Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-17 / 268. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 17., SZERDA 5 Meggyalázták a szószéket Új képzési rendszer A , felszabadítók” nem voltak Grál-lovagok Intemacionálén és szovjet himnuszon felnőtt nemzedé­kembe görcsösen próbálták belenevelni, hogy a szovjet felszabadítók a hősiességen túl lovagiasságból is jelesen vizsgáztak. Eltekintve a Don mellett szerzett tapasztalatok­tól, apámnak merőben más volt a véleménye, s ha sok másban nem is, de ebben osz­tozott vele az anyám is. Tör­tént ugyanis, hogy 1944 októ­berében két szovjet vitéz sze­met vetett az anyámra, de előbb elszedték az apám órá­ját és megitták a borotválko­záshoz használt arcszeszét. Az óra meg a szesz még hagy- ján, apám szó nélkül tűrte. A karóragadásra akkor került sor, amikor anyámat elkezd­ték fogdosni. Az egyenlőtlen küzdelemnek egy tiszt vetett véget, akit a szomszédok riasz­tottak a közeli parancsnokság­ról. Ugyancsak ebből az időből van egy másik emlékem is. Négy orosz katona a Körös­ben halászik. A módszer egy­szerű. Megdobálják a vizet gránáttal, majd az elkábult ha­lakat összefogdossák. A part­ról korosabb asszonyok nézik a potyázást, s mutogatva kér­nek a zsákmányból. Mire a négy suhanc —- egyik sem volt több húszévesnél — úgy­szintén mutogatással, a szerel­meskedés nemzetközi jeleivel közölték, hogy mit kémek cse­rébe... Jóval később, újság­író-gyakornokként, ezt az él­ményt megírtam, szépen ki­kozmetikázva. E változatban a katonák a kültelki gyerekek­nek fogták a halat gránáttal, írásom a papírkosárban végez­te, engem pedig kis híján ki­rúgtak. Mindez egy fórum kapcsán jutott eszembe, ahol Lezsák Sándor arról beszélt, 1993-ban, három évvel a rend­szerváltás után még akadnak települések Magyarországon, ahol április 4-ét megünnepel­ték. Mindehhez Lezsák még annyit tett hozzá, nincs meg­győződve, hogy október 23-a megünneplésében egységes lesz az ország. Nem is volt. Amikor az ünnep előtt felhív­tam az önkormányzatokat, több helyről is közölték, nem terveznek megemlékezést. Az események objektív megítélésében a személyes él­mény a mérvadó. Akit ’45-ben, felszabadítás címén kifosztottak vagy meggyaláz­tak, aligha akarja megünnepel­ni április 4-ét és nem sírja visz- sza az idegen fegyverek árnyé­kában eltöltött éveket. Hogy milyenek is voltak a felszaba­dítók? Helyettem „szóljanak” a jegyzőkönyv részletei, mely­nek eredetijét a makádi refor­mátus lelkészi hivatal őrzi. Jegyzőkönyv. Felvétetett 1945. március 30-án tartott presbiteri gyűlé­sen. Jelen vannak Eötvös Fe­renc lelkész, Szabó Lajos gondnok, Valaki Ferenc jegy­ző, Jezemiczky László, Kato­na Gábor, Kerek István, Ma- róti Gábor, Vank István és Varga András presbiterek. 1. Elnök a gyűlést énekkel, imádsággal és bibliaolvasás­sal megnyitván, fájdalmasan tesz jelentést arról a rombolás­ról, pusztításról, melyet a meg­szálló orosz hadsereg véghez­vitt az egyházi épületeken, pa­rókián, iskolában, tanítói laká­sokban, ahová lovakat kötöt­tek be, az ablakokat ki- és ösz- szetörték, iskolai padokat el­égették, bútorokat tönkretet­ték stb. A lelkészi hivatalban konyhát rendeztek be. A pán­célszekrényt szétverték, a ben­ne lévő pénzt elrabolták, vala­mint több Úrasztal-terítőt is. Az anyakönyvek egy részét széttépték, elégették. Az ösz- szes iratot a folyosóra és az udvarra kiszórták. Nem lehet leírni azt a vandalizmust, amit véghezvittek. Az orgonát szét­rombolták, a szószéket meg­gyalázták. A templomban pó­diumot emeltek, s hangver­senyt rendeztek a lelkészné zongoráján. A lelkésznek és családjának összes ruháját, fe­hérneműjét, pénzét, ékszerét, asztalneműjét, 24 személyes ezüst evőeszközét, szervizét, cipőit elrabolták. A lelkész négy palástját az orosz nők szoknyának felszabták stb. Nagy szerencse, hogy a kely- hek a szomszéd udvarról elő­kerültek, s a szép selyem úrasztali terítő a rejtekhelyén véletlenül megmaradt. (...) * Könyves Kálmán királyunk kimondta: boszorkányok pe­dig nincsenek! Ugyanígy mi is elmondhatjuk: szovjet Grál-lovagok sem voltak. Csak a mesékben, melyeket önmaguk és hű kiszolgálóik terjesztettek a nagy vörös