Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-25 / 248. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1993. OKTÓBER 25., HÉTFŐ s Megszakadt... Az egyik fővárosi ünnepi megemlékezésről mentem ha­zafelé október 23-án, a kora esti órában, s útközben egy utcai telefonfülkéből felhívtam édesanyámat. Ő már, szegény, a maga 82. évével, sajnos nem tud el­menni ezekre az ’56-os ünnepségekre, de lélekben azért ott van mindegyiken. Mert 6' is, mint annyian, csöndes hűséggel mindvégig megőrizte csodálatosan indult forradalmunk emlékét. Mi sem volt természetesebb, minthogy az ünnepi műsorról, a beszédekről kezdtem mesélni neki eló'ször is. A személyes élmények hatása alatt némi lelkesedés­sel, jóleső' érzéssel megjegyeztem: milyen jó, hogy ma már legalább szabadon ki lehet mondani e megemléke­zéseken az igazságot, amiről oly sokáig még csak nem is beszélhettünk, leszámítva a szűk családi, baráti kört. Itt azonban már nem folytathattam tovább a friss él­ménybeszámolót, mert teljesen váratlanul megszakadt a vonal. Amin fölöttébb csodálkoztam és bosszankod­tam, hiszen akkor még éppenhogy csak elkezdtük a be­szélgetést. S a bedobott régi húszasommal a legpesszi­mistább számítás szerint is, még bőven lett volna időnk. A húszast ugyan nem kaptam vissza, de nyomban újra próbálkoztam. Am ekkor egy idegen férfihang je­lentkezett: — Biztonsági szolgálat... — hangzott, leg­nagyobb megdöbbenésemre. Alig tudtam szóhoz jutni a meglepetéstől, így zavaromban csak ennyit mond­tam: — Nem értem. Én egy magánlakást hívtam... Újra tárcsáztam a hívott számot, mire egy üzenetrögzí­tőre fölvett női hang közölte velem, hogy a hívott szám valamiért nem hívható. (Az okát sajnos, nem ér­tettem jól.) Miután már negyedszer is pontosan ugyanazokat a számokat tárcsáztam, ezúttal végre sikerült folytat­nunk a megszakadt (vagy netalán megszakított?) be­szélgetést. Azt már szinte elképzelni is alig merem, hogy akárcsak a nem is olyan régi, pártállami időben, egyszerűen csak lehallgattak volna. Vagy lehet, hogy mégis...? A különös eset mindenesetre azóta se hagy nyugod­ni. Ma sem értem ugyanis, hogyan került a vonalba éppen a biztonsági szolgálat, amikor én csupán az édesanyámmal szerettem volna beszélgetni. Méghozzá éppen forradalmunk ünnepén, 1993-ban, négy évvel a független, szabad Magyar Köztársaság kikiáltása után... ' Vagy lehet, hogy pusztán a telefon gyakori „ördö­ge”, a véletlenek sajátos összjátéka művelte volna mindezt velem? Bárcsak így lenne! Am ha így lenne is, mégiscsak furcsa, megmagyarázhatatlan véletlen... D. Vass László Döntöttek a vagyonról Gazdagodó önkormányzatok Még az idén 116 milliárd si kormányzatok képviselői forintnyi vagyon kerül az között. A Pénzügyminiszté- önkormányzatok tulajdoné- rium tájékoztatása szerint ba. Erről pénteken született még az idén kidolgozzák a megállapodás a kormány- jövő évi ingyenes vagyonát- zat és a társadalombiztosítá- adás főbb elveit. Kormányszóvivői tájékoztató Otvennyolcmilliárd forint fejlesztési programokra A kormány elfogadta és — sür­gős eljárás formájában — az Országgyűlés elé teijeszti az egészségügyi adatok kezelésé­ről szóló törvénytervezetet — közölte Juhász Judit szóvivő pénteki sajtótájékoztatóján. A tervezet elsősorban az egész­ségügyi ellátó hálózattal kap­csolatba került vagy kerülő sze­mélyek személyiségi jogait védi az adatokhoz való illeték­telen hozzáféréssel szemben. Pontosan körülhatárolja, hogy milyen célból, milyen adatokat lehet gyűjteni, és szabályozza az adatkezelésre jogosult sze­mélyek körét. Alapelvként rög­zíti, hogy az egészségügyi adat feletti rendelkezési jog a bete­gé. A betegnek joga van tájé­koztatást kérni egészségi állapo­táról és rendelkezhet arról, hogy adatait kivel közöljék, il­letve megtilthatja azok továbbí­tását. A tájékoztatón Szálé Péter, a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium helyet­tes államtitkára ismertette a tér­ségi programok helyzetéről a kormányülésen tartott beszámo­ló részleteit. Elmondta, hogy a programok keretében a kor­mány elsősorban az elmaradott területek és ezen belül kiemel­ten a kelet-magyarországi tér­ség felzárkóztatásának érdeké­ben hozott intézkedéseket. En­nek eszközei a különböző ala­pok — a foglalkoztatási, a szo­lidaritási, a területfejlesztési stb. — által nyújtott támogatá­sok. A kormány a költségveté­sen keresztül ez évben össze­sen 58 milliárd forintot biztosít a különböző fejlesztési progra­mokra. Az államtitkár szólt ar­ról is, hogy elkezdődött a gaz­daságos működtetésre alkal­massá tehető vállalatok egyedi reorganizációja és az élelmi­szergazdaság átalakítása érde­kében folytatódik a mezőgazda- sági reorganizációs program. Elhangzott, hogy regionális fejlesztési tanácsok alakultak Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nóg- rád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben, és folytató­dik a megyei vállalkozásfejlesz­tési központok létrehozása. Az Állami Fejlesztési Intézet regio­nális irodákat létesít az elmara­dott térségekben. Egy kérdésre válaszolva a helyettes államtitkár elmondta, hogy rövidesen a kormány elé kerül a záhonyi térség különle­ges gazdasági övezetté történő fejlesztéséről szóló programter­vezet A nemzet szárny aszegett madár Következzen a hatalomváltás! A sztálinizmus végleges — egyelőre lelki — kisöprésének igé­nyével többezren gyűltek össze szombaton a Magyar Út Kö­rök felhívására. Rendet kell tenni, fogalmazta meg Csurka István, a MŰT elnöke a rendezvényen, kivágva a nemzet tes­téből a bolsevizmus ma is velünk élő kártevőit. A rendhagyó ötvenhatos megemlékezésen az egymást követő pergő műsor­számok szereplői között a nagyszámú fővárosi és vidéki ün­neplők — a gödiek külön táblával hívták fel magukra a fi­gyelmet — többek között Nagy Feró zenéjének és Dömer György színművészi alakításának tapsolhattak. A Felvonulási téren, az egy­kori Sztálin-szobor helyén a po­litikusi beszédek előtt színi já­tékban mondatott ki: Félúton nem lehet megállni, a bolseviz­mus le nem becsülhető maradé­kától meg kell szabadítani az or­szágot. Egy pesti polgár (Dör- ner György) a nemzet nevében ítéletet hirdetett a szovjet diktá­tor felett, aki egykori tisztelői előtt ma sem szalonképtelen, de a „Gyulák” és „Gáborka" nem tartják ma időszerűnek a maga mivoltában való újbóli megjelenését. Osztozkodásuk­nak a polgár vet véget, a sztáli­nizmusnak visszajuttatva a sar­lót és a kalapácsot, jelezve, hogy megtestesítői számára köz- szereplés nem, legfeljebb az ál­taluk eleddig szóban felmagasz­talt verejtékes munka várhat. A szüli jelenetet követően mikrofonhoz lépő Horváth La­jos (MIEP) országgyűlési képvi­selő az ’56-os forradalom egyik legfontosabb jellemzőjeként az akkori Kelet-Nyugat közli pak­tummal szembeni fellépést emlí­tette. A mának az az üzenet szól, fogalmazott, hogy a jog­rendváltást valódi hatalomvál­tás kövesse. Ehhez elkerülhetet­len a keresztény nemzeti erők összefogása. A vidék képviseletében Sza­bó Lukács (MIEP) képviselő rá­mutatott, hogy miként harminc­hét évvel ezelőtt, úgy ma is a tiszta forrást jelentő vidéknek kell a magyar igazság győze­lemre jutásában a fővárost kise­gítenie. A nemzet állapotát számya- szegett madáréhoz hasonlította Csurka István. A széles töme­gek kisebbrendűségi érzését a tovább élő sztálinizmus konzer­válja. Új mezében magát liberá­lisnak, felsőbbrendűnek nevezi, a mindentudás letéteményesé­nek, aki csak menedzser, veze­tő lehet Ezzel szemben — hangsúlyozta Csurka — új nem­zeti programot kell állítani, amelyben kizárólagos elsőséget a magyar érdek kap. N. Zs. wmmm Az ’56-os forradalom emlékére több ezer budapesti gyújtott emlékmécsest október 23-án este a Kossuth téren MTI-fotó Kitüntetések október 23-a alkalmából A Magyar Köztársaság elnö­ke — a miniszterelnök elő­terjesztésére — nemzeti ün­nepünk, október 23-a alkal­mából a Magyar Köztársasá­gi Érdemrend Középkereszt­je kitüntetését adományozta a többi között dr. Csurgay Árpád akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadé­mia volt főtitkárhelyettesé­nek, kiemelkedő tudomány- szervező munkássága elis­meréseként; Forrni Miklós. Liszt Ferenc-díjas karnagy­nak, a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola nyugalma­zott egyetemi tanárának, ér­demes művésznek, művészi életútja elismeréseként; dr. Gergátz Elemérnek, A Pan­non Agrártudományi Kar Bi­otechnikai Állomás vezetőjé­nek, tudományos főmunka­társnak példaértékű hivatás- tudattal végzett szakmai munkájáért, tudományos eredményeiért. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozatú) kitünte­tést Benkő Gyula kiváló mű­vész, a Vígszínház színmű­vésze, Fejes Endre, Kos- suth-díjas író, Fény Ottó Jó­zsef, a premontrei kanonok­rend gödöllői perjelségének kormányzó perjele, gimnázi­umi tanára vehette át. Az 1956-os forradalom­ban és szabadságharcban ta­núsított kiemelkedő magatar­tásuk elismeréseként a többi között Földes Péter, Mihala Ferenc, Rácz Károly kapott kitüntetést. Cáfol a minisztérium Nem szüntetik meg az érdekegyeztetést A pedagógusok szakszerve­zetének állításával ellentét­ben a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium nem kí­vánja megszüntetni az ér­dekegyeztetést, nem verte szét az egy évvel ezelőtt lét­rehozott Közoktatás-politi­kai Tanácsot sem — szögez­te le a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium, Szi­lágyiné dr. Szemkeő Judit helyettes államtitkár aláírá­sával pénteken este kiadott közleménye. Ebben a Peda­gógusok Szakszervezete fő­titkárának sajtótájékoztató­jára reagálva hangsúlyoz­zák: a minisztérium csupán a hasonló nevű régi szerve­zet megszüntetésével kíván­ta megteremteni annak a fel­tételét, hogy megalakulhas­son az új közoktatási tör­vény előírásainak megfele­lő új Közoktatás-politikai Tanács. E testületben a szakszervezetek mellett részt vesznek majd a szak­mai szervezetek és az isko­lafenntartók szervezeteinek küldöttei, valamint a szülői és a diákszervezetek képvi­selői. 301-es parcella Megtettünk-e mindent? (Folytatás az 1. oldalról) Magunkba kell néznünk: megtettünk-e mindent azért, hogy fiaink átérezzék ’56 üzenetét. Nem estünk-e bele abba a hibába, hogy a hazaszeretet és a független­ség értékei elhalványultak az anyagi javak világában — folytatta beszédét a mi­niszter. Szabó Iván ezután a napjainkra mítosszá vált ’56-os egységről szólt. Le­szögezte: az egység nehe­zen megismételhető törté­nelmi pillanatban született, ezért nem baj, ha most — békében — az egykor együtt harcoló ’56-osok másképp politizálnak, más­ként képzelik a kibontako­zás útját. Az igazi baj, hogy a nemzeti sorskérdésekben nincs egyetértés. Szabó Iván kijelentette: óriási hit kellett ahhoz, hogy 1956. október 23-án elinduljon az egyetemisták menete a Bem-szoborhoz, ismét kibontsák a ládákban porosodó zászlókat, szembe- szálljanak egy állig felfegy­verzett világhatalommal. Hit kellett ahhoz is, hogy a forradalmárok tudják: a nemzet sokszínűsége ellené­re is képesek egységes or­szágot építeni. Ma is erre a hitre van szükségünk, hogy úrrá legyünk gazdasági és politikai nehézségeinken — fejezte be Szabó Iván. Az ünnepi beszéd után Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György, a Or­szággyűlés elnöke, és An­tall József kormányfő nevé­ben, Boross Péter belügymi­niszter koszorúzta meg a mártírok emlékművét.

Next

/
Thumbnails
Contents