Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK / 1993. NOVEMBER 30. KEDD 5 Dunakeszin munkást is keresnek Vonatok a hazai gyárvárosból A vagon oldaláról szikraesó't szór a csiszolókorong. Nagyka­lapács ütései visszhangoznak a műhelycsarnok faláról. A MÁV Dunakeszi Járműjavító Kft. üzemében, azaz a vagon­gyárban, sürgős a munka. A magyarországi sínpárokon futó vasúti kocsik hatvan százaléka került ki innét a korábbi évti­zedekben. Nagy részük ide is gördül vissza időnként, nagyja­vításra. A lélek visszatérése Hernádi példamutatás Egy éve lesz januárban, hogy egyszemélyes kft.-vé alakult át a Járműjavító, amely végül így maradt a MÁV birtoká­ban. Ha később, szakértelem­mel és tőkével rendelkező vevő jelentkezik még, akkor is csak fele részben adják el a gyárat. Most azonban erről szó sincs. Az üzemrészekben felpezsdült az élet. Az idén még tizennégy felújított, mo­dernizált személykocsit kell át­adni a megrendelőknek. Jövő­re hatvanat, ha még több igény nem fut be, de a jelek szerint befuthat. A kor színvonalán Sok a dolga Matány Gábor­nak, a vállalkozási iroda szak­emberének is, aki a gyárváros­ban kalauzol. Ám mégis a mű­szaki ember alaposságával is­merteti meg velem azokat az építési fázisokat, melyek so­rán a vázszerkezetig lebontott járművekből végül teljesen újak, az eredetinél moderneb­bek lesznek. Egy itt kidolgo­zott műszaki megoldás révén olyanok is, melyek majd 160 kilométer óránkénti sebesség­gel roboghatnak. Ehhez per­sze bonyolult szerkezetű kocsi­építményekre van szükség. Új­donság, hogy falaikat izolit üveggyapottal szigetelik. Nagy gondot fordítanak a hő és hangszigetelésre, a tűzbiz­tonságra. Fa helyett a fóti Plastform Kft. műhelyében ké­szült műanyag, belső burkoló elemeket alkalmaznak. Ezek olcsóbbak, szebbek, sérülés esetén könnyen cserélhetők. A gyári tervezó'csoport munkáját dicsérik a szépen formaterve­zett, hangulatos színezésű ülé­sek, melyeket az Ikarus móri Augusztusban rövid tudósítást közöltünk a maglódi rendőrőrs felavatásáról, mely a Pest Me­gyei Rendőr-főkapitányság és a helyi önkormányzat közt létre­jött megegyezés alapján való­sult meg. Akkor Betteg István polgármester elmondta: — A lakosság közérzetét mindenekelőtt a közbiztonság határozza meg. Ehhez a rendőr­ség jelenléte kell, no meg az is, hogy a rendőrök technikai fel­szereltsége legalább olyan le­gyen, mint a bűnözőké. Ennek érdekében építettük fel községi költségen az őrs épületét, s vál­laltuk át négy rendőr eltartásá­nak költségeit. Reméljük, mind­ez a közbiztonság javulásával té­rül meg. Az őrs átadása óta eltelt egy negyedév, melynek mérlege igen pozitív. Gombár Zoltán rendőrfőhadnagy, az őrs pa­rancsnoka így sommázza az eredményeket: üzemében készítenek el. Ma­tány Gábor szerint nehéz meg­mondani, hogy név szerint ki­nek milyen ötlete valósul itt meg, mert inkább a team-mun­ka a jellemző. A főkonstruktőr egyébként, a szakmában ran­got és nevet szerzett Peták Ti­bor. Neves külföldi cégek is szál­lítanak ide anyagot, alkatrésze­ket, de igen sok hazai termé­ket is beépítenek. A mostaná­ban érkező igényes megrende­lések némileg ellensúlyozzák a régóta fájó sebet, amiről mindig lehet hallani az üzem­ben: megrendelések hiányá­ban 1983. óta nem készítettek új kocsikat Dunakeszin. — Pedig megvan a szellemi kapacitás és kár veszni hagyni — emlegetik az itt nevelődött vasutas-dinasztiák tagjai. Ott- jártamkor fénymásolt újság­cikk járt kézről kézre. Külföldi kocsik behozataláról volt ben­ne szó, s a szerző szerint ezek vámköltsége is annyi, ameny- nyiből ezerháromszáz embert lehetne itthon munkával ellát­ni. Magyar kocsigyártás — Akár túlzott ez az állítás, akár nem — mondogatták, akik a sorokat végigfutották —, kár behozni a külföldi ko­csit, ha itthon is lehet gyártani. Az utóbbi években csak az a néhány, minden kényelmet ki­elégítő komfortkocsi, meg az intercity-járatok étkező-biszt­ró vagonjai kerültek ki innét, melyek a hazai fővonalakon láthatók. Ezek tervezése köz­ben gyarapodtak azok a tapasz­talatok is, amik most jól jön­nek az automatikusan nyíló, csukódó ajtók, a hangosító be­— Negyven százalékkal visz- szaesett a körzetünkben a bűnö­zés. A háború előtt csupán Mag­lódon úzenkét csendőr állomáso­zott állandó jelleggel. Most, bár azóta jócskán megnőtt a lakos­ság száma, nyolcán felügyeljük Maglód és Ecser közbiztonsá­gát. Igaz, ma már európai szintű technikai háttérrel. A felavatá­son részt vevő Túrós András ve­zérőrnagy és Komáromi István ezredes nem jöttek üres kézzel. A Belügyminisztériumtól négy darab korszerű személyhívó rá­diótelefont, a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányságtól egy íkoda Favorit gépkocsit kaptunk. Az önkormányzat is ajándékozott egy Ladát, s ezzel háromra emel­kedett a kocsik száma. A polgár- mesteri hivatal vásárolt tíz hor­dozható rádió adó-vevőt, amivel a rendőrség, a faluvédők és az önkormányzat tart állandó kap­csolatot egymással. Az első ne­gyedév eredményeihez az is hoz­rendezések tervezésekor, mert ilyenné válnak a matuzsálem­ként ideérkező, ifjan távozó vonatok. A gyártósor munkáját irá­nyító Podhorszky Pál elmond­ta: — Jelentős szervezeti átala­kuláson ment és megy még ma is át a nagyüzem. Ehhez a munkatársak igen jól alkalmaz­kodtak, s átvették az új köve­telmények diktálta lendületet. Az említett műanyag leme­zeket például asztalosok illesz­tik a helyükre. — Szép és érdekes feladat ez — mondta Haljárszky Ká­roly, akivel munka közben vál­tottunk szót, de azért hozzátet­te: — Az asztalosnak mégis a fa a legkedvesebb. — Műszerész a szakmánk, most lakatos munkát végzünk. Előfordul, hogy villanyt szere­lünk — közölte egy kocsival odébb Zima László, egy ajtó­csapágy felfüggesztésével fog­lalatoskodva. Munka és biztonság Kalauzom, akin meg sem lát­szik, hogy a gyárban két évti­zedet töltött már el, végül szin­tén úgy nyilatkozott: — Tet­szik az új feladat, amit nagy ki­hívásnak tartok. Az tudatoso­dik bennünk, hogy a magunk gazdái vagyunk. Varga Lajos igazgatóval, az irodájában beszélgettem. Azt hangoztatta, hogy az itt dolgo­zó, több mint ezer embernek jövőre is lesz munkája. Meg­rendeléseket ad a MÁV, a Gyó'r-Sopron—Ébenfurth Vas­úttársaság. Van esély külföldi megrendelésekre is. A cég nye­reséges. A munakügyi osztályon a ri­portkészítés napján is szívesen fogadtak volna felvételre je­lentkező' szerelő' lakatost, vil­lanyszerelőt. Bármikor felvesz­nek minősített hegesztőket. Ebben a gyárban mindenki biztonságban érzi magát. záj árult, hogy a kezdeti időszak­ban nagyon sok segítséget kap­tunk a Monori Rendőrkapitány­ságtól, melynek az alárendeltsé­géhez tartozunk. Gombár Zoltán főhadnagy 1987-ben végzett a szentendrei katonai főiskolán, majd a rendőr- tiszti főiskola diplomáját is meg­szerezte. Képzettségét tekintve kriminológus, a Monori Rendőr- kapitányságon dolgozott, mint főnyomozó. Nevéhez fűződik az 1993. májusában elkövetett maglódi gyújtogatás bravúros felderítése. (Három fiatalkorú felgyújtotta a Parking vendég­lőt, s ezzel 12 millió forintos kárt okoztak a bérlőnek, lévén, hogy az épület nem volt biztosít­va.) Elöljárói eddigi munkájá­nak elismeréseként bízták rá a maglódi őrs irányítását. Mint mondja: nem bánta meg, hogy ide jött, s reméli, a lakosság is elégedett lesz a munkájával. M. Gy. O. Egy rövid hír erejéig már be­számoltunk arról, hogy Her- nádon felavatták Pest me­gye legnagyobb oltárképét. Egyetértünk hernádi olvasó­inkkal, ez az esemény több publicitást érdemel, már csak azért is, mert túl a kép művészi értékén, megvalósí­tása egy fiatal pap fáradha­tatlan buzgalmát hirdeti. Bucsánszky Gábor plébá­nos másfél éve került Her- nádra, s már az első pillanat­ban hiányérzete volt, ami­kor feltekintett az oltár föl­ötti kopár falra. Akkor hatá­rozta el, közadakozásból méltó festményt készíttet, té­májában olyat, mely névadó­ja lesz a templomnak. Elkép­zeléseihez sikerült megnyer­nie két neves művészt, Szokatlanul csendes, kihalt Budakeszin az orvosi ren­delő váróterme, a betegek már hazamentek. Csak a ta­karítónők sürgölődnek, fer­tőtlenítenek. Végigsilabizá- lom az ajtókat, mégis nekik kell segíteni, végül is egy szekrény takarásában rále­lek dr. Pápay Judit házior­vos szobájára. Kissé szorongva lépek be az ajtón. Mindenütt csil­logó műszerek, vérnyomás- mérő, s egy sereg más orvo­si kellék. Ez a feszengő hangulat azonban hamarosan elmú­lik, mert rövid beszélgetés után megérzem az összeszo­kott kis gárda — orvos, nő­vér és asszisztens — nyu­godtságát, higgadtságát, és a szinte mindenáron segíte­ni akarását. Pedig nincs könnyű dol­guk. A megközelítőleg két­ezer beteg közül ötszázhar- mincnégyen hatvan éven fe­lüliek. Hatvan-nyolcvan-ki- lencven, tízen pedig kilenc- ven-száz év közöttiek, s van ebben a körzetben két százéves is. Tehát elöregedett terület az övék, ahol a szociális helyzet is egészen más, Szűcs Attilát és Ipacs Gé­zát. A költségek nagyrészét — 625 ezer forintot — a hí­vők adták össze, s az önkor­mányzat is hozzájárult 100 ezer forinttal. A kép, mely a közelmúlt­ban készült el, már méretei­ben is lenyűgöző. Húsz négyzetméteres a vaskeretre rögzített indonéz farostle­mez összsúlya több mint négy mázsa. Ennek felrögzí­tése után kezdődött el az elő- rajzolás, majd az oltárkép alakjainak ecsettel való élet­re keltése. A kompozíció központi alakja Mária, körü­lötte a tizenkét apostol. Va­lamennyiük fölött ott fény­lik a Megváltó, felé fordít­ják tekintetüket a kiválasz­tottak. mint a község más vidéke­in. Az itteni betegek leg­többje szociális segítségre szorul. így aztán szinte egész napjukat betegeik kö­rében töltik. Annál is in­kább, mert a betegek kö­zött igen sok az egyedülál­ló és a szinte állandó fek­vésre kárhoztatott. Nagyon jó a kapcsolatuk az önkormányzati hivatal­lal. A kőrútjuk során szer­zett tapasztalatokról beszá­molnak, s ha szükséges, még az olyanok is kaphat­nak segítséget, akik maguk nem jelzik gondjaikat. Ilyenkor akcióba lép az öre­gek napközi otthona és a házi szociális gondozóháló­zat. Kimennek a beteghez, ételt visznek neki, ha kell begyújtanak, vizet hoznak be, elmennek a boltba, a gyógyszertárba, azt teszik, amire éppen szükség van. Az önkormányzat is igyekszik segíteni — a szű­kös anyagi helyzetek ellené­re — a bajban lévőknek (a kisnyugdíjasoknak, a kór­házból hazatérő lábadozók­nak). Megoldják a tüzelővá­sárlási gondjaikat és kará­csonykor mindegyiküknek ajándékkal kedveskednek. Pálos Frigyes nagypré­post felszentelő beszédében isteni sugallatnak nevezte az oltárkép témájának meg­választását. Mint mondotta, hosszú évtizedekig az embe­rek egy olyan világban él­tek, melyből a lélek hiány­zott leginkább, s az átrende­ződés is csak akkor lesz tel­jes értékű, ha a lélek vissza­költözik az emberbe. Mindehhez Pásztor Győ­ző kanonok annyit tett hoz­zá: a hernádi példamutatás, a hívők és pásztoruk közös összefogásából született ol­tárkép azt bizonyítja, hogy a hit felülkerekedett az ateis­ta eszméken, s visszaadja a lelkét az embernek. Rengeteg feladata marad azonban még ennek a kis közösségnek is. Van ugyan­is olyan fekvő beteg, akit meg kell emelni, vagy az egyik helyről a másikra kell áttenni, s nincs család­ja, ismerőse, aki mindezt el­végezné. Ilyen esetekben nem nézik, hogy hétköznap van, vagy hétvége. Nem egyszer fordul elő, hogy ott helyben veszik ész­re: nincs mit ennie a beteg­nek, ilyenkor hazamennek és összeszednek mindent, amit a család nélkülözni tud. Az sem számít ritka­ságnak, hogy megvásárol­ják az illető gyógyszereit, vagy — ha látják, hogy ugyancsak nagy a baj — ki­egyenlítik a villanyszámlát. Szerencsére a legidősebb korosztály — egy kivételé­vel — szerető családi kö­zösségben él. Ők szellemi­leg teljesen épek, tájékozot­tak (újságot olvasnak, rá­diót hallgatnak, televíziót néznek), s ez szinte semmi mással nem magyarázható igazán, legföljebb a család gondoskodásával, szereteté- vel. Árpási Mária Kovács T. István Negyedév után a maglódi rendőrőrsön Kordában tartott bűnözés (matula) A család megtartóereje Egész nap a betegek között

Next

/
Thumbnails
Contents