Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-02 / 255. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 2., KEDD Járványos köztársaságosodás Megekezdődött tegnap az új orosz alkotmány azon pontjainak egyeztetése, amelyekre vonatkozóan eltér az alkotmányos tanácskozás két kamarájának álláspontja. A neves orosz alkotmányjogászokból álló egyeztető bizottságnak mindössze három nap áll rendelkezésére, ugyanis november 3-áig le kell tenni az elnök asztalára a kész tervezetetet, amelyet társadalmi vitára bocsátanak. Szobcsak, szentpétervári Végsó' búcsú (Folytatás az I. oldalról) A tűnődést folytathatnék, de mint mondottam, ez most a búcsú pillanata, amelyben az érzelmeknek is helyük van. A napi munka sodrásában sohasem beszéltünk arról — miért is beszéltünk volna —, hogy mit jelentett Nyugaton élő magyar újságíróknak ennél, az intézményéi dolgozni. Jelentett elsősorban és mindenekelőtt szolgálatot, egy tőlünk több száz kilométerre élő, meggyötört, leigázott, de a küzdelmet és önmagát soha fel nem adó nép szolgálatát, amelytől lélekben sohasem szakadtunk el. Jelentett azután életformát. Amerikai intézménynél, Németországban, nemzetközi munkahelyi kör- nyezetban magyar voltunkat megőrizni, miközben nyugati demokratikus értékeket igyekeztünk hazafelé közvetíteni. Hálásak lehetünk az amerikai népnek, hogy ezt a szolgálatot több mint négy évtizeden át lehetővé tette, és hálásak lehetünk a sorsnak is, hogy mindaz, amiért a mapolgármester szerint olyan kompromisszumos megfogalmazást kell találni az alkotmányban az Oroszországi Föderáció 29 köztársaságának jogállására vonatkozóan, amely kielégítené a föderáció jelenleg alacsonyabb jogállású tagjait is. A politikus szerint, ha az alaptörvényben rögzítik a területek közötti egyenlőtlenséget, járványos méreteket” ölt majd a szverd- lovszki terület mintájára történő „köztársaságoskodás”. a SZER-tól gunk szerény eszközeivel a messzi távolból küzdöttünk — Magyarország felszabadulása, demokratikus átalakulása —, még a mi életünkben, a szemünk láttára valósult meg. Visszajelzésből tudjuk: az önök számára sem volt közömbös az a tudat, hogy van külföldön egy maroknyi magyar publicista, újságíró, író, aki önök helyett is kimondhatja azt, amit odahaza kényszerű hallgatás övez, aki óvja a történelmi viharoktól a hagyomány lángját, aki magyar szívvel érez, de nyugati fejjel gondolkodik és így próbál segítséget nyújtani a világ dolgaiban való eligazodáshoz. Ugye megértik, hiányozni fognak nekünk kedves hallgatóink. Hiányozni fog bírálatuk, dicséretük, a hozzánk való ragaszkodásuk, a tudat, hogy ami a Szabad Európa rádióban elhangzik, nem pusztába kiáltott szó. Sok szép közös emlékünk van, féltett kincskét fogjuk őrizni. Isten önökkel! A kisebbségi sorsba — tehát a nemzet alatti létbe — szorított ember óhatatatlanul a temetőkbe menekül. A bevégzett életek kertjébe. És nemcsak a halottak napján, de valahányszor, amikor úgy érzi, hogy el kell mondania közösségének sorsát. Kolozsvárott és Zilahon, Ungvá- ron és Munkácson, Szabadkán és Alsóőrön éppen úgy a temető a legelfogulatlanabb krónikás, a leghívebb tanú, mint például a felvidéki Losoncon. A kisebbségi temetők — írhatom-e így? Hiszen nagyon is bele nem nyugvón, nagyon is élni akarón a leszakított, elszakított magyarok tiltakoznak a kisebbség szó használata ellen. A kisebbség ugyanis Közép-Európa bizonyos, nem csekély kiterjedésű tájain nem védettséget élvez, hanem védtelen alanya a kulturális, az anyanyelvi megsemmisítésnek. A kisebbséghez tartozás tehát a gyorsabb vagy lassúbb eltüntethetőséget jelenti — a szerencsés, vagyis hatalommal rendelkező többség számára. A kisebbséghez soroltak, szerencsére, egyre kevésbé nyugosznak bele ebbe a huszadik századi békeszerződések által megtámogatott elrendelésbe. Bár temetőik, sírkertjeik oly sokfelé az elmúlásról, a megfogyatkozásról regélnek, a biztatást a hitet is adják a megmaradáshoz, az újrakezdéshez. Ma, halottak napján Losoncra gondolok, a losonci öregtemetőre és Böszörményi Istvánra, Losonc életrajzának alighanem legjobb ismerőjére. Néhány hete, az őszi napfényben, az őszi avaron lépegetve ez a felvidéki tanárember úgy vitt végig a kőkeresztek, márványoszlopok, mohalepte és repkényborította sírkövek között, hogy szinte meg sem szólalt. Csak odavitt egy-egy Hiányzott a magyar árualap Tapasztalatgyűjtés Tedzsonban E héten veszi át Magyarország Dél-Koreától a Kiállítások Nemzetközi Irrodájának (BIE) vándorzászlaját, és ezalatt a világ figyelme áttevődik az idei világkiállításról, a befejeződéséhez közeledő tedzso- ni rendezvényről a Magyarországon 1996-ban sorra kerülő eseményre. Expónak ez idáig csak fejlett országok adtak otthont, első ízben rendeztek az idén világkiállítást fejlődő országban, és ettől veszi át egy átalakulóban lévő volt szocialista ország, Magyarország a rendezés jogát — mondta az esemény jelentőségéről szólva Kádár Béla Szöulban. — Tedzsonban a nyitás előtt két évvel és négy hónappal fogtak hozzá a munkálatokhoz, ehhez viszonyítva jól állunk, megy előre az expó ügye Magyarországon — mondta Kádár Béla, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának vezetője. Hozzátette: most a területrendezés után megkezdődhet az érdemi munka. A sevillai rendezvény nyitása előtt másfél évvel sem lehetett még semmit látni a helyszínen. A héten népes magyar szakmai küldöttség is expótapasztalatokat szerezhet Tedzsonban, több önkormányzat vezetője (így például a gödöllői polgármester, Gémesi György — a szerk.) érkezik a vidéki városba. Kádár Béla a tedzsoni eseményt megelőzően tárgyal a Lucky Goldstar és a Samsung cégek elnökeivel, a dél-koreai kereskedelmi és ipari miniszterrel pedig a kétoldalá gazdasági kapcsolatok ügyét vitatja meg. Az általános tendenciákhoz hasonlóan a Dél-Koreába irányuló kivitelünk is alaposan visszaesett — tavaly közel 30 százalékkal volt alacsonyabb az előző évi szintnél, döntően a magyar árualap hiánya miatt. A távoli országokba irányuló kivitelünk speciális gondjaként említette a miniszter azt, hogy költségvetési okok miatt a hagyományos állami külkereskedelmi monopolvállalatok sorra szüntették meg kereskedelmi jelenlétüket, és nem léptek helyükbe új cégek. A sok ezernyi kisebb vállalat elsősorban a szomszédos országokban keres partnereket. A fejlődő országokba irányuló kivitelünket az igényes szállítások — például a fővállalkozásban megvalósuló gépexport — jellemezte. Az ilyen hosszú átfutási idejű üzleteknél a finanszírozás gondjait még mindig nem tudtuk megoldani, holott az NGKM már vagy negyven hónapja sürgeti a hitelgaranciákat nyújtó export—import bank létrehozását. ■HHIBniHiliHBI Fegyvernyugvást halottak napján Jean Cot tábornok, a volt Jugoszláviában állomásozó ENSZ-erők főparancsnoka felszólította a szemben álló erőket, hogy halottak napja alkalmából szüntessék be a harcokat. Az ENSZ-erők őrjáratait szüntelenül zaklatják és kifosztják az ellenőrzés nélkül ténykedő harcosok, a legutóbb egy teljes páncélautót lefoglaltak a muzulmán csapatok. Programtervezet Funaréknak Véres párteredet A Mediafax román hírügynökség ismertette azt a programtervezetet, amelyet Cornel Brahas, a Román Nemzeti Egységpárt alelnöke és szóvivője készített Gheorghe Fu- nar pártja számára. A tervezet szerint az RNEP „az 1990 márciusi marosvásárhelyi események pillanata által teremtett szükségletből született nemzeti párt” — azaz közvetlenül összeköti a párt létét a véres marosvá- sárhelyi román—magyar öszszecsapásokkal, amelyek a magyarság véleménye szerint tudatos magyarellenes provokáció következményei voltak. A tervezet szerint a maros- vásárhelyi március „az első kísérlet volt a modem Románia lerombolására az 1945—89-es világkommunista megszállás katasztrófája után”. A programtervezet kifejti, hogy az RNEP „a román nemzeti pártok egyedüli folytatójának tekinti magát Erdélyben”. A nagyvilág hírei % Az Együtt vagy külön címmel Krakkóban tartott visegrádi együttműködési tanácskozás résztvevői vasárnap Zakopanéban szándéknyilatkozatot írtak alá a lengyel és a szlovák határmentei területek régiójának létrehozásáról. A Tátra Régió célja a Tátra körzete fejlődésének elősegítése. ♦ Újból cellájába vitték Alekszandr Ruckoj volt orosz alelnököt, az október eleji véres moszkvai események egyik főszereplőjét. A 46 éves tábornok öt napot töltött a Lefortovo börtön kórházában, ahol magas vérnyomása miatt kezelték. Egészségi állapotát kielégítőnek tartják, de teljes gyógyulásáig nem vethetik alá újabb kihallgatásnak. * Traian Chebeleu román elnöki szóvivő a Romania Libera tegnapi számának jelentése szerint sajtónyilatkozatban szögezte le: a Svájcban élő /. Mihály ex- királytól azt kéri a román államelnökség, hogy ha „problémák nélkül” akar belépni az országba, folyamodjék román állampolgárságért. Londonban vasárnap este szabadon bocsátották Oleg Kalugin volt KGB-tá- bornokot, akit szombaton tartóztattak le azzal a gyanúval, hogy feleló's egy bolgár ellenzéki 1978-ban történt meggyilkolásáért — jelentették a brit televízióadók. VÉLEMÉNY Böszörményi tanár úr sírbolthoz, sírlombhoz. Kopott ballonkabátját meg-megleb- bentette a szél; tudta, hogy nem neki kell beszélnie, hanem az évszámoknak, a feliratoknak, a kőbe, fába vésett neveknek. Mert ott, ahol a sírkőre 1980-as évekbeli dátummal ezt írták fel: Tomas Bercenyi, mit mondhatna a temetői kalauz? Mit mondhatna a síremlékről a közös nyughelynél, ahol az egyik ikertestvér magyar névvel alszik, a másik ikertestvér szlovákosított névváltozattal? Majd egyszer egy családregény egy ma még ismeretlenségben szunnyadó kisebbségi sorba született író tollán... Egy író tollán, aki majd örökébe lép a losonci ó-temető két író lakójának, Kármán Józsefnek és Ráday Pálnak. Böszörményi tanár úr a legapróbb titkokat is tudja. Az ifjan sírba hanyatlott tüneményes tehetségű Kármán József márványkő fejfáját a hálás utókor tétette a vénséges vén tölgyfa lombkoronája alá, losonci vének emlékező útmutatása szerint. Mert az Uránia szerkesztője, a Nemzet csino- sodásának, a Fanni hagyományainak írója évtizedekig jelöletlen sírhelyen aludt. Ám jött az idő, a reformkor lelkesült- ségétől áthatott utódok emlékezni és tisztelegni akartak. Jött aztán idő — már ebben a huszadik században —, amikor koszorút, virágot vinni erre a sírra nem volt tanácsos. Mostanság havonta egy-egy nemzeti szalaggal átkötött koszorút hoznak a tölgyfa alá, s két-három naponként, hetente virágcsokrot. A koszorú az anyaország, Erdély magyarjaié, a virágcsokor a losonciaké. Kármán József sírjától nem messze Ráday Pál kriptája. Rácsos kapu kétfelől, a kripta falán emléktábla, a tábla alatt babérkoszorú. „Ide kulccsal lehet bejutni — mondja Böszörményi tanár úr —, a temetőgondnoktól kell elkérni.” „Gyakran el kell kérni?” „Most már igen.” A Szlovákia határán kívülről érkező magyarokat Böszörményi tanár úr hozza ide, s Ráday Pál rövid életrajza is az ő szájából hangzik el. Böszörményi tanár úr, aki nemcsak katedrán, hanem felvidéki magyar újságíróként újsághasábokon is továbbadja tudását, a magyar újságírás hallhatat- lanjától tanult hitet és bátorságot. Igen, Ráday Pál, Losonc szülötte, a magyar újságírás hallhatatlanja, ha hajlamosak vagyunk is megfeledkezni róla. A magyar publicisztika üstdobok hangján felhangzó nagy nyitánya a Recrudescunt. „Megújulnak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei...” Az időpont 1703 decembere, a nyelv latin, a szerző Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc titkos szekretáriusa. Ő a szerző, még.ha a világ keresztény uralkodóinak szánt kiáltvány kéziratába belejavít is a nagyságos fejedelem. Belejavít, nem stiláris, hanem politikai okokból. De a magyar nyelvű fordításban már Ráday Pál zengeti fel a sorokat. Versenyre kelve, s a versenyt állva a Pázmány Péter-i magyar nyelvvel. Találhat a nemzet alatti létbe szorított újságíró emelő szárnyakat? Ha szerencséje van, kijárhat a temetőbe. Kármán Józsefhez, Ráday Pálhoz. A legtöbb messzire szakadt magyar városban — hála istennek — alszik valaki, akihez ki lehet járni. Bármi történt is velünk az utóbbi hét évtizedben, a legtöbb messzire vetett magyar városban él egy-egy Böszörményi tanár úr. (Kosa Csaba)
