Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-11 / 263. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER II., CSÜTÖRTÖK A Uj orosz alkotmány A nemzeti egyetértés dokumentuma Bocsánatkérés a lengyel parlamentben Szükség volt a tisztességes munkára II. Miklós cárnak kevesebb jogköre volt, mint Borisz Jelcinnek — állapítja meg az új orosz alkotmányt kommentálva a Komszomolszkaja Pravda, amely egyelőre az egyetlen moszkvai lap, amely érdemben elemzi a kedden nyilvánosságra hozott alaptörvényt. Az újság mindenekelőtt azt emeli ki, hogy az elnököt széles körű jogkörökkel ruházza fel az alaptörvény. így az államfő nevezheti ki a kormányfőt és a kabinet tagjait, jogosult a kül- és belpolitika irányának meghatározására, a rendkívüli állapot kihirdetésére. Ezzel kapcsolatban a lap megjegyzi: II. Miklós 1906-os alkotmánya kevesebb jogkört tartott fent a cárnak. így például Jelcintől eltérően az uralkodó Magyar példa Litván elismerés A legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a magyar gazdasági reformról Julius Veselka litván gazdasági miniszter, miután hazatért Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát érintő, tapasztalatszerző körútjáról. Úgy vélte, hogy „a magyar reform ideális. A privatizálást kizárólag pénzért végzik. Ez vonzza a külföldi befektetőket — az utóbbi három évben csak- .nem négymilliárd dollárt fektettek be a magyar gazdaságba” — nyilatkozta a miniszter. nem volt egyben a hadsereg főparancsnoka. A lap másik megállapítása szerint az alkotmány „helyre teszi” az egyes területek szuverenitásának kérdését. Amíg korábban az államalkotó területek önrendelkezését garantálta az alaptörvény, az új alkotmány leszögezi, hogy a szuverenitás egész Oroszországra vonatkozik, s az állam garantálja az országot alkotó területek szuverenitását. Az újság egészében az alkotmányt egy olyan kompromisszum eredményének tartja, amely nem elégít ki mindenkit egyformán. Ennek ellenére a lap úgy véli, hogy az végül is a nemzeti egyetértés dokumentuma, amelyet nem lehet kölcsönös engedmények nélkül elképzelni. A keddi harcok után tegnap nyugalom volt a grúz—abház határon. Ugyanakkor nem kizárt, hogy ez csak a vihar előtti csend, ugyanis abház közlés szerint a grúz oldalon harckocsikat vonnak össze, ami megfigyelők szerint egy készülő támadás jele is lehet. A grúz fegyveresek mindazonáltal eddig betartották Eduard Sevardnadze államfő utasítását, aki a száműzött Zviad Gamszahurdia erőinek nyugat-grúziai legyőzése után azt közölte, hogy a következő feladat Abházia békés, azaz politikai eszközökkel történő visszaszerzése. Sevardnadze nyugat-grúziai IáElső sajtóértekezletét tartotta meg tegnap az új lengyel kormány. Waldemar Pawlak kormányfő ezen többek között kommentálta az Aleksander Kwasniewskinek, a szociáldemokraták vezetőjének keddi parlamenti beszédében elhangzottakat is. Kwasniewski ebben bocsánatot kért azoktól, akik sérelmet szenvedtek az elmúlt évtizedekben, ugyanakkor kijelentette: nyugodtan járhatnak fölemelt fejjel azok, akik az előző korszakban becsülettel végezték munkájukat. ' Pawlak kijelentette, hogy az előző korszakban az embereknek nem mindig volt szabad választási lehetőségük, az országnak azonban szüksége volt a tisztességes munkára. Rendszerek, pártok, politikusok változhatnak, de megmarad az, amit az emberek építetogatása után arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az előrenyomulás abház területre, elmondta: előbb mindenképpen politikai megoldást próbálnak találni. Ugyanakkor a száműzött grúz elnök Abháziába menekült fegyvereseinek kegyetlenkedéseiről vonatkozó híreket is közölt tegnap az orosz rádió. Loti Kobalija emberei grúz rendőröket gyilkoltak meg, rabolnak és fosztogatnak. Megfigyelők szerint Gamszahurdia, akit eddig állítólag abház fegyveresek is támogattak, kezd ily módon egyre inkább terhessé válni az abház vezetésnek. nek. „Lengyelország történelme során túl sokat veszített az emberek politikai megítélése miatt, túl sok tehetséges, jó képességű, megbízhatóan dolgozó embert veszítettünk el, mert a politikai fordulatok után gyakran ártatlanul is viselniük kellett azok következményeit” — mondotta a kormányfő. Marek Borowski, a miniszterelnök első