Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám

Sikeres beavatkozás Antall József nemsokára hazaérkezik A Miniszterelnöki Sajtóiroda tegnap közleményt adott ki, amely szerint: „Az október 6-a óta a Kölni Egyetem I. számú belklinikáján gyógyke­zelt Antall József miniszterel­nök egészségi állapotáról a kezelést végző orvoscsoport nevében Prof. dr. med. P. Dias Wickramanayake a mai napon a következő tájékozta­tást adta: Antall József miniszterel­nökön október 14-én autológ törzssejt (őssejt) transzplantá­ciót hajtottunk végre. A keze­lés menetrendje az előre meg­határozottaknak megfelelően alakult. A miniszterelnök mind pszichikaiig, mind fizi­kailag igen jó állapotban van. A fehérvérsejtek száma kielé­gítő. Amennyiben váratlan fejle­mény nem következik be, a beteget a hét végén, vagy a jövő hét első napjaiban elbo­csátjuk intézetünkből. Termé­szetesen a hazaérkezése utáni első időszakban fokozott kí­méletre és orvosi felügyelet­re van szükség. Afrikai ház kókuszdióból Teleki SámueUiskola Erden Teleki Sámuel Afrika- kutató nevét vette fél Érden az eddig 8-as számúnak emlegetett általános iskola. A november 1-jei névadó ünnepségen részt vevők közül bizonyára sokan gondoltak arra: soha jobb névvá­lasztást! Teleki Sámuel személye már­is bámulatosan megmozgatta a gyerekek fantáziáját. Az iskola folyosóin kiállították vele kap­csolatos alkotásaikat. Mindjárt a bejáratnál a Teleki-vulkán ma­kettje fogad, vele szemben Euró­pa és Afrika ábrája papírból ki­vágott .jelenetekkel”, azokon a Hancsovszki János felvétele helyeken, ahol Teleki járt. Bűbá­josak az afrikai falvakat ábrázo­ló makettek, melyeket többen is elkészítettek. Hurkapálcikákból a házak falát, megszárított levél­ből a tetejüket. Valakinek pedig az az ötlete támadt, legyen a ház egy félbe vágott kókuszdióhéj. (Folytatás a 7. oldalon) Képviselőink Németországban Márkamilliárdok a keleti országrészbe Történelmi napokat éltem át! — jelentette ki Szauter Rudolf pilisvörösvári országgyűlési képviselő' azt köve­tően, hogy hazaérkezett Németországból, ahol október 24—30-a között az Interparlamentáris Unió magyar— német baráti tagozatát vezetve járt. A küldöttségnek megyénkből rajta kívül tagja volt Kulin Sándor képvi­selő is. Az út azért volt különösen izgalmas, fejtegette lapunk munkatársának Szauter Ru­dolf, mert több napot tölthet­tek el Németország keleti tartományaiban, ott, ahol ép­pen ebben az időszakban építik föl rohamtempóban az emberarcú kapitalizmust a rideg szocializmus helyé­re. Ami nálunk évekig húzó­dik, azt ők hónapok alatt meg kívánják valósítani. Persze — tette hozzá a politikus — ott mások az adottságok, a feltételek. A német átalakítást ugyanis nem a külföldi adósságok folyamatos visszafizetése mellett kell véghezvinni. Sőt: a nyugati tartományok márkamilliárdokkal állítják talpra az ország keleti felét. De az átalakítás még így is komoly feszültségekkel jár. A korábbi szinte teljes fog­lalkoztatottság helyett ma a keleti tartományokban öt­venszázalékos a munkanél­küliség. Igaz, munkanélküli­nek számítanak azok is, akik átképzésen vesznek részt, vagy csak félállásban dolgoznak. Más elvek szerint dolgo­zik a német Treuhand, ami a magyar AVÜ-nek felel meg — ez a küldöttség ber­lini látogatásának a legfon­tosabb tapasztalata — közöl­te a képviselő. A Treuhand számára ugyanis nem az a legfontosabb, hogy minél magasabb áron adjon el egy-egy gyárat, hanem az, hogy a vevő fenn kívánja-e tartani a munkahelyeket — esetleg még újak teremtésé­re is futja a pénzéből —, s gondol-e befektetésre. A vé­telár csak harmadlagos kér­dés. Ezek után persze nem csodálkozhatunk azon, hogy a Treuhand ráfizetése 285 milliárd márka. Ez a gyakorlat számunkra — mondotta Szauter Rudolf — követhetetlen, ám az mégis meggondolandó, hogy vajon a magyarorszá­gi privatizálandó üzemeket feltétlenül annak kell-e oda­adni, aki a legtöbbet fizeti érte...? Fontos tapasztalat az is, hogy lehetőleg minél kisebb, de még működőké­pes egységekre lebontva kel­lene értékesíteni az üzeme­ket. A látogatás során Kulin Sándor képviselőnek alkal­ma nyílt arra, hogy néhány percig telefonon beszéljen a miniszterelnökkel, akinek az egészségi állapotát illető­en rendkívül optimista. En­nek meg azért van különös jelentősége, mondotta Sza­uter, mert képviselőtársa or­vos. Az elmúlt héten kitört médiaháború németországi visszhangja rendkívül cse­kély, mondotta végezetül munkatársunknak a politi­kus, több beszélgetőpartne­rük nem is hallott róla. Szá­mukra az a legfontosabb, hogy az országban demok­rácia legyen, és stabilitás. H. P. Átalakulás a gazdaságban Mától iparpolitikáért felelős helyettes államtitkárként tevé­kenykedik a minisztériumban Hegyháti József, volt főosz­tályvezető — jelentette be La- torczai