Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-26 / 249. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. OKTOBER 26., KEDD Polgármesteri beszámolón Gödöllőn Egyszerre egyet tökéletesen / / A híresztelésekkel szemben nem lesz Gödöllőn ■ kútadó, gyökeret ereszt viszont az amerikai technológia: az autóalkatrészeket gyártó UTA újabb csarnok építését tervezi az autópálya szélén. A szakvizsgálatok szerint menthetetlen az Ur- réti-tó. A fenti információk között semmilyen össze­függés nincs, csak azért említettük együtt, mert erról is, arról is szó esett Gémesi György polgármesteri be­számolójában, amit a máriabesnyői városzrészen, a Damjanich-iskolában tartott. Az önkormányzat októ­ber 27-i közmeghallgatása előtt a polgármester há­rom alkalommal találkozott a városlakókkal. Kevesen vettek részt a bes- nyői beszámolón, pedig mindenkit érintő kérdések­ről esett szó. Elhangzott, hogy az önkormányzat 1,2-1,3 milliárd forinttal gazdálkodik, s körülbelül 1250 közalkalmazottnak ad ebből kenyeret. Ha eh­hez hozzáadjuk a 28 intéz­mény energia- és közmű­költségét, dologi kiadásait, kitűnik, hogy szűk az ön- kormányzat mozgástere. A helyi — elsősorban ipar­űzési — adók jó behajtásá­val, kötvénykibocsátással nyílik mégis lehetőség a fejlesztésre. S míg az első esztendőben, 1991-ben a túléléshez készítettek költ­ségvetést, a következőben pedig a GAMESZ és a városgazdálkodási válla­lat átalakítására került sor, az idén az infra­struktúra fejlesztése len­dült meg. Máriabesnyői csatornázás A város fele csatornázott, de az ivóvízbázis védelme érdekében is a hálózat bő­vítésére van szükség. Két térségben ez már zajlik, és jó hírként közölhette a pol­gármester, hogy elkészült a máriabesnyői városrész csatornázási terve. A ne­gyedmilliárdos beruházás várhatóan 1995-ben kez­dődhet el. Az Antal hegyi, a Szil­hát és a Mátyás király utak építői versenyt futnak a ka­lendáriummal, hogy a fa­gyok előtt végezzenek. Az új gázfogadó-állomás szin­tén elkészül az év végére, s akkor Besnyőn is továb­bi igényeket lehet kielégí­teni. A városi fejlesztési prog­ram másik területe az intéz­mények rendbetétele. Alap­elve pedig az, hogy egy­szerre egyet tökéletesen korszerűsítsenek. A Pető- fi-iskola esetében ez bőví­téssel is járt — az összes költség 120 millió forint körüli. A tervezett követke­ző intézmény, a Chopin Ze­neiskola felújítása újabb tízmilliókat igényel. „Apróbb” munkákra is fut­ja: a beszámolónak otthont adó Damjanich-iskola fűté­sét olajról a lényegesen gazdaságosabb gázra állít­ják át. Gödöllő már nem lesz mezőgazdasági város — szögezte le Gémesi György. Kulturális, konfe­rencia- és idegenforgalmi központként nyújt majd új munkahelyeket az itt élőknek. Jelentős a súlya termé­szetesen az iparnak is. Az önkormányzat segítségé­vel Gödöllőn is megtelepe­dett világcég, az United Technologies Automotive magyarországi kft.