Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
EMLEKEZES A kassai bevonulás (1938. nov. 11.) pést illeti, azt maga Horthy ellenezte, és ellenezte a kormány számos tagja, vezető politikusok is. Mégis sor került erre, ismert körülmények között. Magyarország még időt nyerhetett volna, nem kellett volna abban a pillanatban hadba lépni. Ez felelőssége az akkori kormánynak. Tudjuk, hogy a kormánytagok közül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter csak Horthy Miklós külön kérésére maradt a kormányban. Kállay Miklós miniszterelnök első perctől kezdve ellenezte a hadba lépést, ezért lett Bár- dossy utóda, és megpróbálta kivezetni ebből az országot. De történelmileg aligha képzelhető el, hogy itt, a szovjet—német front legfőbb kon- frontációs területén Magyar- ország teljesen kimaradhatott volna a háborúból, s valahol a Kárpátoknál legyező alakban jobbra-balra kitért volna a szovjet hadsereg, és mi megmaradhatunk semlegesnek. Ez egyféleképpen lett volna elképzelhető, ha az angolszász partraszállás, akár a Balkánon, akár más stratégiai elképzelés alapján gyors itáliai előnyomulással (ami egyébként nem volt irreális, csak egy más katonapolitikai gondolkodást igényelt volna) elébevág a szovjet hadseregnek. Magyarország ebben az esetben kerülhette volna el a háborút. Naivitás, ha valaki azt hiszi, hogy mi a háborúba sodródást elkerülhettük volna. — Sokat olvasunk arról mostanában, hogy Horthy újratemetése valószínűleg sérti a környező' országok érzékenységét, ami nyilván összefüggésben van a Horthy nevéhez fú'zó'dó' két világháború közti revizionista politikával. Ön ma hogyan ítéli meg ezt a bizonyos revizionista politikát? — A két világháború között és minden magyar gondolkodásában természetes dolog, hogy a trianoni békeszerződés fájdalmat okoz. Nem várható egyetlen magyar embertől sem, hogy lelkesedjék Trianonért, s lelkesedjék azért, hogy elveszítette egy ezeréves országállam területének kétharmadát. Egyszerűen perfídia, hazugság lenne bárki részéről, aki azt a kijelentést tenné, hogy ezt szívesen veszi, hogy ezt természetesnek tartja. Nem, elítéljük Trianont, és politikai, történeti felfogásunk ellentétes azzal. Ugyanígy, nem vehetjük rossz néven, hogy a románok vagy mások a szomszéd államokból örülnek annak, hogy Trianon eredményeképpen bővíthették az országukat. Nem volt antiszemita De ma, a jelen történelmi szituációban, amikor Európa békéjéről, világpolitikai egyensúlyról van szó, nyilvánvaló, hogy nem lehet revizionista politikát folytatni. Nekünk tudomásul kell venni a tényeket, s arra kell törekedni, hogy a kisebbségeink jogait biztosítsuk, lehetővé tegyük, hogy otthon tisztességgel, jogaik birtokában éljenek. A határok kérdését az európai biztonság szempontjából, az európai gondolkodásnak megfelelően kell kezelni. Ha valaki határainkon belül ebben a kérdésben politikai sarlatánsá- gokra, szélsőségekre vetemedik, akkor nem csak az anyaországnak, hanem legsúlyosabban a határon túli magyarságnak árt. Azok a politikusok is, akik a szomszéd országban ürügyül akarják felhasználni ezeket a kérdéseket. Hozzáteszem, hogy a határkérdésben az antant-nagyhatalmak politikusai is különböző módon nyilatkoztak. Azt hiszem, hogy ez természetes is olyan történelmi szituációban, amikor államok omlottak össze. Elég, ha utalok Csehszlovákiára, vagy később Jugoszláviára. De emlékeztetek más országokra: Romániára, Slovenskóra és Horvátországra, amelyek sokkal inkább kiszolgálói voltak a hitleri rezsimnek abban az időszakban, mint Magyarország. — Egyáltalán, a két háború között volt-e alternatívája a revizionista politikának? — Bármelyik politikus pontosan tudta. Teleki Páltól Bethlen Istvánig, de meggyőződésem, hogy maga Horthy Miklós is, hogy nem éppen jó kezek segítségével kapjuk vissza ezeket a területeket. Tisztában voltak azzal, hogy a tengelyhatalmak a háborút nagy valószínűséggel el fogják veszíteni. De ebben a helyzetben egyszerűen elképzelhetetlen olyan magyar politikust és olyan magyar embert találni, aki visszautasította volna, hogy magyarlakta területeket visszakapjon az ország. A két világháború között érzelmileg, politikailag nem lehetett más politikát folytatni. Ugyanakkor többet tehettek volna — ezt mindig el lehet mondani a politikában — az anyaország belső fejlődéséért, példaként bemutatni az országot. De igazán eltérő, vagy más alternatívát nem látok. Mindez nem jelenti azt, hogy ma, amikor ezt ellenünk fel akarják használni, annak bármilyen alapja lenne. A szomszéd országokban vannak politikusok* politikai erők, amelyek egy ilyen helyzetet az ellenségkép kialakítására kívánjanak felhasználni, hogy lám mit jelent Horthy Miklós újratemetése. Erről szó sincs, ez egy nagy hazugság. •— Ön két jelzó't már használt Horthy Miklóssal kapcsolatban, azt, hogy antibol- sevista és antináci. Sokan használnak egy harmadikat is: antiszemita. Ön szerint milyen, mekkora Horthy felelőssége a magyarországi zsidóság sorsának alakulásában? — Meggyőződésem, hogy nem lehet Horthy antiszemitizmusáról beszélni az I. világháborút követően. Akkor volt egy közhangulat, különösen a tanácsköztársaság alatt, ami igazságtalanság, hiszen nemcsak a tanácsköztársaságban játszott a zsidóság egy része vezető szerepet — meglehetősen elítélhető szerepet —, hanem Horthy oldalán is. Horthy tartalékos tisztjei között, akik elfoglalták a szegedi laktanyát, igen nagy számban találunk zsidó származású tiszteket. A kérdés történelmileg megítélve nem így áll. De a tanácsköztársaság jellege, az abban szerepet játszók származása hozzájárult ahhoz, hogy az I. világháborút követően, a kommün bukása után kialakult az a hangulat, amelyet Horthy Miklós a későbbi évtizedekben visz- szaszorított. Hitler befolyása után, a 38—39-es rendeletek, törvények után ugyanez érvényes, ezt megítélhetjük akár Teleki Pál, akár más politikusok esetében. Ha ezt összehasonlítjuk a szomszéd országok korai pogromjaival, a menekülésekkel, láthatjuk, hogy nálunk egészen a német megszállásig — a munkaszolgálat és minden más mellett — Európa akkori legnagyobb zsidó közössége a helyén volt. A német megszállás után került sor a deportálásokra, amit súlyosan el kell ítélni. De Horthy Miklós — ahogy a legkisebb önálló cselekvési lehetőséghez jutott a nyár időszakában —, éppen Koszorús Ferenc ezredes Budapestre vezénylésével, megmentette a budapesti zsidóságot a deportálástól. Elkerülhetetlen megszállás A nyilasuralom — ami már Horthyt őrizetben találta — volt a vég tombolása. Tehát ez megint egészen másképp és sokféleképpen megvilágítható kérdés, amely csak komoly történeti, politikai elemzéssel végezhető el. — Összegezve: miben áll Horthy felelőssége? — Horthy felelősségét történetileg lehet elemezni, abban biztos, hogy soha nem fognak pontosan egyforma megállapításra jutni. Az Országgyűlés hozott törvényeket, Horthy Miklós, tudjuk, Imrédy előterjesztésével kapcsolatban, inkább tompította ezeket az előterjesztéseket. Végül azt is meg kell állapítani. hogy Horthy Miklóst nem állították a nürnbergi bíróság elé, bár voltak, akik fáradoztak ezen. Nem véletlen, hogy nemcsak a vezető hatalmak — az angolszászokat és Sztálint is beleértve — nem tekintették Horthyt háborús bűnösnek. így azok, akik ezt Nürnberg után még szeretnék túllihegni. azt hiszem, hogy nemcsak a történelmi igazságnak, hanem a magyar történelemnek se tesznek jó szolgálatot. — Horthy feleló'sségét e kérdésben is lényegesen befolyásolja 1944. március 19-e és október 15-e. Ez a két történelmi dátum befolyásolta Horthy lehetőségeit? — 1944. március 19-én Horthy Miklós 76 éves, sok emberi tragédián, politikai megpróbáltatáson keresztülment ember. Elérte azt, hogy egy-két szórványos bombázástól eltekintve, az akkori kormányoknak a politikája következtében Magyarországon nem került sor bombázásra. Magyarország különleges helyzetet élvezett a német megszállásig. A másik oldal is tudta, hogy mi Horthy kormányzónak és a kormánynak az álláspontja. Ez az egyik, amit meg kell állapítani. A másik — s ezt én 1979-ben mondtam el a Kossuth-klub- ban —: Horthy Miklós oltalma nélkül nem lett volna Magyarországon menekültügy. Nem kellett neki mindenről referálni, nem kívánt a részletekbe beavatkozni. De józan ember nem képzelheti el, hogy lehetett volna Magyar- országon lengyel-, francia-, angol-, ha kell, orosz- és zsidómentés, ha legfelső fokon egy bizonyos védőszárnyat nem jelentett volna Horthy Miklós személye. Az ellenzéki politikusok sem politizálhattak volna, nem lett volna Szárszó sem, hogyha Horthy Miklós nincs, és az a politika sincs, ami ezt a védelmet véd- emyőként biztosította. Ez együtt járt azzal, hogy katonáinknak a Don-kanyamál kellett harcolniuk. Ez az a kettősség, ami a kényszerpályát jelentette Magyarországnak. 1944. március 19-én világossá vált, hogy a német megszállás elkerülhetetlen. Több politikus — beleértve az e kérdésben szerepet játszó apámat is — két héttel korábban jelezte a kormánynak, hogy a lengyel, francia és egyéb információk szerint, készül Magyarország német megszállása. Ekkor Horthy Miklós, megint alkotmányosan, a miniszterelnökre, a külügyminiszteri tanácsra, a vezérkari főnök véleményére hagyatkozott, hogy eleget tegyen-e Hitler meghívásának? Egy XIX. századi konzervatív úr felfogásával nem is hitte, hogy ilyen módon csapdába viszik. Es azon meggondolás alapján, hogy nem lehet elkerülni, s talán még menthet valamit, vállalkozott erre az útra. S ez végső soron a hitleri csapatok bevonulásához, majd a Gestapo működésének megkezdéséhez vezetett. Horthy ebben a szituációban már nem volt szabad akarata birtokában. Kisebb dolgokat el tudott érni, például, hogy nem Imrédy, hanem Sztójay legyen a miniszterelnök. Nem mintha ez alapvető változtatást jelentett volna. Ellenzékiként a kormányban — A H. világháború alatti menekültügyi politikában az Ön édesapja, aki kisgazda politikus volt, kulcsszerepet játszott. Hogyan lehetséges az, hogy egy ellenzéki politikus ilyen politikailag rendkívül kényes, bizalmasnak tekinthető' pozíciót vagy feladatot lát el? — Ezt jelenti az alkotmányos rendszer. Kár, hogy ez ilyen nagy csoda. De jelzi azt is, hogy a mi gondolkodásunk mennyire eltorzult az elmúlt évtizedekben. Végül jelzi azt, hogy nem volt itt diktatúra, hiszen mindenki tudta, hogy apám már az én születésemtől kezdve kisgazdapárti. De rajta kívül más ellenzéki pártokhoz vonzódó magas rangú főtisztviselők is működtek a kormányban. Örömmel vették munkájukat a szociálpolitikában és számos más kérdésben. Ez természetes volt akkor, amikor a menekültügyre sor került, mint ahogy Teleki Pál is természetes módon Eckhardt Tibort bízta meg külföldi kapcsolat tartásával és egy bizonyos politikai misszióval. (Folytatás a 6. oldalon) Családi kép: Horthy István, Horthy Miklós, Horthy Istvánná a karjában Istvánkával, Horthy Miklósné (1941. jún. 10.) A kormányzói pár Pacelli bíborossal és Angelo Rótta apostoli nunciussal, a Vatikán budapesti nagykövetével
