Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-28 / 226. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 28., KEDD Szuhumi elesett Eduard Sevardnadze grúz államfő a katonai helyzet rendkívüli kiéleződése miatt kénytelen volt elhagyni Szuhumit, és egy biztonságosabb, valószínűleg a város közelében levő helyre távozni. Az abhá- ziai orosz csapatok irányítása pedig azt közölte, hogy az ab- ház erők hétfőn 13 órára teljesen elfoglalták a várost. Az ITAR-TASZSZ hétfői jelentésében tbiliszi nem hivatalos körökre hivatkozva adta hírül a grűz államfő menekülését. Az abház fővárosban a minisztertanács épületén már az abház lobogó leng, bár a város belsejében még több helyütt csatározások folynak. Castro lázálmai Legfontosabb az éberség Egy Kuba elleni katonai intervenció lehetőségéről igyekezett meggyőzni hallgatóságát Fidel Castro kubai állam- és kormányfő, a Forradalmi Védelmi Bizottságok Havannában vasárnap véget ért kongresszusán. Castro a rendszerrel szembeni tiltakozó akciókra utalva „a kubaiak megosztására törekvő tudatos ellenséges terv” létezéséről beszélt. — Ismerjük az imperializmus stratégiáját: minden erővel gyengíteni a forradalmat, fellazítani a forradalmárok szilárdságát, ösztönözni az országon belüli konfliktusok kialakulását, hogy mindezzel jogalapot teremtsen magának a fegyveres beavatkozásra — mondotta. A belső ellenzéket egyszerűen az „amerikaiak ügynökeinek” nevezte. Az imperialista tervek közé sorolta a bűncselekmények elkövetésére, vandál, antiszociális cselekményekre való felbújtást, hozzátéve, hogy mindezek szoros kapcsolatban állnak az „ellenforradalmi tevékenységgel”. A bizottságok papíron a teljes felnőtt kubai lakosságot soraikba integrálják (a szigetország népessége 10,5 millió, a tömegszervezet tagsága 7,5 millió). A lakókörzetenként szervezett bizottságok elsődleges feladata az éberség: az ellenforradalmi cselekmények leleplezése, illetve az ilyen tevékenységgel gyanúsítható személyek bejelentése. Ellenzéki értesülések szerint a szervezet helyi vezetőségei olyan utasítást kaptak, hogy a nyíltan rendszerellenes megnyilvánulások résztvevőit a helyszínen alaposan meg kell verni, majd értesíteni a rendőrséget. A Közép-Európában végbement forradalmi rendszerváltozások általános jellemzője, hogy azok nem a korábbi forradalmakhoz hasonlóan mentek végbe. A történelmi fejlődés újabb fejezetének vagyunk résztvevői, amikor a leváltott és leváltó rendszerek közötti hatalomváltás többé-kevésbé békés úton történik. (Még Romániában sem folyt túl sok vér, ahol a legerőszakosabb volt a váltás.) A régi rend felszámolásának ez a módja rendkívül bonyolulttá teszi az új rendszer hatalomátvételét, hiszen az előző rendszer hatalomban lévő embereit nem likvidálták, többnyire el sem mozdították addigi pozíciójukból, vagy más, ugyancsak fontos politikai, gazdasági pozícióba mentették át magukat. Ez talán Magyar- országra a legjellemzőbb, holott éppen itt kellett volna az előző hatalom képviselőit leginkább leváltani, mert azokat sem 1945, sem 1956 után nem a magyar nép választotta, hanem egy idegen, ellenséges megszálló hatalom a nép ellenében nevezte ki őket. Ezért létük, ténykedésük természetszerűleg volt bűnös, s bűnükért egy demokratikus jogállam törvényei szerint kell vállalják azok következményeit. E bonyolult kérdések tisztázása egyszerre történetkutatási és politikai feladat. E szokatlan — ám természetes — egymásrautaltság felismerése vezette a budapesti Goethe Intézetet és az Európa Intézetet arra, hogy közös nemzetközi konferenciát rendezzenek „A közelmúlt feldolgozása a politikában és a történettudományban” tárgykörből. Anélkül, hogy rangsorolnám az egyes ülésszakokat, a szeptember 24-ei délelőtti programot emelem ki, amelynek két előadója volt, majd kerekasztal-beszélgetés hat résztvevővel, természetesen hozzászólásra jogosult meghívottakkal. Az első előadó Christian Meier müncheni professzor nagyon tisztán, világosan és logikusan vázolta egy bűnös rendszert leváltó új hatalom feladatait, nevezetesen a bűnösök felelőségrevoná- sát, a régi rend hatalmi képviselőinek leváltását, s ami különösen fontos, a társadalom átnevelését. Természetesen nehéz egy egész rendszer bűnöseit meghatározni, a vezetőket, akik további vezetőktől függtek, s a rendszert ki, hogyan támogatta. Meier profesz- szor mindezeket a II. világháború Németországára vonatkoztatta, ahol még a kollektív bűnösség (SS) is felvethető. Rendkívül érdekfeszítő volt a háború után születetteknek a korábbi társadalomhoz való viszonyulásának a felvetése. Ők életkoruknál fogva sem lehettek bűnösök az előző rendszerben. Mivel azonban lehetséges egy nemzeti azonosulás, elháríthatatlan az a történészi munka, amely a múltat feltárja, a társadalmat pedig ezekről felvilágosítja. Tájkép csata után Háborús epilógus Boszniában A boszniai háború — ahogy azt korábban a világ már szinte meg is szokta — megszűnt. A hódító szerb haderő már a köztársaság háromnegyedén berendezkedett, megvalósított egy nagyon szegényes létformát, s ha a harcosok néha elégedetlenek is, mint ahogy az például Banja Lukán történt a katonai zendülés idején, az emberek többé-kevésbé tehetetlenek, s sorscsapásként élik meg a háború epilógusát. A fogolytáborokból időről időre kiszabadulnak az emberek. A legutóbb több mint ötszáz muzulmán hagyhatta el az egyik hírhedt hor- vát tábort, hogy Korculára menjen, egy másik lágerbe. Otthonuk, családjuk nincs, lerombolta, szétzúzta a háború. Előtte még egy szomorú közjáték várt rájuk — a dretelji tábor kapujánál horvát asszonyok szidalmazták őket, tüntettek saját hozzátartozóik kiszabadulásáért — azokat a szerencsétleneket viszont valahol muzulmán táborokban sanyargatják. A boszniai háborúnak már más jellege van: a háború utáni fosztogatás, rablás, anarchia ütötte fel a fejét, nincs már hatalom, amely néhány bandának a kedvét szegné, őket eddig a hatalom küldte gyilkolni és rabolni, most elapadtak a források, ott rabolnak tovább, ahol tudnak. A rendezési terv merő ábránd, a felosztás csak diktátum, s ezt jól tudja Lord Owen is, noha időről időre megpróbálja meggyőzni a közvéleményt, hogy terve minden háborúnál csak jobb lehet. A muzulmánok nem nagyon hisznek neki, de sok választásuk nincs. A legutóbb a horvátok tettek engedményt, felajánlottak egy 99 évre szóló vámszabadterületet Ploce kikötőjében, s egy kikötőt a Neretva folyónál. A nemzetközi közösség felelőssége nyilvánvaló, ezt már Zimmermann volt belgrádi amerikai nagykövet is elismeri, annak idején ő javasolta Washingtonnak, hogy ismerjék el Bosznia határait. Izetbegovic elnök előtt akkor két választás volt: vagy elfogadja az Európai Közösség által akkor felajánlott lisszaboni felosztást, vagy hallgat az amerikai nagykövet tanácsára. Izetbegovic számára egyértelmű volt a helyzet: s most — a háború után — már csak Zimmermann hűlt helyét találja. Sztrájkoló mentősök Három év munkatábor Tegnap éhségsztrájkot kezdett az 1986-os csernobili atomkatasztrófa idején a mentési munkálatokban részt vevő 42 munkás, így tiltakozva nyomorúságos életkörülményeik miatt. Az egykori mentőoszta- gosok jelenleg egy kazahsztáni veterán kórház ápoltjai. Jelcin apja Borisz Jelcin orosz elnök apját 60 esztendővel ezelőtt a szovjet titkosrendőrség Ka- zanyban letartóztatta, majd egy rögtönítélő bíróság három év munkatáborban eltöltendő szabadságvesztésre ítélte. Ezt a szenzációval felérő bejelentést tette Alekszej Litvin kazanyi tudós, miután a tatárföldi KGB irattárában az a Gulagon üggyel foglalkozó okmányokra bukkant. Az 1977-ben elhunyt Nyikolaj Jelcin fivérével, Adriannal együtt kifogásolta az élelmezést egy kazanyi repülőgépgyár-építkezésen, agitált az állami kölcsön- kötvény kényszervásárlása ellen, és tiltakozott az ausztriai munkásoknak folyósított segély miatt. A nagyvilág hírei Je gór Gajdar orosz miniszterelnök-helyettes szerint nem vezettek eredményre a feloszlatott parlament általános sztrájkra vonatkozó felhívásai. A politikus hangsúlyozta, hogy az ország nem bírná ki, ha az új parlament elődjéhez hasonlóan folytatná a gazdaság szétzilálását, ★ Oroszország az idén már nem lát több pénzt a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), „hacsak az év végéig nem következik be gyors stabilizálódás gazdasági téren" — jelentette ki a ZDF televízióban a német pénzügyminiszter, Theo Waigel. ★ Tegnap bíróság elé állították a bolgár katonai elhárítás volt vezetőjét, akit három társával együtt azzal vádolnak, hogy 1986-ban ők okozták egy bolgár felderítő halálát. A „tábornok-per” négy gyanúsítottját 1992 augusztusában vették őrizetbe. % Kuvait Japántól kér segítséget törekvése alátámasztására. Az Óböl-menti királyság el szeretné érni, hogy Irak szabadon engedje az Óböl-menti háború óta fogva tartott hatszáz kuvaiti hadifoglyot, és hogy rögzíthessék a két ország közti határokat. VÉLEMÉNY Gondolatok egy konferenciáról Meier professzor után Hanák Péter tartott előadást a megbetegedett Glatz Ferenc helyett. Hanák professzor a demokratikus magyar értelmiség jelzőt saját maga, vagy egy általa képviselni vélt csoport részére kisajátítva fejtette ki, hogy Magyarország más utat kíván járni és jár, mint a Meier professzor által vázolt. A mi rendszerváltásunk legnagyobb érdeme a vértelenség és nincs szükségünk forradalmi megtisztulásra, jogállami keretek között élünk. Szerinte a magyar értelmiség egy szociális koalíciót várt, s mélységesen csalódott, hogy felújult a nacionalizmus, felmerült a demokrácia és liberalizmussal szembeni nemzeti alternatíva. Nekünk nem szimbólumok hajhászása kell, hanem a létbiztonságot biztosító gazdaság, mondotta Hanák Péter. Demokratikus államban élünk, ahol az egyénnek is el kell fogadnia a másság jogát. Elfogadom, hogy Hanák professzornak más a véleménye, de neki is el kell fogadnia a más vélemény jogát. Vele szemben mások pedig akarják, hogy a közelmúlt évtizedeire ne használjunk „spongyát”, hanem a jog keretein belül tárjuk fel a bűnöket és nevezzük meg a bűnösöket. Meier professzor röviden utalt arra is, hogy lehetnek olyanok, akik nem ismerték a rendszer bűneit, ezért vettek részt annak hatalmában. Ez Magyar- országon nem áll, mert ha valaki nem ismerte volna a Rákosi-kor- szak bűneit (a Szovjetuniónak eladott rabszolgákat, az ÁVH börtöneiben megkínzott ártatlanokat, a kitelepítetteket, a recski internáltakat, stb.), azokat 1956 feltárta, s az azt követő Kádár-rezsimnek, a Rákosi-rendszer restaurációjának hatalmi embereit már semmi sem menti. A törvényes magyar kormányt leverő szovjet hadsereg árnyékában működő karhatalmi alakulatok („pufajká- sok”) az ÁVH folytatói, örökösei voltak. A múlt feltárása nem alternatívája a piacgazdaság kialakításának, mert mindegyik más szakembert kíván és a párhuzamosság nem megy egyik vagy másik rovására. Nem fogadható el számunkra a nacionalizmus vádja. Ha ez alatt Hanák professzor azt érti, hogy elítéljük a körülöttünk dúló antihungarizmust, a magyarsággal szembeni etnikai tisztogatás különböző formáit, vagy ha művelődéstörténetünkben utalunk a keresztény magyar értékekre, akkor ez igen sajátságos megítélése a nacionalizmusnak. Bizonyára az itt vázoltak, amelyeket felszólalásomban is elmondtam, adtak alapot az előadásokat követő beszélgetés egyik résztvevőjének, Horn Gyulának a kijelentéséhez, amely szerint egyes felszólalások alatt úgy érezte magát, mintha a parlamentben lenne. Örülök, hogy a magyar parlamentben vannak, akik képviselik nagyon sok magyarnak ezt a véleményét. A fejlődőképes pártelnök (ahogyan ő mondta magáról: először kommunista volt, utána reformkommunista, ma pedig szociáldemokrata eszméket vall) elsőként arra utalt, hogy a régi hatalom emberei ismerték fel annak életképtelenségét, antidemokratikus jellegét, s így a változtatás szükségét, amit meg is kezdtek. Ellenzi a német út szerinti felelősségrevonást, mert azt a rendszert ránk kényszerítették, noha egyetért a múlt feltárásának szükségével. Hangsúlyozta a gazdaság fejlesztésének fontosságát, mert a társadalmat az érdekli, hogy mit kap ettől a rendszertől. Senki sem vitatja Horn Gyulának azt a véleményét, hogy a múlt rendszer egyes vezetői a hatalomváltás előkészítésének részesei voltak. A bűnös rendszer ránk kényszerítésében azonban sokan vettek részt, s e rendszert ránk kényszerítőknek felelniök kell, ismételten hangsúlyozva a jogi kereteket. Katona Tamás államtitkár is elutasította a nacionalizmus vádját. Nacionalizmus nem nálunk van, hanem körülöttünk, ahol ezzel a gazdasági problémákról kívánják a figyelmet elvonni. Vásárhelyi Miklós, a ’30-as években kommunistává lett politikus még inkább a napi politika irányába vitte a témát. Szerinte az emberek csömört kaptak a politikától, s a társadalom ezért tartja magát távol tőle, ugyanakkor a „megszállottak” visszaélnek vele. Negatívan értékelte a ’93-as Szárszót, s szembeállítva a '43-ban szervezettel, ahol kormányellenes hangok voltak az írók részéről. Ugyancsak negatívan értékelte a Horthy-temetést is. • Lehetne — és más alkalommal kell is — vitatkozni Vásárhelyi Miklós véleményével is. (Természetesen ez vonatkozik Hanák Péterre és Horn Gyulára is). Szárszóval kapcsolatban az érzelmek első nagy hulláma lezárult, de bizonyára ismét fellángol, ha Püski Sándor megjelenteti az ott elhangzott előadásokat, és ha realizálni sikerül az ott felvetődött nemzeti kerekasztalt. Szárszó sokkal jelentősebb volt a magyar nemzet számára (és ezt csak az érezhette, akinek megadatott a részvétel lehetősége), minthogy erre csak néhány szóval utaljak. Ezt kell mondani Horthy Miklós temetésére is. így csupán arra a jelenségre hívom fel a figyelmet, hogy a fővárosban, a vérmezői gyűlésen (Konrád György — enyhén szólva — igen ízléstelen hangvételű beszédével) mindössze 500-an voltak, s néhány tucat bohóc végigment a Lánchídon. Ezzel szemben Kenderesen több mint 50 000-en (a szervezők szerint jóval többen) voltak. A nemzetközi konferencia kerekasztal-beszélgetésének lengyel és német résztvevői Meier professzor véleményéhez álltak közel. A konferencia a témát szinte csak felvetette, de időszerűsége és a téma súlya folytatást kíván. j£L *^0 ZX(Gedai István)
