróf Széchenyi István egyik legmaradandóbb alkotását, a Magyar tudományos Akadémiát 1825. november 3-án alapította. Aznap az országgyűlésen komoly vita kezdődött a megalakítandó tudományos társaság létesítéséről. Elvben mindenki pártolta a tervet, de — mint az egyik követ, Nagy Pál mondta — senki sem tudott dönteni, mert „arra pénz kell! meg pénz! pénz!" A szemtanúk szerint éppen tizenegyet ütött az óra, mikor Széchenyi a követek asztalához lépett és beszélni kezdett: „Éle- tének legszerencsésebb időpontja mindig az, melyben hazája iránt való határtalan szeretetét hazájának megbizo- nyít hatja. Ehhez képest megfontolván (.-..) a javallott, messze kiterjedő’ intézet hasznos célját (...) minden jószágának egy esztendei egész jövedelmét az említett intézel fundusául ajánlja”. Beszédét azzal fejezte be, hogy „Nem azért teszem ezt, hogy vívótokat kapjak érte, nem is azért, hogy másokat hasonló tettre tüzeljek. Ezt nem minden ember teheti úgy, mint én. Én katona vagyok és nőtlen”.De tette mégis hasonló felajánlásokra ösztönözte a főurakat, Vay Ábrahám 20000 forintot, gróf Andrássy György 10 000 forintot, gróf Károlyi György 40 000 forintot ajánlott föl. Érdekes, hogy Széchenyi Naplójában alig emlékezett meg alapításáról. Mindössze ennyit jegyzett fel november 3-ról: „A kerületi ülésen beszéltem; minden honfitársamat ellenségemmé tettem.”

Pogány György