Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-03 / 256. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. NOVEMBER 3.. SZERDA Nyársapát templomot épít, maradni akar Homokba mélyedd gyökerek Kőrös fölött, Cegléd alatt „izgága” természetű a föld. Nem tudni, a Teremtőnek mi szándéka volt vele, sárga homokkal szórta fel a tájat, hadd játsszék inasa, Szél úrfi vele? Aztán jött az Ember, ki nyárfaerdővel, szőlővel rabul ejtette a vándorló talajt. A szőlővel otthont, gazdaságot teremtett, ám a nyárfa becsapta. Kiszívta földje lelkét, vizét, ha nem vigyáz, koldussá teszi őt. Ezért ahol a homok ismét menni készül, az új gazda, ha jobb ötlete nincs, sietve akácot telepít A hatalmas nyárasokra már csak a falu neve emlékeztet. Az iskolában kora reggeltől késő estig zajlik az élet Hancsovszki János felvételei Nyársapát régóta lakott vidék, de a környékből ide települők számára csak a homoki szőlő-, és zöldségtermesztés terjedésével vált vonzóvá ez a tájék, noha csak az okos, szívós akaratú makacs gazdának adott kenyeret. Az újkor későn köszöntött Nyársapátra. Alig 40 éve kezdődött itt az időszámítás. A község jövőre ünnepli önállóságának kerek évfordulóját. Ön- kormányzata számadásnak is szánja az ünnepet. Az elmúlt négy évről, és az előző harminchatról, mert enélkül nem érthető meg a mai Nyársapát. Az önkormányzat tartalékok, szabad pénzeszközök nélkül indult az új életnek. Mégis szegényen, de hitel nélkül teljesíteni tudta évről évre kitűzött céljait. Intézményei zavartalanul működhettek, utakat, járdákat építettek, nem csekély lakossági hozzájárulással. Ám, a szocialista korból örökölt elmaradottságot nem számolhatta fel ennyi idő alatt. Legnagyobb adóssága a villamosítás. A tanyák harmadában ma is a petróleumlámpa világít. A falu másik nagy fájdalma — ahogy La- bancz Árpád polgármester mondja — az, hogy a korszerű telefonvonal is elkerülte őket. Egyelőre remény sincs, hogy a crossbar a világgal összeköti a települést. Pedig a központ elkészült, a nemzetközi vonal néhány kőhajításnyira halad, mégis mintha a világ végén lenne a község... — Évi negyven-negyvenkét milliós költségvetésünkből csupán mintegy hárommilliót tudunk fejlesztésekre fordítani — mondja a polgármester. — Ez nagyon kevés. Abban reménykedünk, hogy a kedvezőtlen helyzetű települések támogatására beadott pályázatunkat kedvezően bírálja el a kormányzat. Sajnos, a tavasszal várt intézkedés egyelőre elmaradt. Az állami segítség részben az infrastruktúra fejlesztésére kellene. Bárhogy is alakul, ez a testület úgy akar elmenni, hogy az ugyeri tanyások kívánságát teljesíti: hozzájuk is elvezetteti a villanyt. Mintegy negyven kilométeres elavult hálózatot kell felújítani, de bíztató, hogy ehhez a feladathoz a Démász is ígéri a segítséget. Kellene a támogatás a munkahelyek teremtéséhez is, mert sajnos a legnagyobb munkaadónál, a téesznél nem történt meg igazából az átalakulás, ami által lehetővé válna a község mezőgazdaságának átszerveződése, megszilárdulása. Személyes véleményem az, hogy csak a név változott, a szövetkezet a csőd felé halad. Érthetetlen a vezetőség passzív magatartása, nem tudom elfogadni azt a védekezést, hogy az állam szövetkezetellenes. Áz életképes gazdaság a mindenkori feltételekhez alkalmazkodik! Úgy gondolom, ez a készség hiányzik a