Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-03 / 205. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 3.. PENTEK Egy Csömörön éló' képzőművész műhelyében Mintha festett képek lennének Faintarzia... Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy kemény férfikéz szükségeltetik a létrehozásához. Ám a Csömörön élő Kolipka Erzsébet sokoldalúságába a faintarziák készítése is belefér. — Egyetlen mozdulattal el kell repeszteni a fát — jna- gyarázza. — Bicskával. Kaptam egy angol intarziakést, de majdnem kiverte a szemem. Egy lapra felragasztja az ember a fadarabkákat. Nagyon szép a többfajta fa úgy együtt... — Milyen fát használ szívesen? — Körülbelül hatvanféle fát használok. Dió, a dió gyökere, cseresznye, jávor, habosjávor, mintegy tízféle mahagóni, bükk... Bár időm lenne annyi, amennyi fám van. Asztalosoktól kapom meg, ami leesik. A hulladékot. Amin egy kis hiba van, az már hulladék. De lehet, hogy nekem éppen a hiba jelenti azt a mintát, ami a képemhez kell. Nézem a szobája falán levő képeket. Faintarziák, olajfestmények, grafikák. Saját munkáin kívül képek mesterétől. Xantus Gyulától. Egy metszetet Egyiptomból hozott, egy kínai selyem képet — rajta három alak selyemből — restaurált Kolipka Erzsébet. Az a szülőháza, mondja az egyik olajfestményen lévő kis házról, még áll itt Csömörön néhány utcával odébb mostani lakóhelyétől. Más festményeken a gyerekkorában még látott régi csömöri viseletét örökítette meg. — Hárman voltunk testvérek, hogy engem is taníttassanak, már nem bírta a családi költségvetés. Esti tagozatra jártam a Teleki Blanka Leánygimnáziumba. Éppen abban az évben, mikor érettségiztem, szűnt meg az esti képzés a Képzőművészeti Főiskolán. így a nyomdász szakkörben meg a tokaji művésztáborban foglalkoztam képző- művészettel. Először Koós Iván tanított grafikára, azért tudok portrét rajzolni, mert fél évig gyakoroltatta velem a koponyarajzolást. Később Xantus Gyula került hozzánk, a főiskolán is tanított, meg a nyomdász szakkörben is. Aradi Nóra három-éves kurzusán hallgattam művészettörténetet. Közben hivatalban dolgozott. Társadalombiztosítási ügyintézőként, pénzügyi előadóként. 1960-ban a Műcsarnokban rendezett országos bi- ennálén kiállították egy képét. „Női portré — pasztell — 40x60” — olvasom a katalógusban. ‘78-ban önálló kiállítása volt Csömörön, '82-ben a Ganz-Mávag Művelődési Központ Kolónia Galériájában, ‘83-ban Zuglóban. Ez utóbbi csak faintarziából. „Mintha festett képek lennének” — emeli ki egyik lapunknak a kiállításról írott cikke. Kolipka Erzsébet mutatja: az intarziák különbözőek, egysíkúak, kétsíkúak, három- síkúak, aszerint, milyen mélységük. magasságuk van színekből kialakítva. Az egyik férfifejet ábrázoló intarzián az arc más és más kifejezést ölt, attól függően, honnét nézzük. — Hogyan jutott eszébe a rajz, a festés mellett intarziával is foglalkozni? — A nyomdász szakkörbe járt velünk valaki, aki műbútorasztalosnak készült. Egy utcarészletet kellett bemutatnia a szakmunkásvizsgáján. Mondtam, hogy megrajzolom neki, ha ő meg cserébe megtanít a faintarziára. Ez ‘65-taen történt. A festéshez nekem úgyis túl erősek voltak a színeim... Hogy túl erősek? Mindenesetre minden olyan jellegzetes, olyan egyéni Kolipka Erzsébet körül. Most megtudom, hogy az Úr napjára az egyik csömöri Úr-napi sátor előtt virágból kirakott Krisztus-fej az ő munkája volt. A háza kerítését rózsaszínre festette. Elutazott Japánba. És talán jóslási adottsággal is rendelkezik. — Hosszú ideig nem tudtam, hogy ez a tulajdonságom létezik. Aztán többször észrevettem, hogy gondolok valakire és az illető megjelenik. De nem mindenkivel tudom ezt megcsinálni. Van, akire gondolhatok, amennyit akarok. Aki nem rendelkezik bizonyos érzékenységgel, nem tudok hatni rá. Nádudvari Anna Férfifej (intarzia) Osztrák—magyar operagála Slágerek, sztár előadók Rózsahegyi Kálmánra emlékeznek Leányfalun Rózsahegyi Kálmánra emlékeznek ma Leányfalun, születésének 120. évfordulója alkalmából. A kiváló színművész a század elejétől rendszeresen Leányfalun töltötte nyarait. Az emlékünnepség a Petőfi Művelődési Ház előtt (17 óra 20 perckor kezdődő) térzenével — melyet a tahitótfalui baptista gyülekezet fuvószenekara szolgáltat — indul. 