Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-27 / 250. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. OKTOBER 27., SZERDA Bankház Foton Bontják a nagymarosi körgátat Fót kialakuló új központjában október 22-én, mintegy a nem­zeti ünnep kiegészítő részeként megnyitották a Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet új kirendeltséget, amely egy telje­sen felújított épületben kapott helyet. A XXI. század igényeit is kielégítő modem üzletház­ban egy igazi bank vátja ezen­túl az ügyfeleket. Az eseményen a takarékszö­vetkezeti dolgozókon kívül megjelent a leglelkesebb és ál­dozatkészebb segítő, Tóth Sán­dor helyi és Pásztor Béla veres- egyházi polgármester, Novák Imre, a helyi intézőbizottság el­nöke, valamint az elnökség és felügyelőbizottság tagjai. Rádi János elnök beszédé­ben elmondta: az elműt 35 év eredményessége felhalmozta azt a tőkét, amiből ez a beruhá­zás is megvalósulhatott. De hozzátette: az új kirendeltség nem nyílhatott volna meg a község tisztségviselőinek és al­kalmazottainak lelkiismeretes, becsületes munkája nélkül. Mint mondta, a kirendeltség beépült Fót gazdasági életébe. Úgy vélte, a lakosság bizalmát fejezi ki a közel negyedmilliár­dos betét- és a százhetvenmil­lió forintos kölcsönállomány. Ehhez a régi üzletház kicsinek bizonyult, és szövetkezeti ér­dek volt, hogy a kirendeltséget új épületbe helyezzék el. Hi­szen egy évvel ezelőtt a teljes betét- és kölcsönállomány negyven százalékát, jelenleg pe­dig az állományok egyharma- dát a fóti kirendeltség kezeli. Ebben az épületben olyan fi­zikai feltételeket teremtettünk — jelentette ki —, hogy lehető­ség lesz még évtizedek múlva is a tevékenység bővítésére. Addig pedig szabad helyisége­inket más vállalkozásoknak bér­be adnunk — tette hozzá. Az elnök hangsúlyozta: meg kell őrizni az elődök által fel­halmozott értékeket és azokat gyarapítva kell az utódokra ha­gyományozni. Befejezésül köszönetét mon­dott Tóth Sándor polgármester­nek, aki elérte, hogy megfelelő áron és kedvező fizetési feltéte­lekkel kapták meg az épületet. Vári Ferenc vállalkozónak, aki a 10 milliós árajánlat harmadá­ért, előre meghatározott áron ki­válóan végezte el az átalakítási munkát és Molnár Lászlónak, aki az utolsó pillanatban nyúj­tott soronkívüliséget a bútoro­zásnál és belső berendezésnél. Fazekas Mátyás (Folytatás az I. oldalról) Ezzel függ össze, hogy a váci szennyvíz-gerincvezetéket át­építik és az ottani szennyvíz- tisztító telep átalakításával le­hetővé teszik a Nagymaros— Visegrád felől érkező többlet kezelését. A gátbontás külön­böző fázisainak kivitelezése, bonyolultsága nagy munkafe­gyelmet s a határidők pontos betartását követeli meg a fo­lyamatban részt vevő cégek­től. A versenytárgyalásokon nyertes Strabag Hungária Kft. és a Vízügyi Építő Válla­lat lobogói előtt dr. Károlyi Csaba, a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisztéri­um Dunai Rehabilitációs Iro­dájának vezetője az elhang­zott ismertető után felkérte a kivitelezőket, hogy kezdjék meg a munkát. Feldübörögtek a robosztus gépek motorjai, földbe vájta vasfogát a lánctalpas. Ünne­pélyesen megkezdték a gát­bontást. Nem kevesebb mint 300 ezer köbméteres munka­gödröt kell betemetni, közel 800 ezer köbméter töltést kell elbontani, hozzávetőleg 130 ezer köbméter terméskö­vet kell megmozgatni. Az 1996-ig tartó munkálatok elő­reláthatólag 8,6 milliárd fo­rintba kerülnek. Ebből az ál­lamnak ötmilliárd forintja áll rendelkezésre, míg a különbö­zeire hitelt vesznek fel a kivi­telező vállalatok. Ezt 1996 és 2003 között téríti vissza szá­mukra az állam. A területren­dezéssel, tájrehabilitációval egyéb költségekkel együtt ek­korra a kiadások már elérhe­tik a 11 milliárd forintot. — Mit érez most Visegrád polgármestere — kérdeztük a helyszínen Hadházi Sándort. — Nagyon örülök. Sok tisztességes ember munkája van abban, hogy ez a nap el­következett — mondta. — Sokan jelentkeztek, hogy munkával is hozzá szeretné­nek járulni a bontáshoz. Re­méljük, hogy a jövő nyáron erre is módot találhatunk. Amint azt a munkakezdés utáni sajtótájékoztatón meg­tudtuk, a bontási munkálatok­ban elsősorban környékbelie­ket foglalkoztatnak. K. T. I. A tettes még ismeretlen Agyonütöttek egy öregembert Az utóbbi időben feltűnően megszaporodtak a bűncselek­mények áldozatai között a ma­gányosan élő idős emberek. A gátlástalan bűnözők azokat szemelik ki maguknak, akik­ről tudják, hogy fogytán az erejük és védtelenek. A zsák­mány rendszerint nem sok, olykor néhány száz vagy ezer forint az emberi élet „ára”. * Tahitótfaluban október 24-én nagyon sok ember kísér­te utolsó útjára Bujdosó Sán­dort, a falu szülöttjét, aki het­venhét évet élt. Az idős férfi gyilkosság áldozata lett. Ami­kor a Fő téren a Gábor Áron utca felől érdeklődtem, rögtön megkérdezték, hogy a „ször­nyű dolog” miatt jöttem-e? Az a járókelő, aki megmutatta az áldozat házát, közben azt is Sándor nagy Fradi-drukker volt. A szemközti ház tulajdono­sa az ugyancsak nyugdíjas Si­pos Mihály. A környéken ő is­merte legjobban az elhunytat. A történtek ellenére sem bizal­matlan, behívott a lakásba és borral kínált. Miközben az ebédre készülő pörköltöt ka- vargatta, szívesen elbeszélge­tett velem. Szörnyű látvány — Magányosan élt sze­gény Sándor. Az első felesége meghalt, a második meg Pest­re költözött tőle, de annak is már három esztendeje. Későn kelt, egyetlen szórakozása az volt, hogy elment a legköze­lebbi presszóba, és ott üldö­gélt, nézelődött. Utána rend­Ebben a házban történt a gyilkosság elmesélte, hogy gyerekkorától ismerte szegény Sándort. Egyedül élt — Békés természetű volt a megboldogult, nem köteke­dett, nem bántott soha senkit, .s lám, mégis ez lett a vége. Egyszerű parasztházban élt az öregember, egyetlen feltűnő rajta a homlokzaton egy zöld­fehér futball-labda. Mint ké­sőbb megtudtam, Bujdosó szerint bejött hozzám, én meg borral kínáltam. Olykor elfo­gadta, máskor meg azt mond­ta, aznap már elég volt. — Mit tud a gyilkosságról? — Pénteki nap volt, tíz nap­pal a temetése előtt, hogy fél kilenc tájban bejött hozzám az öccse, a Jani, és mondta, hogy jöjjek át vele a Sándor házába. Hát az valami ször­nyű volt, amit láttunk. A kony­hában feküdt, arccal a föld felé, a fejére húzva pedig egy vödör. A lapockája alatt nagy vértócsa, azt hittem, hogy le­szúrták a szerencsétlent. Ké­sőbb hallottam, hogy kalapács­csal verték agyon. Még egy ál­lattal sem szabad úgy elbánni, elképzelhetetlen, hogy ki lehe­tett ilyen kegyetlen? — Ellenségei nem voltak? — Nem tudom, de az tény, hogy nyáron már egyszer kí­sérleteztek vele. Úgy történt, hogy egy este háromszor is le­csapták a villanyóráját, ott ma­radt sötétben. Jelentette is a dolgot Sütő Bélának, a körzeti rendőrnek, de aztán annyiban maradt. Azóta pedig félt, hogy megtámadják, egy vas­tag karót tartott a kertajtó mel­lett. De hát minek... Állítólag kirabolták, eltűnt a nyugdíja, és kutattak a lakásában. De a nyakláncát a Fradi-medállal, úgy tudom, nem vitték el. Én remélem, rövidesen meglesz a tettes, akkor már nyugodtab- bak lennénk. Az asszonyok mind nagyon félnek, az én fe­leségem sem mer egyedül ma­radni... Több rendőrt Érdeklődtem a presszóban is, ahol hétköznap délelőtt sokan iszogattak, nézték a tévét. Mondták, hogy odajárt gyak­ran Bujdosó Sándor. Ami tör­tént, azóta is téma. A szóbe­széd szerint készpénze lehe­tett az öregúmak, aki sokáig a „halasoknál” dolgozott, és ott mindenki megszedi magát. Hát talán pénzt kereshettek a lakásában, azért kellett meg­halnia. Az utcán, míg a buszra vár­tam, megszólított két asszony, és arról panaszkodtak, hogy kevés az egy rendőr ebbe a fa­luba, ahol napirenden vannak a víkendház-feltörések, most meg ez a borzalom történt. Nyáron már egyszer kísérle­teztek vele — mondta a szem­közti házban lakó Sipos Mi­hály. — Egy este háromszor is lecsapták a villanyóráját. Azóta egy vastag karót tar­tott a kertajtó mellett... Szegény Sándor annak idején a Donnál harcolt, azt túlélte, és most ilyen aljasul végeztek vele. A közbiztonságról kérdez­tem dr. Enyedi Tibor alezre­dest, a Szentendrei Rendőrka­pitányság vezetőjét, aki igazat adott a helybelieknek abban, hogy jogos igény lenne a több rendőr, különösen nyáron, amikor víkendezőkkel is sza­porodik a lakosság. Amit ter­veznek az, hogy jövő nyáron már Visegrádon is lesz rendőr­őrs, s így a szentendreiekkel együtt mintegy közrefogják a szigetet. Ezen a környéken egyébként a vagyonellenes bűncselekmények dominál­nak, de érthető, hogy ha gyil­kosság történik, az sokkolja az embereket. — Hol tart a nyomozás? — kérdeztem Tóth András alezredest, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életvé­delmi alosztályának vezetőjét. — Az eddigi adatok szerint rablógyilkosság történt. Kutat­tak a lakásban, pénzt vittek el. A tettesről még nem tudok nyilatkozni. , (gal) Megkérdeztük Érdemes-e levél útján vásárolni? Nyugaton már ismert, sőt mondhatni kedvelt, míg ná­lunk még csak alig-alig elterjedt szolgáltatás a csomag­küldőké. Ugyanakkor a panaszok számát tekintve úgy látszik: nehezen szokja meg a hazai lakosság ezt az alap­jában véve gyors és kényelmes vásárlási lehetőséget. Mi vagyunk a „nehezen tanulók”, vagy a csomagküldők szokásai idegenek tőlünk — kérdeztük Solymár Árpá­dot, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Pest megyei szakfelügyelőjét. Mindezt annak kapcsán, hogy a közis­mert csomagküldő szolgálat, a Bakker Veresegyházra költözött, s a számtalan lakossági bejelentés nyomán a felügyelőség széles körű vizsgálatot végzett náluk. A dolog lényege, hogy olyan újfajta szolgáltatási formáról van szó, melynek tagjai — elsősorban az üzle­ti és kereskedelmi megfon­tolásból — több olyan mód­szert is alkalmaznak, me­lyek egyrészt ismeretlenek a hazai vásárlók előtt, más­részt idegenek a hazai gya­korlatban. Ugyanakkor ezekben alapvetően nem marasztalhatóak el ezek a cégek. Már csak azért sem, mert ezek általában Nyu- gat-Európában működő cé­gek honosított részlegei, ily módon az eredeti országban alkalmazott ottani kereske­delmi joggyakorlattal érkez­tek Magyarországra. Amit szakfelügyeletünk tehet an­nak érdekében, hogy a ha­zai vásárlók ne érezzék ma­gukat becsapva, az a cso­magküldőknek a hazai üzle­ti joggyakorlatra való figyel­meztetése, illetve a hazai vá­sárlók folyamatos tájékozta­tása lehet. Mindez szorosan a fo­gyasztóvédelem feladatai közé tartozik. Felhívjuk a vásárlók figyelmét arra, hogy alaposan gondolják meg, megéri-e az első lá­tásra, hallásra kedvezőnek tetsző áron megrendelni a reklámozott árut. Ugyanak­kor pontosan meg kell győ­ződni arról is, milyen szál­lítási, fizetési és garanciá­lis feltételek között kínálja termékét az érintett cso­magküldő szolgálat. Fi­gyeljék meg a vásárlók azt is, hogy esetleges reklamá­ciónál utolérhető-e a cég, vagy annak kilétét csak va­lamiféle postafiók takarja. Nagyon fontos a garanciá­lis feltételek pontos isme­rete is. Külön figyelmet ér­demel az, ha valaki példá­ul gépet rendel az említett úton. Ilyenkor arról is meg kell győződni, van-e elér­hető közelben szervizlehe­tőség. Ez is szempont kell hogy legyen egy csomag­küldő szolgálatnál történő vásárlás esetén. M. É. Százhalombatta kitüntetettjei ’56-os emlékérmek iaSt A Magyar Demokrata §1111 Fórum százhalombat- m tai szervezetének el- ▼ nöksége, az ’56-os for­radalom 37. évfordulóján — megemlékezve az elesett hősök­ről és a megtorlásokról — az 1989-ben, az MDF által alapí­tott, ’56-os emlékérmeket ado­mányozott. Az emlékérmeket átadta és a forradalom előesté­jén, október 22-én, az MDF ál­tal tartott fogadáson pohárkö­szöntőt mondott Herényi Ká­roly, az MDF szóvivője. Az ’56-os forradalom idején tanúsított magatartásukért, em­lékezve az azért elszenvedett megtorlásokra emlékérmet ado­mányoztak Cseresznye József­nek, Kovács Miklósnak, Mará- czi Lajosnak és Würth Pálnak, valamint Horváth Lászlómnak, akinek külön kiemelték a Száz­halombattán hosszú ideje vég­zett, főképp karitatív jellegű munkáit. Id. Würth Antalnak és ifj. Würt Antalnak — posztu- mus elismerésként —, akiket az idegen megszállók sebesülé­sük ellenére „málenkij robotra” hurcoltak, s onnan sok év múl­va, az ott szerzett betegségben elhunytak. Andor atyának, Százhalombatta római katoli­kus plébánosának, sok évtize­des lelkipásztori tevékenységé­ért és a II. világháborús emlék­mű létrehozása terén szerzett ér­demei elismeréseként. Dobák Katalinnak, a népművészetben elért és elismert eredményeiért, a Forrás Néptáncegyüttes szó- listájakénti közreműködéséért. Dr. Kovács Attilának, a rendelő­intézeti-sebészeti szakellátás színvonalának emeléséért. Dr. Kovács Lászlónak, az első sza­badon választott országgyű­lésben végzett fáradhatatlan, hű­séges munkájának elismerése­ként. Kovács Lászlónak és Ko­vács Lászlómnak példamutató gyermeknevelő odaadásukért, a nagycsaládot önzetlenül válla­ló, másoknak is példát mutató életvitelükért. Kovács Lajosáé­nak, a keresztény szellemiségű óvodai nevelés terén tett fárado­zásaiért és az ott elért eredmé­nyei elismeréseként. Dr. Markó Ilonának az évtizedek óta vég­zett gyermekorvosi munkájáért és a másoknak is példát mutató családanyai tevékenységéért. Sárosi Gábornak lelkipásztori tevékenységéért és a helyi refor­mátus egyházközség megalakí­tása érdekében kifejtett munkás­ságáért. Szigetvári Józsefnek a Forrás Néptáncegyüttes megala­pítása és annak magas színvona­lú, nemzetközi tekintélyt szer­zett fejlesztéséért, valamint Szűcs Józsefnek az 1990-es vá­lasztások során az MDF érdeké­ben végzett áldozatos munkája elismeréseként.

Next

/
Thumbnails
Contents