Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-24 / 274. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. NOVEMBER 24., SZERDA A Judákék fóliaházában már palántázzák a primőr zöldségfélét, paprikát és paradicsomot A szerző felvételei Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Bugyi földje a fővárosnak terem A vér nem válik vízzé Bugyi községnek egyetlen műemléke van, az 1740-ben megépült Beleznay-kastély. Sajnos az eredeti formákra csak a fennmaradt foktőkből lehet következtetni. Előbb a földművesszövetkezet, majd az ÁFÉSZ alakította át a maga „sajátos ízlése” alapján. Képünk a háború utáni állapotában mutatja. Pedig korának építészeti remeke, a környék ékessége volt. Falai közt sok neves vendég megfordult, kis híján Mária Terézia is. Csupán az időjáráson — no meg a rossz utakon — múlott, hogy a császámő nem látogatott el Bugyiba. Járt, sőt huzamos időt töltött a kastélyban Bessenyei György, a testőr-író. Az irodalom- történet több innen írt levelét ismeri, melyekben a táj szépségeiről is beszámolt. Vendége volt a kastélynak Kazinczy Ferenc is, majd egy kevésbé ismert, bár korántsem tehetségtelen költő, Etédy Soós Márton. Ez utóbbi már jegyzőként, öt könyvet írt Bugyiban, melyek kéziratait a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A Beleznay-kastélyról azt'is feljegyezték: a Habsburg önkény korában gyakran gyűltek itt össze olyan magyar politikusok és írók, akik a nemzet jövőjéért aggódtak. A Bécstől távol eső Bugyi alkalmas hely volt a bizalmas megbeszélésekre, itt nem kellett tartaniuk az udvari besúgóktól. (gyé) 17-ei számában szalagcím hirdeti: Bugyi lakosságának egyharmada már ipari munkás! A miért okáról hallgat a krónikás. Nevezetesen arról, hogy a tűzzel-vassal kierőszakolt szövetkezetesítés következtében megindul egy roppant káros folyamat. A földtől elvadított lakosság egyrésze új megélhetés után néz, a közeli fővárosban és a községbe telepített gyárakban helyezkedik el, majd gyermekeit is tömegesen küldi az ipari iskolákba, mesterséget tanulni. A más zat. Ezt a területet jövőre ki- parcellázuk. Fiatal házasoknak házhelynek, vagy olyanoknak, akik vállalkozáshoz keresnek telket. A gázprogram sikeres lebonyolítása teljes egészében az önkormányzat érdeme, ez év októberében került sor a gázfáklya meggyújtására, ami emlékezetes marad a község történelmében. — Ilyen nagyarányú beruházás még nem volt Bugyiban, 82 millió forintba került. A porták túlnyomó részében már gázzal fűtenek, de gondoltunk azokra is, akiknek pillanatnyilag nem volt pénzük. Az önkormányzat és a kivitelező megelőlegezte a rájuk eső összeget, s így minden ház előtt ott van a gázcsonk. Aki utólag igényli, egy óra alatt megkapja a rákötési engedélyt. — Miként ítéli meg a község gazdasági helyzetét? — kérdezem a fiatal polgármestertől, aki túl azon, hogy községatya, a környék egyik legnagyobb zöldségtermelője is. — Az ország 3200 települése közt az átlagnál jobbak vagyunk, a 200 legjobbat számítva, valahol a 180. helyen állunk. Vannak nagyon szegények és nagyon gazdagok. Ez utóbbiak közé azok tartoznak, akik következeteken kitartottak a föld mellett, s már akkor beruháztak, fejlesztettek, amikor a magángazdákat másodrendű állampolgárként kezelték. Példát is mondok. Nagylaki István, Novák Lajos, Sáska Ferenc vagy a Judák-család,apa és fia. Ma messzi földön híresek, mint szabadföldi és fóliás zöldség- termelők, s nem a termékeik minőségén múlik, hogy nem jutnak ki külföldre. Hosszú évekig Alsónémedi vezetett, róluk szokták mondani: a főváros éléskamrája. De miért? Mert nem hagyták magukra erőszakolni a téeszesítést, mindvégig a maguk földjein dolgoztak. Meggyőződésem, hogy egy-kétéven belül utolérjük őket. A vér nem válik Milyen szerencse, hogy 1950-ben egy bölcs tudósember nem engedte az ó'si név megváltoztatását vízzé, ma már egyre többen visszatérnek a földhöz, s nem tartják méltóságon alulinak, ha műszerész oklevéllel a kapáért nyúlnak. * A szegénység relatív fogalom, sokan már annak kiáltják ki magukat, ha pillanatnyilag nincs miből üzemeltetni a kocsit, vagy nem telik színes tévére. Bugyiban 14 olyan idős ember él, aki koránál és anyagi helyzetét tekintve házi gondozást igényel. Szatmári Benő szerint ennél többen vannak, de az emberek büszkék, nem akarnak szembenézni a helyzetükkel. — Számtalan esetben előfordult, hogy nem akarják átvenni a számukra kiutalt segélyt vagy ajándékot. Ilyenkor próbáljuk megértetni, hogy aki hibáján kívül jutott ilyen helyzetbe, annak nem szégyen, ha a társadalom gondoskodik róla. Más településhez viszonyítva Bugyiban megakadt a vállalkozói kedv, kevés az üzlet, nincs