Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-22 / 272. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 22., HÉTFŐ Emlékmű’ amire régóta vártak Nagykáta kilépett a múlt árnyékából Jövőre Kemencén is lesz gyermeküdültetés Köszönet az adományozóknak A nagykátai Szent György park egyik felében áll az első világháborús emlékmű. Oldalán felirat: 1914—1918 Hőseinek. Alatta névsor. A park másik oldalán az idei halottak napja óta emlékoszlop magasodik. Márványtalapzatára ezt vésték: Nagykáta második világháborúban elesett Áldozatainak. A felirat mellett két névsorban a 358 mártír neve, akik közül 194-en zsidók voltak. Az első világháborús szobrot 1934-ben avatták. A korabeli krónikák úgy tartják nyilván a május 21-i leleplezést, mint az évszázad legrangosabb nagykátai eseményét, amikor József főherceg több ezer ember előtt mondott gyászbeszédet. A krónikások nem sejthették, hogy csaknem hatvan évvel később, ugyancsak nagyon sok nagykátai részvételével a közben, várossá lett település életében egy még nagyobb jelentőségű ünnepség zajlik majd. A második világháborús emlékmű leleplezésével évtizedeken át lappangó trauma enyhült méltóságteljes meg- béküléssé. Nagy volt a csend „Évtizedeken keresztül túlságosan nagy volt itt a csend, amivel nem a tiszteletet kapták meg szeretteink: épp ellenkezőleg. Miután egy embertelen rendszer és az általa kirobbantott háború elvette életüket, egy másik embertelen rendszer el akarta törölni még az emléküket is. Ez azonban nem sikerült. Hogyan is képzelhették, hogy az emberek elfeledkeznek szüléikről, testvéreikről, gyermekeikről?!” (Részlet az Ország- gyűlés alelnökének, Dörnbach Alajosnak a második világháborús emlékmű avatásán elhangzott beszédéből.) — Egy évtizeddel ezelőtt, 1983-ban a környéken elsőként alakítottunk civil egyesületet, a Nagykáta Barátainak Körét — emlékezett vissza a kör elnöke, Szegedi Pálné. Azzal a nem titkolt szándékkal szervezkedtünk, hogy elérjük: legyen emlékműve halottaink- nak. Ezt mindannyian akartuk. Ám abban az időben csak nagyon óvatosan, apró lépésekkel araszolhattunk a megvalósítás irányába. Előbb azt kellett elérnünk, hogy egyáltalán beszélhessünk a dologról, gondolkodhassunk róla. Mindenütt így volt ez akkoriban, amit csak tetézett a sajátos nagykátai múlt, az átlagosnál is több zsidó áldozat és a településen működött gyűjtőtábor nyomasztó emléke... „Ki akart önként a frontra menni, idegen érdekekért elesni ? Ezeket az embereket belekényszerítettél: a háborúba: katonákként nem tehettek egyebet, mint elszenvedték végzetüket. Az ország történelmi tragédiája számukra személyes tragédiává változott. Az előző rendszer összeomlása pillanatáig nem tudott megbarátkozni ezzel, ezért hallgatni kellett róluk. Nem véshették nevüket márványtáblára, a sírok pedig messze vannak és jeltelenek. De ugyancsak jeltelenül nyugodnak az elhurcolt zsidó állampolgárok is, akiket a német birodalom koncentrációs táboraiban pusztítottak el. Rettenetes párhuzamok ezek: a magyar katonákat erőszakkal besorozták, a zsidó embereket munkaszolgálatra vitték ugyanoda. A Don kanyarba vagy máshová. Mindannyiuk halála értelmetlen volt és megbocsáthatatlan. Mindannyian hiányoznak nekünk. Ismerjük hát fel: sorsközösségben élünk e hazában!" (Részlet az Országgyűlés alelnökének beszédéből.) Nincs bűnös város — A rendszerváltás előtt nem számíthattunk hivatalos anyagi támogatásra, ezért bálokat szerveztünk, a bevételt félretettük az emlékmű-állításra — mondta a baráti kör elnöke. — Ekkoriban kizárólag arról lehetett szó, hogy a temetőben emeljünk egy gránitoszlopot, plakettel. Ugyanakkor érzékeltük, hogy a város nagy része köztéri szobrot akar. Nem akárhol, hanem mindenki által látható helyen, a központban — hasonlóan az első világháborús emlékműhöz. S legalább olyan színvonalút, mint az. Hogy önmagunk lássuk és ország-világ, tudja: Nagykáta kilépett saját múltja árnyékából, amelybe igazságtalanul borították évtizedeken át. Tegyük hozzá: a többi között Kossá Istvánról van szó, aki 1942-ben büntető- századdal épp a nagykátai gyűjtőtáborból került a frontra, ahol szovjet hadifogságba került. Ä háború után 1948-tól 1965-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan fontos párt- és kormányzati beosztásokban dolgozott, majd 1960-ban megírta Dunától a Donig című könyvét. A visszaemlékezésben — minden oka megvolt rá — elítélően ír a nagykátai tábor keretlegényeinek kegyetlenkedéseiről. Csakhogy Nagykátának ehhez kevés köze volt... „A szentírásban az áll, hogy jaj annak, aki vérrel épít várost és vétekből vet annak alapot. Tudjuk, hogy a háború alatt munkaszolgálatos gyűjtőtábor működött Nagykátán. Sokan innen indultak utolsó útjukra. Sok túlélő és az elpusztítottak hozzátartozói számára a város neve még ma is a szenvedést és a halált idézi fel. De azt is tudjuk, hogy e rettenetes tényről a nagykátai polgárok semmit sem tehettek. Főként nem tehettek róla azok, akik már a háború után születtek. Nincs kollektív bűnösség, nincs bűnös nemzet, nincs bűnös város. Vannak viszont fájdalmas történelmi tények, amit az idős emberek soha nem tudnak elfelejteni. A fájdalmat csökkentheti, ha látják, hogy a város emlékezik szeretteikre. A fájdalmat csökkentheti, ha megadatik a végtisztesség és a gyász joga. Nagykáta városa most bölcsen és őszinte szívvel teszi ezt”. (Részlet Dörnbach Alajos beszédéből.) Égnek a gyertyák — A rendszerváltás utáni egészen más politikai klímában a városi önkormányzat azonnal felkarolta, támogatta az ügyet. Most már erőteljesen felmerült a hol legyen kérdése — mondta a baráti kör elnöke. Kikértük a polgárok véleményét: tapasztaltuk, hogy még, mindig sok a dilemma, a rendezetlen, megválaszolatlan vagy félremagyarázott kérdés. Azért egyértelműen eldőlt, hogy a Szent György parkban lesz az emlékmű helye, ahol a másik szobor is áll. A Képzőművészeti Lektorátuson keresztül nyilvános, meghívásos pályázatot hirdettünk meg: Seres János és Szórádi Zsigmond szobrászművészek pályázata nyerte el tetszésünket. Az áldozatok nevének összegyűjtésében sokan közreműködtek, Kátai Szilveszter tanár úrtól Káplár Béláig, de nagy munkát vállaltak a könyvtárosok is, akik szerveztek, kézben tartottak mindent. A névsor összeállításánál felvetődött több vélemény, fenntartás, főképpen az az aggodalom, hogy véletlenül se legyen együtt, egy sorban az őrző és az őrzött, a hadifogoly és a keretlegény. Holott idejében kinyilvánítottuk, hogy kit tekintünk áldozatnak: a háborús bűnökért elítélteket semmiképp. Am azt nem kutattuk, ki volt a bűnös, ki a gyáva. Nem kerestük a felelősöket. Ha újabb nevekkel bővül a névsor, akkor mindig halottak napja előtt véssük bele a gránitlapokba. Az emlékmű, a három darabba szétesett, rézcsövek által összetartott oszlop körül gránitlap emelkedik, rajta a nevek, alul a gyertyák helye, fent a rézlemezből hajlított főnixmadár. A mitológia szerint minden ötszáz évben elégeti magát és hamvaiból azonnal újjá is éled. A halhatatlanság és a megújuló élet jelképe. Az emlékmű körül a felavatás óta mindig friss a virág, égnek a gyertyák. A város pedig mintha felsza- badultabb, oldottabb lenne, mióta szembesült önmagával. Megújult és halhatatlan. Tóth Ferenc A Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetp a napokban ifjúsági bizottsági ülést tartott, amelyen egyebek között az ez évi gyermeküdültetések tapasztalatait vitatták meg. A Vöröskereszt a megy ben ez év nyarán 778 szociálisan hátrányos helyzetű és 223 egészségkárosodott gyermek üdültetését szervezte meg, 126 felnőtt segítő közreműködésével. A megyei ön- kormányzatok 2 millió 864 ezer forinttal, a helyi szervezetek, intézmények és magán- személyek 193 ezer 500 forinttal járultak hozzá a nehézsorsú gyermekek táboroztatásához. Pályázati úton — a Központi Ifjúsági Alaptól, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványtól, a Szerencsejáték Alaptól, az Egészségkárosodott és rokkant gyermekek táboroztatásáért Alapítványtól, és a Pest Megyei Önkormányzat Közgyűlésétől — egymillió 297 ezer forint támogatást kapott a megyei Vöröskereszt. Az egyhetes szociális gyermeküdültetés egy gyermekre eső költsége 4 ezer 423 forint, az egészség- károsodott gyermekek 7—12 napos üdültetésének egy gyermekre eső költsége 6 ezer 942 forint volt. A bevételek és kiadások közötti több mint 634 ezer forint különbözeiét (Folytatás az 1. oldalról) Szabad György, megszólítva honfitársait, ahhoz a nemzedékhez szólt, mely végrehajtója a jelen történelmi fordulatának, s melynek immár, hosszú idő után ismét lehetősége van arra, hogy parancsok helyett saját felismerései szerint cselekedjék. Kifejezte hitét abban, hogy ez a nemzedék különbséget tud tenni a múlt értékei és hitványságai között, képes azonosulni azok gyászával, akik a múlt rémtettei következtében elveszítették hozzátartozóikat, tudja, hogy nemzetének mire kell büszkének lennie és mitől kell elhatárolnia magát. Amire ma törekszünk, a jogállam megteremtése, attól függ, el tudunk-e szakadni az előítéletektől, amelyek megoszthatják a nemzet jóra hivatott erőit. Annak a reményének adott hangot, hogy most, felszabadulva mindenfajta idegen uralomtól, nem kényszerítve idegen érdekeket szolgáló parancsok végrehajtására, ismét ahhoz az irányhoz kapcsolódunk, mely államunk alapításakor elkezdődött, amelyet legjobbjaink mindig is követtek, s hogy A ráckevei önkormányzati képviselő-testület közelmúltban megtartott ülésén több fontos kérdésben döntöttek a képviselők. A többi között módosították az 1993. évi költségvetésről szóló rendeletet, emellett a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegeníti megyei Vöröskereszt fedezte, részben a Budapesti Nemzetközi Vásáron, valamint a Budakeszi Vadaspark agrármajálisán erre a célra gyűjtött adományokból és a saját költségvetéséből. Az ifjúsági bizottsági ülésen elhangzott: a megyei Vöröskereszt 1994 nyarán is szeretne szociális gyermeküdültetést szervezni, a megnövekedett igényekre való tekintettel már két helyszínen: Tahiban és a Börzsöny festői hegyei közt fekvő Kemence melletti üdülőtáborban. A részvételi díj gyermekenként 4 ezer 500 forint lesz, amely a kemencei tábor esetében a Budapesttől oda- és vissza- utaztatás költségeit is magában foglalja. A Vöröskereszt Pest Megyei Szervezete arra kéri az önkormányzatokat, hogy — az illetékes iskolai és gyermekvédelmi szakemberekkel közösen kiválasztott — rászoruló gyermekek részvételi költségéhez járuljanak hozzá a gyámügyi vagy a szociális segélykeret terhére. Az ifjúsági bizottsági ülésen értékelték azokat a november 10-ig beérkezett pályázatokat is, amelyek az általános és középiskolákban szervezendő egészségvédelmi napok lebonyolításához igényeltek pénzügyi támogatást. (t. á.) megvalósítjuk a valamennyi egyház által hirdetett szeretetteljes együttélés világát. Végül kívánta, hogy ez az emléktábla is szépítse azt a falat, mely a múlt vétkeit elválasztja egy szeretettől áthatott jövőtől. Schweitzer József köszönetét mondott a helyi MDF-szer- vezetnek és önkormányzatnak azért, hogy emléket állított a véres múltba elpusztítottak- nak. Szép elégtétel, mondta, hogy bölcsőde létesült a hajdani zsinagóga helyén. Neveljék itt is úgy a gyermekeket, hogy ne ismeijék a gyűlölködést, a testvérviszályt. Zsoltárokból idézett, és így szólt: „Egyesítsük a szíveket az előtt, akire hallgat a föld is, az ég is. Meny- nyei Atyánk, akinek kezében mindannyiunk léte! Ne tekints a mi bűneinkre, de tekints a mi megpróbáltatásainkra”. A halálon diadalmaskodó szeretet jegyében avatunk. Mindany- nyian az élő Isten gyermekei vagyunk és egyszer mindnyájan neki fogunk számot adni. Most pedig átadjuk ezt a táblát, szent rendeltetésének. tésiikre vonatkozó szabályokról rendeletet hoztak. Szó volt a Fanyilas üdülőterület rendezési tervének megvalósításával kapcsolatos további feladatokról. A lakásépítés-vásárlás helyi támogatásának odaítéléséről is döntés született. (szí) Az emlékmű körül mindig friss a virág, égnek a gyertyák. Tetején a fó'nixmadár, a halhatatlanság és a megújulás jelképe A szerző felvétele Elszakadni az előítéletektől Nádudvari Anna Módosított költségvetés Ráckevén
