Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-28 / 226. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 226. SZÁM Ára 13,50 forijit 1993. SZEPTEMBER 28., KEDD Moszkvai patt A morzkvai hatalmi patthelyzetben jelenleg az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy fegyveres összecsapás robbanhat ki a fehér háznál, ahol a Borisz Jelcin mögött álló belügyi csapatok körülvették a parlament épületét, vélekedett Grigorij Javlinszkij vezető orosz liberális politikus. Az 1990—91-es szovjet gazdasági reformok atyja azt nyilatkozta, hogy az oroszországi helyzet stabilizálódásának esélyei óráról órára egyre halványabbakká válnak. Javlinszkij, aki mindkét oldal képviselőivel beszélt, úgy fogalmazott: Én ismerem a szemben álló felek szándékait, és ezek alapján attól tartok, hogy vérontás lesz. Elmondása szerint Ruckoj, akivel személyesen is tárgyalt egy óra hosszáig, és aki vasárnap kijelentette, hogy kész életét áldozni a harcban, már nem ura a helyzetnek. A fehér házban elszigetelődve erősen a radikális kommunista erők befolyása alá került. A moszkvai hatalmi harcban az vezethet vérontáshoz, hogy Ruckojt sarokba szorítják, vagyis nem lesz lehetősége arra, hogy emelt fővel hagyhassa el a törvényhozás épületét, ezért készen áll a harcra a végsőkig. A közgaszdász politikus elképzelése szerint időlegesen újra össze kellene ülnie a parlamentnek, de szigorúan korlátozott hatáskörrel — egészen decemberig, az egyidejű elnöki és parlamenti választásokig. Leállt a járműforgalom Felújítják a ráckevei hidat A tervek szerint négy hétig csak gyalogosok használhatják a ráckevei hidat Vimola Károly felvétele A felújítási munkálatok olyan szakaszába ért a ráckevei Duna-híd, amikor le kell állítani a közúti forgalmat. Tegnap arról tájékoztatta lapunkat Kulcsár István, Ráckeve polgármestere, hogy reggeltől a forgalom leállt, s minden valószínűség szerint négy hét múlva indul újra. A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy az ideiglenes pontonhíd megépítésétől több ok miatt is elállt az ön- kormányzat. — Mindenekelőtt a pénz miatt. A polgári védelemmel és honvédséggel konzultálva kiderült, hogy a szilárd útburkolatú fel- és levezető utak megépítése, valamint a pontonhíd felállítása 20 millió forintba kerülne. Erre sem a szaktárcának, sem nekünk nincs pénzünk. Arról már nem is beszélve, hogy a pontonhíd kiépítéséhez magántulajdonban lévő telkeket kellene kisajátítani, ami hosszadalmas és költséges procedúra. Ami szintén lényeges, a So- roksári-Duna nemzetközi víziforgalmat bonyolít, lezárásához különleges engedélyek beszerzése szükséges. (Folytatás a 4. oldalon) ] Karámon kívül Szlovénia boldog és felszabadult. Szlovénia azért boldog, mert felszabadult. Joggal érezhet így, hiszen történelme során, a térség számos országához hasonlóan, alig volt alkalma az önfeledt boldogságra, a fel- szabadultságra. A köztársaság, két évvel ezelőtti kikiáltása óta, önálló és független ország. Ha ugyan e bonyolult térségi viszonyok között még egyáltalában lehet önállóságról és függetlenségről beszélni. A szlovének mégis súlyosnak érzik e fogalmakat. Kül- és belpolitikájuk minden rezdülésében tetten érthető' az erre irányuló igyekezet. Belül legfontosabb törekvésük a nemzeti önismeret és öntudat építése, kifelé pedig ezer szállal próbálkoznak a világhoz kötó'dni. Leleményes országépítói még belpolitikai ügyeiket is külpolitikává lényegítik. így kerítettek sort arra, hogy a Szlovén Vasutak fennállásának centenáriumi ünnepségeire vendégül lássák szomszédaikat, az olasz, az osztrák és a magyar vasutasok küldötteit és persze tévéseit, újságíróit, akik majd szerte viszik a világban e szép ország belső' értékeinek hírét. Szépséghibája a dolognak, hogy csupán a hajdani társbérlő', a tó'szomszéd Horvátország hiányzott. Úgy tűnik, nem a szlovéneknek. Az ember szomszédja még nem feltétlenül a barátja is. Ők ketten, az új keletű békesség ellenére, még mindig sanda tekintetet vetnek egymásra. A száz éves szlovén vasút születésnapi ünnepségére magyar kollégáik is elindítottak Ljubljanába egy matuzsálemet, amolyan békebeli szénfűtéses fapadost, hogy aztán a közös nosztalgiaszerelvénnyel pöfögve és zakatolva, nagy vigasságok közepette széliében átutazzuk ezt a hazánknál ötször kisebb országot. Krónikásnak nem áll jogában kétségbe vonni mások boldogságát és felszabadultságát, nem áll jogában kételkedni ezekben a szép és tiszta érzelmekben, ó' maga viszont mindezt zavartan és szorongva élte át. Nem tehet róla, ha kilométerekkel odébb embereket ölnek vagy űznek el otthonaikból. Szlovénia boldog, felszabadult és önfeledt, hiszen kikerült a nagy közös karámból, s most — egyelőre csak nosztalgiavonatán — a nyugalmasabb Európa tájai felé pöfög. Szerencsés utat. Paizs Tibor A demokrácia felkészületlenül érte a parasztságot Szüret és gazdafórum Inárcson Tanóra a folyosón Esélyegyenlőség Dabas-Sáriban Nagy Ferenc József (középen): A mezőgazdaság válsága világjelenség A szerző' felvétele Ha ősz, akkor szüreti mulatság. Színpompás felvonulással kezdődik, sallangos lovak által húzott felpántlikázott kocsikkal, platójukon harsogó rézfúvós zenekarral, s fürtökben lógó gyerekhaddal. Mulatság tehát van, csak a szőlőtőke mind kevesebb. Ami egykor életre hívta e mulatságokat a szőlőtelepítéseiről híres Dabas környéki falvakban. Két évszázad röggel való viaskodása ment kárba az utolsó negyven év során, a tőkéket rendre kiszántották Tatárszent- györgytől Gyálig. De a szokások, rigmusok, dalok s a féltve őrzött kosztümök szerencsére megmaradtak. Ezeken nem fogott ki sem az idő, sem a CSAK gabonában gondolkodás szőlőgyilkos politikája. Az idei mustszagú vígság Inárcson kezdődött, a nagyközség utcái már kora délelőtt benépesültek az elmúlt vasárnap. Régen látott hintók kerekei nyomán szállt az aranyló por, s a recsegő trombiták Radeczky-mw- sa régi idők hangulatát idézte. (Folytatás a 4. oldalon) A múlt hét csütörtöki önkormányzati döntés nyomán, tegnap óta a megosztott dabas- sári általános iskola úgynevezett új szárnyában tanulnak a keresztény szellemű oktatást választó szülők gyerekei. Azonban Pásztor Győző plébános szerint ebben az épületrészben nem biztosítottak a kisebbségben maradt diákok számára a zavartalan tanulás feltételei. A plébános úr ezt alátámasztandó elmondta, hogy a rendelkezésükre álló hat tanterem nagyobb részében alsós gyerekekre méretezett padok sorakoznak. Ezeket a hetedik és nyolcadik osztályosok már nem is tudják használni, ráadásul két osztálynak csak a folyóson sikerült helyet biztosítani. A helyzetet Pásztor Győző szavai szerint az is nehezíti, hogy a kétszintes épületben nincsen nyelvi labor, kémia-, fizika-szaktanterem, szertár, és a közösségi helyiségek is hiányoznak. (r. z.) Pétery József emléktáblát kapott Rehabilitálták a főpapot Vácott a hét végén leleplezték azt a püspöki palota falán elhelyezett emléktáblát, amelyet a Városvédők és Város- szépítők Egyesülete az 1967-ben elhunyt Pétery József püspök tiszteletére készített el nemrégiben. A szocializmus évtizedeiben meghurcolt főpap rehabilitációját jelentő ünnepi eseményen Katona Tamás miniszterelnöki államtitkár, Keszthelyi Ferenc megyés püspök és Moys Csaba alpolgármester mellett részt vettek Pétery József rokonai is. Az 1942-ben váci püspökké szentelt Pétery József 1891. június 22-én született Miskolcon. Érettségi bizonyítványának megszerzése után előbb az egri főegyházmegyébe jelentkezett kispap- nak, majd hivatására készülve rövid ideig az insbrucki egyetemen is tanult. Diákévei során megszerzett teológiai ismereteit, hitéből fakadó mély emberségének kincseit felnőtt fejjel előbb az Egri Hittudományi Főiskola tanáraként, majd 1942-től a váci egyházmegye főpásztoraként adta tovább. Életének ez utóbbi, Váchoz kötődő szakasza megpróbáltatások sorozatát hozta számára. Mivel a II. világháború után kibontakozó szocialista rendszer vezetői ellenségüknek tekintették, gyakorta rendelték kihallgatásra, illetve záratták háziőrizetbe. Nemegyszer előfordult, hogy felbujtott, szidalmakat kiabáló diákokat vezé- nyeltettek ablaka alá, bizonyítandó a vele szemben „spontán” kialakult népharagot. 1953-ban végleg félreállították, s a Borsod megyei Hejcé- re száműzték. Ott élt 1967-ben bekövetkezett haláláig. Az emléktáblájának avatásakor ünnepi beszédet mondó Keszthelyi Ferenc megyés püspök visszaemlékezésében kiemelte, hogy Pétery József sorsát, meghurcoltatását Isten próbatételeként fogadta el, i még Hejcén írt utolsó soraiban is hálát adott a gondviselésnek a papi szolgálatra való elhivatásért. R. Z.
