Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
Beszélgetés Antall József miniszterelnökkel Horthy Miklós kormányzóról — Miniszterelnök úr! Kérem, foglalja össze, Ön hogyan minősítené egy lexikonban Horthy Miklós pályáját, politikáját? — Szeretném leszögezni: Horthy Miklóst magyar hazafinak tartom, aki teljes joggal és teljes erkölcsi alappal rendelkezhetett úgy, hogy hazai földben kíván nyugodni. Történelmi és politikai szerepének a megítélése nemcsak a történészek feladata, hanem a nemzet folytonosságában, a nemzet tudatában is tisztességgel el kell helyezni. Ha nem lett volna annyi igazságtalan megítélés Horthy Miklós személyével kapcsolatban, akkor nem lehetne ez a helyzet, hogy sokan politikai felhanggal vizsgálják a temetést, és egy politikai aktussá válhatott. Ahol egyszer hazudnak, ott a hazugság ki- egyenlítése mindig emocionális és gyakran téves következtetéseket eredményez. Kegyeleti aktus az újratemetés — Az imént elmondottak mennyire határozzák meg a magyar kormány álláspontját és viszonyát Horthy Miklós újratemetéséről? — A Horthy családdal e tekintetben 1990 óta állunk kapcsolatban. Mindent megtettünk, hogy ez kegyeleti aktus legyen. Horthy Miklós kívánságának megfelelően, feleségével és fiával, ifjabb Horthy Miklóssal együtt kerülhet a kenderesi családi sírboltban örök nyugalomra. A kormány álláspontja az, hogy ez kegyeleti aktus, a család kívánságaként nem állami szertartás. Ugyanakkor természetes az, hogy Magyarország egyik történelmi korszakában vezető szerepet játszó államfő temetésekor a kormány tagjai magánemberként megjelenhetnek és megjelennek. — Kezdjük el akkor Horthy Miklós pályájának felvázolását a leginkább neuralgikus pontok kiemelésével. Ön úgy fogalmazott egyszer, hogy 1919—20-ban egyszerűen nem volt alternatívája Horthynak. Hogyan érti ezt? — Úgy, hogy 1918-ban, amikor elveszítettük az I. világháborút, Károly király kísérlete a háborúból való kiugrásra ugyanúgy nem sikerült, mint ahogyan a magyar kísérletek nem szoktak sikerülni. Ezt követően megszületett Magyarországon a köztársasági államforma Károlyi Mihály elnöksége, illetve először miniszterelnöksége időszakában. S mondjuk ki, ez a köztársaság, amit derék tisztességes októbrista politikusok próbáltak az ellenzékből megteremteni, kudarcot vallott. Az 1918-as forradalom, az úgynevezett Károlyi-forradalom egy defetistá, kül- és belpolitikai szempontból sikertelen kormányzati időszakot jelentett. Nem tudtak megbirkózni azzal a különleges történelmi helyzettel, amelyet a hadsereg állapota, az összeomlás jelentett. Ennek következtében nem beszélhetünk arról, hogy a Károlyi-korszak vagy ez a bizonyos Magyar Köztársaság képes lett volna gyökeret verni, és megvédeni az országot külső támadásokkal szemben. A tisztikar jelentékeny része a Tanácsköztársaság alatt jelentkezett a Vörös Hadseregbe azért, mert még a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében is védelmi erőt láttak az ország számára. Igaz, azzal a meggyőződéssel, hogy előbb a külellenséget állítják meg vagy verik ki, s utána ezt a kormányzást sem hagyták volna meg. Stromfeld Aurél, aki kiváló katona volt, vagy Jány Gusztáv, aki magas beosztásban szolgált a Tanácsköztársaság hadseregében, nyilván nem politikai, hanem nemzeti célok érdekében. De ez a köztársaság egyszerűen alkalmatlan volt a folytatásra. Nem szólva arról, hogy az októberi forradalom köztársaságát a kommunisták, Kun Béláék puccsal megbuktatták. Utána jött egy olyan korszak, a kom- mün időszaka — amit minősíteni sem kívánok —, ameyik- ben nem lehetett alternatívát látni. Megszűnése csak idő kérdése volt. A politikai fordulatot — ami a rosszul sikerült köztársaság után, a bűnös kommün után jött — Horthy Miklós neve fémjelzi, de ez nem jelenti azt, hogy a különítményesek kilengéseivel, az atrocitásokkal egyet kellene érteni. Egyetlen atrocitással sem lehet egyetérteni. Ugyanakkor senki ne felejtse el, hogy Magyarországon 1867 óta nem voltak atrocitások. Magyarország alkotmányos királyságként működő ország volt. A kommunisták vezették be ’19-ben a gyilkosságokat, az atrocitásokat, ami sajnos — ahogy lenni szokott —, reakciót is kiváltott. — Horthy Miklós ekkoriban 50-es éveinek elején járt. Mi tette ó't alkalmassá? Hogyan került előtérbe a személye? — A politikusok külön, Szegeden szervezkedtek. Az elfeledett politikusok mellett Teleki Pál, Bethlen István, tehát a nagy politikusok is azzal foglalkoztak, hogy hogyan lehet az országot megmenteni. Apponyi Albert minden erejével a béketárgyalásokra koncentrált Telekivel együtt. Ők voltak azok a személyiségek, akik előtérben voltak és kellő tekintéllyel rendelkeztek. De egy háború utáni anarchiában civil politikusok nem tudhattak vezető szerepet játszani. Közismert, hogy Lengyelországban Pil- sudski — aki szociáldemokrata és nemzeti vonalról érkezett —, vagy Finnországban a cári tábornokból lett Man- nerheim tábornok, de sorolhatnám azokat a vezetőket Kemál Atatürkig; ebben a kritikus helyzetben, mind katonák voltak csak képesek arra, hogy stabilizálják országuk helyzetét. így került előtérbe Horthy Miklós, aki a Monarchián belül legmagasabb katonai beosztással rendelkezett és már hazatért. Megerősítette Magyarországot Horthy Miklósnak igen kevés politikai tapasztalata volt, Ferenc József szárnysegéde mellett más módon nemigen tekinthetett be a magyar politikába. Mégis katonaként, a különböző fegyvernemek közül kiemelve, mint altengemagy lehetett szereplője ennek az időszaknak. Horthy nélkül nem tudták volna a kilengéseket sem megfékezni. Márpedig a kilengések nagyon súlyosan érintették az országot. Egy háború befejezése után Nyugat-Európában ellentétes fejlődésnek is tanúi vagyunk. Nagyobb befolyásra tettek szert bizonyos országokban szociáldemokrata vagy egyéb politikai csoportok. A győztesek sem szerették, ha a vesztes országokban nyugtalanságok vannak. Ismerjük Apponyi Albert tájékoztatóiból, hogy a trianoni tárgyalásokon mennyire rontotta — ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni — az esélyeket, ha Magyarországról kilengések híre jött. Ez nagyon összetett kérdés. — Ön részben már utalt arra a politikai örökségre, amelybe Horthy, hogy úgy mondjam, belecsöppent. De ennek az örökségnek nemcsak politikai, hanem más része is volt. Hogyan összegezné azt a helyzetet? — 1918-tól a rosszul sikerült köztársaság, a bűnös kommün után legalább ilyen politikai súllyal jelentkezett a magyar államiság és belpolitika kérdésében Károly király visz- szatérése. A kétszeri kísérlet, amely a magyar politikai életet rendkívüli mértékben megosztotta. Károly király visszatérhet-e, helyre lehet-e állítani Magyarországon a királyságot Habsburg királlyal, hogyan viseli ezt el a közben köztársasággá váló Ausztria, Csehszlovákia, a kisantant-országok? — ez mindenkor vitatható téma. Nekem az a személyes meggyőződésem, hogy 1920—21-ben nem volt alternatívája Horthy Miklós kormányzóságának, függetlenül attól, hogy elvileg milyen lehetőségek voltak. Akkor Magyarország számára ez volt az egyetlen lehetőség. Azon lehet vitatkozni, hogy mit lehetett volna szebben, jobban csinálni, de Horthy Miklós kormányzósága volt az egyetlen lehetőség, ami az országot stabilizálhatta kül- és belpolitikai szempontból. Ez vitathatatlan. — Én gondolok azért Trianon sokkjára is, amely érzelmi, politikai, gazdasági sokk volt az ország számára.Erról általában nem beszéltünk az elmúlt évtizedben. Ez hogyan befolyásolta az ország újrakezdését? Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén a budapesti Gei- lért Szálló előtt (1919. nov. 16.) A miniszterelnök Horthy István özvegye, Kéri Kálmán és ifj. Horthy István társaságában — Ez minden szempontból befolyásolta. Erről nem lehet eleget szólni. A trianoni béke- szerződés, a trianoni sokk Magyarországon egyszerűen fejbe verte az embereket, hiszen minden család kötődik az elcsatolt területekhez. Tudni kell, hogy menekültek, vagonlakók százezrei érkeztek, s tudni kell azt is, hogy milyen nehéz egy államot vezetni, mit jelent egy kormányzatot helyreállítani a súlyos háború után. Józan embernek el kell ismernie, hogy mit jelentett Horthy Miklós és kormányzata számára az a tény, hogy az egyharmadára csökkent, más területeken pedig megszállt Magyarországot önálló országként stabilizálja. Horthy Miklós és az a politikai kör ezt megtette. Amikor mi történetileg, politikailag igazságot szolgáltatunk Horthy Miklós működésének és helyére tesszük, akkor mi nem valamiféle „horthysta programot” kívánunk végrehajtani. A megváltozott politikai, történelmi körülmények között ezt ellenünk bárki kihasználhatná, s akár propagandát is folytathatna. De meggyőződésem, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy ez a parlament, ez a kormánykoalíció 1993-ban gondolkodik és tartalmazza mindazokat a politikai erőket, amelyek kritikával nézik a dolgokat, az új helyzetnek megfelelően. A köztársaság előzménye — Ön alkotmányos monarchiaként minősítette a Horthy Miklós által megteremtett vagy továbbépített országnak a politikai formációját. Mit ért ennek az elemein? Mi az alkotmányos monarchia? — A magyar közjogi fejlődésben az alkotmányos monarchia és a parlamentáris köztársaság szerves egységet alkot. A mi számunkra alkotmányos királyságunk olyan előzményt jelent, amely mindig kicsit köztársasági volt. így a királyi intézményeket nyugodtan átvehettük, mert Magyarországon nem voltak olyan abszolút monarchikus jellemzői az államnak, mint más országokban. Elég, ha arra utalok, hogy az 1946. évi I. törvénycikk indoklása a magyar államformáról, a köztársaság kikiáltásáról, szól is erről a jogfejlődésről. Horthy Miklós megtartotta az alkotmányos monarchiát, azt az alkotmányos monarchiát, amely előtte az 1848. évi III. törvénycikkel rendelkezik a miniszteriális kormányzásról. (Folytatás a 4. oldalon)