egy tisztességes vendéglátóhely, sőt, még a magánfuvarozás is hiánycikk. — Idegenkednek a hiteltől, nem is ismerik a feltételeket. Ennek az is az oka, hogy a ’30-as években sokan megégették magukat a bankkölcsönökkel, dobra került a ház, a föld. a jószág. Errefelé mondják, nem kockáztatják a meglévő keveset a majdani bizonytalanért. Annyira gyanakvók, hogy még a vetésre, szántásra felkínált állami támogatást sem akarják igénybe venni, mert tartanak attól, hogy nem értékesíthetik a termékeiket, csak az állam által diktált leszorított áron. Az 1990-es választások után Szatmári Benő nagy lendülettel látott neki a polgár- mesteri teendőknek. A maga- biztossága most is a régi, de szavaiból hiányzik a munkájukkal elégedettek sikerélménye. — Indul a következő választásokon? — Még nem tudom. Az az igazság, a közélet annyira leköt, hogy emiatt elhanyagolom a saját gazdaságomat. Másrészt folyamatban van néhány beruházás, melyek áthúzódnak a következő ciklusba. Ezeket én indítottam el és szeretném befejezni őket. Például a szennyvíztisztító megépítése. Már elkészültek a tervek, a berendezést is kiválasztottuk. Szóval nem tudom, majd a jövő eldönti. Maradjunk annyiban, magamtól nem indulok, csak ha a lakosság igényli. Matula Gy. Oszkár A közösség neve pajzán gondolatokat ébreszt az emberben, s táptalaja sok idétlen tréfának. Pedig a sikamlós viccek tárgyát képezd ruhadarabnak még hí- re-hamva sem volt a névadás idején, csak jó ötszáz év múlva jött divatba a francia udvarban. A névadás okait kutatva két változatot is találtam. Az egyik szerint IV. Béla a tatárok elől menekülve eltévedt a mai Bugyi helyén húzódó nádasban, s Bú nevű lova belesüppedt az iszapba. A megszeppent felséges úr hatását emígyen nógatta: Bú! Gyí! E két szót egyesítve, királyukra emlékezve nevezték el az ősök a falut Bugyinak. Az etimológusok által feltárt valóság kevésbé romantikus. A népvándorlás idején a szlávok is megfordultak erre, s egy Budislav nevű vezérük emlékét őrzi a község. A Bugyi ugyanis a Budislav becéző változata, vagyis egy személynév alakult át helységnévvé. Ami viszont azt bizonyítja, hogy Bugyi környékén jóval a honfoglalás előtt már éltek emberek. A IV. Bélával kapcsolatos legendából csupán egy dolog biztos: a tatárok valóban jártak itt és feldúlták a falut, ami pedig megmaradt, azzal a törökök végeztek. Új élet a Beleznay-család letelepedésével indult a térségben, az 1700-as évek elején, s rá száz évvel, 1828-ban már 1953 lakosa volt a községnek. Az emberek megélhetését elsősorban a mezőgazdaság adta, bár állattartóként is az élvonalba tartoztak, s elsők közt telepítettek szőlőt és gyümölcsöt ezen a környéken. Bugyi újkori történelmének két jelentős mozzanata van. Megpróbál szabadulni kétesnek ítélt nevétől, s markánsan megindul az iparosodás útján. A névcserére végül is nem kerül sor, egy bölcs történész, Pais Dezső professzor nemet mond, így az akkori belügyminiszter sem járul hozzá a kéréshez. Az iparosodás azonban részben végbement. A Pest Megyei Hírlap 1975. április fillérekért termeltek? Csak a kifizetetlen számlák maradtak. * Jelenleg 5100 lakosa van a községnek, melynek önkormányzata 140 millió forintból kell gazdálkodnia. Ebből tartják fenn az intézményeket, segítik a rászorulókat s pótolják azt a hatalmas infrastrukturális űrt, melyet 1990-ben örököltek az elődtől. — Rossz úthálózat, elvadult temető, hiányos szolgála- tatás, vérszegény kereskedelem, egy jogi bonyodalommal terhelt műemlék-kastély — nagyjából ezt vettük át. Egyetlen érdem, amit az elődök javára írunk, hogy Utcakép. Jobbra az 1902-ben épült, közelmúltban restaurált községháza, középen a 300 éves református templom életformához való áthango- lódás következményeit a nyolcvanas évek végén észlelik, amikor sorra bezárnak a főleg szovjet megrendelésre dolgozó gyárak. A földtől elszokott lakosság nehezen tud visszatalálni a régi kerékvágásba. A tiszavirág életű, látszatfellendülést követő recesz- szió eredményeként 600-an elvándoroltak, s ugyanennyi a munkanélküli. A telefongyárban, mely 1200 embert foglalkoztatott, ma hatan lézengenek. Hol van már a szovjet hadiipar, melynek 1988-ban beindtották az ívóvízprogramot — mondja Szatmári Benő polgármester. — Azt nem tudni, mikor fejezték volna be, ha nem jön a rendszerváltozás. Egy biztos: csak önerőből tíz évig sem készül el! Az 1991—93-as időszakban kapott állami támogatás segített rajtunk, ebből fizettük ki a kutak fúrását, és a hidro- glóbuszt. Gyakorlatilag ez évben minden utcába eljutott a vezetékes víz, sőt még az Öreg szőlő dűlőbe is kivittük, amit magánszemélyektől vásárolt meg az önkormányr
