Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-20 / 245. szám

PEST MEGYEI H1RIAP LEVELÜNK JÖTT 1993. OKTOBER 20., SZERDA 13 Rózsafüzér a miniszterelnökért Tisztelt Főszerkesztő Úr! Miután az Ön címét tudom, mert napi olvasója vagyok kedvenc újságomnak, a Pest Megyei Hírlapnak, ezért bá­torkodom egy szívességre megkérni. Kérem, szíveskedjék tudat­ni Antall József miniszterel­nök úrral, hogy amióta el­ment gyógykezelésre, októ­ber 6. óta, a Dunakanyar egy kis falujában rózsafüzérlán- cot indítottunk el a gyógyulá­sáért és érte imádkozunk. Ez abból áll, hogy egész októ­ber hónapban minden nap más és más, fiatal és öreg, férfi és nő mond el érte egy teljes rózsafüzért. Reméljük, hogy a jó Isten meghallgatja imáinkat és mi­nél előbb egészségben haza hozza Őt szeretett és féltett Magyar Hazájába. B. D.-né Verőce * Kedves Olvasónk levelét sa­ját jókívánságainkkal együtt eljuttattuk a Minisz­terelnöki Hivatal titkársá­gára, kérve, hogy továbbít­sák azt Antall Józsefnek. Szerkesztőség >» Aldor Imre Vázlatok V Zokogóktól környezve, • zokogástól elfojtva, vá­laszolt gr. Vay László: „Nagy férfiú! ki tisztán és mocsoktalanul állasz a világ szeme előtt s kit éppúgy tisz­tel és bálványoz a haza ma, miként azon napon, melyen kormányzóul emelt maga fö­lé... te nem fogsz meghalni, hanem élni, mert kell, múlha­tatlanul kell, hogy élj... Nem csontjaidat: téged, téged fo­gunk mi élve visszavinni a hazába!... Esküszöm erre a mindenható Isten színe előtt!”... Szavai után a jelenlévők mintegy varázsütésre pillanat alatt ég felé nyújták kezeiket s mint legszentebb imádság zendült meg s repült föl Isten trónusához az ünnepélyes szó­zat: „Esküszünk! eskü­szünk!”... A közelállók aztán arcát, néhány vén huszár ruhaszegé­lyét csókolá meg Kossuth­nak, míg a többi reszketeg kézszorítással fejezte ki szívé­nek háborgó érzelmeit... Zajtalanul, mogorva csend­ben indultak meg déli 1 óra­kor Kiutahia felé a hivatalo­san internáltak, kiknek száma néhány önkéntessel 60 ember­re nőtt. Legelöl, mélyen bevo­nulva a kocsiba: Kossuth és neje, utána (lovon) Batthyány Kázmér és (hintóbán) neje; majd vegyesen és rend nél­kül: Mészáros Lázár, Vi- soczky, Perczel Mór, Bulha- rin, Perczel Miklós (és neje), Katona 1st., Przmienszky, Trszniczky, Idjikoviszki ezre­Dabason az emberségért' Magyarországon is folyama­tosan jönnek létre az Am­nesty International nevű nemzetközi emberjogi szer­vezet helyi csoportjai. Ez a szervezet, amely azóta világ­méretűvé vált és 750 ezer tagja van, 1961-ben alakult Londonban. A szervezet te­vékenysége elsősorban fog­lyokra irányul. A szervezet igyekszik elérni a lelkiisme­reti foglyok szabadon bocsá­tását. Ők olyan emberek, aki­ket meggyőződésük, bőrük színe, nemük, etnikai hova­tartozásuk, anyanyelvűk, vagy vallásuk miatt tartanak fogva bárhol a világon, s akik nem alkalmaznak és hir­detnek erőszakot. A szerve­zet korrekt és késedelem nél­küli bírósági eljárást sürget minden politikai fogoly és minden olyan személy szá­mára, akit vádemelés és tár­gyalás nélkül tartanak fogva. A szervezet fenntartás nél­kül ellenzi a halálbüntetést és a bebörtönzöttek megkín- zását. A szervezet ellenzi a foglyokkal való embertelen, kegyetlen és megalázó bánás­módot. Célkitűzésének meg­valósítása során az Amnesty International sem nem támo­gatja, sem nem ellenzi azok­nak a foglyoknak a nézeteit, akiknek jogait védelmezni kí­vánja. Csak az adott eset em­beri jogi vonatkozásaival foglalkozik, tekintet nélkül a kormány ideológiájára, vagy az áldozatok meggyőződésé­re. Október 21-én, csütörtö­kön kezdődik az Amnesty International ez évi kampá­nya. A kampány egyik cél­ja, hogy ráirányítsa az embe­rek figyelmét a politikai gyilkosságokra, amelyeknek hátterében sokszor a külön­böző államok fegyveres cso­portjai, vagy az állam által megtűrt félkatonai szerveze­tek tagjai állnak. Olykor a gyilkosságok legfőbb bizo­nyítéka, az áldozat holtteste sem kerül elő. Ezért az Am­nesty International szorgal­mazza az eltűnt emberek fel­kutatását is. A kampány keretében a Dabasi Amnesty Internatio­nal Csoport tagjai a helyi gimnáziumban és a postafor­galmi szakközépiskolában tartanak ismertető előadáso­kat a szervezetről és az idei kampányról. Ennek során is­mertetik azt, amit az eltűnt és meggyilkolt emberek sor­sáról tudni lehet. A csoport tagjai a kampány kezdetétől folyamatosan gyűjtenek alá­írásokat, kérve az eltűnt em­berek kormányait az eltűn­tek felkutatására és követel­ve a meggyilkolt áldozatok gyilkosainak a felderítését és felelősségre vonását. Az Amnesty International jelképe a szögesdróttal kör­betekert gyertya. A szerve­zet magyarországi tagjai re­mélik, hogy mind többen csatlakoznak hozzájuk a jel­képes és valóságos szöges­drótok eltávolítása érdeké­ben. Csontos József református lelkész Dabas Pusztuljon az asztalomtól! Nem tévedés, az ismert moz­galom nevét módosítottam így, mert egyre inkább ez il­lik rá. Az említett mozgalom és a Charta tagjai már-már gyűlölettel viseltetnek min­den iránt, ami népi, nemzeti és a valódi rendszerváltozta­tásra irányul. Ékesen bizo­nyítja ezt Farkasházy Tiva­dar kedves megnyilvánulása a Média-hajón. Ezt a rövid, de velős mondatot — Pusz­tuljon az asztalomtól! — akár jelszóként is alkalmaz­hatná a Charta és a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalom, je­lezve ezzel együvé tartozásu­kat, azonos gondolkodásukat. A Parabola című tévémű­sorban lehettünk tanúi ennek az elragadó jelenetnek. Eb­HISTÓRIA a magyar emigráció életéből desek; Asbóth Sándor (Kos­suth hadsegédje), Ihász D„ Fokner (és neje) alezredesek; Biró, Vagner, Blescinszky, Halász (Perczel titkára), Ko­vács (és neje) őrnagyok; Cseh (Kossuth tolmácsa), Koszta, Fráter, Veigel, Török, Kini­zsi, Kossak, Kalapsza száza­dosok; Grehenek, Kapner, Lülley, Harczfy, László (Kos­suth titkára), Szabó S. (és ne­je) fő és alhadnagyok; Luba- sinszky kath., Ács ref. pap; Berzenczey L. képviselő. Ház­mán és Lórody miniszt. hiva­talnokok, Mihálovics, Timáry tisztviselők, Gyurmán Adolf a „Közlöny” volt szerkesztője és neje, Szőllősy--Batthyány tolmácsa, Dr. Spaczek Kos­suth házi orvosa s mások egy csomó szolgával és lovász- szál. Dembinszky betegsége miatt később költözött csak Brussába. A renegátok március elején vándoroltak Aleppóba. Név szerint: Bem, Kmety, Stein tá­bornokok, Balogh, Zarzeszky, Kohlmann ezredesek, Voroni- eczky hg, Kindersbey alezre­desek, Baráti, Hollám, Albert árvamegyei, Fiala, Orozdi őr­nagyok, Balogh Victor (nem lett törökké) százados, Grimm Vincze bankigazgató, továbbá Told, Fiala Schreibenberg, Schneider (törzsorvos), Ta- baczinszky és mások. Az első csapat Kossuth gyöngélkedése s a folytonos hóomlás miatt Bussában re­kedvén a kormányzó világhí­rű emlékiratot készített s inté­zett innen az északamerikai „Egyesült Államok" népéhez, oly emlékiratot, mely jóté­kony forrongást idézett elő újra a „külföldi sajtó és diplo­máciánál” s számos tüntetést provokált Angliában