Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-26 / 276. szám
MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM Ára: 13,50 forint V/'., ■ " 1993. NOVEMBER 26., PENTEK Csépe Bélával, a KDNP képviselőcsoport-vezetójé- vel készített interjúnkat lapunk 9. oldalán közöljük. Antall József kezelése Antall József miniszterelnök egészségi állapotával kapcsolatban a kezelést végző orvoscsoport nevében dr. Volker Diehl és dr. Németh György egyetemi tanárok az alábbiakat közlik: .Annak ellenére, hogy a Kölni Egyetem 1. Sz. Belklinikáján végzett őssejt-transzplantáció és az ehhez kapcsolódó terápia a betegség teljes visszafejlődését eredményezte a nyirokszervekben, most új manifesztáció jelentkezett a vérképző szervekben, ami aktív kezelést igényel”. Médiatörvény Az MDF egyeztet? Az MDF Országos Elnöksége szerda éjjel meghallgatta Bo- ross Péter belügyminiszter, al- elnök tájékoztatóját az év végéig a kormány előtt álló feladatokról. Boross Péter kifejtette: a médiában kialakult helyzet miatt rendkívül fontos, hogy lehetőség szerint még ez évben a T. Ház elé kerüljön a médiatörvény-javaslat. Ezzel a megítéléssel az elnökség is egyetértett. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az MDF a dokumentum parlamenti beteijesztése előtt egyeztetni kíván-e az ellenzékkel, Herényi Károly szóvivő kijelentette: a tervezetet csak akkor érdemes benyújtani, ha az elfogadás feltételei megértek, és nem ismétlődik meg a tavalyi eset; tehát az MDF ennek szellemében jár el. Döbrentei Kornél, az írószövetség választmányi tagja nyilatkozik egyes írók akciójáról ^ Küzdelem irodalmi pongyolában Mint ismeretes, írók egy csoportja bejelentette: nem járulnak hozzá, hogy műveiket a televízióban és a rádióban bemutassák. Döbrentei Kornél költővel, íróval, a Hitel szerkesztőjével e jelenségről, illetve ennek egyes vonatkozásairól beszélgettünk. — A Nyitott tér című rádióműsor múlt hét végi adásában önnel és Tornai Józseffel beszélgetett a műsor szerkesztője. Egy nagy példányszámú napilap ezt követően élesen bírálta az adást, és a műsornak helyet adó főszerkesztő-helyettest. A cikk szerzője többek között ezt írta: „Nem tudni, miben reménykednek a Nyitott tereken élők. Csak azt tudni, hogy ez a kör a szombati műsor előtt több ízben hangot adott annak a véleményének, hogy a műveiket letiltó alkotók a magyar irodalomnak nem a legjelesebb hazai képviselői.” Ön például tett ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentést? — Nem mondtam olyat, ami alapot adhatna efféle rosszindulatú megjegyzésekre. Az ön által említett ellenzéki napilap a tőle megszokott tisztátalansággal reagált a műsorra, és ezt én Tornai József nevében is visszautasítom! Elvégre nem a Kossuth adó főszerkesztő-helyettesével folyt a beszélgetés, hanem két magyar íróval. Legyen itt bármilyen politikai harc, magyar írók között nem szokás egymás szakmai alapon történő negatív minősítése. Ebbe az utcába mi sose mentünk bele. — Nemcsak ez a támadás érte önöket e műsor kapcsán. Mi válthatta ki ezeket? — Kijelentettem, hogy elhatárolom magam a tiltakozók csoportjától. Nem a kvalitásaikat vontam • kétségbe. Számomra nem volt szimpatikus a kiállásuk, már csak azért sem, mert olyan hangot ütöttek meg, ami nem egyeztethető össze egy olyan magatartásmodellek amit én egy magyar írótól Magyarországon 1993-ban elvárnék. (Folytatás a 3. oldalon) A kegyelet parancsa kötelez Veszélyben a végtisztesség Tud-e gondoskodni a város a halottairól? Az a város, melynek névtelen polgárai évről évre állják a turisták szűnni nem akaró rohamát, bár a haszonból nekik édeskevés jut A Dunakanyar ékszerdobozának, a művészet fellegvárának nevezik a hét végén ide kiruccanok. Szentendréről lesz most szó, de nem kirakatarcát gazdagítjuk egy újabb színfolttal, hanem azt kutatjuk, hogy a kegyelet kötelező parancsának miért egyre nehezebb eleget tennie a város polgárának. — A temető minden szabad zegét-zugát kihasználjuk, a régebbi sírok közötti nagyobb területekre is temetünk — mondja Buday Lászlóné. A Kegyeleti Szolgálat szentendrei kirendeltségvezetője a nyolcvanas évek derekára teszi a nehézségek jelentkezését. Tehát már a tanácsi rendszerben tudták: a temető megtelik Természetesen a polgármesteri hivatalban is látják, hogy „a helyzet tragikus.” De az idén új temető megnyitására már nem lesz lehetőség, kolumbáriumok létesítését javasolják, vagy azt, hogy az őstelepes szenteitdreiek a felekezetűk szerinti egyházi temetőben nyugvó elődeik sírjaiba temetkezzenek Buday Lászlóné úgy ítéli meg, hogy jövő év márciusáig kegyeletsértő fennakadástól nem kell tartani. Addig is mélyített sírokat ásnak, a hagyományos egymás melletti temetést váltva fel az egymás fölöttivel. Összesen egy szabad soruk van még, és néhány költséges kriptaépítésre van lehetőség. A polgármesteri hivatalban két éve várja a jóváhagyott érvényes általános rendezési terv temetőre vonatkozó része a megvalósítást. Eszerint a város határában lévő Patak-hegynek nevezett területen kell kialakítani az új sírkertet. Ez korábban legelő volt, s ráadásul városi tulajdon. Ma viszont az Óbuda Tsz-é, nem mond le róla, így megkezdődött a kisajátítási per. fFolytatás a 4. oldalon) A Betonútépítő Vállalat dolgozói az MO-ás körgyűrű diósdi völgyhidját aszfaltozzák Vimola Károly felvétele KDNP Elfogadják a programot A KDNP országos választmánya hét végi kétnapos budapesti tanácskozásán várhatóan elfogadja a párt választási programját. A dokumentum — amelyet egy terjedelmesebb és egy rövidebb, tételszerűen megfogalmazott változatban dolgoztak ki a KDNP szakértői — átfogja a politikai, a gazdasági és társadalmi élet teljes spektrumát. A választási programmal kapcsolatosan Eszes István, a KDNP kampányfőnöke elmondta: a hét végi országos választmányi ülésen másfél éve tartó programalkotó munka zárul le, melynek során 16 munkabizottságban száznál több szakértő dolgozott az egyes részprogramokon. A 6-3 ürügyén Emlékszem, hűvös, nyirkos nap volt 1953. november 25-e. Akkoriban nem volt divat az egész lakást fűteni, így a harmincas évekből való, fél asztal nagyságú „világvevő”rádió mellett ülve, nagykabátban sem volt melegem. Ez azonban akkoriban nem számított, mert aki csak élt és mozgott, az mind drukkolt a világverő magyar labdarúgó-válogatottnak. Ezen az emlékezetes napon semmi nem volt fontosabb, a NAGY GYŐZELEM még napokkal később is vezette a suliban a terefere-slágerlistát. Azóta én is 40 évvel öregebb lettem, rengeteg olyan emlékidéző beszélgetésben vettem részt az évek során, amikor az ARANYCSAPAT, s annak tagjai, ezek a kivételes képességű sportemberek adták a témát. Bár közülük Hidegkúti Nándort 1979-ben, Kairóban személyesen is megismerhettem, Grosics Gyulával pedig, a Volán SC elnökével válthattam néhány, jellegtelen szót a nyolcvanas évek elején, együtt azonban eddig még nem volt szerencsém őket látni. Az utóbbi napokban azután többször is megadatott, hogy a hatvanas éveiket taposó, még élő „részvényeseket”— Grosics Gyulát, Bu- zánszky Jenőt, Hidegkúti Nándort, Puskás Ferencet, Czibor Zoltánt és az örökös tartalékkapust, Geller Sándort — közelről láthattam-hallhattam. Megvallom, ezek az idősödő urak még nagyobbak lettek a szememben, pedig korábban is magasan jegyeztem őket Az a közvetlenség, az a tettetés nélküli, baráti hang, ahogyan Puskás a társaihoz vagy éppen a hallgatósághoz viszonyult, ugyancsak levett a lábamról Egészen más oldalról nyilvánult meg Gellér Sándor, akinek nem kevesebb, mint 37-szer jutott az a feladat, hogy a kispadon ücsörögve, közelről legyen tétlenségre kárhoztatva, miközben igen sok országban nemzeti hősként ünnepelnék, Gellér ennek ellenére azt mondta, ha csak a szerelést cipelhette, már boldog volt. A legmaradandóbb hatást azonban az egykori ör- döngó's cselező, Czibor Zoltán tette rám, aki szerint „a nagyság szüli a szerénységet, akik kiabálnak, igazából érték nélküli emberek” Azt korábban is tudtam, hogy az akkori válogatott valójában a világ legjobb csapata volt. Emberi tartásukról viszont csak most bizonyosodtam meg. Ezek a megnyilatkozások teszik őket igazán naggyá, a maiak elé állítható példaképekké. Jocha Károly A lakosság védelmében Szondázás Szigetbecsén ^ r, Kétéves program indul — mint arról már hírt adtunk 1/1 — a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág vízminőségének és ]V.' a régió környezetvédelmi helyzetének javítása érdekében. A Pestszenterzsébet-Soroksár önkormányzata által létrehozott Föntmaradó Környezet Alapítvány pályázatot nyújtott be, amit a Kanadai Urbanisztikai Intézet el is fogadott. Tegnap Szigetbecse vendége volt Dave Milne, a Kanadai Urbanisztikai Intézet képviselője, Páthy Gábor, a program magyarországi vezetője és Iváncsó Katalin, Pest Megye Ónkormányzata képviselője. A tanácskozásra meghívták a képviselő- testület tagjait, a községi orvost, a vállalkozókat, a nyugdíjasklub elnökét, valamint az egyházközség képviselőjét is, így a falu lakosságának minden rétege jelen volt a megbeszélésen. A cél az volt, hogy megismerkedjenek a község lakóinak elképzeléseivel, igényeivel, s meghallgassák a különböző észrevételeket a környezetvédelemmel kapcsolatosan, s megkíséreljék indítani az ez irányú regionális szervezést is. A kanadai—magyar önkormányzati igazgatási és környezetgazdálkodási csereprogram — melynek költségeit a kanadai kormány állja — alapvető célja a segítségnyújtás olyan helyhatósági tervezési, működtetési, döntéshozatali rendszerek kidolgozásában, amelyek hatékonyan tudják rehabilitálni a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág és a Nagy-Duna által közrefogott Csepel-szigetet, és elősegítik a gazdasági fejlődést egy piacgazdasági rendszerben. (Folytatás a 4. oldalon.) Nyilvános rádiótelefon Kákán Kókán szerelte fel a Magyar Távközlési Rt. (Matáv Rt.) az első Westel rádiótelefon-rendszerben működő kártyás nyilvános telefont. Amennyiben a kísérlet beválik, lehetőség nyílik arra, hogy a vezetékes hálózatba még be nem kapcsolt falvak és kistelepülések telefonkapcsolatba kerüljenek a nagyvilággal. A kókai nyilvános telefon visszahívható.
