Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-30 / 279. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. NOVEMBER 30.. KEDD A megyeháza hírei Együttműködés a polgárok jólétéért (Folytatás az 1. oldalról) Egyrészt az EK-tagállamok közötti kapcsolatok fenntartására, másrészt a kelet-kö- zép-európai országok támogatására. A pénz jelentős része tehát nem költhető el az Európai Közösség tagállamainak határán kívül. A határ menti országok együttműködése akkor is folytatódni fog, ha erre semmilyen külső segítséget nem kapunk — jelentette ki Botos Gábor, Győr-Moson- Sopron Megye Közgyűlésének elnöke. Ez ugyanis létérdeke az egymással határos területeknek. Az viszont közös európai érdek — mondta —, hogy a kelet-európai országok minél hamarabb integrálódhassanak az Európai Közösségbe. Békés és hasznos szomszédai kívánunk lenni Nyugat-Európá- nak — tette hozzá. Zsolnay Ernő, a Hont— Ipolymente régió elnöke, Ipolyság polgármestere felhívta a figyelmet: bár magyarul beszél a tanácskozáson, itt nem magyar—magyar együttműködésről van szó, hanem annál jóval többről, hiszen a határon túli szlovákokat éppúgy képviseli, mint a magyarokat. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy önkormányzati szinten jött létre az együttműködés, amely közvetíti a szlovák önkormányzatok jóindulatát Magyarország felé és Magyarország jóindulatát Szlovákia felé. Kovács Ferenc, a szlovákiai Köbölkút polgármestere mindehhez hozzátette: az Érsekújvárt járás lakosainak 44 százaléka magyar, 56 százaléka szlovák, de a nemzetiségi problémák a terület lakosai között korántsem olyan nagyok, mint azt esetenként a két ország politikusai beállítják. Elmondta, a szlovákiai magyar és szlovák lakosság egyaránt híve az együttműködésnek. Nagy lehetőségként említette a kulturális kapcsolatokat, de úgy vélte, még jelentősebb lehet az együttműködés a gazdaság területén. Sürgette a magyar- országi és a dél-szlovákiai területek vállalkozóinak találkozóját, mert véleménye szerint jelentős árucsere-forgalom alakulhat ki a két térség között. Elmondta: a délszlovákiai vállalkozók nagy érdeklődést mutatnak az 1996-os magyarországi világkiállítás iránt, az Ersekujvári járásban ugyanis több olyan építőipari vállalat van, amelynek érdeke lenne az expóval kapcsolatos munkálatokban való részvétel. Takács István, a Pest Megyei Önkormányzat külügyi bizottságának tagja elmondta: az együttműködésben részt vevő területeknek eddig is élő kapcsolata volt egymással, de eddig nem régiókban gondolkodtak, hanem a városok a városokkal, az iskolák az iskolákkal működtek együtt. Fontosnak tartotta, hogy előtérbe kerüljön a térségi szemlélet a partnerek között. Felvetette: szükség lenne rá, hogy Európa megismerkedjen a konkrét együttműködéssel. Az Európai Közösség és az Európa Parlament ugyanis hangos a kelet-európai országok közötti vitáktól, de keveset tudnak arról, hogy milyen sok területen együttműködünk egymással. * A tanácskozás szünetében interjút kértünk Jens Gabbé- tól, az Európai Határ Menti Régiók Szövetségének főtitkárától. Jens Gabbe lapunknak elmondta: különös jelentősége van számára, hogy Magyarországra jöhetett, hiszen országunk nem határos egyetlen EK-tagországgal sem. Úgy vélte, nincs benne semmi kivetnivaló, hogy a határ menti régiók bizottságának tagjai nyíltan megfogalmazták: pénzre van szükségük. A határokat átlépő együttműködést ugyanis hatékonyabbá teszi, ha erre megfelelő pénzügyi keret van. Ugyanakkor olyan együttműködésekre nincs szükség, amelyek csak a pénz reményében alakulnak ki. Úgy vélte, a határokat átlépő együttműködés létrejöhet városok, rágiók között is, de ebből a felelősségből nem szabad kihagyni az államot. Más kérdés, hogy az állam csak a kereteket adja meg és a valóságos együttműködés alacsonyabb szinten valósulhat meg. A főtitkár elmondta, nem szabad pártpolitikai kérdést csinálni a határ menti együttműködésből. A régiók fejlődése, a polgárok jóléte érdekében van szükség a kapcsolatokra, és ez független attól, hogy éppen milyen politikai erő van hatalmon. Az ifjúság, a vállalatok együttműködésének, a Duna tisztán tartásának nem lehet köze a pártpolitikához. Arra a kérdésre, van-e remény, hogy a március óta együttműködő határ menti régiók elnyerjék az Európa Tanács pályázatán kért 1 millió ECU-t, a főtitkár úgy válaszolt: sokkal nagyobb esélyt lát arra, hogy a szlovák, illetve a magyar kormány a PHARE-program keretein belül jut pénzhez, mert figyelembe kell venni, hogy az Európa Tanácsnak nincs pénze. Halász Csilla Megkérdeztük Miért nem melegedhetünk a HÉV-várókban? Szinte minden HÉV-vonalon tapasztalhatják az utasok, hogy egynéhány állomáson a jegypénztárak, várótermek, WC-k zárva tartanak. Több helyről kaptunk értesítést arról is, hogy e szolgáltatások hiánya zúgolódást váltott ki az állomásokon várakozók körében. Bársony Lászlótól, a HÉV üzemeltetési főmérnökétől arról érdeklődtünk, miért tartják zárva az épületeket? — Való igaz, hogy több állomáson megszüntettük a szolgálati helyeket, s az épületeket lezártuk — kezdte válaszát a főmérnök. — Minderre azért volt szükség, mivel a folyamatos létszámleépítés, illetve a vonatforgalom sűrűségének csökkenése nem teszi lehetővé, hogy állandó szolgálati helyet tartsunk fenn ezeken az állomásokon. Ugyanakkor el szeretném mondani, hogy csak azokat a szolgálati helyeket szüntettük meg, ahol annak fenntartását sem az utasforgalmi igények, sem a forgalomszabályozás nem teszi indokolttá. Ilyen állomás például a ráckevei vonal szi- getszentmiklósi megállója, mely nem tartozik a kiemelt állomások közé. Viszont Du- naharasztiban — ahol a vonal egyik telepállomása működik — folyamatos szolgálatot tartunk fenn, hiszen ezt a vonat- forgalom biztosítása és a vonal kiszolgálása is szükségessé teszi. Ezen felül a vandalizmus is nagy problémát jelent. Az épületek állandó és folyamatos pusztításnak vannak kitéve. Tökölön például évekkel ezelőtt átadtunk egy csem- pézett, jól felszerelt illemhe- iyiséget, s nem telt bele két hét, mikorra az összes csaptelepet, mosdót leszerelték, megrongálták. A szigetszent- miklósi állomás várócsarnoka is a gyújtogatások, randalíro- zások megszüntetése végett lett bezárva. Tudomásul kell venni, hogy a rongálások helyreállítására, illetve azok megelőzésére, például az épületek őrzésére sem technikai, sem létszámfeltételekkel nem rendelkezünk. Ugyanakkor a megállóhelyeken az utasok eső, hó, szél elleni védelmét biztosítani tudjuk, hiszen még azokon az állomásokon is, ahol az épületek zárva tartanak, fedett utasvárók állnak rendelkezésre. Ugyanakkor fűtött várót biztosítani nem tudunk, ezért a megoldás az lenne, ha az utazóközönség csak a valóban szükséges időt töltené az állomásokon. Ennek elősegítésére minden állomáson és megállóhelyen megtalálható a menetrend, melyből mindenki megtudhatja, hogy pontosan mikor érkezik oda a HÉV. Sz. R. H. Nyugdíjas vasutasok közgyűlése Előbb az asztalra tegyünk le valamit (Folytatás az 1. ódáiról) A vasutasok többsége kisnyugdíjas, akik között a 10-11 ezer forint fölötti járadék már jónak számít. Bizony, ők annak az évi 5000 forintos segélynek is nagyon tudnak örülni, amit a közös kasszából kapnak.Ö rülnek az idei nyugdíjemeléseknek, ám az még mindig az infláció alatt marad. „A víz, tüzelő, élelmiszer a legnagyobb gondunk” — állapította meg az elnök. Ezzel összefüggésben jegyezte meg: — egyáltalán nem biztos, hogy néhány aktív kolléga végsőkig menő kitartása béremelés ügyében való kötélhúzása hasznos volt. Ráadásul olyan követelésekkel álltak elő, amelyek nem reálisak. Csárádi úr azt mondta, hogy vigyázzanak a vasutasok, mert „kisztrájkolják’’ maguk alól a vasutat. Hiszen ha több pénzt kell a MÁV- nak a bérekre kifizetnie, akkor a létszámot csökkentik s kevesebb embernek lesz a vasúttól kenyere. A sztrájk tehát nem játék, hanem kétélű fegyver. Nézzünk csak szét a vasútállomásokon' a mi időnkben alig tudtunk tehervagont adni a vállalatoknak, most meg ott vesztegelnek napokig üresen, kihasználatlanul! Nem beszélve a személyforgalom csökkenéséről. Mi sem tudnánk utazni, ha nem vasutasok lennénk. Alkudjunk, követeljünk, de csak a lehetőségeinkhez mérten, jelentette ki a nyugdíjasok elnöke. A vitában Patócs László véleményéhez többen csatlakoztak. Juhász István például Tápiószeléről, aki így fogalmazott: előbb tenni kell valamit az asztalra, s azután lehet onnan elvenni. Ugyanakkor elhangzott, hogy a vasútegészségügyi intézményeket nem kellene teljesen privatizálni. A MÁV kórházakat annak idején téglajegyekből építették, a vasutasok sajátjuknak érzik ma is. Mások azt a helytelen gyakorlatot kifogásolták, miszerint, akinek magasabb a nyugdíja, az mindenből kisebb mértékben részesül. Például kevesebb beutalót kap gyógyfürdőbe. Mások az Önkéntes Támogatási Alap tevékenysége felől érdeklődtek. A feltett kérdésekre Tófalvi István, a vasutas szakszervezet nyugdíjas tagozatának vezetője válaszolt. Az értékelés végén egyébként kiderült: a nyugdíjas vasutasok szívesen vállalnak társadalmi munkát némi kis támogatás reményében. Mátra- füreden két alkalommal takarították, rendezték az ifjúsági tábort. Nagykátán a parkokat, köztereket gondozzák, és ápolják az 1849-es hősök sírjait. Tápiógyörgyén közel negyvenen dolgoztak a temetőben. A segítséget tehát komoly munka fejében várják. Nagykáta önkormányzata évente néhány ezer forintot ad a klubnak, a többi településtől is örömmel elfogadnának támogatást. A közgyűlés végén a jelenlévők megerősítették tisztségében Patócs László elnököt, aki a vasútnál 47 évet töltött főellenőrként. Helyettese ismét Horváth András lett, ő Józsefvárosba ingázott 40 éven át. Példájuk igazolja, hogy akik a vasúthoz kerültek, azok sokáig ott is maradtak, s munkájukat mindig szolgálatnak tartották. (tóth) * í s m 1#3. november. 1[. szám sí m. ;« Ara: 96 Ft m w ; : A wmüL M %