János ipari és kereske­delmi miniszter azon a tegna­pi sajtótájékoztatón, amelyet a Hogy áll az iparpolitikai koncepció megvalósítása? cí­mű, a Gépipari Tudományos Egyesület által holnap meg­tartandó konferencia előtt szerveztek. Mint ismeretes, az előző államtitkár-helyet­tes, Kocsis István néhány hó­napja az Állami Vagyonkeze­lő Rt. igazgatója. Azóta a te­endőket a miniszter látta el. Papanek Gábor, a Gazda­ságkutató Rt. igazgatóhelyet­tese vázolta fel, hogy milyen az iparpolitikánk egy gazda­ságkutató szemével. Elmond­ta, lezárásához közeledik az iparpolitikai koncepció vál­ságkezelési programja. A ma­gyar gazdaság a nyolcvanas évek végén súlyos, a politi­kai rendszer bukásához veze­tő válságba került. A teljesít­mények visszaesését a radiká­lis politikai változások sem tudták megakadályozni; a ma­gánszféra dinamizmusa nem tudta ellensúlyozni az állami nagyvállalatok szétesésének kedvezőtlen következményeit. (Folytatás a 6. oldalon) Lyukas ötven év Ötven évvel ezeló'tt, 1943. október 31-én avatták föl a Budapesti Református Gimnázium új épületét a Ló- nyay utca 33—35. szám alatt. Ekkor költöztek át a régi iskolából, a Lónyay utca 4/C-ből. Az új iskola a háború kellős közepén, 1941 és 1943 között épült. Ha nem egy egyházi építményről lenne szó, azt írnám, hogy a mun­ka motorja Szabó Imre budapesti esperes volt, így azon­ban helyesebb azt mondani, hogy az ügy lelke volt ez a kiváló lelkipásztor. Mert az öfáradhatatlan, másokat is mozgósító, lelkesítő' lénye nélkül ma nem tudna mit visz- sza nem adni a Közgazdaságtudományi Egyetem. Ez az ötven év azonban lyukas. Ennek pedig az az oka, hogy 1952-ben a kommunista állam, megszegve sa­ját 1948-as megállapodását, egyszerűen megszüntette a Budapesti Református Gimnáziumot, s elvette az épüle­tet, amelyet először a műegyetem használt, aztán a köz- gazdasági. A megszüntetés eló'tt kilenc évig járhattak a. kisdiákok — a jórészt közadakozásból született — új is­kolába, amit azóta sem kaptak vissza. Pedig ez az épü­let akkor a régió legmodernebb középiskolája volt. Ezt a jól felszerelt iskolát szétverték, hisz az egyetemisták­nak mások voltak a szükségleteik. Persze a szocialista kultúra jegyében azt is elpusztították, amit nem kellett volna. A díszteremből például kosárlabdapályát csinál­tak, s leverték a falról Remsey Jenő' nagyszerű freskóját. A Budapesti Református Gimnázium azonban kehhó- napja újra él. Ideiglenes helyen, igen nehéz körülmé­nyek között. A kilenc év és tíz hónap között óriási lyuk tátong: 40 év és 10 hónap. S mennyi ilyen lyuk van! Az ateista bolsevik rendszer ütötte ezeket, s új demokráci­ánk nem győzi foltozni. Fokozza a nehézségeket, hogy ez a negyven év megölt minden civil kezdeményezést, s tönkretette az ilyen polgári akciók anyagi alapját is. Öt­ven évvel ezeló'tt még volt olyan széles polgári és kispol­gári réteg, amely megengedhette magának, hogy az ál­lam helyett maga építsen és tartson fenn olyan iskolá­kat, amelyekbe nyugodtan elküldhette fiait-leányait. Sok Pest-közeli faluból jártak be az új „Lónyayba”a fiúk a megszakított ötven esztendő' első' kilenc évében. Rajtunk áll, hogy a következő' évtizedek most már meg­szakítás nélkül szolgálhassák a magyar keresztyén isko­laügyet. Ennek az a feltétele, hogy soha többé ne le­gyen Magyarországon sem kommunista, sem ateista uralom. Török Bálint Magyar szívvel szolgáltak Végső búcsú a SZER-tól Ribánszky László, a SZER magyar adásának főszerkesz­tője vasárnap este, az adás megszűnte alkalmából a kö­vetkezőket mondotta a mün­cheni rádióban: — Kedves hallgatóink Ma­gyarországon, a Kárpát-me­dencében, szerte a világon! Több mint 42 éven át tartó fo­lyamatos működés után a Sza­bad Európa Rádió magyar osztálya számára elérkezett a búcsú pillanata. Még sokáig fogják vitatni, miért éppen a magyar osztály működését szüntették be első­ként a térségben, milyen sze­repet játszott a térségben Amerika elfordulása Európá­tól, Magyarország washingto­ni megítélése, Clinton elnök takarékossági programja, s hogy megmenthette-e volna a magyar műsort, ha a hazai politikai pártok bölcsebb elő­relátásról tesznek tanúbizony­ságot, és közmegegyezéssel biztosítanak otthoni megszó­lalási lehetőséget rádiónknak. (Folytatás a 2. oldalon) Frontok, munkatáborok áldozatai Megemlékezés Cinkotán Cinkotán rokonok és ismerő­sök, a Honvédelmi Minisztéri­um képviselője, Szendrey László politikai államtitkár va­lamint a különböző pártok és egyházak helyi vezetői emlé­keztek tegnap a település má­sodik világháborús frontokon, illetve kommunista munkatá­borokban elhunyt polgáraira. A megemlékezés bevezeté­seként Szalay Tamás evangéli­kus lelkész vigasztalást kért a Teremtőtől a hozzátartozók számára. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents