Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
Mai számunk tartalmából 2. oldal: Matula Gy. Oszkár A MÁSIK HORTHY * 7. oldal: Pogány György A SZABADSÁG MEGŐRZÉSÉNEK SZENTELTEM ÉLETEMET Harsányi László HORTHY MIKLÓS ÉS A SZÁZ ALÁÍRÁS * 8. oldal: Döbrentei Kornél CELEBRÁLT IDŐ Szabó Gyula HOL TORPANT MEG A FEHÉR LÓ? ¥ 9. oldal: Bánó Attila A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS A HORTHY CSALÁD Beszélgetés Szalatnyay József festőművésszel * 11. oldal: Márai Sándor írásai 1939-ből ÜNNEPI PILLANAT A HÁTTÉR Beszélgetés Antall József miniszterelnökkel Horthy Miklós kormányzóról Antall József miniszterelnöknek Horthy Miklós kormányzóval, illetve kendere- si újratemetésével kapcsolatban elhangzott interjújának hiteles, megszerkesztett, teljes szövegű változatát közöljük az alábbiakban. Annál inkább, mert elhangzottak olyan kritikák, megnyilatkozások, amelyek furcsa módon kifogást emelnek az ellen, hogy miniszterelnökként nyilatkozik ilyen történeti kérdésekről. Többek között magukat „szaktörténésznek” minősítő' egykori párttörténészek tettek hasonló megjegyzéseket, akiknek évtizedeken keresztül módjuk lett volna korrektebb Horthy-képet rajzolni, ha a körülményekkel dacolva erre vállalkoztak volna. Most odáig mennek el a politikai pornográfia művelésében, ha a miniszterelnök nekik nem tetsző véleményt mond, hogy kétségbe vonják ez irányú megnyilatkozási jogát, és kizárólag a napi politika kérdéseiben való állásfoglalásait tartják indokoltnak. Ennek ellentmondásosságára jellemző, hogy a miniszter- elnök nemzetközi és magyar sajtóértekezleten tette lehetővé, hogy bárki bármit kérdezhet tőle, de a legismertebb nemzetközi gazdasági-pénzügyi folyóirat magyarországi tudósítójának egyetlen kérdése is a miniszterelnök álláspontját firtatta Horthy Miklós temetésével kapcsolatban. Az interjú szövegének közlése világosan tükrözi a miniszterelnök történeti és politikai állásfoglalását, amivel lehet egyetérteni vagy elutasítani — kinek- kinek ízlése szerint —, de történetileg és politikailag kétségbe vonni csak a források és tények alapján lehet. (Folytatás a 3. oldalon) Édes Emma titka A hölgyek valamennyien túl voltak a hetvenen. Vasárnap délelőttönként mise után jöttek össze a budai Bem tér sarki presszójában egy kis csevelyre. Jól öltözött, elegáns nagymamák, akiken látszott, hajdanában jobb napokat láttak, mint amilyenek a hatvanas évek elején peregtek. Egyébként nem volt rajtuk semmi feltűnő, hacsak az nem, hogy nagyon halkan beszéltek, s ha a szomszéd asztalnál ülőkről észrevették: figyelik őket, németre vagy franciára fordították a szót. Egyikük egyszer a telefonhoz siettében térdre esett. Fölsegítettem. Ettől kezdve barátságosan tekintettek rám, s tán fél esztendőn keresztül voltunk köszönő viszonyban. A hat hónapi köszöngetés után megismerkedtünk. Azon a napon, amiker egyikük, kopott kígyóbőr táskájából fényképet vett elő. A kép hozzám is eljutott, s azon döbbenten pillantottam meg azt az embert, kinek portréját jól ismertem, a Tolnay Világlapból, amelynek példányait még nagymamám fogatta egybe az ipolysági könyvkötő mesternél. Ahogy néztem a fotót, éreztem, a hölgyek figyelő tekintettel arcomat kutatják: vajon fölismerem-e azt a férfit. Fölismertem. Jólesően nyugtázták, hogy legalább vonásai az ifjúság előtt nem idegenek. A velem szemben ülő „édes Emma” tette föl kerek-perec a kérdést: „Tudja, ki az az ember?” Válaszoltam, hogyne tudnám, majd visszakérdeztem: De kik ezek a fiatal lányok? Sejtelmesen mosolyogtak, s az egyikre rámutatva mondták: „Ez a mi édes Emmánk”. A kép visszavándorolt a kígyóbőr táskába, s olyan nagy csönd következett, amilyen a nagy titkok nyilvánosságra hozatala után szokott beállni. Mosolyogtak, s biztos voltam benne, hogy most lélekben a Bem téri presszóból nagyon messzire szálltak. Az idő telt-múlt, s egyszercsak hárman maradtak, majd ketten és egyszer eltűntek ők is. El, a hetvenes évek elején. Egyikük történelmi nevet viselt, amelyet a lakásomra küldött gyászjelentésből tudtam meg. Övé volt a kígyóbőr táska, és az a régi megsárgult fotó. Sajnálom, hogy nem élhették meg ezt a napot. Bizonyára ott lennének Kenderesen. Mert az a fénykép, amelyen ott volt az ő édes Emmájuk is, Horthy Miklós kormányzóról készült, valamely iskolai látogatáson. Azt a képet a lányosztály tagjai bizonyára a legnehezebb időkben is mint kincset rejtegették. Nem mondták ki a nevét, nem kérkedtek, csak őrizték a múlt kedves pillanatát, s csak reménykedtek: egyszer mindenki az őt megillető helyre kerül. A presszóasztalnál megismert négy hölgy hazaszeretetéhez — hisz sokat beszélgettünk erről — kétség . sem fért. Elhagyhatták volna az országot, de maradtak. Őket ismerve lettem benne biztos, az általuk tisztelt személyiségek, s ilyen volt Horthy is, nem köny- nyen kaphattak elismerést. Az idős hölgyek mércéje igen magasan állt. Nekik is köszönhettem, hogy a kommunisták Horthyról kiállított bizonyítványát sohasem tartottam hitelesnek. Végső tiszteletadás Szomorú érzelmekkel telítve, mélységes tisztelettel hajtom meg gondolatban a fejemet volt legfőbb hadurunk, Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós sírhantja eló'tt, mindazon magyar királyi tényleges és tartalékos tisztek, valamint más hazafiak nevében, akik 1944 őszén, a kormányzói szózat szellemében, katonai ellenállást szerveztek a nyilas-náci hatalom ellen. E hon- mentő szervezkedésért sokan életükkel fizettek. Horthy Miklós kormányzót az a vágy töltötte el, hogy kivezesse hazánkat a második világháború poklából. A katonai ellenállás ezeknek az erőfeszítéseknek a folytatásaként született. Ma mar ismert tény, hogy Magyarország az 1944 tavaszán történt német katonai megszállásig olyan ország maradt, ahol a környező országok politikai üldözöttéi menedéket találtak. Magyarország, Horthy Miklós kormányzó vezetése alatt, tartott ki legtovább a német nyomás ellen. Hazánknak a nyugati szövetségesek felé tett lépéseiről az akkor még titkos diplomáciai jegyzőkönyvek tanúskodnak. Azonban Magyarországot az 1947-es párizsi békeszerződés mégis súlyosan büntette, és a szovjet megszállás olyan politikai atmoszférát teremtett, amelyben veszélyes, sőt tilos volt Horthy Miklós kormányzó bárminő érdemét nyilvánosan elismerni. Ma azonban szabad hazában tiszteleghetünk tragikus sorsú nagy államfőnk sírja előtt. Hálás szívvel mondhatjuk, hogy bátorsággal és bölcsességgel kereste a kiutat hazánk számára a nemzetközi politika veszélyes útvesztőjéből. Ezek során, életét is kockáztatva, mindig hű maradt ahhoz a katonai fogadalomhoz, hogy mindent a hazáért. Ebben akartuk hűséggel követni 1944 őszén. Adassék e napon hála és tisztesség Horthy Miklós kormányzónknak hazánk jobb jövőjéért tett erőfeszítéseiért. Akkori bajtársaim nevében, őszinte tisztelettel. Linwood, 1993. augusztus 7. Kővágó József volt m. kir. százados, a mártírhalált halt vitéz Kiss János altábornagy segédtisztje Vödrös Attila
