Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1993. OKTOBER 28., CSÜTÖRTÖK Ha sok az áru, letörik az árakat Fajtát cserélt, § A piacos sertéshizlalás jövedelmezősége javítá­sának két legfontosabb feltételét, a fajtaváltás­ban és az objektív minősítési rendszeren alapu­ló felvásárlásban látják a termelők. Csak az a baj, hogy erre évekig tartó kínlódás során, veszteségek árán jöttek rá. Mentségükre hozható, hogy a felvásár­lók, feldolgozók többségének bizonyos fokig az olcsó háztáji termeléshez fűződött érdekük. így a túlkínálat­ban, minőségi hátrányokra hivatkozva szinte korlátla­nul érvényesíteni tudták velük szemben az árleszorító mechanizmusokat. most húsüzemet tervez A fajtaváltás persze pénzbe kerül. Akik tőkét fektettek gazdaságuk korszerűsítésébe, nem bízhatják többé magukat a piac 'esetlegességére. Lét­kérdés számukra, hogy meg­találják az értékesítés stabil, az objektív minősítés paramé­terei szerint fizető feldolgozó­kat. Piretrain tízezrekért Az olcsóbb, de kifogásolható ipari vágóértékű fajtákkal foglalkozóknak erre esélyük nincs, ők egyszerűen kiszorul­nak a termelésből. Bekő István nagykőrösi gazdálkodó, ahogy költőien mondani szokták, időben vi­torlába fogta az új idők sze­lét. Róla azt tartják, hogy a sertéságazat legmélyebb vál­sága sem ingatta meg vállal­kozását, miközben annak ide­jén a környéken is tömegesen számolták fel az 50-100-150-es hízóállományt. — Valamikor 6-8 éve kezdtem komolyabban foglal­kozni a hizlalással — emléke­zik a fiatal gazda —, de akko­riban még a szerződéses ser­tésnevelés dívott. A gazdaság adta a pénzt a malacra, és Részt kérnek a MOSZ-vagyonból Megyei választmányi gyűlést tartott kedden délután Mono- ron a Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége. Podmaniczky Béla elnök megnyitója után dr. Nagy József, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövet­ségének ügyvezető igazgatója ismertette a körök szervezésé­nek helyzetét: Dr. Hon’áth Jó­zsef, a GATE Mezőgazdasági, Szaktanácsadási és Kutatásszer­vezési Intézet tudományos munkatársa a gazdákat segítő Pest megyei szaktanácsadói há­lózat működését mutatta be. A hozzászólások, vita után megválasztották a novemberi országos gyűlés küldötteit az országos elnökségbe és választ­mányba. A küldöttek: Podma­niczky Béla, Bemula István Nyáregyházáról, Kovács Benő Monorról, Miczi Flórián Nyár­sapátról és Kovács József Kar- talról, továbbá Karazsia István Kocsérról. Az összejövetelen állásfogla­lást fogadtak el a gazdakörök, mint érdekképviseletek szerepé­ről, valamint a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Orszá­gos Szövetsége székházának és ingatlanok, volt tsz-irodaházak tulajdonlásának gazdaköri igényrészesedéséről. (A megyei gyűlésről holnapi gazdaköri ol­dalunkon részletesebben beszá­molunk.) (th) küldte a tápot. A sertésfelvá­sárlás emlékezetes első, hóna­pokig tartó problémája ne­kem és a hozzám hasonló bér­hizlalóknak nem okozott na­gyobb gondot. Annál inkább a téesznek. Akkor jöttem rá, hogy azokat a fajtákat, ame­lyekkel jóformán az egész környék foglalkozik, többé nem lehet eladni. Merész, de jól átgondolt fajtaváltásra van szükség, kerül amibe ke­rül, végre kell hajtani, mond­tam magamnak, és amikor tel­jesen önálló lettem itt a zsíro- si tanyán, hozzáláttam a cse­réhez. Ácsán vettem egy pi­retrain kant 25 ezer forintért. Az ismerősök persze kiröhög­tek, amikor pedig Bugáéról meghoztam a 40 kilós kocá­nak valót, majdnem 14 eze­rért, el se mertem mondani az árát. Eves átlagban olyan 100 darabos az állományom, 3 éve tart az átalakítása, las­san teljesen kiszorul a fehér hússertés a piretrain javára. — Más tenyésztők szerint is ígéretes fajta, a hazai ser­tésállomány feljavítására ajánlják. Á tapasztalatok sze­rint mégis idegenkednek tőle a kistermelők. Vajon miért? — Nos, a fajtaváltáshoz mindig sok pénz kell, más­Erdős Bálintot ’89-ben ismer­tem meg, amikor a magángaz­dálkodók még fehér hollónak számítottak a Csepel-szigeten. Bálint gazda a szőlészet múlt­járól tartott nekem kiselőa­dást, tőle hallottam először azokról a melorációs munkála­tokról, amelyek 1966-ban mentek végbe Ráckeve kör­nyékén, elpusztítva a több év­százados szőlőkultúrát (is). — A jó termőtalajra ráterítették a futóhomokot, s ezt a beavatko­zást húsz évig nem heveri ki a föld. A szőlőskertekből köny- nyű volt pusztaságot csinálni, de hogy a pusztaságból mikor lesz megint szőlőskert, azt csak az úristen tudja — mond­ta ki az igazságot a pusztítás után két évtizeddel az az em­ber, akinek már a dédapja is szőlőt művelt Ráckevén, s aki maga is megszállottja a borter­melésnek. Az akkori beszélgetést folytatjuk most, négy év eltel­tével a Gadányi-dűlőben. Mely — ha igaz — már a tö­rök megszállás idején szőlős­kert volt, s az itt préselt bor a budai pasa kedvenc itala, jól­lehet a Korán tiltja a bor- ivást. De ki tudott és ki tud el­lenállni Bachus csábításának, ennek a mézsárga, könnyű ne­dűnek? Erdős Bálint az eltelt négy részt rizikós a dolog. Mi lesz, ha nem válik be valamelyik fajta? A piretraint ráadásul kevesen ismerik még, és ami újdonságnak számít, azzal szemben idegenkednek a gaz­dák. Aki eljön hozzám, an­nak szívesen megmutatom a különbséget a fehér hússertés és a piretrain között. Az utób­binak a vágóértéke lényege­sen jobb, mindössze 10-15 kiló zsímakvaló van a 120 ki­lós állaton, a nagy fehérhez képest viszont legalább 10 ki­lóval több rajta a rugalmas, kevésbé zsíros színhús. Son­kája pedig jó 2 kilóval nehe­zebb. Takarmány hasznosítá­sa sem rosszabb annál, igaz, malacai érzékenyebbek a hi­degre, fűteni kell rájuk. Mindent egy kézbe — Csak hát néhány piretrain- nal foglalkozó körösi sertés­tartó jó tapasztalata még édes­kevés a fajta népszerűsítésé­hez. Részben azért, mert jó­val drágább, tehát hiába pró­bálnám, mondjuk, a két egyenként 30 ezer forint érté­kű kan leszármazottait válasz­tásiként eladni a vásárban. Mondván, malac, malac, nem adnának többet érte, mint a gyenge, leromlott keresztezé­sekért. Aztán gond az is, hogy a kis magánvágóhida- kat, henteseket nem nagyon érdekli még. Ha vesznek ki­lónként 50-ért, mondjuk tur- pist, még ha eldobják a zsír- nakvalóját, gondolom, akkor is jobban járnak, mintha 100 forintot adnának a jó minősé­gű hússertésért. A hentesnél a vevő ugyanis azt vesz, amit talál... év során nem tétlenkedett, ’véghez vitte, amit ’89-ben ígért. Újjá teremtette a szőlé­szetet a Gadányi-dűlőben. Ráckeve környékén az övé a legnagyobb szőlősgazdaság. Közel négy hektáron termő, tíz hektáron új telepítés sorjá­zik, több ezer tő kékfrankos, olasz és rajnai rizling, slanka. kunleány és cserszegi fűsze­res. Hogy nem nála a legna­gyobb a hektáronkénti ter­més? Lehet. Csakhogy ő nem használ műtrágyát, sem mér­gező vegyszert, a gaz ellen ekekapával, a betegség ellen a hagyományos permetlevek- kel harcol. Meg is van a lát­szatja, az Erdős-boroknak szeme van. Az ő pincéiben nincs tavalyi bor, a kocsmáro- sok, vendéglősök és viszont­eladók helybe jönnek az áru­ért. — A minőség mellett az ár is lényeges, én olcsón adom a boromat, harmincöt forin­tért literjét. Különben nem tudnék megbirkózni a sziget­re is betörő kiskunsági terme­lőkkel. így kevesebb a hasz­nom, de biztos a piac. Az iga­zi persze az volna, ha külföld­re is ki tudnék jutni. De Nyu­gatra nincs kereslet, Kelet meg nem tud fizetni. — Pedig a jó magyar bo­-— A fajtaváltás elkezdése óta van-e gondja az eladás­sal? — Megszűnt a bizonytalan­ság, ami pedig sajnos ma is aggasztja a nem ipari minősé­gű fajtákkal bajlódókat. Mondhatom, egész évben biz­tonságos a leadás, az árak el­fogadhatóak. .. — Mennyi a jövedelme egy 120 kilós állaton? — A felnevelése körülbe­lül 8 ezer forintba jön, min­den eshetőségre számítva én 10 ezret kalkulálok. Körülbe­lül 2 ezer jön meg tisztán. Ah­hoz, hogy gazdaságos sertés­hús-termelésről beszélhes­sünk, a takarmány termelést, a szaporítást, a hizlalást egy kézbe kell fogni, és lehetőség szerint a feldolgozást is. Ne­kem 11 hold földem van az ól körül, az árpa-, köles-, bor­sóvetés ellátja a 15-20 anyát, a kanokat. A hizlaláshoz pe­dig a legjobb minőségű tápot szabad venni, mégha az a legdrágább is. A gyenge, ház­táji vegyestápokat el kell fe­lednie annak, aki üzemszerű­en hizlal. Amíg a minőségi eleségből 350 kiló körül kell száz kiló élősúly eléréséhez 6 hónap időtartam alatt, a gyen­ge tápból úgy 400-500 kiló a teljes fejadag, és csak 7-8 hó­nap alatt éri el a leadási súlyt a hízó. A nagyüzemek rájátszanak — Mit gondol, a fajtaváltás és a gazdaságos hizlalási módszerek elegendő feltéte­lek az ágazat stabilizálódásá­hoz? Saját példájából ugyan­roknak a Lajtán túl is híre van. — Csak hiszi. A magyar borok a legalsó polcon van­nak odakint. Magam láttam a két szememmel. Ausztriában és Németországban. Nem mert rosszak, hanem nincs megfelelő reklámjuk. Ebben kellene lépni, mert a jó bor is olyan, mint az Isten igéje. Ha nincs pap, aki hirdesse, ma­guktól nem térnek meg a po- gányok. Bálint gazda a maga igéjé­hez papról is gondoskodott, el­küldte a fiát mezőgazdálko­dást és menedzserkedést tanul­ni. Na nem Pestre és nem is Moszkvába, hanem Kalifor­niába. Az ifjú Bálint két évig szívta magába a tudományt a Ridgecresti Egyetemen, mi­után hatszáz pályázóból sike­rült bejutnia a 15 legjobb kö­zé. — Emlékszik, mondtam még valamit 1989-ben. Azt, hogy olyan körülményeket te­remtek, ami helyhez köti a két fiamat. Beváltottam az ígéretemet, bár az is igaz, eh­hez a rendszerváltozásra is szükség volt. A nagyobbik, Laci, mészáros. Maga neveli a sertéseket és a saját boltjá­ban árulja. A kisebbiknek a szőlészetet szántam, szeren­csére szereti, s van hozzá ked­is úgy tűnhet, mintha a bizton­ságosabb és jövedelmezőbb értékesítés már csak egyenes következmény lenne. — A sertéshizlalók piaci ki­szolgáltatottsága nemcsak a felvásárlók bűne. Hozzájárul ehhez az is, hogy nincs meg a kistermelésnek szabályozá­sa vagy helyesebben koordi­nációja, amellyel elkerülhető lehetne a kereslet-kínálat nagyfokú ingadozása. Érthe­tő, hogy a- nagy felvásárlók mindig rájátszanak a túlkíná­latra. Ha sok az áru, letörik az árakat, amikor hiány mu­tatkozik, emelnek. A piacos termelők sokáig nem viselik el ezt a bizonytalanságot, ezért volna szükség a hizlalás­nak, felvásárlásnak valami­lyen összhangját megteremte­ni. Ha másként nem megy, oly módon, hogy maguk ve­szik kezükbe a feldolgozást is. Kérdés, hogyan, hiszen ma legalább 160 forintos fel- vásárlási árszintet kellene