és Ame­rikában menekülteink javára. Kiutahiába április 13-án vo­nult be a tarka karaván. Kossuth egy nagy katonai laktanya első emeletén lakott családjával. A törökök a legna­gyobb tisztelettel viseltettek iránta. A köznép „magyar Pa- dischá”-nak címezte, Soliman bey ezredes, a katonai őrizet parancsnoka pedig a legudva- riasb készséggel teljesítő a ki­tűnő fogoly legcsekélyebb kí­vánságát, hanem azért jnégis csak foglyok valának mind ő, mind társai a töröknél, kik föl­ügyelet nélkül egy sétalovag­lást sem tehettek, sőt még a házat övező kertbe sem mehet­tek. A haza gondjai ide is elkí­sérték, itt sem hagyták pihen­ni Kossuthot. Itt készité azon nevezetes politikai dolgoza­tot, mely hű francia fordítás­ban mint függelék olvasható a következő jeles s minden mi- velt magyar embernek eléggé nem ajánlható munka zárlapja­in: „La Revolution de l'Hong- rie en 1848 et 49 par. A. L. Chassin et Dániel Irányi”, to­vábbá azon terjedelmes emlék­iratot a világosi katasztrófát megelőző, illetőleg előidéző események felől, melyet 1850 végén dr. Teleky László útján Párizsban, Pulszky Ferencz ál­tal Londonban a francia és an­gol kormány akkorbéli fejei­nek kézbesíttetni kívánt. Hadá­szati tanulmányokra szintén sok időt szentelt, hogy ha a szerencse kedvez s ő újra meg­jelenhetik a hazában, folytatni az árulás által félbeszakított harcot, hogy ne csak a polgá­ri, de a katonai főhatalom gyeplőit is megragadhassa és intézhesse. Természetes, hogy társai sem pihentek, noha a maga módja szerint volt tevékeny ki­ki. A legtöbb cselszö vény eket szőtt, pletykázott, mások nagy­ban űzték a conspirációt Sze­merével szövetkezvén, ki szenvedélyes s nem nagyon lelkiismeretes tollával az euró­pai sajtót izgatá Párisból „a fogságban” sínylődő Kossuth ellen. íme egy példa. Batthyány Kázmér 1850. júl. 3-ról így ír: „Én már nem hiszem, hogy valaha fegyveres kézzel visz- sza fogunk menni, de a politi­kai események fejlődése kö­vetkeztében könnyen történhe­tik, hogy hazánk ajtói még egyszer nekünk is nyitva állja­nak, és hogy az új szerepet játszszék. De ha lehetne is hó- ditókképen visszamaschiroz- ni, s bár volna minden szüksé­ges materiale a mi nincsen, hisz még akkor is bajos volna határozni, hogy mi módon tör­ténjék az expeditio, annyi a vezér. S ha az utóbbi sikerül­ne is, még bajosb volna hatá­rozni mi történjék akkor, mert nekünk azonnal két dynasti- ánk volna ki vetélkedésbe lép­ne, az őket képviselő két híres ben a műsorban megszólalt Bánffy György képviselő úr is, aki, talán a legszebben be­széli a magyar nyelvet. Arra gondoltam, milyen jó is len­ne, ha Farkasházy úr néhány leckét venne tőle. A Chartánál betöltött szó­vivői beosztásában igen nagy hasznát venné. Kendrik László Szob Választásokra készülve Készülve? Készülünk egyál­talán mi — nemzeti, keresz­tény elkötelezettségű — hon­polgárok a választásokra? Sajnos, az az érzésem, hogy nem igazán. Szárszón felvetődött a ke­resztény, nemzeti, vagy ha úgy tetszik, a jobboldali pár­tok s a tisztességes baloldal választási szövetsége. Eddig ez, úgy tudom, meg is ma­radt gondolat formájában. Pedig ha ebből nem lesz va­lóság, vagyis ha nem jön lét­re a nemzeti és keresztény pártok választási szövetsége, akkor nagy veszélybe kerül a haza. Az erők szétaprózó­dása nemzeti tragédia lesz. Ez nem frázis! Ugyanis a li­berális-szocialista páros, ha győz, fütyülni fog a demok­ratikus szabályokra, a tisztes­séges emberi magatartásra: az eredmény kihirdetése után