helyettese reagált az expozé vitájában a Lengyel Parasztpárt (PSL) részéről elhangzott kijelentésre, amely szerint újra kellene tárgyalni az Európai Közösséggel kötött megállapodásokat. Mint mondotta, a PSL a koalíció egyik pártja, s e javaslatának realitását tárgyilagosan kell megvizsgálni. Pawlak, aki egyúttal a parasztpárt vezetője is, parlamenti frakciójának álláspontját úgy értelmezni// Clinton amerikai elnök jövő év januárjában egészen biztosan nem találkozik Prágában a közép-európai államok vezetőivel — közölte a Zycie War- szawy című újság. A lap saját értesülései szerint a legesélyesebb jelöltek e találkozó színhelyére Varsó és Krakkó. A lap tudni véli, hogy a prágai helyszínről azért mondtak le, mert Václav Klaus cseh miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy külön, kétoldalú cseh— amerikai megbeszéléseket folytassanak ez alkalomte: elsősorban azt szeretnék elérni, hogy távolítsák el a lengyel export útjából azokat az akadályokat, amelyek még a megállapodásokban szereplő kontingensek kitöltését is lehetetlenné teszik. Az átvilágítással kapcsolatban a kormányfő állást foglalt minden drámai, rosszul előkészített és érzelmileg túlfűtött akcióval szemben, mert, mint mondotta, erre intenek mind a lengyel, mind a külföldi tapasztalatok. A Vatikánnal kötendő konkordátumról szólva, amelynek mielőbbi parafálá- sát helyezte kilátásba (amit koalíciós partnere, a Demokratikus Baloldali Szövetség ellenez), úgy nyilatkozott, hogy e kérdéssel a koalíciós szerződés nem foglalkozott, s ő fenntartja álláspontját, amit inkább leíkiismereti, mint politikai kérdésnek tart. mai, s ezt az amerikai külügyminisztérium elutasította. Diplomáciai források szerint most a legtöbb esély arra van, hogy vagy az ősi, vagy az új lengyel főváros lesz a nagy találkozó színhelye, s már előrehaladott tárgyalások folynak erről a két fél között. A döntés jövő hétre várható. Lech Walesa lengyel államfő ettől függetlenül meghívta az amerikai elnököt, hogy vegyen részt 1994. augusztus elsején a varsói felkelés kitörése 50. évfordulójának ünnepségein. A nagyvilág hírei ífc Mart Laar ésV.t miniszter- elnök szerint a jövőben nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik majd Oroszországra annak érdekében, hogy vonja ki a még Észtországban és Lettországban állomásozó csapatait, ífc Lemondott posztjáról Genc Ruli, albán pénzügyminiszter, a piacgazdasági reformok atyja. Távozásra az ellenzék késztette, amely szerint visszaélések történtek a Ruli vezette minisztériumban. A helyi televízióban felolvasott nyilatkozatban Ruli elutasította az őt és munkatársait ért korrupciós vádat. * Csakis a területi választó- körzetekből juthatnak a jövő tavasszal megalakuló új ukrán parlamentbe a jelöltek, a pártlistákról nem — ezt rögzítette a tegnap délelőtt elfogadott új választójogi törvényben a kijevi parlament. ^ A szlovéniai magyarok elégedetlenek a készülő kisebbségi törvény tervezetével. Úgy vélik, hogy nem tartalmazza azokat a mechanizmusokat, amelyek az eddigi gyakorlathoz viszonyítva lehetővé tennék a döntéshozatalban való aktív részvételt. # Václav Havel, a Cseh Köztársaság elnöke tegnap kétnapos hivatalos látogatásra Szlovéniába érkezett. A bmiki repülőtéren Milán Ku- can fogadta a vendéget. ■Né Bulgáriában az év első 10 hónapjában az infláció már meghaladta az 50 százalékot — hozta nyilvánosságra az Országos Statisztikai Hivatal. Az intézet adatai szerint a pénzromlás 50,8 százalékos, október hónapban pedig 4,21 százalékos volt. Grúz csapatösszevonás Politikai megoldást keresnek Clinton Prága helyett Varsóba utazik? VÉLEMÉNY Mire jó a sajtótisztesség? N émelyek bizonyára úgy látják, hogy „világos századunkban" is (Madách Falanszter színéből való a kifejezés) tele vagyunk múlt századi vagy még régebbi „előítéletekkel”. Például azt gondoljuk, hogy a szabadság és a tisztesség mindenkor kéz a kézben járnak, soha nem kerülhetnek ellentétbe egymással, mert egyik sem lehet önmaga a másik nélkül. Itt sokak számára — sajtón belül és kívül —az a szabadság, hogy szabad tisztességtelennek lenni. Lehet, hogy ezt előbb-utóbb kötelezőnek érezzük. Az kötelez rá minket, hogy nem akarunk veszíteni, mert a tisztességes mindig alulmarad. Ezt