Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-30 / 279. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 30.. KEDD J3 Melyiket higgyem? á November 18. Kos- ‘jf suth rádió, 7 óra. ;1: Reggeli krónika. — Hallgatom a híreket, melyből megtudhatom, hogy az SZDSZ ellenzi Alexa Károly kinevezését az MTI élére. Ellenzi, mert — mint mondják SZDSZ berkekben — a vezérigazgató-jelölt kormánypárti. Még abban a percben újabb véleményükkel „bombáznak". Az SZDSZ frakciójának vezetője, miniszterelnök-jelöltje kijelentette, mindenkit meghagynak vezetői minőségében a következő választások után, ha ők győznének. Természetesen akkor, ha az illető jó szakember. Tessék mondani, a fenti két hír közül melyiket higy- gyem? Az ellenzék rendet akar tenni, mert az bizony nincs 1990 óta — sietnek lépten- nyomon hangoztatni. A rendhez azonban szükséges a világos, tiszta, őszinte beszéd. Ha ezt őszintének nevezik/ne- vezzük, köszönjük. így nem okoz gondot annak értelmezése, miért tartja egy másik nyilatkozó — ezúttal fideszes — „szerencsétlen, elhibázott döntésnek” az új MTI vezérigazgató jelölését. Újabban egyre többet hallani, hogy a Fidesz nemzeti elkötelezettségű pártnak is vallja magát. Ha igen, miért szálka szemében/szemükben a közszolgálati, nemzeti célokat szolgálni kívánó Alexa Károly. A királynőt megölni nem kell félhetnek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem. Szándékosan nem tettem írásjeleket a fenti példamondatban a szavak közé. Mindenki értse úgy, ahogy akarja. Tegyük ezt a fent említett hírekkel is. Azt hiszem, értjük! Baleczky Ivánná Budapest Még mindig a földárverésről Szeptember elején beszámoltam életem első, keserű földárverési tapasztalatairól. Októberben már csak a kíváncsiság vitt el vidékre, öcsém földszerzési akciójára. Első, budapesti élményeim után csak elismeréssel szólhattam mind az árverési biztosok, mind a bölcs parasztemberek tökéletes, harmonikus együttműködéséről. A .„szertartás” reggel 9 órakor kezdődött. Négy tábla sorsáról kellett dönteni. Egyetlenegy ember ellenőrizte az okmányokat, és egy számítógépen rögzítették az adatokat. Az eseményen körülbelül százan vettek részt. Míg az adategyeztetés és a regisztrálás folyt, addig a részvevők igyekeztek szót érteni egymással, és lehetőleg valamiben megállapodni: egyezségre jutnak, sorsolnak, vagy licitálnak. Az idő mindenkit sürgetett az íróasztalnál is, meg a „zsibongóban” is. A megértés egymás iránt, a harmónia végig tökéletes volt, a viták ellenére is. Egymásra odafigyelve haladt a papírmunka is, meg a különféle álláspontok ütköztetése kinn, félreeső helyen, ahol a feldolgozást nem zavarják. Mire az íróasztal mellől felálltak, addigra a gazdajelöltek is megegyeztek mind a négy tábla dolgában. Nem csigá- zom tovább az érdeklődésüket: este 7 órától a számítógép már folyamatosan nyomtatta ki a véghatározatokat, és a térképrajzokat, amelyeken minden új tulajdonos a saját megszerzett földdarabját besatírozva megtalálhatta. Este 8 órakor a család már együtt örült. így is lehet csinálni! Köszönet érte! A szóban forgó esemény egyébként Szegeden történt. Vedres Józsefné Budapest Lehet választani... Az utóbbi napok, hetek eseményein csak tovább gondolkodom én is, baráti köröm is. Vajon hogyan lehet így, ilyen módon megrendezni például a ki tudja hányadik médiaháborút? Angyali lelkű liberálisaink (Tégy a gyűlölet ellen!) hozzá vannak szokva, hogy ha valamihez nincsen elég ok, akkor körítenek hozzá. Vagyis felfújnak nem létező dolgokat vagy létező, parányi eseteket elefánttá dagasztanak. Ez volt jellemző a koncepciós perekre, sőt az egész kommunista atmoszférára. Nem kellett a valósággal bíbelődni, elég volt valakire rámutatni és megindult ellene a hajsza. Nahát valahogy ezt örököltük, az a reflex működik ma is. Mert mi történt például