ár­mádiáról. Matula Gy. Oszkár Art*» M-Jf. -i , á Zmu. iítUa áx. József, Lajos vagy János? Ismeretlen rágalmaira nem válaszol Arról adtunk hírt még augusztus végén, hogy béke van Sóskúton. Az ezt megelőző hóna­pokban ugyanis azt suttogták, sőt röplapokon is terjesztették némelyek, hogy a község pol­gármestere és az önkormányzat köztisztelet­ben álló tagjai hűtlenül kezelik a község pén­zét. Akkor tisztázódott, hogy az önkormányzat pénzügyi ellenőrző bizottsága pontról pontra megvizsgálta és megcáfolta Lizicska János, volt képviselő és társainak vádjait, szabályta­lanságot nem találtak. A helyi FKGP-szerve- zet közleményben tette közzé: a vádak kohol­tak. Az ügy azonban úgy látszik, mégsem ért véget. Lizicska József, illetve Lajos (a levél­ben mindkét név előfordul) néven ugyanis le­vél érkezett lapunkhoz Béke Sóskúton? cím­mel, amelyben a szerző a következőket közli: „Megválasztásom után, a testület munkájá­ba bekapcsolódva, sajnos rá kellett jönnöm az előttem lemondottak igazára. Valós az, amit ők írtak és mondtak, a rádiónak nyilatkoztak: itt egyszemélyi döntések születnek, nem az, amit a testület megszavaz. A hiányosságokat és visszaéléseket írásban jeleztem a képvise­lő-testületnek. Beadványomat a vizsgálóbi­zottság közreműködésével ugyan, a polgár- mester úr vizsgálta ki, és megállapította, hogy nem történt semmiféle szabálytalanság. Mind­ezek után nem tehettem mást, mint lemond­tam a képviselőségről.” Ezek után érkezett lapunkhoz Kummer Já­nos polgármester levele, amelyben kifejti, hogy a fenti írás szerzője, Lizicska József, il­letve Lizicska Lajos nem létező személy (a le­mondott képviselőt ugyanis Lizicska János­nak hívják). Éppen ezért — szól a levél — méltatlanság lenne nem létező személy rágal­maira, mocskolódásaira válaszolni. „Mindazok, akik az ellenem nyilvános, hat­van fő részvételével lefolytatott háromórás vizsgálat eredményeire kíváncsiak, rendelke­zésükre bocsájtom az ottani hangfelvételeket, a jegyzőkönyveket, bizonylatokat, fényképe­ket, amelyek bebizonyították a rágalmazás alaptalanságát és az ügyben érintettek ártatlan­ságát” — summázza véleményét a polgármes­ter. (á. m.) A PHARE-keretból támogatják az iskolát Jövő év szeptemberétől módosított, a munkaerő- j A, , piac mindenkori igényeit is figyelembe vevő képzé- /$«*> s* rendszerben készülhetnek az érettségire, pálya- kezdésre a váci I. Géza Király Közgazdasági Szak- középiskola diákjai. A tervezett változások ismertté tétele érdekében pénteken nyílt napra várja az érdeklődőket az intézmény nevelőtestülete. Az elképzelések, pontosab­ban a már részletesen is kidol­gozott tervek szerint az első két évfolyamon főként közis­mereti (természet-, illetve tár­sadalomtudományos) tárgyak alkotják a tanmenetet. A má­sodik tanév végén alapvizs­gát (úgynevezett „kis érettsé­git”) kell teljesíteniük a diá­koknak, akik siker esetén el­dönthetik: a közgazdasági szakközépiskolában vagy má­sutt folytatják tanulmányai­kat. A negyedik évet záró köz- gazdasági érettségi vizsga után ügyintéző-, számítógép­programozó-, informatikus­képzésben részesülhetnek mindazok, akik még nem kí­vánnak munkába állni, de főis­kolára, egyetemre sem jelent­keznek. Az ötödik évfolyamban megszerezhető szakmai képe­sítés birtokában ismét válasz­tási lehetőség elé kerülnek a diákok: vagy munkahelyet ke­resnek, vagy beiratkoznak a magasabb, a főiskolaihoz kö­zeli szintű képesítést adó szak­ügyintéző-képzésre. A vázolt rendszerben nagy hangsúlyt kap az idegen- nyelv-tanulás. A negyedik év végéig egy vagy két nyelv alap-, illetve középfokú elsajá­tításáig juthatnak el a tanulók. Az Emberi Erőforrások Fej­lesztése elnevezésű project megvalósításához a PHARE- program keretében jelentős (300 000 ECU-értékű) támo­gatást kap az iskola. Bayer János igazgató a fen­tieken túl kérdésünkre azt is elmondta, hogy az 1994/95-ös tanévben három első osztály (kilencvenfős év­folyam) indítását tervezik. (ribáry) A XXI. századnak készül Épül a városi rendőrkapitányság A ceglédi rendőrkapitányság leendő épülete a leg- . nagyobb és legkorszerűbb lesz Pest megyében, s 1 egy kicsit már a XXI. századnak készül — tudtuk meg Szász Jánostól, a Belügyminisztérium Beruhá­zási Iroda igazgatójától. Az építész arról tájékoztatott bennünket, hogy az objektu­mot három egység alkotja. A Belügyminisztérium az A épü­letet (az MSZMP egykori székházát)- kormányrendelet alapján kapta meg. A kapi­tányság jelenlegi székhelyét elcserélték a félbehagyott B létesítményért, amit a munkás­őrség készített. Egyébként en­nek a statikai megerősítése to­vábbi ötmillió-nyolcszázezer forintba került. Az önkor­mányzat és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság koráb­bi megállapodása értelmében az új C épület helyén lévő építmény pótlására hárommil­lió-kétszázezret utaltak át. A beruházási és felújítási munkák lebonyolítását az ORFK megbízásából a Bel­ügyminisztérium Beruházási Iroda végzi. Voltaképpen egy­fordulós — előminősítéses — versenytárgyalássai kívánták eldönteni, hogy ki valósítsa meg az elképzeléseket. Ám olyan ajánlatok érkeztek, ame­lyek meghaladták az ORFK pénzügyi fedezetét. Az A épü­let átalakítási munkálatainak műszaki megoldásait — több­szöri egyeztetés után — any- nyira karcsúsították, hogy az még garantálja a rendőrségi feladatok zavartalan, színvo­nalas ellátását és a kulturált ügyfélfogadást. Végül is a versenytárgyalá­son a Vegyépszer Rt. nyerte el a megbízatást a generálkivite­lezésre, amelybe természete­sen alvállalkozókat is bevon. A módosított szerződés sze­rint a beruházás — amelyet 1994. március 31-ig kell befe­jezni,. illetve átadni — két- százhuszonegymillió-ötszáz- hetvenhétezer forintot emészt fel. Az A épületben — két­ezerháromszáz négyzetméter alapterületű — a kapitányság vezetésének, az igazgatás- és közlekedésrendészet irodáit, az ügyelet helyiségét és a ta­nácstermet alakítják ki. A B létesítményben — amely ezer­háromszázhuszonnyolc négy­zetméteres — lesz az étterem, a vizsgálat és a közlekedési al­osztály. Itt helyezik el a bűn­ügyi technikai szobákat is. A tetőtérben pedig a kazán- és szellőzőgépház készül el. A C épületszámyban — ezerkét- száznyolcvan négyzetméteren — századagos főzőkonyhát, kondicionálótermet, raktára­kat, garázst és negyvenhét fé­rőhelyes fogdát építenek. Végezetül Szász János el­mondta, talán a védelmi és in­formációs rendszer elkészíté­se az átlagosnál nagyobb fel­adat a kivitelezőnek. Ám a be­ruházási iroda munkatársai­nak szakmai felügyelete és út­mutatása megkönnyíti ezeket a munkálatokat. Az igazgató szerint a beruházás megvalósí­tása az elképzelt ütemben ha­lad. Egyelőre úgy látszik, hogy az átadást semmi nem késlelteti. „ Megerősítették a Tápió hídját A Óriás daru Várnába Különleges látványban lehet részük ma délután és este azoknak, akik Tápiószelén a Koda Részvénytársaság telep­helyének közelében laknak vagy éppen a 311 -es út Ceg­léd felé eső szakaszán közle­kednek. Megkezdik ugyanis az acél­szerkezetgyártó vállalat törté­netének eddigi legnagyobb, s egyben legkényesebb termé­kének a kiszállítását. Az ese­mény azért is érdekes, mert a Koda Rt. Tápiószelén fokoza­tosan megszűnik, s Dunaújvá­rosba települ át, hogy átadja a helyét a közelmúltban létre­hozott új olasz—magyar ve­gyes vállalatnak, a Tápiósze- lei Elektromechanikai Mű­vek Részvénytársaságnak. Itt tehát nem készül több ilyen termék. Ménesi Józseftől, a Koda Rt. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, hogy a markolós kirakó daru a német PWH cég megrendelésére készült, s Bulgáriában, Várna kikötő­jében használják majd. A gyártmány összsúlya eléri a 450 tonnát, teljes hossza kö­zel 150 méter. A szállítás nem egy darabban történik: a hét összerakható egységet ugyanennyi járműre rakják fel. Az együtthaladó konvoj teljes hossza egy kilométer körül lesz: egy rakomány sú­lya elérheti a 90 tonnát is. Jel­lemző a méretekre, hogy a Tápió hidat konzolokkal meg kellett erősíteni az áthaladás időszakára. A daru elszállítását a hol­land Transzfor Warding nevű szállító cég vállalta Budapes­tig, a Lágymányosi Ganz ha­jórakodóig. A menet kizáró­lag éjszaka mehet, az is útle­zárással. A konvoj a 311 -es útról a 4-es főútra fordul s a Petőfi hídon át jut el a Duna partjára — várhatóan pénte­ken éjszaka. (th)

Next

/
Thumbnails
Contents