18 órakor emlékkiállítást nyitnak meg, a megnyitóbeszédet Cenner Mihály színháztörténész mondja. Közreműködik Kertész Katalin színművész. A kiállítás szeptember 20-áig tekinthető meg. Vaszary írásai kötetben Slágerek az operairodalom remekeiből, sztár előadók tolmácsolásában — a nem mindennapi élményt a Budapesti Operabarátok Egyesületének október 9-én rendezendő díszhangversenye kínálja. Az est fővédnöke Ausztria magyarországi nagykövete, védnökei között találjuk Bécs és Budapest főpolgármestereit. Az operagála rendezését a nagy múltú és élénk magyar—osztrák komolyzenei kapcsolatok teszik lehetővé, melyek teljes produkciók kölcsönös bemutatásán, karmesterek és énekesek rendszeres vendégszereplésén alapulnak -— mondta Kürti András tegnapi sajtótájékoztatójukon. Az esten a bécsi és a budapesti opera sztár énekesei lépnek fel. Érdekességnek számít a Zeneakadémián végzett és a bécsi Staatsoperben híressé vált Gonda Anna bemutatkozása, akit először hallunk hazai pódiumon, Peter Dvorsky, Gáti István, Kurt Rydl, Guiseppe Taddei, Ha- mari Júlia, Rost Andrea, Kincses Veronika, Ulbrich Andrea, Airizer Csaba, Kelen Péter, Melis György és Molnár András társaságában. A dísz- hangversenyen a Magyar Állami Operaház ének- és zenekara, gyermekkórusa és balettkara működik közre. A műsorszámokat Lamberto Gardelli, Peter Maag, Med- veczky Adám és Kovács János vezényli. Az est műsorán híres operaáriák és operarészletek szerepelnek — Mozarttól Richard Straussig. Az első rész zenei mottója az Intermezzo ■Kodály Háry János című daljátékából, amit egy-egy Mozart-, Bizet-, Puccini- és Ferii/-összeállítás követ. Rossini: Mózes imája lesz a második rész zenei mottója. Ezt követően Donizetti-, Wagner-, Richard Strauss-darabok hangzanak el. A befejező műsorszámot — a Denevér második felvonásának fináléját — a gálaest valameny- nyi szereplője együtt énekli majd. A jegyeket szeptember 10-én kezdik árusítani az Operaház szervezési osztályán. Az összeg az adóalapból levonható. (d. v. s.) Régi és/vagy új reneszánsz címmel megjelentette a XX. századi magyar művészet kiemelkedő alkotójának, Vaszary János festőművésznek összegyűjtött írásait a Komá- rom-Esztergom Megyei Ön- kormányzat Múzeumainak Igazgatósága. A kiadványban —- amelyet Mezei Ottó művészettörténész állított össze, s a tatai önkormányzat, valamint a megyei közgyűlés Kernstok Károly Művészeti Alapítvány támogatásával készült el — most láttak először összegyűjtve napvilágot az 1867 és 1939 között élt művész írásai, tanulmányai, amelyek a „Művészet”, a „Magyarország”, a „Nyugat”, a „Pesti Napló” és más lapokban, folyóiratokban jelentek meg. Á könyv értékét növeli, hogy eddig sem a művészettudomány, sem a művészetelmélet nem tulajdonított különösebb jelentőséget az írásoknak, noha a több mint kétszáz oldalas kötet egyértelművé teszi, hogy Vaszary János nem csak az ecsettel, hanem a tollal is mesterien bánt. Vaszary János emlékét más módon is őrzik Komárom-Esz- tergom megyében, s azon belül is Tatán, ahol a művész 1912-től haláláig gyakran időzött. A Kuny Domokos Múzeumban a közelmúltban tiszteletére megrendezett és megnyitott kortárs képzőművészeti kiállítás szeptember 20-ig tekinthető meg. Ha nem követelünk örökkévalóságot... Beszélgetés Kodolányi Júliával Kodolányi Júliával beszélgetve édesapja ’43-as szárszói bevezető előadásából idézgetünk, amelyben az író a szavak inflációjáról szólt. Döbbenetesen aktuális, időszerű mondatok: „ ...az emberek törpe töredéke, a beszélő, s a nyomtatás, rádió fölött hatalmat birtokló csoport... mint valami megőrült vajákos hadarja indulatában s rettegő hatalomimádatában a szavakat, mint valami varázsló, zengi, dörgi, suttogja, recsegi, bűvöli szavai tömegét éjjel-nappal, hogy így akarata alá énekelje az ellenszegülő, szabadságát és emberségét megőrizni vágyó tömeget. És ez tudjuk, bizonyos mértékben sikerül is neki. Ismételj egy hazugságot tízszer, százszor, ezerszer, és végül igazság lesz belőle.” ;— Ma rosszabb a helyzet, sokkal rosszabb — mondja Kodolányi János lánya, Júlia —, és a bajok súlyosabbak. Ákkor, a doni vereségből még föl sem ocsúdott az ország, de úgy tűnik, egységesebb volt a nemzet, mint ma. Ma talán nincs is olyan színvonalú értelmisége a nemzetnek, mint akkor volt, de biztosan nincs olyan kisugárzása a mai szellemi elitnek, mint akkor a népi írók „táborának” volt. Ne csodálkozzunk, ha a mai Szárszón nem volt (nem is lehetett) olyan felkészült, olyan olvasott fiatalságunk, mint akkor. Én nem voltam ott, édesapám a bátyámmal ment Szárszóra, de tudom, hogy az ott egybegyűltek nagyon is, ismerték Németh László munkáit, elolvastak mindenkit, aki akkor számított, Asztalos Istvántól Féja Gézáig; ismerték Kovács Imre munkásságát és Muha- ray Elemérév, a Magyar Élet, Püskiék kiadója valamiféle szervezőerőt is jelentett. A mai fiatalságot nem úgy nevelték, mint az akkorit. Az elején, mikor még hét ágra sütött a nap, strandoltak, és csak Szörényire és Nagy Feróra jöttek be a jurtába..., az előadásokra nem. A népi íróknak súlyuk volt, a magyar valóság feltárásában nagy szerepük. A miniszterelnök, Kállai Miklós számított rájuk, számolt velük, és a nevezetes lillafüredi kongresszuson, 1942-ben ők vitték a prímet. Fontos szempont, hogy akkor a magyar kormány nem fogadta idegenkedéssel Szárszót... Most a Kodolányi Júlia Szárszón Kunkovács László felvétele legnagyobb baj a széthúzás. Túl sok párt jött létre már eddig is, és most egy másik politikus jelentette be, hogy újabb pártot alapít... Katasztrofális, hogy ennyire nem egységes az ország, s ennek komoly következményei lesznek. Nemrég voltam lenn az Ormányságban, s azt a közönyt, amit tapasztaltam, leírni nem lehet. A nép, a vidéki Magyarország belefáradt a politizálásba; annyira belefáradt, hogy nem fog elmenni szavazni. Ez a baj. Egy világrend omlott össze, és nem tudják fölfogni, hogy háromnégy év alatt — amennyi időt ez a kormány kapott — nem lehet kilábalni a válságos helyzetből. Azzal az örökséggel a nyakában ezt senki nem csinálhatta volt jobban... — Kodolányi János hogyan élte meg Szárszót? . —Élete nagy, meghatározó élménye volt. Szerintem még abba is belejátszott, hogy bár útlevelek és repülőgép várta a családot 1948-ban (Finnország szellemi elitje a baráti köréhez tartozott), de ő azt mondta; minden áron itthon kell maradni. És maradtunk... Hogy milyen áron? Arról ne beszéljünk... Mennyire bízott abban, hogy ez a nép a háború ellenére képes lesz talpra állni, saját sorsát irányítani! Gyakran mondta; ez a nemzet olyan állapotban van — a háború ellenére —, hogy képes lesz ösz- szekovácsolódni. Képes is lett volna, ha nem verik szét sztálini módszerekkel. Apámnak igaza volt, s amit a szárszói beszédéből most is többen idéztek, nagyon fontos útmutató: „Ha nem követelünk magunknak örökkévalóságot, elveszítjük a mát is.” Ónody Éva Magyarok a Katedrálisok Fesztiválján A Magyar Állami Hangver- dekessége, hogy azon minden senyzenekar, a Magyar Rádió évben más-más ország zenei Gyermekkórusa, valamint az előadó-művészete kap elsődle- Erkel Ferenc Kamarazenekar ges bemutatkozási lehetőséget, is ott lesz Franciaországban az Idén hazánk a főszereplő. A immár hatodik alkalommal Magyar Rádió Gyermekkóru- megrendezendő Festival des sa a fesztivál megnyitó gálamű- Cathédrales en Picardie (Kátéd- során szerepel, a zárókoncer- rálisok Fesztiválja) eseményso- ten az Erkel Ferenc Kamaraze- rozaton. A rangos találkozó ér- nekar ad műsort.