öt perc múlva vörösre, rózsaszínűre festi Magyaror­szágot. Napokon belül meg­szünteti a médiumokban nyo­mokban fellelhető nemzeti szerkesztőségeket. Az egyhá­zi javak visszaadása — amely most csak lassan csör­gedező patakhoz hasonlít — bizony elapadt patak lesz. (A dabas-sári iskola esete már mindennek az előzmé­nye.) De nem folytatom. Egy biztos: ha elveszítjük a vá­lasztásokat, akkor paradox módon, a magyarságnak Ma­gyarországon befellegzik. Jámbor kozmopolita ország leszünk, visszakanyarodunk oda, ahol negyven évig él­tünk. És én mégis remélek! Én bízom a magyar nép eszes, józan ítélőképességében, hogy megérzi a rá leselkedő veszélyt és ismét nemet mond azoknak, akik nemzeti létében negyven évig fenye­gették és fenyegetik ma is. A választások előtt a nép felvilágosítása, figyelmezte­tése érdekében feltétlenül szükség lesz a papság áldoza­tos segítségére. A magyar néptől elvették a médiumo­kat, de hál’istennek megma­radtak a szószékek. Fazekas János Budapest férfiak személyében. Van ne­künk a Kossuth-ház, s van a Perczel-ház, kik már most dü­hös ellenségképen egymás mellett laknak, s kinek min- denikének maga pártja van. Bár mennyire becsülöm és tisztelem azon férfiakat, csak­ugyan nagyon félek, hogy ha hazánk újra fölébredne, hogy másodszor el ne bukjék, csak egy mód maradna fen meg­mentésére, a volna hogy vala­mi mély tüzokádó örvényt im- provisálnánk, mint milyent a gondviselés Romának küldött vész idejében, s abba Decius- ként mind a két nagy hazafit bele ugrasztanók”. Kossuth figyelemre sem méltatta e kicsinyes és nevet­séges fondorkodásokat s mint­hogy június végén gyermekei, kiket pozsonyi fogságukból az embertelen bécsi kormány csak az angol királynő szemé­lyes közbevetése után bocsá­tott szabadon, szintén megér­keztek, családja szeretetében és a munkában keresett és ta­lált szórakozást és vigaszt. (Folytatjuk) IV, Károly visszatérési kísérlete IV. Károly 1920. október 20-án kísérelte meg — másod­szor — trónjának visszaszerzését Az őt és hitvesét, Zita királynét szállító repülőgép aznap szállt le gróf Cziráky József Vas megyei birtokán, Dénesfán. Az uralkodó ok­tóber 22-én indult el vonaton a főváros felé. A kormány megtette az előkészületeket a visszatérési kísérlet meghi­úsítására. Elsősorban külpolitikai okok miatt, a külföl­di hatalmak egységesen tiltakoztak, a kisantant orszá­gai pedig mozgósították haderejüket, és nem hagytak kétséget, hogy készek betörni az országba. Ebben a helyzetben Horthy kormányzó nem tehetett mást, mint a fegyveres ellenállást IV. Károly ellen. A mindent el­döntő sorsdöntő eseményre október 23-án került sor, immár Pest megye területén: ekkor volt a budaörsi csa­ta. Az uralkodó mellé állt katonák itt ütköztek meg a Hortyhoz hű erőkkel. Az összecsapásnak halálos áldoza­tai is voltak. Zadravecz István páter, tábori püspök Nap­lójában jól érzékelteti a mozgalmas perceket: „Egy kor­mányzósági autón Görgey József szárnysegéd kíséretében azonnal útnak indultam. (...) Befordultunk a kelenföldi kaszárnyába. Itt Than tábornok parancsnokolt s vezette az akciót a királyiak ellen. Itt is nagy látás-futás. A futá­rok sűrűn futottak be, s hozták a jó híreket: A királyiak Budaörsről erősen visszaszorittattak. Négy halottat, húsz sebesültet és vagy egyszázötven foglyot hagytak hátra. Rö­videsen új futár jelenti, hogy itt vannak már a sebesültek, s az udvaron felállítva a foglyok." Pogány György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents