Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. NOVEMBER 2., KEDD 5 Kakucsi avatás és szentelés Az emlékezés siratófalai Az elmúlt hét végén két esemény zajlott Kakucson, emlék­művet avattak és felszentelték a község új zászlóját. Az ün­nepségen megjelent Fodor István országgyűlési képviselő, képviseltették magukat a pártok, a különböző szervezetek és intézmények, valamint a térség önkormányzatai. Csak félreértés történt? váci óvodák körül Assenbrenner György polgár- mester kiemelkedő eredmény­nek minősítette, hogy a jelen gazdasági viszonyok közt végre sikerült egy régi adósságot tör­leszteni. A községnek minded­dig nem volt hősi emlékműve, noha az első világháborúból 30-an, a másodikból 44-en nem tértek haza Kakucsra. A miért okáról Fodor István beszélt a hallgatóságnak. — Több mint egymillió ma­gyar pusztult el csupán a máso­dik világháborúban. Rájuk emlé­kezni tilos volt, mert a hivatalos politika kimondta a bűnös nép, bűnös nemzet igaztalan, a ma­gyarság önérzetét súlyosan sértő vádat. Pedig egy nép, egy nem­zet sohasem lehet bűnös, csak a politikák és hatalmi viszonyok, amelyek között él. Ezeket egy egész nemzettel azonosítani vér- lázító igazságtalanság. Ugyanebben a szellemben szólt Orosz János plébános is az avatást megelőző gyászmisén. — Az ország tele volt szov­jet hősi emlékművel, a magyar hősöknek nem jutott. Pedig vész­iéi és győztes halottak nincse­nek, csak hősi halottak, függetle­nül, hogy melyik oldalon álltak. A katona nem önként keresi a halált, a katona parancsot telje­sít. A végtisztesség és az emlé­kezés minden hőst megillet. Ezt Tíz évvel ezelőtt egy vidám tár­saság vetődött Taksonyba, akik Henfenfeldből indultak magyar- országi körútra. A taksonyi kité­rő során a vendégek olyan kelle­mes benyomásokat szereztek, mely hosszú távú, kölcsönös ba­rátság alapjait vetette meg, sőt ’91-ben hivatalosan is kimond­ták, testvérközségi kapcsolatba kívánnak lépni. Henfenfeldről ta­lán még annyit, ez a kétezer lel­kes község Nürnberg közelében van, ezer kilométerre Taksony­tól. Ami viszont azt bizonyítja, hogy a távolság nem játszik sze­repet a barátságban. Mindezt Ervin Hauenstein mondta el nekem a napokban, aki egyik résztvevője volt az egy­kori körutazásnak, most pedig fő szervezője egy karitatív akció­nak, mely a taksonyi általános is­tagadták meg a nemzet fiaitól 45 évig! A kakucsi emlékmű két tehet­séges művész Kiss János és Csapkay Miklós közös alkotása. Az egymással szemben elhelye­zett kő félkörök egy kettébe tört koszorút jelképeznek. Ezek fa­lán hófehér márványtáblák, egyikre az első, másikra a máso­dik világháború kakucsi áldoza­tainak nevét vésték fel. Mindez egymillió forintjába került a községnek, egy olyan időszak­ban, amikor a gáz, a szennyvíz­kóla szűkös körülmények közt élő tanulóit téli ruhaneművel ajándékozta meg. — Nemcsak ruhaneműt, de könyveket is hoztak —- pontosít Török István, az iskola igazgató­ja. — Ahogy elnézem a furgont, annyi itt az ajándék, hogy jut be­lőle minden gyereknek. — Hát ha még a többit is el­hozzuk — teszi hozzá Liebel Heini, a henfenfeldi polgármeste­ri hivatal képviselője. — Csak a negyed részét tudtuk bepakolni, annyi ajándék gyűlt össze. Igaz, rajtunk kívül a két társközség is betársult. — Olyan sok Taksonyban a rászoruló gyerek? — kérdezem Nyeste Istvármétól, a polgármes­tertől. —- A rászorulók számához mérve a henfenfeldiek segítő­tisztító és a telefon amúgy is megterhelte a költségvetést. A kakucsi siratófalat — az egyik képviselő nevezte így — Boti János kanonok és Orosz Já­nos plébános szentelte fel, félár- bócra eresztett zászlók és a gyáli honvéd helyőrség katonáinak tisz­telgése mellett. Ezt a szép aktust egészítette ki a helyi általános is­kolások ünnepi programja, a ko­szorúzás, majd a gyertyagyújtás. A nyilvánosan el nem sírt könycseppek és az eltiltott, el nem helyezett koszorúk szomorú emléke sokáig megmarad. A ma­gyarság most, megkésve emeli az emlékezés siratófalait szerte az országban. készsége lényegesen nagyobb. Ennek nyilván az a magyaráza­ta, hogy odakint még mindig sze­gényebbnek hisznek bennünket, mint amilyenek vagyunk. Ezt cserenyaraltatásokkal próbáljuk ellensúlyozni, hogy az itt vendé­geskedő szülők és gyerekek ked­vezőbb képet nyeljenek Magyar- országról. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nálunk ugyanolyan magas az életszínvo­nal, mint Németországban, bár nem is olyan alacsony, mint egyesek hiszik. — Hauenstein úr, önnek mi erről a véleménye? Evek óta jár hozzánk, van némi összehasonlí­tási alapja. Sok jel arra mutat, hogy jó úton haladnak. Tíz évvel ezelőtt alig volt néhány üzlet ebben a községben, ma viszont annál több. És nem csupán itt, hanem szerte az országban. Ez szerin­tem a sikeres vállalkozások bizo­nyítéka. Mint kereskedő, csak örülni tudok ennek a változás­nak, s meggyőződésem, hogy Magyarország fogja elsőként ki­heverni a „szocializmus aranyko­rának” következményeit. Ahhoz hogy tanuljunk és ta­pasztalatokat szerezzünk, utazni kell. Világot lámi. A taksonyi ön- kormányzat ebben az évben fél­millió forinttal támogatta a gye­rekek utaztatását s a külföldre ki­látogató kulturális és sportdele­gációt. Jövőre még többen útra kelhetnek, Géni Kubik, Henfen- feld polgármestere a község ne­vében alapítványt hozott létre az olyan taksonyi gyerekek javára, akiknek jelenleg nincs anyagi fe­dezetük külföldi utazásra, nyelv- tanulásra. (matula) Vihar a '■•ÁT A váci önkormány- < j zat legutóbb tartott (mi; ülésén vihart kivál- tónak ígérkezett az óvodák integrációjáról szó­ló előterjesztés. Ez az intéz­kedés része a város önkor­mányzati hatáskörébe tarto­zó intézményrendszer átala­kításának. Ezt pedig a szo­rongató gazdasági körülmé­nyek motiválják. A napiren­den szereplő integráció lé­nyege az, hogy Vác mint­egy tizenhárom óvodáját há­rom fő csoportban, közös irányítás alá vonnák. Az ed­dig minden intézményben külön-külön alkalmazott ve­zető óvónők helyett az egy­máshoz közeli óvodákat egy személy irányítaná, az egyes óvodák helyettes veze­tői segítségével. Az elképzelést még egyál­talán nem határozati javas­latként tárgyalták már szep­temberben is a képviselők. A vita és tiltakozás hullá­mai azóta gyűrűznek az óvo­dákban. Felmondás nélkül Az előterjesztést most Ko­vács Tibor jegyző készítette el. Igyekezett rávilágítani, hogy az intézkedés célja az óvodák gazdaságosabb mű­ködtetése. Ha ugyanis keve­sebb vezetői pótlékot kell a bérekhez számfejteni, ezzel együtt alacsonyabb összegű társadalombiztosítási járulé­kot kell fizetni, s öt óvónői álláshely megszűntével havi 115 ezer forintot lehet meg­takarítani, úgy egy év alatt 3 millió 370 ezer forintot fordíthat az önkormányzat a költségvetésből most hiány­zó, fontos dolgok fedezésé­re. Kovács Tibor szerint eg­zisztenciális gondot senki­nek sem okoznak. A jegyző előterjesztésére azután került sor, hogy az el­képzelést előzőleg az oktatá­si bizottság már megtárgyal­ta, s tagjai a vitában is leszö­gezték: az intézkedés nem érinti hátrányosan a szülő­ket, a gyermekeket. Jávor Gyuláné, a polgármesteri hi­vatal művelődési osztályá­A kiáltvány megfogalmazói úgy vélik, az első idegen nyelvet már az óvodás kor­ban el kell sajátítani, mivel akkor még a hangképzés szervei rugalmasak, így a gyermeknek nem okoz prob­lémát a nyelvtanulás. Szüksé­gesnek tartják a kétnyelvű oktatást az Európa iifjúsága közötti szorosabb kapcsolat kialakítása, valamint a nem­nak vezetője pedig bizonyí­totta: a néhány állás megszű­nésének nincs külön jelentő­sége, mert nyugdíjazások várhatók. Szakmailag az in­tézkedés nem kifogásolható. Ezekkel a nézetekkel szemben több képviselő, köz­tük Bonifert Donát is úgy vélte: több kárt okoznának, hagyják meg az eredeti álla­potot. Kollár Ferencnek a gazdasági előnyökkel szem­ben támadtak kétségei. Vin­cié Imre, az oktatási bizott­ság elnöke, pusztán azért szerette volna elhalasztani az ügy tárgyalását, mert a szakszervezet képviselőivel nem történt meg a törvény által előírt egyeztetés. Elmaradt az egyeztetés Az ülésen megfigyelőként részt vett Molnár Tibor ta­nár, a Pedagógusok Szak- szervezete váci körzetének megbízottja. Ő azután nyilat­kozott lapunknak, hogy az integrációt megszavazta a testület. — A döntéshozók azt hit­ték, azzal, hogy az oktatási bizottság tagjai közé koop­tálták a szakszervezeti titká­rukat, megoldották az érdek- egyeztetést. Ez tévedés — közölte Molnár Tibor. — A Munka Törvénykönyve és a közalkalmazotti törvény ide vonatkozó rendeletéi szerint a dolgozókat érintő kérdé­sekben a munkáltatónak egyeztetnie kell a szakszer­vezettel. Bodnár Ferenc bár a területi bizottság titkára, az oktatási bizottság tagja­ként csak a saját vélemé­nyét képviselhette — egyet­len szavazattal. Nagy gond, hogy az érdekegyeztetés ál­talában nem működik még. Itt most, nem az a lényeges, hogy nekem erről a döntés­ről mi a véleményem, ha­nem az, hogy a jegyző­könyvben is dokumentált ér­dekegyeztetés nem történt meg. A törvényt pedig vég­re kell hajtani. — Akkor önök, most mit tesznek? zeti és regionális kultúrák, nyelvek védelme érdekében. Nyugtalanítónak tartják az angol nyelv kizárólagos és egyoldalú terjesztését, mert ezzel csökken a valóság pon­tos kifejezésére irányuló ké­pesség. Emellett tönkreteszi a nyelvi és kulturális sokolda­lúságot, amely a közös euró­pai és emberi örökség része. A szakértők szerint a kö­köztársasági megbízotthoz fordulni. Az óvónők külön­ben azt is leírták, hogy ez az intézkedés károkat okoz a nevelőmunkában. A testü­lethez érkezett minisztériu­mi levél is így fogalmaz, bár diplomatikusan: Szakma­ilag nem jelent előrelépést. Januártól integrálva — Már az idei költségve­tésünk készítésekor elhatá­rozta a képviselő-testület, hogy átvilágítja a város in­tézményhálózatát. Ezen be­lül főként az oktatási terüle­ten lehet változtatni — kezd­te sorolni az érveit Vincze Imre, majd így folytatta. — Intézkedésünk tehát gazda­sági szempontokból indult ki. Bodnár Ferenc az oktatá­si bizottságban lemondott a szakszervezeti képviselet­ről, de nem a bizottsági tag­ságról. Új jelölt kerül be, aki nem szavazhat, de véle­ményt mondhat. Jogsérelem és hátrány az óvodákban senkit nem ér. A volt veze­tők helyettesként is megkap­ják a pótlékaikat. A nagy vi­har abból fakadt, hogy elter­jedt a híre, három óvodát be akarnak zárni. Pedig erről szó sincs. Más kérdés a sza­bályos egyeztetés. Ez való­ban nem történt meg. Ezért akartam az ügyet elnapoltat- ni. Leszavaztak. Sajnálom. — Nem valószínű, hogy lesz, aki vállalja a nagy ve­zetői körzetek irányítását. Én is az 1985—86-ban ki­alakított eredeti állapotot tartanám jónak — foglalt ál­lást Tóth Gyuláné, az óvó­nők képviselője. A döntés megszületett. Hacsak a köztársasági meg­bízott nem kéri újratárgyalá­sát, január elsejétől érvé­nyes lesz. Néhány szülő ami­att aggódik, hogy napi 12 óra helyett 10 órára módosít­ják az óvodák nyitva tartá­sát. Vajon, hogy tudnak majd időben érte menni munkahelyükről a gyere­kért? zépfokú oktatásba való átlé­péskor szükség van egy máso­dik idegen nyelv bevezetésé­re, hogy a nyelvek és kultú­rák pluralizmusa megvalósul­jon. Ennek kiválasztásakor Európa keleti felének, illetve az Európán kívüli nagy civili­zációknak a nyelvét is fegye­lembe kellene venni. Mindez az ifjúság nevelését, a rassziz­mus kiirtását, a kultúrák pár­beszédét segítené elő. Hozzá­járulna az egynyelvűség min­den formájának, a nyelvi egyeduralomnak az elutasítá­sához, növelné a világra nyi­tott Európa összetartó erejét, elősegítené a népek közötti kapcsolatok kialakítását. H. Cs. Kora reggeli mosolygás — húszórás utazás után (gyé) Tízéves barátság Henfenfeldi ajándék Taksonynak Márványtáblában a haza nem tértek nevei sorakoznak A szerző felvétele — Kénytelenek leszünk a Kovács T. István A nyelvi egyeduralom ellen Világra nyitott ifjúságot # Pest Megye Közgyűlése legutóbbi ülésén felhatal­mazta Inczédy Jánost a Többnyelvű Európáért kiáltványtervezet aláírására. A kiadványt az Eu­rópai Régiók Gyűlésének védnöksége alatt dol­gozták ki, és egyik első feladata lenne egy közös eruópai stratégia kialakítása. Ez lehetővé tenné Európa ifjúsága számára, hogy iskolás éveik befejeztével három nyelven fejezzék ki magukat.

Next

/
Thumbnails
Contents