mondják egyébként a politikáról is. Igaz, leginkább olyanok, akiknek nem igazán vannak efféle történetfilozófiai vagy erkölcsi aggályaik. Nem állítom egy pillanatig sem, hogy Bánó András sorsának újabb fordulatát legalább részben nem motiválták politikai tényezők. Sőt, még csak azt sem állítom, hogy az ő hamisítása az egyetlen, vagy akár a legnagyobb folt a magyar sajtótisztességen. Ez azonban nem változtat azon a meggyőződésemen, hogy a sajtótisztesség — és egyáltalán: a tisztesség — „valahol” mégiscsak érték. Lehet ezt a meggyőződést megmosolyogni, kinevetni, kigúnyolni, lehet cinikusan replikázni: „ugyan ki látott még ződ szamarat, okos patikust, tisztességes sajtót?” (Remélem, a Gyógyszerészek Szakszervezete nem alakít menten sztrájkbizottságot azért, hogy valakinek ez a csúfondáros népi mondás eszébe jutott.) De mégiscsak számolni kell azzal a ténnyel, hogy vannak emberek, akik még ma is így, mondhatni: „nemes konzervativizmussal” gondolkodnak — hogy a köztársasági elnök úr szívből jövő szavait idézzem. Bánóék persze másképp gondolkodnak, mert ők a másként gondolkodók ma is. (Ellenzékből ellenzékbe.) Akik mellette kiállnak, azoktól például azt hallani: „lábbal tiporják a sajtószabadságot!” A csalásszabadságot viszont — úgy tűnik — nem tiporják, csak nem nézik el tovább. Másrészt pedig a jelek szerint a Bánó Andrást megtapsolok, éltetők ünnepeltjüket azért tekintik hősnek, mert csalt! Ezt várták el tőle, tehát ezért még külön ünneplés jár neki. Ez persze csak olyan logikával igazolható: hogy az ellenséget be kell csapni, az nem szégyen, hanem dicsőség. De hát ki ez az ellenség? A kormány? A magyar társadalom, amelyet félretájékoztatnak? A világ közvéleménye előtt bizonygatják, hogy Magyarországon csak nácisapkás bőrfejű fütyülheti ki a köztársasági elnököt és megfordítva: aki kifütyüli, az csakis nácifióka lehet. Volt itt egy negyven évig tartó diktatúra, amelynek hazai haszonélvezői ugyanúgy (vagy még jobban) lenézték és becsapták azt a népet, amelyet elnyomtak. Lenézték, hogy becsaphassák („munkahipotézis”), és becsapták, hogy elnyomhassák. Az idegen érdekek kiszolgálása így is hazaárulás volt. Mivel a totális diktatúrának megfelelően — nemcsak hatalmon, hanem kormányon is ők voltak, legalább nem igyekeztek besározni ezt az országot, ország-világ előtt. Sőt. A „szocializmus magasabbrendűségét” kellett hirdetniök, a nyugati kapitalista országok fölött. Természetesen nemcsak a tisztesség, a haza is vörös posztó nekik, legalábbis a magyar. Ezért nem is tudnak a hazaárulás vádjával mit kezdeni, már magával a fogalommal sem. Érdekeik és nézeteik egyaránt azt diktálják, hogy ezt valami ködös, gőzös agyszüleménynek tekintsék és nevezzék. De vajon, ha a magyar nemzet érdekeit semmibe veszik, milyen közösség, érdekeit szolgálják? Meg kellene végre érteniük azt a Marx-idézetet, amit ’56-ban a tankjaikkal együtt átálló orosz katonák megértettek: hogy: „nem lehet szabad az a nép (közösség), amely másokat elnyom”. De félre a szép eszmékkel. Legyünk egészen pragmatikusak. Többek számára úgyis csak ez az érthető nyelv. Különben is oly korban élünk, amelyben kezd kiderülni, hogy aki nem látja, hogy az erkölcs, a tisztesség elsősorban pragmatikus kategória, nem lát tovább az orránál. Ha egy közszolgálati médiumban valaki úgy szolgálja a közt, hogy becsapja, és aki ezért felfüggeszti, azt egy munkahelyi gyűlésen veszett (vagy legalábbis harapós) kutyának lehet deklarálni, bunkósbotot, lőfegyvert, mérgezett kolbászt is emlegetve, a felfüggesztett csaló pedig megdi- csőül, akkor mit várhatunk (mi valamennyien, a megdicsőí- tők is) a pénzkezelőtől, a mesterembertől, a munkástól, a földművelőtől, a mérnöktől, a tanártól, az orvostól, az ápolónőtől, az atomfizikustól... a paksi atomerőműben dolgozóktól? Hogy ők is hősök legyenek, vagyis szabotáljanak? Ha már a kettő ilyen kiválóan összefér, sőt feltételezi egymást. Vajon végiggondolták ezt? És milyen országban akarnak élni azok, akik ezt végiggondolták? Vagy talán nem is akarnak ebben az országban élni? Erre a megközelítésre ugyanis más magyarázat nincs. De akkor — miheztartás végett — jobb, ha mihamarabb tisztázzuk: számukra Magyarország csupán „működési terület”. Kiss István