-je A ka­tegóriás minősítést ért el, s míg egy spanyol üzemet be kellett zárni, a gödöllői talpon maradt. Mi több, egy újabb, szintén 650 munkahelyes üzemet kí­vánnak építeni. A polgár- mester megjegyezte, több gödöllői munkavállalóra számítottak. Igaz, kemé­nyen kell dolgozni, s a bér csak kicsit magasabb az át­lagosnál. Örvendetes, hogy a Ganz Mérőgyár Kft. is fejleszt. Ezek a ked­vező hatások közvetlenül érintik a polgármesteri hi­vatal szociálpolitikáját. Nem több, már kevesebb... A posta építése, a kastély helyreállítása sok feladatot adott az önkormányzatnak, de nem marad el az ered­mény. Sajnálatos, viszont hogy a város természeti ér­tékei súlyosan károsodtak, így például az Úrréti-tó menthetetlen, s a babati tó­rendszer vízutánpótlása is kétséges. A beszámoló résztvevői­nek kérdéseire válaszolva elhangzott, hogy a polgár- mester nem fog kivetni kút- adót és nemcsak azért, mert erre egyedül módja sincs. Az önkormányzat egyáltalán nem tervez új helyi adófajtát. A telefo­nért sem kell többet fizetni azoknak, akik időben le­szurkolták a 15 ezer forin­tot. (Talán már el is felej­tettük, abból is visszakap­tunk körülbelül kétez­ret...) Önérdekből közérdek? Várady Tamás főorvos, besnyői önkormányzati képviselő felszólalásában napjaink sajnálatos jelen­ségére hívta fel a figyel­met. Amikor divatos elvo­nulni a közélettől, néhá- nyan önös érdekeiket köz­érdekként hirdetik, s két emDer is száz hangján szó­lal meg. Olyan kezdemé­nyezés feneklett meg pél­dául így, amely elhelyezte volna a városi piacot az egyik legértékesebb gödöl­lői épület, a múzeum udva­rából . Szóba került, hogy gyak­rabban kellene a rendőrség­nek járőröznie Besnyőn éj­szakánként. Bár erre a la­kók nem kaptak ígéretet, Fábián Zsolt alpolgármes­ter felhívta a figyelmet ar­ra, hogy hamarosan elkez­dődik egy riasztórendszer kialakítása, amely intézmé­nyeket, családi házakat egyaránt védeni fog a hí­vatlan látogatóktól. Minél többen csatlakoznak, annál olcsóbb lehet a szolgálta­tás. Ha pedig nem égnek a köztéli lámpák, ne le­gyünk restek levelet írni az áramszolgáltatónak, mert akkor gyorsan cselek­szenek. B. G. Fekete Gyula előadása Monoron i/ Pusztulásunk okai Az elmúlt hét végén Monoron tartott előadást a váro­si művelődési központban Fekete Gyula író a magyar­ság megmaradásáról. A rendezvény szervezője a Ma­gyar Út Körök helyi szervezete volt. Az a folyamat, melyben elér­tük, hogy mára a világ leg­gyorsabban öregedő országá­vá váltunk, 1956 után kezdő­dött, kezdte előadását Feke­te Gyula. Országunk pusztu­lásának példájára Mohácsot szoktuk emlegetni. Nos, a je­lenlegi helyzet, elmondhat­juk, jóval súlyosabb. A szü­letési és halálozási arány kedvezőtlen alakulásából le­mérhető, hogy évi két Mo­háccsal csökken az ország lakossága, persze törökök nélkül, „amúgy csináld ma­gad alapon”. Természete­sen, mint mindennek, ennek a folyamatnak is vannak okai, okozói, hangoztatta Fe­kete Gyula. A pusztulás oka­it, a következőkben látom, folytatta az író. Az elmúlt 37 évben az abortuszok szá­ma 7 millió volt, ami megfe­lel 300 Mohácsnak, illetve 75 Hirosimának. De nem akarom az abortuszra kiélez­ni a dolgot, mondta. 1956-ban kétszázezren, s utána évente tízezerszám emigráltak a magyarok, akik idehaza szerezték tudá­sukat, de annak gyümölcsét más országban termették meg. S ne feledkezzünk meg az elmúlt rendszer kor­mányainak országromboló, népességcsökkentő intézke­déseiről sem. Itt említeném meg példaként a világ leg- antiszociálisabb, család- és gyermekellenes adózási rendszerét, folytatta az író, mely a polgárait arra ösztö­nözte, hogy ne szülessenek gyerekeik, vagy ha már meg­születtek, akkor érdemesebb legyen állami gondozásba adni őket. Számításaim sze­rint egy gyerek után 8700 fo­rintot fizettek a szülők, kü­lönböző adóformákban — de én ezt csak „gyerekadó­nak” nevezem, míg ha álla­mi gondozásba került a gyer­mek, az állami támogatás évi 223 ezer forint körül mozgott. A kommunista kormá­nyoknak, míg Romániában a sekuritate, addig Magyar- országon az Aczél elvtárs ál­tal kinevezett emberek vezet­te sajtómédiumok voltak a legfőbb támaszai. Ugyanis felismerték, hogy a bioló­giai népirtáson kívül van egy sokkal modernebb for­ma is: a kulturális népirtás. Ennek lényege, hogy marad­jon életben az illető, csak ivartalanítani kell a szellemi életét. A médiumok erre ki­válóan alkalmasak, mondta Fekete Gyula, hiszen min­den hálószoba sarkába be­épült a tévé, s magától vezér­li gondolkodásunkat. Ideje lenne felismerni, folytatta az író, hogy az igazi hata­lom azoknak a kezében van, akik a tömegkommunikáci­ót vezérlik. Magyarországon két erő áll egymással szemben, hangsúlyozta Fekete Gyula. Az egyik a pusztulás, a má­sik a megmaradás oldalán áll. Hiszen anélkül nem le­het pusztulás, hogy valakik ne akarnák azt. Felmerül az a kérdés is, folytatta az író, hogy miért akarnak pusztu­lást. Elég csak megemlíte­nem egyik parlamenti képvi­selőnk kijelentését, misze­rint hongkongi állampolgá­rokat telepíthetnénk Magyar- országra, olyanokat, akik az 1997-es, Kínával történő egyesülés miatt akarnak tá­vozni az egykori gyarmat­ról, zárta szavait Fekete Gyula. Sz. R. H. Kegyeleti szolgálat A temetők sorsa valamennyiünk felelőssége Az őszi elmúlás velejárója a halottak napja. Ilyenkor azok is kilátogatnak a temetőbe, akik egész évben elfe­lejtik hozzátartozóik sírját gondozni. A Pest megyei Kegyeleti Szolgálat Magyarországon a második legna­gyobb temetkezési vállalat. Évente 13-14 ezer ember földi maradványainak utolsó útra kísérését igyekez­nek tisztességgel végezni. A megyében levő kétszáz te­metőből a cég tizennégyet működtet, s végzi a sokol­dalú szolgáltatásokat. A Kegyeleti Szolgálat igazgató­jával, Havass Imrével, a temetők állapotáról, a szol­gáltatások összetettségéről beszélgettünk. A temetők működtetése az egész világon mindenütt, így Magyarországon is ráfi­zetéses, a Kegyeleti Szolgá­lat a szolgáltatásokból nyert bevételből gazdálkodik, 1990 óta nyereségesen. Az éves forgalom meghaladja a háromszáz millió forintot, hitelt nem vettek igénybe a fejlesztésekhez, támogatást nem kérnek és nem kapnak. Sőt, a jószándékú segítsé­gért hajlandóak anyagi áldo­zatot hozni. Amennyiben alapítványok, társadalmi szervezetek, egyházak, isko­lák vállalják közösségi mun­kában a temetők rendbetéte­lét a cég biztosítja a szemét elszállításához szükséges gépjárművet és anyagilag is hozzájárul a költségek fede­zéséhez. A temetők üzemeltetése és a temetkezési szolgáltatá­sok biztosítása két külön do­log, sokan hajlamosak össze­keverni. A sírkertek tulajdo­nosainak az a feladata, hogy az utakat rendben tartsa, el­szállítsa a szemetet. A sírhe­lyeket bérbe adja huszonöt éves időtartamra, ezután a bérlő magánügye, hogy ho­gyan gondozza, díszíti vagy hanyagolja el a kegyeleti he­lyet. A fővárosban és más megyében az önkormányza­tok hozzájárulnak a temetők fenntartási költségeihez. Ez Pest megyére nem érvé­nyes. Az egyetlen az érdi polgármester, aki munka­erővel segíti a megyei válla­latot. Tavaly is, idén is tíz-ti- zenkét munkanélkülit alkal­mazott közmunkára, akik ha­lottak napja előtt rendbe te­szik az utakat, az elhanya­golt sírokat. Szentendrén a Móricz Zsigmond Gimnázi­um diákjai gondoskodnak arról, hogy legalább egy­szer egy évben eltűnjön a gaz a sírokról. A települések társadalmi fejlettségét, lelkiismeretét tükrözi az is, hogy a helyi híres, ismert emberek sírhal­mait mennyire tartják szá­mon. A helyi önkormányza­tok feladata azoknak a vég­tisztelet adásáról gondos­kodni, akiknek nincsenek hozzátartozói. Ebben az esetben a Kegyeleti Szolgá­lat is átvállalt valamennyit a költségekből, nevezetesen a mindenkori létminimumot kéri — most kilencezer fo­rintot — a település vezeté­sétől. Az igazgató vélemé­nye szerint ez felebaráti kö­telesség, még akkor is, ha veszteséges. A cég egyéb­ként nyereséges, bár extra­profitra sohasem töreked­tek. Racionálisan, jól átgon­doltan szervezi a vállalatot, a megye hetvenöt települé­sén 175 embert foglalkoztat. A temetkezési vállalathoz az emberek életüknek egyik legnehezebb pillanatában fordulnak: amikor szerette­iktől kell búcsúzniuk. A Ke­gyeleti Szolgálat ha szüksé­ges, minden ügyintézést el­vállal, a halotti anyakönyvi kivonat beszerzésétől, a szállítás, előkészítés, szertar­tás szervezése, sírásás, teme­tési ceremónia, búcsúztatá­sig valamennyi feladatra fel­készültek. Mivel a Pest me­gyei kórházak többsége Bu­dapesten van, és az elhuny­tak fele kórházban hal meg, a vállalatnak kell biztosíta­nia a temetkezési helyre való szállítást. Óriási gond megyeszerte a boncolás el­végzése, mert a ravatalozók mellett elhanyagolt épüle­tek szolgálják ezt a célt. Nyugaton mindez kórház­ban zajlik — jegyzi meg Ha­vass Imre — és közel sem olyan gyakran mint nálunk. Mint minden területén a kereskedelemnek — hiszen élő szolgáltatás ez a halotta­kért — itt is versenyhelyzet alakult ki. A településeken a helyi lakosok előnyben ré­szesítenek egy odavalósi vállalkozót. A gond az, hogy a sok komoly és igé­nyes vállalkozó mellett akadnak olyanok is, akik a gyors meggazdagodás remé­nyében nem átallják becsap­ni, megkárosítani az embere­ket. A megyében több mint negyven temetkezési válla­lat működik. Jó lenne, ha ezek nem egymás lejáratásá­ra szakosodnának, hanem a becsületes szolgálatot vállal­nák. A halottak napja különle­ges feladatokat ró a Kegyele­ti Szolgálatra is: a fennható­sága alá tartozó temetőket ilyenkor rendbe teszik, általá­nos nagytakarítást végeznek. Mivel a cég minimális lét­számmal működik, számíta­nak arra, hogy egyre több ember ismeri fel az ügy fon­tosságát és segítségére lesz az ott dolgozóknak. Hozzá­tartozóink sírja körül ha szét­nézünk, talán akad olyan amelyik elhanyagolt, de ha nem, akkor legalább a koszo­rú-, virág- és gyertyamarad­ványokat szedjük össze — kéri Havass Imre, a Kegyele­ti Szolgálat igazgatója, s mi szívesen tolmácsoljuk kéré­sét, így halottak napja előtt. Bartos Csilla

Next

/
Thumbnails
Contents