Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-11 / 263. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER II., CSÜTÖRTÖK A Uj orosz alkotmány A nemzeti egyetértés dokumentuma Bocsánatkérés a lengyel parlamentben Szükség volt a tisztességes munkára II. Miklós cárnak keve­sebb jogköre volt, mint Bo­risz Jelcinnek — állapítja meg az új orosz alkot­mányt kommentálva a Komszomolszkaja Pravda, amely egyelőre az egyet­len moszkvai lap, amely ér­demben elemzi a kedden nyilvánosságra hozott alap­törvényt. Az újság mindenekelőtt azt emeli ki, hogy az elnö­köt széles körű jogkörök­kel ruházza fel az alaptör­vény. így az államfő nevez­heti ki a kormányfőt és a kabinet tagjait, jogosult a kül- és belpolitika irányá­nak meghatározására, a rendkívüli állapot kihirde­tésére. Ezzel kapcsolatban a lap megjegyzi: II. Mik­lós 1906-os alkotmánya ke­vesebb jogkört tartott fent a cárnak. így például Jel­cintől eltérően az uralkodó Magyar példa Litván elismerés A legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a magyar gaz­dasági reformról Julius Ve­selka litván gazdasági mi­niszter, miután hazatért Magyarországot, Csehor­szágot és Szlovákiát érin­tő, tapasztalatszerző körút­járól. Úgy vélte, hogy „a ma­gyar reform ideális. A pri­vatizálást kizárólag pén­zért végzik. Ez vonzza a külföldi befektetőket — az utóbbi három évben csak- .nem négymilliárd dollárt fektettek be a magyar gaz­daságba” — nyilatkozta a miniszter. nem volt egyben a hadse­reg főparancsnoka. A lap másik megállapítá­sa szerint az alkotmány „helyre teszi” az egyes te­rületek szuverenitásának kérdését. Amíg korábban az államalkotó területek önrendelkezését garantálta az alaptörvény, az új alkot­mány leszögezi, hogy a szuverenitás egész Orosz­országra vonatkozik, s az állam garantálja az orszá­got alkotó területek szuve­renitását. Az újság egészében az alkotmányt egy olyan kompromisszum eredmé­nyének tartja, amely nem elégít ki mindenkit egyfor­mán. Ennek ellenére a lap úgy véli, hogy az végül is a nemzeti egyetértés doku­mentuma, amelyet nem le­het kölcsönös engedmé­nyek nélkül elképzelni. A keddi harcok után tegnap nyugalom volt a grúz—abház határon. Ugyanakkor nem ki­zárt, hogy ez csak a vihar előt­ti csend, ugyanis abház köz­lés szerint a grúz oldalon harc­kocsikat vonnak össze, ami megfigyelők szerint egy ké­szülő támadás jele is lehet. A grúz fegyveresek mind­azonáltal eddig betartották Eduard Sevardnadze államfő utasítását, aki a száműzött Zviad Gamszahurdia erőinek nyugat-grúziai legyőzése után azt közölte, hogy a kö­vetkező feladat Abházia bé­kés, azaz politikai eszközök­kel történő visszaszerzése. Se­vardnadze nyugat-grúziai Iá­Első sajtóértekezletét tartotta meg tegnap az új lengyel kor­mány. Waldemar Pawlak kor­mányfő ezen többek között kommentálta az Aleksander Kwasniewskinek, a szociálde­mokraták vezetőjének keddi parlamenti beszédében el­hangzottakat is. Kwasniewski ebben bocsánatot kért azok­tól, akik sérelmet szenvedtek az elmúlt évtizedekben, ugyanakkor kijelentette: nyu­godtan járhatnak fölemelt fej­jel azok, akik az előző kor­szakban becsülettel végezték munkájukat. ' Pawlak kijelentette, hogy az előző korszakban az embe­reknek nem mindig volt sza­bad választási lehetőségük, az országnak azonban szüksége volt a tisztességes munkára. Rendszerek, pártok, politiku­sok változhatnak, de megma­rad az, amit az emberek építe­togatása után arra a kérdésre, hogy lehetséges-e az előre­nyomulás abház területre, el­mondta: előbb mindenkép­pen politikai megoldást pró­bálnak találni. Ugyanakkor a száműzött grúz elnök Abháziába mene­kült fegyvereseinek kegyet­lenkedéseiről vonatkozó híre­ket is közölt tegnap az orosz rádió. Loti Kobalija emberei grúz rendőröket gyilkoltak meg, rabolnak és fosztogat­nak. Megfigyelők szerint Gamszahurdia, akit eddig állí­tólag abház fegyveresek is tá­mogattak, kezd ily módon egyre inkább terhessé válni az abház vezetésnek. nek. „Lengyelország történel­me során túl sokat veszített az emberek politikai megítélése miatt, túl sok tehetséges, jó képességű, megbízhatóan dol­gozó embert veszítettünk el, mert a politikai fordulatok után gyakran ártatlanul is vi­selniük kellett azok következ­ményeit” — mondotta a kor­mányfő. Marek Borowski, a minisz­terelnök első helyettese rea­gált az expozé vitájában a Lengyel Parasztpárt (PSL) ré­széről elhangzott kijelentésre, amely szerint újra kellene tár­gyalni az Európai Közösség­gel kötött megállapodásokat. Mint mondotta, a PSL a koalí­ció egyik pártja, s e javaslatá­nak realitását tárgyilagosan kell megvizsgálni. Pawlak, aki egyúttal a parasztpárt ve­zetője is, parlamenti frakciójá­nak álláspontját úgy értelmez­ni// Clinton amerikai el­nök jövő év januárjában egészen biztosan nem talál­kozik Prágában a közép-eu­rópai államok vezetőivel — közölte a Zycie War- szawy című újság. A lap sa­ját értesülései szerint a legesélyesebb jelöltek e ta­lálkozó színhelyére Varsó és Krakkó. A lap tudni véli, hogy a prágai helyszínről azért mondtak le, mert Václav Klaus cseh miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy külön, kétoldalú cseh— amerikai megbeszéléseket folytassanak ez alkalom­te: elsősorban azt szeretnék el­érni, hogy távolítsák el a len­gyel export útjából azokat az akadályokat, amelyek még a megállapodásokban szereplő kontingensek kitöltését is le­hetetlenné teszik. Az átvilágítással kapcsolat­ban a kormányfő állást foglalt minden drámai, rosszul előké­szített és érzelmileg túlfűtött akcióval szemben, mert, mint mondotta, erre intenek mind a lengyel, mind a külföldi ta­pasztalatok. A Vatikánnal kö­tendő konkordátumról szólva, amelynek mielőbbi parafálá- sát helyezte kilátásba (amit koalíciós partnere, a Demok­ratikus Baloldali Szövetség el­lenez), úgy nyilatkozott, hogy e kérdéssel a koalíciós szerző­dés nem foglalkozott, s ő fenntartja álláspontját, amit in­kább leíkiismereti, mint politi­kai kérdésnek tart. mai, s ezt az amerikai kül­ügyminisztérium elutasítot­ta. Diplomáciai források szerint most a legtöbb esély arra van, hogy vagy az ősi, vagy az új lengyel főváros lesz a nagy találko­zó színhelye, s már előreha­ladott tárgyalások folynak erről a két fél között. A döntés jövő hétre várható. Lech Walesa lengyel ál­lamfő ettől függetlenül meghívta az amerikai elnö­köt, hogy vegyen részt 1994. augusztus elsején a varsói felkelés kitörése 50. évfordulójának ünnepsége­in. A nagyvilág hírei ífc Mart Laar ésV.t miniszter- elnök szerint a jövőben na­gyobb nemzetközi nyomás nehezedik majd Oroszor­szágra annak érdekében, hogy vonja ki a még Észtor­szágban és Lettországban ál­lomásozó csapatait, ífc Lemondott posztjáról Genc Ruli, albán pénzügymi­niszter, a piacgazdasági re­formok atyja. Távozásra az ellenzék késztette, amely sze­rint visszaélések történtek a Ruli vezette minisztérium­ban. A helyi televízióban fel­olvasott nyilatkozatban Ruli elutasította az őt és munka­társait ért korrupciós vádat. * Csakis a területi választó- körzetekből juthatnak a jövő tavasszal megalakuló új uk­rán parlamentbe a jelöltek, a pártlistákról nem — ezt rög­zítette a tegnap délelőtt elfo­gadott új választójogi tör­vényben a kijevi parlament. ^ A szlovéniai magyarok elégedetlenek a készülő ki­sebbségi törvény tervezeté­vel. Úgy vélik, hogy nem tar­talmazza azokat a mechaniz­musokat, amelyek az eddigi gyakorlathoz viszonyítva le­hetővé tennék a döntéshoza­talban való aktív részvételt. # Václav Havel, a Cseh Köztársaság elnöke tegnap kétnapos hivatalos látogatás­ra Szlovéniába érkezett. A bmiki repülőtéren Milán Ku- can fogadta a vendéget. ■Né Bulgáriában az év első 10 hónapjában az infláció már meghaladta az 50 száza­lékot — hozta nyilvánosság­ra az Országos Statisztikai Hivatal. Az intézet adatai szerint a pénzromlás 50,8 százalékos, október hónap­ban pedig 4,21 százalékos volt. Grúz csapatösszevonás Politikai megoldást keresnek Clinton Prága helyett Varsóba utazik? VÉLEMÉNY Mire jó a sajtótisztesség? N émelyek bizonyára úgy látják, hogy „világos száza­dunkban" is (Madách Falanszter színéből való a ki­fejezés) tele vagyunk múlt századi vagy még régeb­bi „előítéletekkel”. Például azt gondoljuk, hogy a szabad­ság és a tisztesség mindenkor kéz a kézben járnak, soha nem kerülhetnek ellentétbe egymással, mert egyik sem le­het önmaga a másik nélkül. Itt sokak számára — sajtón belül és kívül —az a szabad­ság, hogy szabad tisztességtelennek lenni. Lehet, hogy ezt előbb-utóbb kötelezőnek érezzük. Az kötelez rá minket, hogy nem akarunk veszíteni, mert a tisztességes mindig alulmarad. Ezt mondják egyébként a politikáról is. Igaz, leginkább olyanok, akiknek nem igazán vannak efféle tör­ténetfilozófiai vagy erkölcsi aggályaik. Nem állítom egy pillanatig sem, hogy Bánó András sor­sának újabb fordulatát legalább részben nem motiválták po­litikai tényezők. Sőt, még csak azt sem állítom, hogy az ő hamisítása az egyetlen, vagy akár a legnagyobb folt a ma­gyar sajtótisztességen. Ez azonban nem változtat azon a meggyőződésemen, hogy a sajtótisztesség — és egyálta­lán: a tisztesség — „valahol” mégiscsak érték. Lehet ezt a meggyőződést megmosolyogni, kinevetni, ki­gúnyolni, lehet cinikusan replikázni: „ugyan ki látott még ződ szamarat, okos patikust, tisztességes sajtót?” (Remé­lem, a Gyógyszerészek Szakszervezete nem alakít menten sztrájkbizottságot azért, hogy valakinek ez a csúfondáros népi mondás eszébe jutott.) De mégiscsak számolni kell az­zal a ténnyel, hogy vannak emberek, akik még ma is így, mondhatni: „nemes konzervativizmussal” gondolkodnak — hogy a köztársasági elnök úr szívből jövő szavait idéz­zem. Bánóék persze másképp gondolkodnak, mert ők a más­ként gondolkodók ma is. (Ellenzékből ellenzékbe.) Akik mellette kiállnak, azoktól például azt hallani: „lábbal tipor­ják a sajtószabadságot!” A csalásszabadságot viszont — úgy tűnik — nem tipor­ják, csak nem nézik el tovább. Másrészt pedig a jelek sze­rint a Bánó Andrást megtapsolok, éltetők ünnepeltjüket azért tekintik hősnek, mert csalt! Ezt várták el tőle, tehát ezért még külön ünneplés jár neki. Ez persze csak olyan logikával igazolható: hogy az ellen­séget be kell csapni, az nem szégyen, hanem dicsőség. De hát ki ez az ellenség? A kormány? A magyar társadalom, amelyet félretájékoztatnak? A világ közvéleménye előtt bi­zonygatják, hogy Magyarországon csak nácisapkás bőrfejű fütyülheti ki a köztársasági elnököt és megfordítva: aki ki­fütyüli, az csakis nácifióka lehet. Volt itt egy negyven évig tartó diktatúra, amelynek ha­zai haszonélvezői ugyanúgy (vagy még jobban) lenézték és becsapták azt a népet, amelyet elnyomtak. Lenézték, hogy becsaphassák („munkahipotézis”), és becsapták, hogy elnyomhassák. Az idegen érdekek kiszolgálása így is hazaárulás volt. Mivel a totális diktatúrának megfelelően — nemcsak hatalmon, hanem kormányon is ők voltak, leg­alább nem igyekeztek besározni ezt az országot, ország-vi­lág előtt. Sőt. A „szocializmus magasabbrendűségét” kel­lett hirdetniök, a nyugati kapitalista országok fölött. Természetesen nemcsak a tisztesség, a haza is vörös posztó nekik, legalábbis a magyar. Ezért nem is tudnak a hazaárulás vádjával mit kezdeni, már magával a fogalom­mal sem. Érdekeik és nézeteik egyaránt azt diktálják, hogy ezt valami ködös, gőzös agyszüleménynek tekintsék és ne­vezzék. De vajon, ha a magyar nemzet érdekeit semmibe veszik, milyen közösség, érdekeit szolgálják? Meg kellene végre érteniük azt a Marx-idézetet, amit ’56-ban a tankjaik­kal együtt átálló orosz katonák megértettek: hogy: „nem le­het szabad az a nép (közösség), amely másokat elnyom”. De félre a szép eszmékkel. Legyünk egészen pragmati­kusak. Többek számára úgyis csak ez az érthető nyelv. Kü­lönben is oly korban élünk, amelyben kezd kiderülni, hogy aki nem látja, hogy az erkölcs, a tisztesség elsősorban prag­matikus kategória, nem lát tovább az orránál. Ha egy közszolgálati médiumban valaki úgy szolgálja a közt, hogy becsapja, és aki ezért felfüggeszti, azt egy mun­kahelyi gyűlésen veszett (vagy legalábbis harapós) kutyá­nak lehet deklarálni, bunkósbotot, lőfegyvert, mérgezett kolbászt is emlegetve, a felfüggesztett csaló pedig megdi- csőül, akkor mit várhatunk (mi valamennyien, a megdicsőí- tők is) a pénzkezelőtől, a mesterembertől, a munkástól, a földművelőtől, a mérnöktől, a tanártól, az orvostól, az ápo­lónőtől, az atomfizikustól... a paksi atomerőműben dolgo­zóktól? Hogy ők is hősök legyenek, vagyis szabotáljanak? Ha már a kettő ilyen kiválóan összefér, sőt feltételezi egy­mást. Vajon végiggondolták ezt? És milyen országban akar­nak élni azok, akik ezt végiggondolták? Vagy talán nem is akarnak ebben az országban élni? Erre a megközelítésre ugyanis más magyarázat nincs. De akkor — miheztartás végett — jobb, ha mihamarabb tisztáz­zuk: számukra Magyarország csupán „működési terület”. Kiss István

Next

/
Thumbnails
Contents