a Rádióban? Csúcs László felfüggesztette a lapszemlét, joggal (rettenetesen egyoldalú volt, kizárólag liberális mértékkel készült). Ez az intézkedés mindössze egy műsorbe- tétre vonatkozik és nem többre. Szóval egy időre fel van függesztve a lapszemle. Erre országos ricsaj kezdődik: veszélyben a sajtószabadság! Göncz meg Antall is, mindenki hagyjon csapot és papot és cselekedjen. De külföld felé ft kisugározzák segélykiáltásukat: Jöjjenek, segítsenek, itt ebben a furcsa országban, melyet Magyarországnak hívnak, lábbal tiporják a sajtószabadságot! Uraim, nézzenek már magukba, az nem létezik, hogy önök ott a médiumokban ne tudnák: a nemzeti elkötelezettségű csoportok csak nyomokban léteznek. Mondjuk, úgy kb. 85-90 százalékban a régi gárda, a régi eszmerendszer uralja a terepet a médiumokban. Mégis, mire tetszenek gondolni? Ez a 15-20 százalék nemzeti érzésű szerkesztő is menjen a pokolba? A nagy Chartas, liberális eszme nem tűri meg a másságot? A magyar nemzetit a magyar médiumokban? A nemzeti, a vallási érzést 45 évig elnyomták, üldözték. Tudomásul kell venni végre, hogy a kommunizmus elmúltával ez az érzés vagy folyamat — ha fokozatosan is — visszahelyeződik, visszatér a természetes medrébe. Vagyis nem feltétlenül szükséges most már lehajtott fejjel járni azoknak, akik nemzetben gondolkodnak. A liberáis gondolkodás és cselekedet olykor elképesztő dolgokat produkál. Az egy ideig miniszterelnök-jelölt liberális politikus nyugodtan a szemünkbe mondja: az ő apja sohasem volt ávós, pedig tudván — tudja, hogy az volt. A tv-szerkesztő? Bűvész módon hibáját vagy bűnét erényként csillogtatja. A tüntetésre hívó liberálisok szövegüket így kezdik: „te barom”. Vagyis, hogy mi itt a másik oldalon azok vagyunk, mármint barmok. Mindez csak a legutóbbi eseményekből kiragadott néhány gyöngyszem, akkor még nem beszéltünk a hordóügyről, a Hanákné-ügyről és egyebekről. Boross Péter mondta a legtalálóbban: valami hihetetlen agresszivitás van bennük. Hát tessék. Lehet választani. Válasszon a választópolgár. Fazekas János Budapest HISTÓRIA Pest vármegye emléktáblája a füleki várban Az elmúlt nyáron sokan keresték fel — Magyarországról is — történelmünk nevezetes helyét, Fülek várát, melyet 1993 júniusában ünnepélyesen megnyitottak a nyilvánosság előtt. A határ menti kisváros közepén emelkedő impozáns várrom évtizedeken át építkezési terület volt, állagmegóvási ill. részben helyreállítási munkálatokat végeztek itt. Az állami támogatás jelenlegi csökkentése, vagy megvonása a szlovákiai Nógrádban is érzékenyen érintette a műemlékvédelmet, több várrom, kastély, templom rendbehozatala maradt félbe, sőt abba. Füleken sem sikerült az eredeti tervek maradéktalan megvalósítása. A hajdan három részből álló vár legrégebbi, XIII. századi részében, az ún. felsővárban még sok volna a tennivaló, hogy a turisták biztonságos körülmények közt tanulmányozhassák a középkori várépítészet emlékeit, zavartalanul gyönyörködhessenek a vár alatt elterülő város látképében és a hegyekkel övezett környék panorámájában. A vár legjellegzetesebb, viszonylag épen megmaradt építményét, az ún. Bebek-bás- tyát sikerült felújítani, látogat- hatóvá tenni. Egyik emeletén a vár történetét bemutató dokumentumkiállítás kapott helyet. A városképet is meghatározó monumentális ágyútornyot a XVI. század elején építtette az akkori várúr, Be- bek Ferenc'gömöri főispán. A Mohács után egyre fenyegetőbbé váló török veszély tette szükségessé az eredetileg nem túl nagy lovagvár bővítését, megerősítését, korszerű védőművekkel való ellátását. Olasz hadmérnökök tervei alapján épült az ötszögle- tű, vaskos falú, négyemeletes bástyatorony. A török mindazonáltal elfoglalta Fülek várát is, mely aztán 39 évig a szultán legészakibb szandzsákszékhelye, közigazgatási központja lett. 400 éve, 1593 novemberében foglalták vissza a várat Rudolf király hadvezérei, Pálffy Miklós és Teuffenbach Kristóf. Az ezt követő közel száz év volt Fülek fénykora. A többször megerősített végvár eredményesen védte a bányavárosokat és oltalmat nyújtott nemcsak Nógrád népének, de a délebbi, hódoltsági területek számos nemes családjának is. Nógrád, Gömör, Pest- Pilis-Solt-Kiskun, Heves-Külső Szolnok vármegyék a füleki várban tartották közgyűléseiket, itt működött közigazgatásuk, ide menekítették a megyei és családi levéltárakat. Ezt a történelmi tényt megörökítendő, 55 évvel ezelőtt márványtáblát helyeztek el a Bebek-bástya falára. Az emléktábla címeres, többalakos bronz domborműve 1945 után eltűnt, felirata inkább csak kibetűzhető, mint olvasható: „Őseinknek valál hajdan menedéke, áldott légyen, s szent előttünk ennek emléke. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönsége 1938” A vár történetének utolsó fejezetét Thököly Imre „írta”. A császárhű füleki várkapitány, II. Koháry István nem nyitotta meg a kapukat a Kassa felől győzedelmesen előrenyomuló kuruc király előtt. Hosszú, véres, pusztító ostrom után, 1682 szeptemberében a várőrség mégis megadta magát Thökölynek, akit a vele szövetséges budai basa a szultán nevében Magyarország királyává nevezett ki... A várat a győztesek lerombolták, Fülek történelmi szerepe véget ért. 1845-ben Petőfi Sándor látogatta meg a várat, s „kimondhatatlan harag” fogta el, látván, hogy „a romokat lehordják az utcákat tölteni... hogy a mely köveken őseink szent vére szárad, azokon most tapodjanak!” A vár területének régészeti feltárására csak 1944-ben (?!) került sor. A Magyar Nemzeti Múzeum régésze, dr. Kalmár János vezette a munkálatokat, melyeknek eredményéről részletes beszámolót tett közzé (Régészeti Füzetek, MNM Történeti Múzeum, 1959). Az értékes leletanyagot — használati eszközök, fegyverek, kerámia, díszes kályhacsempék stb. a XIII—XVII. századból — a párizsi békeszerződés értelmében Csehszlovákia visz- szaigényelte, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum tulajdonában van. A nagy múltú füleki vár mint a magyar történelem egyik emlékhelye várja a múltat tisztelő, abból tanulni kívánó látogatókat, akik Vörös- martyval vallják, hogy „emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék...” Böszörményi István (Losonc) Szabadoktatási bizottság a megyében Pest megye 1920. november 30-án foglalkozott a megyei szabadoktatási bizottság megalakításával. Az országban 1911-ben alakult meg az Országos Szabadoktatási Tanács, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jókora késéssel, 1919-ben kérte fel az egyes vármegyéket, hogy saját területükön hozzák létre a szabadoktatással, népműveléssel foglalkozó bizottságokat Az új szervezet feladata a felnőttek oktatásának megszervezése, analfabéta tanfolyamok indítására terjedt ki. Hatáskörébe tartozott munkások részére továbbképző tanfolyamok rendezése, az értelmiség számára a tudományok újabb vívmányainak megismertetése, ifjúsági egyesületek alapítása, daloskörök, zenekarok, sportkörök létesítése, népkönyvtárak, kultúrházak szervezése is. Némi huzavona után a VKM jóváhagyta a bizottság szabályzatát, tényleges működését azonban így csak 1922-ben kezdhette volna meg. Addigra azonban Klebelsberg Kunó gróf lett a kultuszminiszter, ő viszont 1922 októberében átszervezte a hazai népművelés egész szervezetét. Az éppen csak felállt bizottság megszűnt, igaz, a következő évben megalakult utód- szervezete, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Központi Is- kolánkívüli Népművelési Bizottsága. Az elődszervezet szabályzata több ponton módosult, lényegében annak megfelelően, ahogyan a kétségtelenül átfogó elképzelésekkel rendelkező Klebelsberg vezette minisztérium ajánlásai szóltak. Pogány György
