Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-24 / 274. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 24., SZERDA J3 Vállalják a megméretést? Tisztelt? Alkotmány- | bíróság! Nem véletlen a kérdőjel, jól tetszenek látni. Egy nemzet egy társadalom legmagasabb bírói testületét, szükség szerint tisztelet kell(ene) hogy övezzen, ha van erkölcsi alapja. Erkölcsi alapok nélkül a bíróság — még a legmagasabb is — csak hatalmi szervezet, amely képes lehet akaratát ráerőszakolni az alattvalókra, de döntésének jogosságát, igazságosságát soha. Ha valahol igaz, itt kétszeresen igaz, nem a hivatal adja a tekintélyt, hanem a hivatalnok(ok) személye, erkölcsi emelkedettsége, döntéseik és ítéleteik etikai megalapozottsága, a sine qua non, kell hogy legyen. Mikor az 1990. évi első szabad választások után a magyar parlament életre hívta az Alkotmánybíróságot, abban a társadalom igénye, követelése testesült meg; legyen hatalmas támasza a jognak és igazságnak. Úgy gondolom, de szerintem a honatyák is úgy gondolnák, mikor létrehozták ezt a legmagasabb jogtudományi testületet, hogy negyvenéves joghalál után az Alkotmánybíróság feladata lesz halottaiból feltámasztani a jogot és igazságszolgáltatást, vagy Jia erre már nincs mód és lehetőség, szüljenek új jogrendet, európai alkotmányt. Lejáróban a parlament mandátuma. A nemzet ítélkezni fog a kormány és intézményei működése felett. Beváltotta-e, beváltották-e az elvárásokat? Mérlegre kerül az Önök munkája is. Vajon sikerült-e halottaiból feltámasztani az igazságszolgáltatást, vagy született-e új jogrend? Sikerült-e egészséges utódot létrehozni a múlt kórságait sejtjeikben hurcoló szülőknek? Ha ebből az aspektusból nézzük az Önök tevékenységét, úgy tetszik, túl soká tartott az újraélesztési kísérlet, vagy túlhordásos volt az újszülött. Ezért azután a törvényi megoldások mindig késtek, a hullarablók közben egé- rutat nyertek. De az a valószínűbb, Önök az újraélesztés mellett döntöttek. így azután a beteg jogrend kezdett lábadozni, testében a régi kórokozókkal. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy nem igazság — hanem jogszolgáltatás valósult meg. Lehet az ilyen megoldás kielégítő a jog szempontjából, de nem elégíti ki a társadalom etikai és igazságérzékét, és -szomját. Mit várt Önöktől a nép, a nemzet és mit kapott? Vártuk, hogy jogrendszerünk, alkotmányunk beilleszkedik az európai szabad nemzetek évszázados jogrendjébe. Hogy ott folytatjuk a jogrendet, ahol a diktatúra megszakította. Mit tettek Önök ennek érdekében? Elegendő-e megakadályozni az alkotmányra hivatkozva az igazságtételt? Ele- gendő-e jogászi körmondatokba és szakkifejezésekbe burkolni, hogy a legmagasabb helyen törvényt sértenek? Megfelel-e a társadalom igazság- szomjának ha évek telnek el. míg egy-egy törvény érvényre jut, és hatni kezd. Megfelel-e a hajléktalanoknak, ha Önök tíz hónapig óhajtanak kérődzni a lakástörvényen, mert hat hónap, ki tudja miért, nem volt elég? A parlament az Igazságügyi Minisztérium, vagy az Alkotmánybíróság érdemének, vagy hibájának rója majd fel a társadalom, hogy a mandátum lejártáig futni hagyta a gyilkosokat, tolvajokat, fosztogatókat, népünk megnyomorítóit. Tisztelt(l) Uraim! Közelít a megméretés! Vállalják-e Önök, hogy ne csak a politikai pártok, de Önök is megméretésre kerüljenek a szavazólapokon? Cs. J. Pomáz (A teljes név és cím a szerkesztőségben) Cavintont! Kezdek egyre in- 1 ? H^bb kétségbe esni. Úgy látszik, hiába szedem rendszeresen a Cavintont, „halvány”- szürkeállományom nem jól szuperál! Egy sereg dolgot képtelen vagyok megérteni... Ámbár a Cavintonnal másoknak is gondjai lehetnek, így Gál Zoltán, Tamás Gáspár Miklós képviselő uraknak, sőt pártjaiknak is, hiszen .vészes amnéziában lele- dzenek! Amikor hű eszmetársaik, Hankiss és Gombár úr, nem ám manipulációért, csalásért, hanem személyes sértődés okán kirúgott két főszerkesztőt a televízióból, illetve egyet a rádióból, a füle botját sem mozdította a humanitás csúcsszerve, a Demokratikus Charta, sőt a fentebb említett szocial-libe- rális duó éppen azt fejtegette az ország házában, hogy „két középvezető” leváltása nem parlamenti téma! Most, a manipulációért — csalásért felfüggesztett, fegyelmi alá vont „középvezető” miatt lépésváltás és „alváz-csere” vált szükségessé. Bár hitelt érdemlően kiderült, hogy az „Egyenleg”-főem- ber, Gadó György legkiválóbb tanítványa is lehetne, hiszen a tar koponyájú skin- head-gyűlölő is lázasan kutat SS-jelvények és sapkák, Árpád-sávos lobogók és egyéb relikviák után, majd „statisztáit” beöltöztetve, szerepet játszat velük, egy bizonyos forgatókönyv szerint. Nos, talán egyazon forgatókönyvről van szó, ez alapján készült a Bánó-féle, „megvágatlan” originál felvétel? Hát ezeket az összefüggéseket — sajnos, nagyon is! — értem! Viszont azt kevésbé, hogy november 1-én a Parlamentben, a napirend előtti felszólalások miatt, miért csupán Csurka Istvánra dörrent. rá Szabad György házelnök, már-már Stadinger István ásatag szellemét megidéző módon? Éppen arra a — pártja frakciója által támogatott — vezérszónokra, aki köntörfalazás nélkül derített fényt a szomorú, és felháborító összefüggésekre?! Egy újabb, rafináltabb köntösbe bújtatott „szellemi-taxis-blokád” körvonalazódik ki előttünk, s ha — Csurka István szavai szerint! — össznemzeti akaratot tükröző demonstráció nem józanítja ki a gátlástalanul pimaszkodó liberálbolse- vista, sajátos — „jogértelmezőket”, ismét puccskísérlethez asszisztálhatunk esetleges, egyoldalú toleranciákHISTÓRIA kai! Hiszen jóságos köztársasági elnök urunk, mint any- nyiszor, most is a demokrácia egyetlen letéteményesének farsangi jelmezében tetszelegve, megígérte a sajtó liberális szárnyának: mindent megtesz a — úgymond — demokratikus állapotok helyreállításáért”! Nocsak, az ellentmondást nem tűrő szentenciák, a nyilvánvaló csalás bagatellizálása, milyen jól megfér a „másság tiszteletének” kiüresített szólama mellett, Árpi bácsi kozmopolita szótárában... Elnök urunk is feledékeny kissé: korábban hónapokon keresztül jegelte a ma is törvényesen működő alelnökök kinevezésének aláírását. Most pedig, ki sem tudja várni, hogy a lábadozó miniszterelnök hazatérjen Kölnből, „expresszlevél- ben” sürgeti Antall Józsefet, „éljen (már) a kinevezési jog rá vonatkozó részével”... Nyilván akkor Árpi bácsi is iparkodna „élni a ráeső résszel”, ha miniszterelnökünk tudta volna, hogy így mennek ezek a dolgok^ így változnak meg szinte pillanatok alatt kőbeírt kinyilatkoztatások. Nem tudom, de azt hiszem, nem a Ca-vinton (csak) a hibás! Brezovich Károly Vác Háromszék telepedési története VII, A jegyzékből az tű- vány, 21. Borosnyó, 22. Szent- nik ki, hogy szűk király, 23. Uzon, 24. Zalán. Kézdibóí: 1. Bereczk, 2. Cser- náton, 3. Dálnok, 4. Esztelvolt a pénz s az egyházak jövedelme kevés. Az egész Szé kelyföldön legtöbbet fizetett nek, 5. Hatolyka, 6. Ikafalva, Maros- vagy Székelyvásár- 7. Lemény, 8. Léczfalva. 