Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-25 / 248. szám
pest TJinr A n MEGYEIl MliXl^rXi 1993. OKTOBER 25., HETFO Van remény! Szomorúan olvastam az egyik országos lapban (s az olvasottakkal összhangban vannak tapasztalataim): sok pedagógus úgy képzeli el a világnézeti semlegességet, hogy ’56 nem érdekli, s ezáltal érdektelenségre tanítja a gyerekeket is. Még október 23-án is! Nos, ez elfogadható egy MSZMP-funkcionáriustóI, de egy pedagógustól nem, akinek — igaz, világnézetileg semlegesen, de — a demokráciára, a szabadságszeretetre és — igen, elvtársak! — hazaszeretetre kell nevelni. A kommunista kurzus idején dívott az a szokás, hogy csak mások hazájának a szeretete volt fontos. Október 23-án este aztán egy kicsit megnyugodtam. De csak este. Mert előzőleg sem a tévében, sem a lapokban nem kaptam tájékoztatást arról, hol mindenütt lesz valamilyen ünnepség. Mintha minden megemlékezés és koszorúzás csak egy kis bennfentes kör számára szerveződött volna. Még szerencse, hogy egy röpcédulából megtudtam, hogy a Kossuth téren 14 órától műsort lát- hatok-hallhatok, 18 órakor meg elhelyezhetem az emlékezés mécsesét az Országház lépcsőjén. (A tévé erről is csak félrevezető' tájékoztatást adott.) Öt óra körül mentem ki az Országházhoz. A földalatti mozgólépcsőjén rengetegen mentek lefelé, kezükben kis ’56-os zászlócskákkal. A téren mégis nagy tömeget találtam. Az emberek jöttek-mentek, vagy nézték-hallgatták a műsort. Mindenki otthonosan érezte magát: az emberek otthon voltak október 23-ában! S amikor Boross Péter okos (kétmondatos) beszéde után, akik még nem tették le gyertyáikat, elhelyezhették az Országház lépcsőin, az emberek méltóságteljes nyugalommal vártak sorukra. Egyszer csak, mint a világ legtermészetesebb jelensége, feltűnt a sorban Boross Péter, majd Göncz Árpád, később pedig Szabó Iván, Kádár Béla, s ki tudja ki mindenki. Úgy látszik lassan csak megtanuljuk, hogyan kell a század legnagyobb napját ünnepelni. Van hát remény! Török Bálint Mit üzen a múlt a jelennek? Kossuth-szobrot avattak Makádon, mely kiemelkedő eseménye volt a Csepel-szigeten a forradalomra való megemlékezéseknek. Az avatási ünnepségen megjelent Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, Kálmán Attila művelődésügyi államtitkár, Hegedűs Lóránt püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinati elnöke, Vona Ferenc országgyűlési képviselő, a pártok és felekezetek képviselői, valamint a térség több polgármestere. A zsúfolásig megtelt templomban Hegedűs Lóránt hirdetett igét, választott textusa kapcsolódott az eseményhez: Az igazi élet mindig áldozatvállalás. Bizonyságul példákat sorolt, Mózestől napjainkig. — A történelemben egy emberi élet parányi idő. Ezt az életet át lehet vegetálni, de lehet maradandót is alkotni, mely túléli az egyént. A tenni akarók kevesen vannak, mint ahogy a nemes virágból is kevesebb adatott, mint a mezőt borító fűből. (Folytatás a 3. oldalon) Erdélyből is érkeztek vendégek Gyertyákat gyújtottak a temetőben Az ünnepi évforduló tiszteletére zászlódíszbe öltöztek az Ipoly menti kis falvak is. Megkoszorúzták a háborúk áldozatainak emlékműveit, temetőkben tisztelegtek az 1956-os áldozatok sírjainál. Kóspallagon pénteken Erdélyből érkezett vendégek is részt vettek azon az emlékünnepségen, melyen Bogárdi Zoltán, a választó- körzet MDF-es országgyűlési képviselője mondott beszédet. Ezután az általános iskola diákjai és a község asszonykórusa adott műsort a részt vevő közönségnek. (Folytatás a 3. oldalon) XXXVII. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM Ára 13,50 forint Göncz aláírta Emlékezés fenyőfa mellett Göncz Árpád köztársasági elnök pénteken aláírta „Az 1956 októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel “ kapcsolatos eljárásról” szóló törvényt. Antall-nyilatkozat Örök követelések Az ’56-os forradalom nem fulladt volna kudarcba, ha a világ 37 évvel ezelőtt elszántan támogatta volna a magyar törekvéseket — vélekedett Antall József. A magyar miniszterelnök a kölni klinikáról adott telefoninterjút a Magyar Rádió Reggeli krónika című műsorának szombaton. A kormányfő az ország semlegességével összefüggő egykori követeléssel kapcsolatosan — emlékeztetve a már 1989-ben is hangoztatott álláspontra — kijelentette: a klasszikus svéd, svájci vagy osztrák típusú semlegesség nekünk nem járható út. Nekünk garanciákra van szükségünk, és ezeket a garanciákat mi ma az Észak-atlanti Szövetségben látjuk. Hozzátette: természetesen voltak és vannak olyan követelései ’56-nak, amelyek az akkori történelmi helyzetből fakadnak, az akkori évtizedek jellemzői, és vannak, amelyek bizony örök követeléseket jelentenek, és amelyek egy kicsit hasonlítanak 1848-ra is. A miniszterelnök úgy ítéli meg, hogy 1956 a nemzet tudatában éppen úgy fog élni mindig, mint ahogy a ’48—49-es szabadságharc. Küzdelmük legyen Gödöllőn második alkalommal tartottak megemlékezést a volt rendőrkapitányság udvarában, ahol 1956 októberében halálos lövés érte a 17 éves Balá- zsovich Andrást. A forradalomra és szabadságharcra emlékező mintegy nyolcvan ember előtt Gémesi György polgármester mondott beszédet. Tavaly október 23-án fenyőfát ültettek az udvarba. Ma a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárképző intézete található az épületben, s a szónok kifejezte reményét: a hallgatók emlékezni fognak 1956-ra, amikor a felcseperedő örökzöldre tekintenek. — A történelmi napokban sokan úgy mentek a betonfalnak, hogy tudták, leperegnek róla — folytatta Gémesi György. — 1990-ben lehetőséget kapott az ország arra, hogy másképp éljen. De vajon érdekelnek-e bennünket a szabadság gyökerei? Hol vannak most a fiatalok, akiket érdekelhetnek? És sorakoztak az elgondolkodtató kérdések. MindenKomáromy Dániel és Komáromy Gergely a Gödöllői Művésztelep Olvasótábor megnyitóján A szerző felvétele napjainkat átszövi a kritika, az elégedetlenség és a valóságos kínlódás. De az ’56-osok küzdelméről sem lenne szabad elfeledkezni! Ezután a gödöllői temetőben ’56 áldozatai, Balázso- vich András és Kiss Antal- sírjánál a kortárs, Pesti Rudolf mondott emlékező gondolatokat. Délben ökumenikus istentisztelet kezdődött a református templomban, majd az ’56-osok találkozóját rendezték meg a városházán. Délután dr. Nánási Éva jegyző nyitotta meg a Gödöllői Művésztelep Olvasótáborának kiállítását a művelődési központ galériájában. Azzal a reménnyel, hogy a népművészetből is építkező század eleji szecesz- sziós művésztelep egy századvégi művésztelepen születik újjá. B. G. Magyarország ismét szabad Emlékezni jöttünk a harminchét évvel ezelőtti csodálatos napokra, azokra, amelyek megmutatták a világnak, mire képes a magyar nép — mondotta bevezetőként Skultéty Sándor, Jász—Nagykun—Szolnok, Pest és Nógrád megye köz- társasági megbízottja az ’56-os forradalom és szabadságharc tiszteletére október 22-én, a megyeháza dísztermében megtartott ünnepségen. (Folytatás a 3. oldalon) Tündöklő egünk: ’56 A pilisvörösvári ünnepségen Szauter Rudolf mondott emlékező szavakat és koszorúzta meg a hősök emlékművét. Képünkön a helyi pártok képviselői helyezik el koszorúikat Erdó'si Agnes felvétele 301-es parcella Megtettünk-e mindent? Nemeti ünnepünk, az 1956-os forradalom és szabadságharc 37. évfordulója és a köztársaság kikiáltásának 4. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek szombat délelőtt a Rákoskeresztúri köztemető 298-as, 300-as és 301-es parcellájában. Sokan sok felől zarándokoltunk ide, hogy megkeressük gyökereinket, identitásunkat és legitimitásunkat. Sokan zarándokoltunk ide, mert tudjuk és érezzük, hogy 1956 októberében ez a kis ország világ- történelmet csinált kezdte ünnepi beszédét Szabó Iván pénzügyminiszter. Rámutatott: ’56 üzenetéből, szellemiségéből és lelkiségéből erőt meríthetünk mindennapi feladatainkhoz. Ahhoz azonban, hogy megújult lélekkel távozhassunk a hősök sírjaitól, önmagunkba kell néznünk, meg kell vizsgálnunk lelkiismeretünket: megtettünk-e mindent vagy adósai vagyunk a magyar hazának. (Folytatás a 2. oldalon)
