Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-04 / 231. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. OKTÓBER 4., HÉTFŐ Német újraegyesítés Nehezebb az átalakulás Helmut Kohl kancellár a német újraegyesülés harmadik évfordulója alkalmából elhangzott beszédében leszögezte: Németország meg fogja oldani gazdasági és szociális problémáit, „mindenesetre hosszabb ideig fog tartani és többe fog kerülni, mint azt a legtöbben — én is — feltételezték.” A német kancellár közvetve annak a többször is számonkért prognózisnak a be nem igazolódására utalt, amelyet 1990-ben tett, s amely szerint Kelet- Németországban három-öt év múlva virágzó tájak lesznek. Kohl vasárnap azt is hangsúlyozta, hogy a gazdasági és szociális kérdéseknél is fontosabb az ország belső egységének megvalósulása. Az újraegyesülés évfordulójának központi ünnepségeit ezúttal a Saar-vidéken, Sa- arbrückenben rendezték. Minden évben az a német tartomány ad otthont a központi ünnepségnek, amely a tartomámyok képviseletében, a Bundesratban az elnöki tisztséget éppen betölti. A rendezők becslése szerint a német állam vezetőinek részvételével megtartott ökomenikus istentisztelet és nagygyűlés után népünnepély jelleggel 200 ezer ember emlékezett meg az évfordulóról. MDF-küldöttség Erdélyben Pártként is testvér az RMDSZ Az MDF Lezsák Sándor ügyvezető elnök vezette küldöttsége tegnap Kolozsvárra érkezett, miután szombaton este Nagyváradon egy vacsora keretében találkozott Tőkés Lászlóval, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével, a Királyhágó melléki református egyházkerület püspökével és Tempfli József rk. püspökkel. A Szamos- parti városban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnökségével és neves értelmiségekkel való találkozók szerepelnek a programon. A Romániai Magyar Szó a hétvégén interjút közölt Nahimi Péterrel. Ebben az MDF alelnöke kifejti, hogy az MDF pártként is testvérének tartja az RMDSZ-t, annál is inkább, mivel a közelmúltban az RMDSZ azt a nemzetközi pártközösséget, az EDU-t választotta, amelynek az MDF is tagja és Antall József az alelnöke. Hasonló jellegzetességnek nevezte, hogy mind az MDF, mind az RMDSZ olyan tömörülés, amelyben több politikai irányzat megtalálható. A politikus véleménye szerint „az anyaország akkor tud a határon túli magyarokért a legtöbbet tenni, ha kellően erős államot hoz létre a Kárpát-medencében. Egy olyan erős Magyarországot, amelyre bizalommal tudnak feltekinteni a környező országban élő magyarok és amely megmutatja, hogy a magyar nemzet a térségben — ahol módja van erre — az európai értkeknek leginkább megfelelő állami politikával tud megjelenni. Ugyanez a politikai értékrend, és ennek elkötelezett felvállalása szemlátomást mindenütt tapasztalható, ahol magyar politikai erők megjelennek. A határon túli magyarok politikai képviseletei országaikban a demokrácia legkövetkezetesebb harcosai” — mondotta Nahimi Péter. Reménykedik a Dalai Láma Megoldás Tibetben? Feszültség az utcákon Rendkívüli állapot Moszkvában A Dalai Láma szerint az izraeli-palesztin megegyezés a tibeti probléma megoldására is mintaként szolgálhat. A tartomány vallási vezetője az indiai Calcuttában nyilatkozott újságíróknak s kijelentette: ha a palesztinok és az izraeliek, akik oly hosszú ideig voltak egymás esküdt ellenségei, most megállapodásra juthattak, nem látja okát, hogy ugyanez miért ne következhetne be Tibet és Kína között is. Az 1959 óta száműzetésben élő Dalai Láma szerint Az ENSZ-közgyűlés 48. ülésszakán Görögország felvetette, hogy 2000 januárjában tartsanak ENSZ-csúcsta- lálkozót a XXI. század „globális napirendjének” kidolgozására. most mindkét fél megfelelő hozzáállást tanúsít s ő maga részéről kész a lehető legnagyobb engedményekre és a tartalmas párbeszédre. Szavai szerint a kínai fél is hajlandó tárgyalni bármiről, kivéve a teljes tibeti függetlenséget. A vallási méltóság kijelentette: a cél a Kínán belüli önkormányzat, nem az elszakadás Kínától. Elmondta azt is, hogy nem kívánja az ENSZ közvetítői szerepét, mivel környezete máris kapcsolatban áll a kínai hatóságokkal. Mihálisz Papakonsztanti- nu görög külügyminiszter azt javasolta, hogy a konferencia témája a következő legyen: „Partnerek egy jobb világért a XXI. század küszöbén”. Kettéválhat Grúzia Nyugat-Grúziában a Zviad Gamszahurdia száműzött elnökhöz hű erők Poti városa után tegnap délelőtt Honi városát is bevették. Az orosz rádió tbiliszi jelentése szerint a Vahtang Kobaltja parancsnoksága alatt álló erők szinte ellenállás nélkül nyomulhatnak előre, mivel a kormányerőknek sem elég emberük, sem hadfelszerelésük nincs Nyugat-Grúzia megvédésére, így a zviadisták kettészakíthatják az országot, ami megfigyelők szerint polgárháborúhoz vezethet. Különösen súlyos a menekültek helyzete, akik Abházi- ából, illetve Nyugat-Grúziá- ból a hegyeken keresztül próbálnak az ország középső részébe eljutni. Sok közöttük a nő, az idős ember és a gyerek. Megfelelő meleg ruha és élelmiszer hiányában félő, hogy nem érik el céljukat, s megfagynak a Kaukázusban, ahol mát leesett a hó. (Folytatás az 1. oldalról) Halálos áldozatokat is követelő összecsapásokba torkolltak tegnap délután a moszkvai zavargások. A tüntetők délután négy óra előtt nem sokkal, eljutottak a moszkvai Fehér Ház közelébe, ahol áttörték a rendőr- kordont. A rendőrök figyelmeztető lövéseket adtak le. Az események délután 1 órakor kezdődtek, amikor a Lenin sugárúton gyülekeztek a „Dolgozó Moszkva” elnevezésű szélsőbaloldali szervezet résztvevői. Ezután az Oktyabrszkaja térre vonultak. Ekkor már több mint 3 ezer ember volt a téren. A tüntetőket többen arra biztatták, hogy vonuljanak a külügyminisztériumhoz, illetve törjenek át a parlamenthez. A tüntetők a Krimszkij hídon először többször összecsaptak a különleges belügyi egységek, az Ómon katonáival, majd megfutamították azokat. A közeli metróállomás közelében közelharc bontakozott ki, majd az erősítést áttörve a feldühödött tömeg a külügyminisztérium épülete felé tört elő, ahol szintén több összecsapásra került sor. A rendőrség és a belügyi alakulatok könnygázt vetettek be a tüntetők ellen. Ezután az itteni kordont áttörő tüntetők a Fehér Ház felé indultak. Négy páncélozott harci jármű érkezett a parlament épülete elé. Közben az összegyűlt tömeg előtt felszólalt Alekszandr Ruckoj, aki arra biztatta a tömeget, hogy ostromolják meg a tévét. Ruszlan Hasz- bulatov pedig azt követelte, hogy vonuljanak a tankok a Kreml ellen. Az eddigi ösz- szecsapásoknak több halálos áldozata és számos sebesültje van. Görög javaslat VÉLEMÉNY # Jacques Delors, az Európai Közösség bizottságának elnöke nem látja akadályát annak, hogy Ausztria már 1995-ben tagja legyen a Közösségnek. Azt is leszögezte, hogy az új tagok felvételét az intézményi reform elébe kell helyezni. Az egykori jugoszláv köztársaság, Macedónia szándéka, hogy hivatalosan is kérje csatlakozását a NA- TO-hoz — közölte Vlado Popovski, macedón védelmi miniszter. A miniszter elmondotta, hogy a törvényhozásban már elkezdődött az a hivatalos procedúra, amelynek végén országa — a Macedón Köztársaság — hivatalosan is kéri felvételét a szervezetbe. * Bili Clinton amerikai elnök 27 millió dolláros segélyt hagyott jóvá Szomália részére. Az összeg a rendőrség, a rendfenntartó erők felállítását, valamint a börtönhelyzet javítását célozza. Az összegből 25 millió dollárt a Pentagon bocsájt rendelkezésre, további kétmillió dollárt a külföldi segélyprogramból különítenek el. Aknára futott és felrobbant tegnap Szomáliában egy az ENSZ békefenntartó erők kötelékébe tartozó amerikai teherautó. Az ország fővárosától nem mesz- sze történt robbanásban szemtanúk szerint két amerikai katona életét vesztette. Franjo Tudjman horvát elnök élesen bírálta Oroszországot a Biztonsági Tanácsban elfoglalt álláspontja miatt. A horvát államfő Eszéken katonák előtt beszélt és Szerbia „bolsevik vagy ortodox szövetségesének” nevezte Oroszországot. Ez a Hamlet nem az a Hamlet Az alacsony növésű, fiatal Fortinbras hercegnek szóló levelet jelentetett meg Hamlet dán királyfi tollából Moldova György a Magyar Hírlapban. A dán belpolitikában jártas Hamlet szerint a herceg mind magasabb hordókra kapaszkodva hirdeti, hogy jövőre övé lesz Dánia trónja. Nem vitatja, hogy a herceg esélyei jók, ám figyelmezteti arra, hogy a csalárd Claudius feltehetően nem válik meg egykönnyen a királyi hatalom eme kényelmes jelképétől. Egyúttal emlékezteti az ifjú trónkövetelőt korábbi, tisztességes énjére, amikor is még nem marta el maga mellől a lehetséges vetély- társakat, nem gyűjtött seregeket, és nem kötött paktumokat. Valami rothad az államgépezetben — írja levelében a dán királyfi, aki apjának, az öreg Hamletnek a láb alól történt eltételét is megértené, ha a történelem fejlődése ezt követelte volna áldozatként. Az az igazság — állapítja meg —, hogy „bukásával Dánia egy millimétert sem haladt előre, egy pancser zsarnok lépett a helyébe... ki polcról lopta el a koronát... vele mulat az udvara, a nép kirablói. Nincs oly gazember széles Dániában, ki megrögzött cinkosa ne volna... És felvirágzott minden őrület, fertőző fekély, tenyésző gaz, vak balhiedelem, melyet atyám idejében már kipusztultnak hittünk. És ha legalább megmaradtak volna az ország határai között, becsuktuk volna ajtónkat eltakarni bajainkét és szégyenünket, de Claudius kihívta Dánia ellen minden szomszédunk haragját: belviszályokba avatkozott bele, fegyvereket csempészett, oktalan gőgöt hintett szét, mintha feltett szándéka volna, hogy az egész világon a dáné legyen a leggyűlöltebb név.” Nos, súlyos kételyeink vannak a levél hitelességét illetően. Nem értjük, hogy Hamlet királyfi, aki minden jel szerint csak tetette, hogy dilinyos, miként feledkezhetett meg édesapja viselt dolgairól. Például arról, hogy trónra kerülése körül nem volt minden rendben. Ugyanis a Dániát elnyomó nagy szomszéddal viaskodó dán szabadságharcosokkal szemben, az elnyomók oldalára állva, idegen páncélos seregek segítségével kaparintotta meg a hatalmat. Arról, hogy e segítséget később is igénybe vette gyűlölt rendszerének fenntartásához, vagy hogy ostobákat, talpnyalókat, besúgókat emelt a kiváltságosok közé. Érthetetlen továbbá, hogy a királyfi miért vetette papírra e sorokat: „Már kefélik a sarat fellépő díszruháikról a trón új pályázói, és te ott állsz az élen, Ifjú Hercegem. Jó lett volna, ha korábban jössz, és nem azzal törődsz, hogy egyezhetnél ki Claudiussal, hogy manipulálhatnál a rád bízott állami javakkal, méltánytalan előnyt biztosítva magadnak... Ha tiéd lesz a hatalom, találsz majd historikusokat, akik a Történelmet átírják a szájad íze szerint, bebizonyítják majd, hogy így kellett eljárnod, sőt csakis így járhattál el.” Kizárt dolog, hogy egy olyan intelligens, művelt, koponyával társalgó úrifiú, amilyen Hamlet volt, valaha is eltért volna a shakespeare-i forgatókönyvtől, s letett volna a méregkeverő Claudius megölésének nemes szándékáról. Bármit elhihetünk Hamletról, csak ezt nem. Azt meg pláne nem, hogy grandiózus tervét levélben elfecsegte volna, hogy azután a trónra pályázók nekiláthassanak a feltűnő sárkefélésnek. A levél leginkább azon a ponton sántít, hogy a benne szereplő, orvul megmérgezett öreg királynak tulajdonképpen nem is volt fia, ezért még az absztrakciók iránt fogékony dán királyfi sem hihette, hogy ez a király lenne az apukája. Ő nem hihette. Legfeljebb az, aki a Magyar Hírlapban Hamletnek képzelte magát. (Bánó Attila)
