Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-29 / 278. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 29., HÉTFŐ 13 Hol vannak a munkanélküliek? A magy havazások | jL gondokat jelentenek mindenütt a közlekedésben. De elsősorban a fővároséban. Hallgatom a rádióban a felhívást, amit a Közterület Fenntartó ismételtet, sőt Budapest főpolgármestere anyagilag is csábítóbbá tesz, hogy hóeltakarító munkásokat keresnek. Az eredmény pedig megdöbbentő: számba nem vehető kevesen, egy pár százan jelentkeznek csak!, Most nem ecsetelem, mi van nálunk vidéken! A lakosság zöme, apraja-nagyja seprőre-lapátra kap és az elsőnek 24, majd másodszorra ránk zuhogott 15-16 centiméteres havat igyekszik eltávolítani, hogy a járdák járhatóak legyenek. (Szégyellje magát az a pár ember, kevesen vannak szerencsére, akik jó erőben bár, bezárkóznak csigaházukba és előttük a negyven centis havon átgázólókkal mitsem törődve. Nos, általában ilyen a vidék. De más a helyzet Budapesten! Itt fizetnek érte, hogy ne váljék katasztrofálissá a közlekedésünk. De hol vannak azok, akiknek panaszával tele a sajtó, a nyomorszinten élők, akik épek, egészségesek és önhibájukon kívül nincs munkájuk, keresetük? Hol vannak a munkanélküliek? Nem tudom, hány munka- nélkülit regisztrálnak, hányán élvezik a munkanélküli segélyt, hol vannak mindazok, akik 700 forintos napi keresetből átmenetileg lendíthetnének sorsukon. Számítsam át a 700 forintot élelmiszerre? Demokráciánk megszüntette a munkakényszert és ez így helyes. Mégis, eszembe jut valami. Nem lehetne-e hatósági joggal felkeresni a kocsmákat, presszókat, talponállókat, borkimérőket és leigazoltatni az ott szórakozó- kat — akik általában törzsvendégek és nem betérők ott — és igazoltatni velük, miből élnek — miből isznak? És ha netán munkanélküli segélyből, a mi pénzünkből, nincs-e valami módszer, elvonás, büntetés — ezt a hozzáértőknek kellene kisütni — ami munkára, hólapátolásra: nem kényszeríti: készteti őket. Ugyanígy az átmeneti szálláson élőket, esetleg nem is lumpeneket rávenni, hogy ebben a szükséghelyzetben dolgozzanak! (Én magam, aki mozgássérült vagyok, a két kritikus napban közel 700 forint értékű havat mozgattam tovább! Jutalmam a forró tea és a jó ebéd...) meg a Munkaerő-gazdálkodási Hivatal előtt? Nevetve válaszolta, hogy korántsem. Egy idő óta minden segélyt igénylőnek városi közmunkát kínálnak. Erre a többség elpárolog és maradnak a tényleges rászorulók. Fazekas Mátyás Veresegyház A 24. órában született Megannyi fondorlatos akadályozás, ala- „találékony- betervezett fékrendszer dacára, a megalázónak végre kiegyenesíthetik megroppantott, de soha be nem tört gerincüket! Pedig az egykori államvédelmis martalócok, a tébolyo- dottan tobzódó vérbírák, az átizzadt patkánylyukakból előmerészkedő, „szuperbátor” pufajkások már-már joggal hihették, hogy égbekiáltó aljásságaik, közönséges gyilkosságaik végérvényesen büntetlenül maradnak. Cser- manek „Jani bácsi”, jaj, dehogyis gondolta volna, hogy az ő „européer” toleranciájának „köszönhetően” lehet az AlEszembe jut egy beszélge- kotmánybíróságot, a homály- tés Gödöllőn, a Polo Klub 10 ban lap?6 ’56-os „háborús éves jubileumi összejövete- bűnösök felelősségre voná- lén Gémesi úrral, a polgár- sát kimondó törvényértelme- mesterrel. Tréfásan kérdez- zésre kényszeríteni... tem: még mindig a nagy tö- Ugyan a Hóm Gyula pártelnök által irányított Szocialista Párt parlamenti képviselői szemérmesen „tartózkodtak” a törvényt megszavazni, de hát igazán nem várhatjuk el tőlük, hogy saját köreikre hátrányos határozatot szentesítsenek. Érdekes momentum, hogy az árulók által behívott idegen elnyomókkal letiport dicső forradalom évfordulója előtt pár nappal „kib- rusztolt” igazságtétel első pillanatában, hogyan reagáltak az egykori megalázottak. Fónay Jenő például, halálos ítéletre várt 1957-ben a Kisfogház „siralom-szárnyában”, szinte azonnal kijelentette, hogy a felelősségrevon- takat az ítéletük után közvetlenül amnesztiában kell részesíteni! Hát ilyen „bosszúszomjas” a hírhedt Fehérkönyvek által „csőcseléknek” címkézett hazafiak megritkult serege... Hiszen hát, milyen ítélet tudná kárpótolni, vagy akár csak pótolni is mindazt a szörnyűséget, amellyel a bolsevista önkény jutalmazta” a magyar nép legkiválóbb fiait! „Csak” azért, mert felemelték fejüket és szabadok szerettek volna lenni, nemzetünk ősi igénye szerint! Ennyi volt hát — semmivel sem több! — az évtizedeken át hátrányos megkülönböztetésben élők, a kegyetlen erőszakkal elpusztítottak hozzátartozóinak jogos vágya, hogy gyérmekeik, unokáik szemébe nézhessenek HISTÓRIA A gödöllői cigány vaj da javaslata 250 évvel ezelőtt Nagy általánosságban azt állíthatjuk, hogy a cigányság előőrsei 600 évvel ezelőtt jelentek meg a Kárpát-medencében, Magyar- ország területén. Zsig- mond király 1437-ben Európában legelsőként adott ki cigány edictumot, aminek a végrehajtása az lett volna, hogy a cigányok telepedjenek le éppen ott, ahol akkor voltak. Foganatja alig volt ennek a rendelkezésnek, tekintve, hogy még e század elején is, sőt még most is vándorolnak a cigányság egyes részei. Pest megye területén 1541 után a török összeírásokban tűnnek fel egyes cigány családok, majd a XVII. században a megyei forrásokban is, többnyire patkoló és szegkovácsok, kiemelkedő tagjaik fegyverművesek, olykor citerá- sok és néha megyei alkalmazásban álló hóhérok, ítéletvégrehajtók. A XVIII. században kiépült gödöllői Grassalko- vich uradalom, ~ melyhez több tucat falu és puszta tartozott, területén is természetesen éltek cigánycsoportok vajdáik „igazgatása” alatt. Ézek közül emelkedett ki Bodor Péter kezdetben csak egyik csoport vajdaja, aki 1743-ban írt levelében azt állította, hogy már. 20 éve Pest-Pilis-Solt vármegye területén tartózkodik, tekintve, hogy ez a megye hatalmas volt, még mindig eleget vándorolhatott benne. Saját állítása szerint 1725-ben telepedett le Gödöllő faluban, ahol ezután állandóan megmaradt cigányaival együtt, melynek elismeréseként gróf Grassalkovich Antal kinevezte Bodor Pétert a gödöllői Grassalkovich uradalom földjén élő ösz- szes cigányok vajdájává. Megint csak saját állítása szerint „ki is ezen reám bízott tisztemben mind azon üdőtül fogvást olly híven el jártam, hogy alattam lévő Czigányok által legkisebb tolvajlás vagy más egyéb károk nem történyé- nek.” — írja a gödöllői vajda. Ezek után Bodor Péter, a Grassalkovich uradalom cigányvajdája a nemes Pest-Pilis-Solt vármegye hatóságánál ajánlotta magát, hogy szívesen vállalná a vármegye összes cigányainak vajdaságát az erkölcsös életre szorítás érdekében. „Hallatik azonban, hogy a Tolvajok száma megh szaporodván ezen T. N. Vármegyében feles károkat tennének, amint történt az minapában is, hogy az Czigányok közül bizonyos számú lovakat el Lo_pta- nak, akik jóllehet megh érdemlett büntetéseket el nyerték, mivel penig az ily- lyen rossz cselekedetek főképpen az ollyan tévely- gős s egyik Vármegyébül az másikba vándorló s ma- radhatatlan és haza nélkül való Czigányok által szoktak történni, senki nem lévén, mint más szomszéd Nemes Vármegyékven bé vett szokás volna, ezen Nemes Vármegyében, aki az ollyan csavargó, rossz emberekre vigyáznak az Czigányok közül és az Nemes Vármegye Hadnagyságát viselné, azért én merészlettem T. N. Vármegye előtt ez alázatos, méltatlan Ins- tantiámmal megh jelennem, hogy annális inkább az oly- lyan rossz, tévelygő Czigányok ezen Nemes Vármegyébül kiirtassanak, énge- met Aúthorizálni és az egész N. Vármegyében lévő Czigányság Vajdájává választani méltóztassék.” Bodor Péter, bármennyire is kiemelkedhetett sorstársai közül, természetesen nem maga írta ezt a folyamodványt, hanem azt egy „megyei” levelezésben igen járatos emberrel íratta meg, valószínűleg jó pénzért. A levélben említett „hadnagyság” a parasztvármegye tisztsége volt, a községek önvédelmi szerveződése. Mostani kifejezéssel élve polgárőrségnek, nemzetőrségnek nevezhetnénk. Vagyis Bodor Péter javaslatának legérdekesebb, legizgalmasabb pontja, hogy magából a cigányságból szervezne rendfenntartó, fegyvertelen őrséget, amelyik a cigány közösségek rendjére vigyázna. Bodor Péter, mint „vármegyei” vajda pedig beszámolással és felelősséggel tartozna a vármegye hatóságának. A tisztség elnyerése reményében felajánlja. „Fogadom azt, hogy valamint eddig csekély tehetségem szerént úgy annyira iparkottam s vigyáztam, hogy alattam lévő Czigányok által legkisebb kár s lopások nem történtének, úgy ennek utána az ollyan rossz, csavargó Czigányokat ki tisztítván vagy kézhez kerítvén alattam lévőket olly rendben fo— szégyenérzet nélkül, hiszen az igazságtétel — ha megkésve is, de — bekövetkezett. És hogy az erkölcsi egyensúly heíyreállhasson, azaz senki se hihesse szabad, demokratikus hazánkban, hogy bűnök megtorolatlanul maradhatnak! Ezért állunk még ma is döbbenten és értetlenül a sok — liberális körökből sarjadt — hátráltató próbálkozás előtt (illetve már után,) melyekből köztársasági elnök urunk, (az 1956-os elítélt!) meghatározó részt vállalt... Pedig, ha ez a törvény megszülethetett volna a rendszer- váltás küszöbén, már egy megbékélt, kiegyensúlyozott hazában élhetnénk. Óhatatlanul is arra kell gondolnunk, hogy ez a fajta közmegegyezés, nemzeti konszenzus nem szerepelt bizonyos erők „forgatókönyvében”! Bizony, ezek az erők előbb „eltartásodnak", mint pajtáskodnak, no persze, zubog bennük a „gyűlölet elleni tettvágy” és fennen hirdetik a „másság” feltétlen tiszteletét... Végülis szomorú történelmi paradoxon, hogy napjaink igazsága csak igazságtétel után lehet teljes, és a sötét örökség .jóvoltából”, ezt felelősségre vonásnak kell megelőznie! Brezovich Károly Vác Sem-idesem-oda kisgazdák Nem titok, hogy a A* ceglédi Független \JK'jJ Kisgazda-, Földmun- kás- és Polgári Párt tagjaiból 10-20 százaléknyi tagság kivált. A Torgyán- féle vezetés miatt fordítottak hátat a pártnak. A Pest Megyei Hírlap november 19-i számában és a Ceglédi Hírmondóban is megírták ők. Ezzel szemben a tagság 70-80 százaléka, azok, akik ma is a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt tagjai, akik nem léptek sem ide, sem oda, megmaradtak a régi szervezetben. A kivált csoport valóban elősegítette a megtisztulást a többségben megmaradt Független Kisgazdáknak. A ceglédi Független Kisgazdák örömmel mondják ki: vége a tagság félrevezetésének, mert ezen kisebbség kiválasztással új vezetőséget választottak. A ceglédi Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt ezután is nagy tisztelettel várja összejöveteleinken a városban lakó, velünk szimpatizáló avagy sorainkba beálló állampolgárainkat. Kárteszi Ferenc Cegléd gom tartani, hogy az illye- tén nagy károk és lopások eltávoztatnának.” Remek ajánlat, kár, hogy a megye nem fogadta el. Nem találtuk nyomát a Pest Megyei Levéltárban, ahol Bodor Péter folyamodványát őrzik, sem másutt, hogy kinevezték volna a vármegye fővajdájává. Ez a tisztség a megyében, legalábbis a megye vezetőinek jóváhagyásával, sosem alakult ki. Természetesen akkoriban is és mostanában is nemcsak a cigányok közül kerülnek ki a bűnözők. Bodor Péter cigányvajda őszintének ható levele, melyben a bűnözés megfékezésére, visszaszorítására ajánlja magát, napjainkban is érdekes és figyelemre méltó kordokumentum. Horváth Lajos Pest megye az Athenaeum mellett Az Athenaeum — és melléklapja, a Figyelmező' — a reformkori szellemi élet egyik jeles orgánuma volt. Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc indította meg, ők kaptak engedélyt a lap kiadására. Az akkori rendeletek értelmében szükséges volt, hogy Pest vármegye is véleményt mondjon a vállalkozás szükségességéről a Helytartótanácsnak, mely hivatva volt az engedélyt kiadni. A vármegye 1836. november 7-én terjesztette fel támogatásával a kérelmet, a Helytartótanács erre adta ki november 29-én a jóváhagyást. A címzett Pest vármegye volt, neki kellett értesíteni a két kérelmezőt az engedélyről. A leirat hangsúlyozta: a folyóirat kiadása azon kiegészítéssel hagyatott jóvá, hogy az „újság egyedül a bemutatott tervben megjegyzett tárgyakra szoríttasson, és annak foglalatja a fentáüó rendszabályok szerint mindenkor elő'- re vizsgálat alá vétessen”— vagyis az egyes számokat megjelenés előtt a cenzúrahivatalnak is be kellett mutatni. A folyóirat 1837-ben jelent meg először és összefogta a nemzeti megújulás erőit, népszerűsítette a reformkor eszméit. Itt jelentek meg Vörösmarty ódái, Nagy Ignác humoros írásai és a kezdő — akkori kezdő — írók jó része is a lapban publikált. Eötvös József, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond mellett Petőfi is munkatársa volt a lapnak. Melléklapja, a Figyelmező kritikákat tartalmazott, nagy szerepe volt a Nemzeti Színház arculatának kiformálásában. Pogány György