el­érniük ahhoz, hogy képződ­jék annyi nyereségük, amely­ből a beruházásra fordíthat­nak. Én például képtelen va­gyok megduplázni az állo­mányt — pedig érdemes len­ne —, mert legalább 800 ezer forintnak itt kellene lenni a zsebemben. Mégis azt mon­dom, a következő lépést, egy apró húsüzem telepítését, ide a zsírosi tanyára, nem szabad kihagyni. Persze csakis össze­fogással megy ez. Legújabb tervem sikerére szintúgy nincs semmi garancia, ha­csak nem a meggyőződés: eb­ben az ágazatban főleg a kis­üzemeknek van jövője. ve is. A szőlészetet, borásza­tot már gyerekként tőlem ta­nulta, amit meg Kaliforniá­ban szedett fel, annak jó hasz­nát veheti a piacszerzésben, értékesítésben. Sokan panasz­kodnak manapság, hogy nem jutnak az ötről a hatra, több gondjuk van, mint a téeszes időkben. De miért? Mert nem mernek kockáztatni, fél­nek az új piacgazdaságtól és a fejlődéshez sincs érzékük. Össze akartam hozni egy nyolc-tíz tagú, szőlőre, borra szakosodó szövetkezetét. Kö­zösen könnyebb lett volna a géppark fenntartása, keveseb­be kerül az önköltség. Azt hi­szi, volt rá kereslet? Addig igen. míg nem kellett dönte­ni. A végszóra szép lassan mindenki elmaradt, magában kínlódik mindegyik. A Gadányi-dűlőben csend van, a letarolt tőkéken már csak a hervadó levelek sárgul­nak. A harmincmázsás prés bent szunnyad a színben, jövő szüretig nincs dolga. A termés megtette az első lé­pést a metamorfózis folyama­tában, melynek során a szőlő­ből must, s a mustból bor lesz. Hatalmas hordókban er­jed, forr a karcos, amit az apa termelt, s talán a fiú fog elad­ni. A Lajtán túlra is. Matula Gy. Oszkár Forintos hírek Nagy valószínűséggel még ebben az évben elkez­dődik a hazai vágóhidak ál­lategészségügyi és környe­zetvédelmi követelmények alapján történő felülvizsgá­lata. A felmérés célja, hogy kiszűtje az engedély nélkül üzemelő és az egészségügyi előírásoknak nem megfelelő vágóhida­kat és feldolgozóüzeme­ket. Ezzel párhuzamosan megkezdődik a szükséges­nél jóval magasabb vágó- kapacitás leépítése is. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Magyar Kereskedők, Ven­déglátók Kamarája azt ja­vasolja, hogy a parlament vegye le a napirendről a kamarai törvénytervézetet. Koncessziós megállapo­dást kötött szerdán a Köz­lekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztérium azok­kal a konzorciumokkal, amelyek ez év augusztusá­ban mint tendergyőztesek engedélyt kaptak az új di­gitális mobiltelefon-rend­szer magyarországi kiépíté­sére és működtetésére. A két nyertes a Pannon GSM és az US West—Matáv. Korszerűsített nyersolaj-fi­nomító üzemrész, vala­mint új étolaj-palackozó gépsor kezdte meg műkö­dését a Cereol Növényolaj­ipari Rt. martfűi gyárában. Az 1,6 milliárd forintos be­ruházással a világon ma is­mert legjobb technológiá­kat honosították meg. A számítógépek vezérelte munkafázis során vegysze­rek nélkül, fizikai módsze­rekkel készül el a finomít- vány. 'a A termelőszövetkezetek­nek kíván segítséget nyúj­tani felhalmozott kárpótlá­si jegyek minéh előnyö­sebb felhasználásához a Góg Értékpapír Rt. A bró­kercég zártkörű részvény- jegyzéssel olyan társaság létrehozását tervezi, amely a kárpótlási jegyek kamat­tal növelt névértékét tudná érvényesíteni a mezőgaz­dasági profilhoz kötődő, feljavítható állami tulaj­don kivásárlásánál. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai tormákét! M. J. Az apa termeli, a fia eladja Újjászületés a Gadányi-dűlőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents