Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27 / 277. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP HITELET 1993. Tv Ami a történelemkönyvekből kimaradt • • Ökumenikus Műhely Mint földnek sója, a nemzeti élet kovásza Szilágyi Ferenc az új Károli Gáspár Református Egyetemről Lyuk volt az életrajzon. Mégpedig Magyarország élet­rajzán, vagyis a történelmen, mert valakik valamikor — több mint negyven évvel ezelőtt — úgy döntöttek, hogy vallástörténetre semmi szükség nincs az egyetemi oktatásban. A kultúra eme sajátos értelmezői szerint, amiről nem beszélünk (nem tanítjuk), az nem is létezik, sőt soha nem is volt. Ez az igen enyhén szólva naív (hogy ne mondjuk osto­ba) szemlélet sokáig tartotta magát, egészen 1985-ig. Ak­kor alakult meg az Egyház- történeti Műhely az Eötvös Loránd Tudományegyete­men történeti segédtudomá­nyok tanszékének, a Törté­nettudományi Intézetnek és a História című történész­szaklap szerkesztőségének együttműködéséből. — Ugyanaz a gárda mű­ködik ma is ebben a „mű­helyben” — mondja Kállay István professzor, a fent em­lített tanszék vezetője —, amelyik az induláskor el­kezdte a hiánypótló munkát. Mert nem kevesebbet kellett bepótolni, mint négy évtize­det, hiszen addig maradt ki a történettudományok tanítá- sából-tanulásából a vallás- történet. Márpedig az egyhá­zak köztudottan igen nagy és jelentős szerepet játszot­tak a magyar történelemben évszázadokon keresztül. — Aki kellő szinvonalú tudást akar szerezni egyete­mi évei alatt magyar történe­lemből, annak szüksége van egyház- és vallástörténetre — teszi hozzá Püspöki Nagy Péter docens. — Eze­ket a részeket annak idején erőszakkal vágták ki a törté­nelemkönyvekből és főleg a történettudományból. Most már az Egyháztörté­neti Műhelynek is megvan a maga története. Amibe bele­tartozik az is, hogy még a kezdetek kezdetén Lékai László bíboros, esztergomi érsek meghívta magához a prímási székhelyre az ELTE történelmi segédtudomá­nyok tanszékét és a História szerkesztőségét. íme a név­sor: Kállay István, Szakály Sándor, Glatz Ferenc, Püs­pöki Nagy Péter, Erdélyi Zsuzsa, Rottler Ferenc, Csa- pody Csaba. Az esztergomi megbeszélésen került szóba először a Műhely. Az APÓ betiltotta Szinte természetesnek mondható, hogy itt sem ment minden simán, zökke­nők nélkül. Időről időre — körülbelül évenként tarta­nak tudományos ülésszakot, s az egyiken, 1987-ben Páz­mány Péterrel kívántak fog­lalkozni. Ám az APÓ betil­totta ezt, ma már talán mind­egy, hogy milyen indokkal. Ám Kállay professzor „egy- gyel följebb” ment — és ér­vénytelenítették a tilalmat. — Sőt — folytatják egy­más szavait kiegészítve a professzor és a docens —, nemzetközi jelentőségű ülésszak lett ez. II. János Pál pápától üzenetet hozott, és részt vett a tanácskozáso­kon Michele Maccarrone apostoli protonotárius, a pá­pai tudományos tanács elnö­ke. Eljött Szabó Ferenc a vatikáni rádió képviseleté­ben, s nem utolsósorban a magyar katolikus püspöki kar számos tagja Paskai László bíboros érsek vezeté­sével. Többen előadást is tartottak. Volt emlékülés Baranyai Jusztin professzor emlékére (ő legitimista politikus és tu­dós pap-tanár volt, a Mind- szenty-perben másodrendű vádlottként 15 évi fegyház- ra ítélték, 1956-ban, rövid­del kiszabadulása után halt meg). A fehér foltok feltárása során ülésszakot tartottak középkori magyar királyok tevékenységéről, különös te­kintettel azok egyházi vo­natkozásaira. így tavaly Szent László, 1991-ben II. Ulászló egyháztörténeti te­vékenysége szerepelt egy- egy ülésszak napirendjén. 1993 tavaszán pedig III. Béla törvényeit tárgyalják meg. Keresztényszocializ­mus Magyarországon De nemcsak az uralkodók­ról esik szó: még 1989-ben — a rendszerváltás előtt! — Keresztényszocializmus Ma­gyarországon témáról szer­veztek ülésszakot, amelyen részt vettek régi, ismert ke­resztényszocialista politiku­sok: Keresztes Sándor (a je­lenlegi vatikáni nagykövet), Mateovits Ferenc és Ugrin József. Másik alkalommal a magyarországi egyházi ok­tatás volt a tanácskozás tár­gya­A Műhely folyamatosan működik, összefogja az egyháztörténeti kérdések­kel foglalkozó történésze­ket, szakembereket. Nincs monopolhelyzetben, ugyan­is az egyházaknál ugyan­csak vannak egyháztörténe­ti műhelyek, a nagy különb­ség azonban az, hogy — bár a dolgok természeténél fogva a témák túlnyomó többsége a római katolikus egyház történetéhez kapcso­lódik — a Műhely ökume­nikus, minden vallSs törté­netével foglalkozik, s ezek kutatóit előadóként is szíve­sen látja... Várkonyi Endre A négyszáz éves alom beteljesült; a magyar parlament szeptem­ber 21-én döntött a Károli Gáspár Református Egyetem alapí­tásáról. így október 11-én az universitas megnyithatta kapuit a Rádai Kollégium Budapesti Teológiai Akadémia épületében; kilencvennégy hallgató kezdte meg tanulmányait. Megbízott dékánja Szilágyi Ferenc irodalomtörténész, egyetemi tanár, szí­vós és kitartó munkájával segítette az intézmény megszületé­sét. Őt kérdeztük az egyetem létrejöttének előzményeiről, jele­néről és távlatairól. — A református egyetem gon­dolata szinte egyidős a magyar reformációval (a XYI. század­ban az ország protestáns többsé­gű volt). Igaz, hogy már ekkor olyan nagy jelentőségű kollégiu­mok épültek, mint a debreceni, a pataki, a pápai, de ezek főisko­lák (akadémiák) voltak. Bethlen Gábor már a XVTI. században tervezte egyetem alapítását Po­zsonyban, és megvolt a kijelölt rektora is, a zsoltárfordító, szó­táríró tudós, Szenei Molnár Al­bert. Ez az egyetem azonban nem jött létre a hadi események miatt, helyette Erdély felé for­dult a fejedelem figyelme. így született meg a gyulafehérvári főiskola, ahová híres külföldi professzorokat hívott. Ez az in­tézmény költözött aztán Enyed- re, s Erdély leghíresebb refor­mátus főiskolája, az Enyedi Kol­légium nőtt ki belőle. Éppen er­délyi tudós, Apáczai Csere Já­nos, a kolozsvári református kol­légium tanára szorgalmazta — Hollandiából hazatérve — a magyar főiskolák, egyetemek szükségességét, mondván: ami a testben a szem, az ország éle­tében az a főiskola, az egyetem. Ezek a főiskolák adták a klasszi­kus magyar irodalom jelentős részét. Elég, ha Csokonai, Arany, Kölcsey, Kazinczy, Mó-~ ricz, Szabó Lőrinc, Körösi Cso­rna, Kemény Zsigtnond, Sütő András nevét említjük. Századunk harmincas, évei­ben a magyar reformáció felleg­várában, Debrecenben reformá­tus teológiai karral gazdagodott az állami egyetem, az eredeti el­képzelés azonban csak most vált valóra, több szerencsés kö­rülmény találkozása folytán. 1993 februáijában a Reformá­nt.? Zsinat határozatot hozott a Károli Gáspár Egyetem létesíté­séről, s ennek nyomán az egye­temi rangú Teológiai Akadé­mia lelkészképző fakultása mel­lé megalakult a bölcsészettudo­mányi kar, s egyszersmind, az egyetem kötelékébe került az ál­talános iskolai tanárokat és val­lásoktatókat képző református főiskola is. A közeljövőben a kecskeméti jogakadémia harma­dik fakultásként kapcsolódik hozzá. A református egyháznak csak egy iskolája maradt meg az elnyomatás éveiben, s most mintegy húsz középiskolája van. Érthető hát, hogy a böl­csészkar elsősorban a reformá­tus gimnáziumok számára akar jól képzett, szilárd erkölcsi ala­pokon álló tanárokat nevelni. — Milyen szakokat indítot­tak, s milyen tárgyakat választ­hatnak a hallgatók az első év­ben? — Ebben a tanévben magyar nyelv- és irodalom, történelem, angol nyelv és irodalom, vala­mint vallástanári szak indult. Minden hallgató kötelezően két szakot választ, hiszen tanárhi­ány van az iskolákban, s külön­ben is szélesebb látókört ad két szak. Tizennégyen választották a vallástanár szakot (angol, tör­ténelem vagy magyar szakkal együtt), a többiek egyenlő arányban (negyven-negyven fő) oszlanak meg az említett an­gol, magyar és történelem szak között. — Századokon át kialakult Magyarországon az Európa-já- rás (peregrináció); vagyis a hatéves akadémiai tagozat el­végzése után a legjobb diákok nyugat-európai protestáns egye­temeken bővíthették tudásukat. A külföldjárás hagyományai­nak hogyan tudnak eleget tenni ma? — Európát járt diákok hoz­ták haza a szabad gondolato­kat, könyvek, sokszor műsze­rek formájában a legújabb kül­honi vívmányokat; állandó ele­ven kapcsolatban voltak s ma­radtak a fejlettebb nyugati or­szágokkal. Az erős nemzeti ha­gyományokat őrző kollégiumok így lehettek egyszersmind euró­paiak. Folytatjuk a hagyo­mányt; az Angol Intézetben már van most is egy angol ven­dégprofesszor házaspárunk, jö­vőre pedig holland szak indítá­sát tervezzük. Sőt, mivel nem va­gyunk elfogultak a nyugati mű­veltség iránt, tervezzük japán szak indítását is. — A mai gazdasági helyzet­ben egyetemet alapítani nem le­het gondok nélküli vállalkozás. Önöknek számolniuk kell az egyre növekvő létszámmal is. Kapnak-e, várhatnak-e segítsé­get itthonról vagy külföldről? Mutatkozik-e segítőkészség a hí­vek körében? — A Bölcsészettudományi Kar Budapesten, a Reviczky utca 4/C-ben működik. Egy épületben a Lónyai Utcai Refor­mátus Gimnáziummal, amely — míg vissza nem kapja épüle­tét — itt lelt otthonra, mint az egyetem gyakorló gimnáziuma. Most még elférünk, de szüksé­ges lesz terjeszkednünk. Jelen­leg még olyan napi gondjaink is vannak, mint például írógé­pek, szövegszerkesztő gépek, másolók és könyvek hiánya. Mert a protestantizmustól soha nem volt idegen a gyakorlatias­ság. A jövő félévben már szö­vegszerkesztést is tanulnak hall­gatóink. Gondjaink közepette erőt ad a legszélesebb közönség meleg érdeklődése munkánk iránt (más felekezetek részéről is). A hollandok iskolatölszere- léssel ajándékoztak meg, és könyveket hoztak. Ezek közül a díszes Rembrandt-biblia lett alapja most kialakítandó könyv­tárunknak, amelynek létrehozá­Az egyetem címere sában számítunk a hazai közön­ség segítségére. Szinte napról- napra csöng a telefon, jönnek az érdeklődők; volt aki köny­vet, folyóiratot, volt aki hímzett térítőkét, népi cserépedényeket, de volt, aki egy kétszobás budai öröklakást ajándékozott az egyetem céljaira. Sokan még azt is mondogatják, sajnálják, hogy nem reformátusok, mivel a református egyház nagyon so­kat tett a magyarság megmara­dásáért. Ezt emelte ki a Ma­gyar Reformátusok Világtalál­kozóján, Debrecenben mondott beszédében a katolikus magyar miniszterelnök is: a magyar re- formátusság arányszámát meg­haladva járult hozzá a magyar műveltség megteremtéséhez. Va­lóban, a valamikor a XVI. szá­zadi többségi vallás erényei elle­nére — nem egészen saját hibá­jából — kisebbségi helyzetbe került, ,v a kisebbségnek mindig minőséget kell nyújtania, hogy megmaradhasson. Állandóan bizonyítanunk kell, és a magyar református egyház bizonyított. Hisszük, hogy legújabb intézmé­nye, a nemzeti elkötelezettségű, korszerű, európai szellemű új műhelye, a Károli Gáspár Egye­tem is bizonyít, amely többségi szolidaritásból is fölkarolja, várja a luttáron túli magyar ifjú­ságot. Mint a földnek sója, a nemzeti élet kovásza. Mert só nélkül, kovász nélkül a legfehé­rebb kenyér is ízetlen marad. Ónody Éva Ökumenikus konzultáció Az európai integráció kérdései A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa meg­hívására idén, november 25—28 között a Debreceni Re­formátus Kollégiumban tartják évi konzultációjukat az Európai Ökumenikus Tanácsok főtitkárai és ügyvezető igazgatói. Ágai Lászlót nem felejtik el Elköszöntek papjuktól A mintegy harminc ökume­nikus tisztségviselő tanács­kozásának napirendjén az euiópai integráció olyan kri­tikus kérdései is szerepel­nek, mint a háborús konflik­tusok, munkanélküliség, idegengyűlölet, menekült­ügy, elszegényedés és így tovább. A debreceni rendezvény­ről Bóna Zoltán, Dunavar- sány és Délegyháza refor­mátus lelkipásztora, a Ma­gyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsa főtitkára tájékoztatta lapunkat. Meg­tudtuk, hogy a konzultáción képviselteti magát az Euró­pai Egyházak Konferenciá­ja, az Egyházak Világtaná­csa, a Katolikus Püspöki Konferenciák Európai Ta­nácsa, valamint az Egyházi és Társadalmi Kérdésekkel Foglalkozó Európai Ökume­nikus Bizottság. Gáli Ákos országgyűlési képviselő is előadást tart a tanácskozáson, Európa egy­sége magyarországi szem­szögből címmel. A résztvevők Debrecen egyházi, társadalmi, és poli­tikai vezetőinek jelenlété­ben fogadás keretében emlé­keznek meg a Magyarorszá­gi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 50 éves évforduló­járól. E rendezvény házigaz­dája Kocsis Elemér reformá­tus püspök. Megható ünnepség Ed *1 volt Veresegyházon, PpjjaJl az istentisztelet után a református temp­lomban. Elköszönt a jelenlegi lelkipásztor, Koczó Pál elődjé­től, mind a maguk, mind a presbitérium, mind az egész gyülekezet nevében, imájában és pár búcsúszavával, a nyuga­lomba vonult és most lelki- pásztor lányához költöző Ágai László tiszteletes urunk és Er­zsiké tiszteletes asszonytól. Idős tiszteletesünk nehéz sorsot élt, amit mindenkor tü­relemmel hordozott. Volt hadi­fogságban, hazakerülve ke­mény esztendőket élt. Lelki­pásztorkodott Csepelen. 1956- os magatartása miatt meghur­colták, el kellett jönnie. Hogy elkerüljön szem elől. Veres­egyházra helyezték, ahol egy lelkiekben visszamaradott egy­házat kellett helyes irányba té­rítenie. Több mint harminc éven át teljesített missziót a község­ben, ahol az egyházi- és hité­let felvirágzott, minden meg­újult, ők pedig megszerettet­ték magukat nemcsak egyhá­zukban, hanem az egész falu­ban. Ő az igét szolgálta és — nehéz körülmények közt — a hitoktatást, az ifjúság vallásos nevelését. Felesége kórust szervezett, gyerek-istentiszte­leteket tartott. Kezük alatt megújult a templom nemcsak lélekben, de külsőségeiben is: harminc év alatt, jórészt a hí­vek kalákamunkájával rendbe hozták a templomot kívül-be- lül, új parókia és benne gyüle­kezeti terem épült, parkosítot­ták a templomkertet, villamo­sították az orgonát, majd a ha­rangszót, új külsőt kapott a te­mető... a felsorolás teljessége nélkül. Fazekas Mátyás Veresegyház

Next

/
Thumbnails
Contents