gazdaságból. — A munkanélküliség milyen mértékű ma a faluban? — kérdezem a polgármestert. — Nem jelentős, tíz százalék körüli. A mezőgazdasági jellegből következően a munka- nélküliség itt nem okoz akkora feszültséget, mint másfelé. Örvendetes, hogy a válság általában nem mélyül tovább. Sokáig problémás volt a pincészet helyzete; megoldódott a ceglédi cipőgyár helyi üzemének gondja is, legalább három évre a Puma céggel kötött szerződés alapján. A polgármesteri hivatalt kevesen keresik fel foglalkoztatási gondokkal, de elmondhatom, akik munkáért jönnek, azoknak mindig tudunk ajánlani többé-kevésbé megfelelő állást. Három éve, amikor a rendszerváltás kínálta lehetőségeket a téesz-parasztság zöme még csak fontolgatta, a nyársapáti gazdák egy része már világosan látta: gazdálkodni nemcsak nagyüzemi méretekben lehet. A háztájival, majd a visszakapott földdel önállósulok szervezetet alakítottak. Úgy tűnik, az idő őket igazolja. — Nyársapáton egy harmadik alternatívája is van a gazdálkodásnak, az, amit a téesz ajánl kompromisszumként. Fél lábbal a közösben, a másikkal a magángazdaságban — mondja Miczi Flórián, a gazdakör elnöke. — Ez szerintünk nem járható út, de félreértés ne essék, a gazdakörnek esze ágában sincs a szövetkezeti forma ellen lázadni. Ez is egy módja lehet a boldogulásnak, de a gazdakör a kertgazdálkodásra épül, amely más szerkezetet kíván. Akik folytatják a zöldségfélék termesztésének hagyományát, azokat nem kell a termelésre összefogni. A gazdakör feladat a termeltetés. Nem panaszkodhatunk. Régi és újabb kapcsolatainknak köszönhetően beilleszkedtünk egy értékesítési körbe, melynek információi alapján tudunk tervezni. S ez a lényeg. Amióta beléptünk az uborkater- mesztóí rendszerbe, azóta az értékesítéssel nincs gondunk. Eladtuk a terményt akkor is, amikor máshol az árokba öntötték. A siker láttán sokan jelentkeznek a gazdakörbe, de ma már válogatnunk kell. Az ilyesféle szerveződések csak akkor tudnak működni, ha minden tagja tudja, mi a korrekt együttműködés, a fegyelmezett gazdálkodás. A nyársapátiak is bizonyosan előbbre tartanának mezőgazdaságuk átszervezésében, ha a tulajdoni rendezések folyamata is gyorsabban haladna. Bár a polgármester szerint itt még istenes a helyzet. A kárpóüást például minden zökkenő nélkül rendezték az érintett gazdaságokkal s egy évvel ezelőtt már majdnem minden részarány-tulajdonos tudta, hol lesz kimérve a földje. Több mint 600-an kérték földjüket, többségük ideiglenesen kijelölve, használatba is vette birtokát. Új öntözőberendezések, trafóházak sejtetik, Nyársapáton elkezdődött valami... — A változások láthatóak, és visszafordíthatatlanok — veszi át a szót ismét a polgármester. — Az önkormányzatnak haladéktalanul intézkednie kellett, hogy elősegítse a tanyásgazdaságok fejlődését. Július elsejétől rendelet teszi lehetővé, hogy a háromezer négyzetméternél nagyobb földterületeken tanyát is lehet építeni. Eddig csak toldoz- gatásra volt módjuk a gazdáknak. Belterületen pedig csupán az új építkezések esetében adtunk hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönöket a polgároknak. Most viszont a testület kimondta, ha van rá szabad pénze az ön- kormányzatnak, a bővítéseket is támogatja.-— Bortermelő vidék lévén, Nyársapáton nagy meglepetést okozott annak idején a boradó eltörlése, ami az önkormányzat bevételét csökkentette. Ennek ellensúlyozására — úgy hírlik — olyan adókat vetettek ki, amelyeket sérelmesnek talált a falu. A költségvetésből mekkora teher jut ma a polgárokra? — Tény, hogy amikor a vállalkozók kommunális adóját bevezettük, a szövetkezet például annyira zokon vette, hogy azóta szinte minden kapcsolat megszűnt közöttünk. Pedig összességében csak 800 ezer forintot jelent ez. Ehelyett annak dupláját kapja közvetlenül vissza a falu közműfejlesztés, vagy mint legutóbb, beiskolázási segélyek, ingyenes tankönyvellátás formájában. Jelentős a közétkeztetéshez való hozzájárulás is, 1,3 millió forint, s az áremelkedések miatt egyre több gondot okoz a kiadásainknak ez a tétele. Az önkormányzatnak nem célja a közvetlen lakossági terhek növelése, ahhoz azt hiszem, elég jól ismerjük az itt élőket, hogy tudjuk, mennyit bírnak el. Ugyanakkor a közutak építése bizonyítja legjobban. hogy amikor szükség van a segítségre, számítani lehet a polgárokra. Nyársapát ugyan régi település, de mégis nagyon fiatal. Csakis ez lehet az oka annak, hogy ahol voltaképpen mindenki ismer mindenkit egyetlen kérdésre mindig bizonytalan a felelet találgatják melyik lehet a falu uralkodó vallása. Igaz is, a hitélet magánügy. Annyit tudunk, hogy a katolikus és a református egyházaknak intézményalapítási tervei vannak a faluban. A katolikusok templomot akarnak építeni, csak a helyét kell kijelölni. Ahol templom épül, onnan az emberek nem akarnak elmenni. Megkapaszkodtak. Pedig álpróféták sokszor jósolták az elmúlt negyven év alatt: fogy a falu, mert a sívó homok nem az ember hazája... A szőlő munkát ad az embereknek, szüretelnek NyársapáMiklay Jenő Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Az évszázadok során több neves család birtokolta a falut, a határt, köztük a Forgách-család. A Rákóczi szabadságharc után a kamara elkobzásra ítélte Forgách János tábornok nyársapáti birtokát. A Forgách-család azonban Nagykőrösnek köszönheti, hogy mégsem vesztette el végleg jószágát. Mivel a szomszédvár körül is rendelkeztek jelentős földterülettel, használhatták a pusztulásra ítélt nyársapáti volt birtokukat is. A falu első pusztulása Buda elestének idejére tehető, 1551-ben az udvarház már romokban hevert. Buda felszabadításakor a Forgáchok Nyársapát felét 25 évre zálogba adták Kőrösnek, majd 1728-ban a megszerzett Rákóczi-rész- szel együtt további tíz évre meghosszabbították a zálogot. A puszta mindvégig Kőrös birtokában maradt, majd 1818-ban a város örökös tulajdonába kerültek az ősi családok birtokai. A pusztában mezei kerteket osztottak a körösi polgároknak. Besnyőn kialakult a tanyahálózat, majd pusztaszerié a tanyás gazdálkodás honosodott meg. Az 50-es évek elején, a közigazgatási átszervezés során lett Nyársapát önálló település. Ebben az időszakban kezdődött a középkori falu régészeti feltárása. Megtalálták az udvarház romjait, ahonnan a reneszánsz építészet gyönyörű emlékei kerültek elő. Éara- gott kövek, kályhacserepek, fémeszközök, amelyek ma a nagykőrösi Arany János Múzeumban láthatók. Bizonyságául annak, hogy a reneszánsz szellemiség és kultúra nemcsak Budáig jutott el, hanem behatolt a magyar vidék életébe is. Dr. Novák László Fő utcai csendélet, jól megfér egymás mellett a motoros kordé és a kukoricaszárat cipelő lovasfogat