9. hely (Novum forum siculo- rum) egyháza évenként 1Márkosfalva, 10. Nyújtód, 11. Ozsdola, 12. Peselnek, 13. Pofortot, vagy 60 banalist, ami a lyán, 14. Szentkatolna, 15. K. mostani érték szerint 360 lei- Szentlélek, 16. Altoija, 17. nek* felel meg, de a kerület Feltorja, többi községei alig fizetnek E községnevek közül jelentőbbet 10 banálisnál, mi 60 tés tekintetében magyar nyelteinek felel meg. Az udvarhe- vű 34 és pedig szentek nevé- lyi kerület hitközségei közül a ről: 10, személy- és nép név: legtöbbet a bögözi: 13 baná- 9, természeti tulajdonság alap- list = 60-65 lei, a többiek csak ján: 15, szlávnevjs 16, me- 2, 3, 5 banálist fizettek. Még lyek közül: 4 bolgár, 12 szegényebbek voltak a csíki orosz-szláv és szerb, kerület papjai, hol a szentgyör- Szentek nevéről nevezet- gyi és szentkirályi 10 banal ist jek: 1. Angyalos, 2. Illyefalva fizettek, a többiek alig többet (Szentilyés), 3. Kilyén (Szt. 3-4-nél. Legtöbb tizedet fizet- Kilián), 4. Márkosfalva, 5. tek a háromszéki papok: a Szemerja-Szt.-Mária, 6. Szt.- csemátoni 5 lat ezüstöt azaz György, 7. Szt.-Király, 8. Szt. 350 lejt, amivel csaknem elér- Iván-János, 9. Szt.-Lélek, 10. te a marosvásárhelyit. Az aláb- Szentkatolna (Katalin), biakban közöljük a sepsi és Személy- és nép-nevek: 1. miklósvárszéki községek és a Bereck (Briccius), Szék. Oki. kézdi főesperesi kerület egy- T. I. k. 60. lap, 2. Baczon — házközségeinek neveit. Mik- Back, 3. Bibarczfalva — Ti- lósvárról: 1. Nagyajta, 2. Ba- borcz, 4. Miklósvára, 5. Gidórolt, 3. Bardócz, 4. Bibarczfalva, 5. Bölön, 6. Olasztelek, 7. Miklósvára, 8. Baczon, 9. Szá- razajta, 10. Szálldobos. Sepsi- bó'l: 1. Angyalos, 2. Árkos, 3. Árapatak, 4. Bikfalva, 5. Besefalva (Guidó), 6. Uzon (nép név), 7. Besenyő (nép név), 8. Olasztelek, 9. Maksa (Maximus). Természeti _ tulajdonságot kifejezők: 1. Árkos — ároknyő, 6. Bodok, 7. Bodola, 8. ban gazdag hely, 2. Árapatak Gidófalva, 9. Hídvég, 10. Ily- — áradópatak, 3. Bikfalva lyefalva, 11. Kilyén, 12. Maksa, 13. Káinok, 14. Kőröspatak, 15. Oltszeme, 16. Lisz- nyó, 17. Réty, 18. Szemerja, 19. Szentgyörgy, 20. Szentibükkfától, 4. Bölön — bölény, vadtól, 5. Hatolyka — behatolni, 6. Hidvég, 7. Nagyajta, 8. Szárazajta, 9. nyújtód — nyújtani, 10. Kőrispatak kőrisfáktól, 11. Oltszem, 12. Réty -—rét — füveshely, 13. * (Szerző a korabeli, a két vi- Szálldobos (a harcbahivó lágháború közötti értéket vette szállfa-dobokról), 14. Telek, alapul) 15. Léczfalva, falécekről. Bolgár és orosz (szláv)-ne- vűek: 1. Bardócz (bolgár) — szélenlakó, 2. Bodok (orosz- szláv) — töviseshely, 3. Bodola — budilla tövist vagy ingerlő növényt jelent, 4. Csemá- ton (bolgár) — fekete árkos hely, 5. Dálnok — dalinik távoli hely, 6. Borosnyó (bolgár) — nyires hely, 7. Altorja — Furia, 8. Feltorja, 9. Ikafalva — Iko, Iszko, Iván, 10. Lemhény — orosz személynév, 11. Esztelnek — szikláshely, 12 Lisznyó erdővel ellátott hely, 13. Káinok —(kal- nik) iszapos, sáros hely, 14. Peselnek — gyalogos ember vagy paszuly, 15. Ozsdola (iz- dala) — répás hely, 16. Poian — mezei, erdei legelő helyek. A községek közül Fehérmegye területéről fel vannak sorolva Bodola, Hidvég, Árapatak és Peselnek. Valószínűnek tartjuk, hogy ekkor már a többi községek is több-kevesebb családdal meg voltak alakulva. A városok alakulásának idejéről nincsenek Írott feljegyzéseink. A már említett egyházi és gazdasági központokban a környék lakosai vásárokra jöttek össze, ha terményeiket, barmaikat kicserélték. Az ilyen vásárhelyeken árúbódékat, sátrakat építettek, melyek a következő vásárig ott maradtak, később tulajdonosaik állandóan megtelepedtek ott. A Székelyföldnek legrégibb két városa Székelyvagy Marosvásárhely éS Udvarhely. Marosvásárhely 6 község lakosságából tett. Székelyudvarhely 3-ból. Kézdivá- sárhely kiváltságlevele bizonyítja, hogy Zsigmond korában minden székben volt egy szabadváros, mely kiváltságokkal élt (vásártartás, önálló bíráskodás). Mint város először emlittetik: Marosvásárhely 1344; Kézdivásárhely 1427; Székelykeresztúr 1459; Sepsiszentgyörgy 1461; Székelyudvarhely 1485; Csíkszereda 1558. A városok megalakulásával Háromszék telepedési története befejeződött. Népes községek, ipart és kereskedést űző városok (4) voltak. Az itt talált vagy később jövő népek egybeolvadtak a székelyekkel. Mint mindenütt, úgy itt is a gazdasági és kulturális életnek sok tekintetében vezetője és irányítója az egyház volt, mely egységes központi kormányzatával hathatósan közreműködött a rend és közbiztonság megőrzésében. Van egy hiteles adatunk, mely azt mondja, hogy a mohácsi vész (1526) előtt Sepsiben 37, Kézéiben 33, Orbaiban 17, a Mik- lósváriban 10, összesen 97 plébánia, vagy hitközség volt. Visszatekintőleg egyes írók feljegyzéseiből azt következtethetjük, hogy a Székelyföld s így Háromszék területe is elég jól be volt népesítve. Oláh Miklós esztergomi érsek (1540) azt irta a székelyekről, hogy „kiállithatnak 50,000 fegyverest is”. Verancsics Antal (ugyanezen időtájban) De situ Transsilvaniae írja: „a székelyek manapság 30,000 fegyverest tudnak harcba vinni, anélkül, hogy házaikat védelmezők nélkül hagynák”. Pos- sevino Antal (1585) szerint „még nem sokkal ezelőtt 40,000 katonát tudtak kiállítani”. Ha a fenti számokat a szokásos 5-el szorozzuk, a székelyek lélekszámát a mohácsi vész előtt 200,000 létekre tehetjük. Elismerjük, hogy e gyér és nem is összefüggő adatok alapján csak töredékes képekben adhattuk Háromszékmegye telepedési történetét; de úgy gondoljuk, hogy sikerült bebizonyítanunk azt, hogy a Székelyföld legnagyobb medencéjében egymást felváltó, de állandó telepesek voltak, kik kézzelfogható és máig észlelhető nyomokat hagytak maguk után. Az is bizonyos, hogy e telepesek nem tudtak e terület végleges birtokosai tenni s népi egyéniségüket fenntartani. A jó Isten utoljára a székelyeket vezette ide, akik megszállván e területet, az ott már megtevő főbb telephelyeket egyházi és gazdasági központokká téve, oly intézményeket létesítettek, melyeknek keretei között népi egyéniségüket megőrizve, az itt talált, vagy később jövő népeket magukba olvasztották, székely- magyarokká tették. (Vége) Erőss József Vizsgálat boszorkányság miatt A 17. században még sok alkalommal vádoltak meg embereket — főleg nőket — boszorkánysággal. Csak a következő század, a 18. szüntette be ezeket a vizsgálatokat. Pest vármegye is többször foglalkozott a boszorkánysággal. 1681-ben az alábbi ügyben folytatott vizsgálatot a megye. Vatai Pál helyettes alispán emelt vádat boszorkányság miatt Rakonczay György katona felesége, Orsolya ellen. A vád szerint Orsolya több ember halálát okozta, feltehetően titkos tudományával. Vatai Pál ezért javasolta a vádlott megkínzását, majd megégeté- sét Orsolya tagadta az ellene felhozott vádakat, ennek ellenére halálra ítélték, ám végrehajtását felfüggesztették, mert bizonyos tanúk nem érkeztek meg és nem tudtak tanúságot tenni az ügyről. Később a jegyzőkönyvi bejegyzés szerint „A tanúk vallomást tettek s az ítéletet végre kell hajtani”. Nem végződött szerencsére ilyen tragikusan az az ügy, mellyel 1695-ben foglalkozott a vármegye. iMCzkovics István ügyész emelt vádat boszorkányság miatt a Tápiószecsön lakó Vekács Katalin ellen. Tanúk is voltak, de a boszorkányságot „ a vádlott férje eskü alatt tagadja”. A vádat nem lehetett bizonyítani, így Vekács Katalint felmentették. Egy bűne azonban bebizonyosodott: az istenkáromlás. Ezért a vármegye „A szolgabíró és az esküdtek jelenlétében nyilvános megvere- tésre”ítélte. Mindenesetre jobban járt, mint az a vádlott, akinek kínvallatását rendelte el a megye, mert „léfejet tett ki háza elé”. Pogány György
