Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-22 / 221. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 22., SZERDA Jeszenszky Géza Brüsszelben Külügyminiszterek találkozója Brüsszelbe érkezett tegnap Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter, hogy részt vegyen az európai közösségi „trojka” — Dánia, Belgium, Görögország — és a társulási szerződést már aláírt kelet-európai országok külügyminisztereinek találkozóján. Hasonló megbeszélések az EK-elnökséget egymást követő három félévben adó tagországok és a visegrádi országcsoport diplomáciai vezetői között az elmúlt évben már rendszeressé váltak, ezúttal azonban ■— a koppenhágai kelet-európai határozat szellemében — az ülésre immár meghívást kaptak az időközben ugyancsak „társult” Románia és Bulgária külügyminiszterei is. A találkozó témája többek között éppen a koppenhágai folyamat értékelése, a továbblépés lehetőségeinek az áttekintése lesz. A kérdés előterjesztője a magyar külügyminiszter. Emellett a tervek szerint szót ejtenek a térség problémáiról is, így külön napirendi pontként szerepel a délszláv válság, és kitérnek az új európai biztonsági paktumra vonatkozó francia kezdeményezésre is. EBEÉ-biztosok Szlovákiában A magyarok helyzetéről Szlovákiában vizsgálódik az EBEE nemzeti kisebbségekkel foglalkozó bizottságának öttagú szakértői csoportja. A Max van der Stoel EBEÉ-fő- biztos megbízásából tevékenykedő szakértők csoportja a szlovákiai magyarok helyzetével kapcsolatos kérdéseket tanulmányozza. A csoport a hét végén Magyar- országon folytatja munkáját, ahol a magyarországi szlovákokat érintő kérdésekben vizsgálódik. A Maré Bossuy vezette EBEÉ-szakértők szlovákiai missziója során eddig a szlovák külügyminisztériumban, a Csemadokban, a Matica Slovenskában tárgyaltak, és fogadta őket Roman Kováé, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. Ezt követően a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetőivel találkoztak, akik kifejtették, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását egyedül egy megfelelő nemzetiségi törvénytől remélik, de ennek megszületését sok körülmény késlelteti. A nnak idején az Amerikából hazalátogató — ma is gyönyörei magyarsággal beszélő — művésznő, Szörényi Éva beszélt a rádióban a nagy száműzöttről, Márai Sándorról, akivel halála előtt még találkozhatott. Számára — mint elmondta — a legmegdöbbentőbb az volt, hogy az író előre látta a nagy világbirodalom, s vele a politikai rendszer biztos bukását, széthullását, összeomlását. Szinte pontosan megjósolta azt. — Ma is sokszor gondolok erre, honnan tudta ilyen bizonyosan — mondta a művésznő. Magam, a naplókat olvasva, nem csodálkoztam: megértettem, honnan tudja. Márai hívő ember volt; ezt többször is megírta, hogy érezte az Isten közellétét, amely őt megtartotta. S most már mi — a vele együtt hívők is — tudjuk és valljuk boldogan, hogy a mi számunkra, a mi javunkra tartotta meg. Azért, hogy legyen valaki, aki megírja a Halotti beszéd-el, a Mennyből az angyal-1, azt, hogy „Népek Krisztusa Magyarország”, hogy legyen magyar író, aki egyetlen sort sem enged közölni tollából a megszállt Magyar- országon, aki nem állt szóba egyezkedni az emberség s az igazság elárulóival egy percre sem, aki nemcsak megmondta a zsarnokról, hogy zsarnok, de nem is kereste kegyeit. Aki megírta az első percben a Leányfaluba bevágtató csillagos katonáról — a felszabadítási mítosz hőséről —, hogy nem hozhatott szabadságot, hiszen neki sem volt. Aki tudta, hogy az erkölcs világában — szemben a dialektikus materializmus relativizmusával — éppoly szigorú törvények érvényesülnek, mint a newtoni fizikában: az akció-reakció, a hatás-ellenhatás törvénye; aki tudta, hogy a bűn zsoldja a halál, s hogy aki fegyvert fog ártatlanokra, az maga is fegyver által vész el. Ő tudta, hogy aki a tűzzel játszik, az tűzben pusztul el, s aki atombombával fenyegetőzik, annak Csemo- bilban vagy másutt felrobban az atomreaktora. Az az író, aki a Naplókat ilyen hívő lélekkel írta, aki a világ mozgását ilyen erkölcsiséggel látta s élte meg, az ismerte a Történelem kossuthi — isteni — vaslogikáját. Magam legföljebb csak azon csodálkozom, hogy ő, aki soha nem járt itthon s a keleti tömb országaiban 1946 óta, szintén olyan jól látta előre mindazt, ami szükségszerűen bekövetkezett, mint mi, az itt élők. 1958-ban jártam először a birodalomban a Diafilm Vállalat szerkesztőjeként, s amit ott láttam a moszkvai „felhőkarcolók” árnyékában, a kíváncsi amerikai turisták között, elég volt ahhoz, hogy a szputnyikok és rakéták ellenére érezzem a bizonyos véget. A moszkvai Diafilm Stúdió egy hajdani tempA Demokratikus Unió nem szövetkezik Walesa állja a szavát A lengyel Demokratikus Unió (UD), az ország eddigi vezető pártja nem hajlandó a vasárnapi választásokon nyertes két párttal koalícióra lépni. Az UD hétfői elnökségi üléséről kiadott közlemény szerint a kormányalakításért és az ország kormányzásáért a győzteseknek, vagyis a Demokratikus Baloldali Szövetségnek (SLD) és a Lengyel Parasztpártnak (PSL) kell vállalnia a felelősséget. Az Unió vezetése szerint ezek a pártok olyan várakozásokat ébresztettek a társadalomban, amelyek az ország jelenlegi helyzetében nem teljesíthetők, s ezért felelősséget az UD nem vállalhat. Tadeusz Mazowiecki, az UD vezetője szerint ez természetesen nem zárja ki — a választások hivatalos végeredményének megismerése után — a párbeszédet valamennyi parlamenti párttal, például olyan kérdésekről, mint a szejm elnöksége és a bizottságok tisztségviselői posztjainak elosztásáról. Lech Walesa szóvivője közölte: az államfő állja a szavát, tiszteletben tartja a választások eredményét, és a győztes párttól várja (ebben az esetben a Demokratikus Baloldali Szövetségtől), hogy javaslatot tegyen a miniszterelnök személyére. Pontosabban a köztársasági elnök kérése valemennyi párthoz az volt: három személyt javasoljon a miniszterelnöki posztra, hogy azok közül ő választhassa ki azt az embert, akivel várhatólag a legjobban tud együttműködni. Ezt a még a választások előtt tett javaslatát több párt felháborodással fogadta, rámutatva, hogy a lengyel alkotmány nem biztosít ilyen fajta jogot az államfőnek. ' Mint a szóvivő, Andrzej Drzycimski közölte, az államfő azért nem gratulált a győzteseknek, mert nem tartaná ezt helyénvalónak a hivatalos végeredmény elkészülte előtt, s addig pedig kommentálni sem hajlandó a baloldal győzelmét hozó választásokat. A lengyelországi parlamenti választások eredménye jelzi, hogy a közép-európai átalakulás nem lesz olyan gyors és könnyű, mint amilyennek eredetileg gondolták — vélekedett az amerikai PBS televízióban Zhignier Brzezinski. a lengyel származású amerikai politológus. — És nem csupán gazdasági értelemben lehetnek megtorpanások, hanem a jelek szerint a politikai folyamat is ellentmondásokkal terhelt — jegyezte meg. Az amerikai politikai szakértő bírálta a nyugati országokat, mert álláspontja szerint lassúak és vonakodóak voltak piacuk megnyitásában, holott éppen az exportorientált termelés játszhatta volna a gazdasági motor szerepét Közép- és Kelet-Európa átalakulóban levő államaiban. Fiatal kora ellenére tapasztalt és gyakorlati politikusnak tartják Lengyelországban a 38 éves Aleksander Kwasni- ewskit, a hétvégi választásokon győztes Baloldali Demokratikus Szövetség elnökét, a lengyel kormányfői poszt várományosát. A lengyel belpolitikai élet homlokterébe 1990 januárjában került: a reformkommunista Kwasniewski pártszakadást idézett elő a LEMP XI. rendkívüli kongresszusán, és megalapította a Lengyel Köztársaság Szociáldemokrata Pártját. A párt azóta új nevet vett ugyan föl, de mint előző neve is mutatja: korszerű nyugat-európai típusú szociáldemokrata politikai formációként kíván működni, és elveti a kommunista tanokat. Kwasniewski azóta is a legerősebb lengyel baloldali párt első számú vezetője, és a szociáldemokraták mostani győzelme révén az ország miniszterelnök-jelöltje. A fiatal politikus nős, egy 12 éves kislány atyja. Pártelnökként 1990 szeptemberében a Magyar Szocialista Párt meghívására Magyarországon is járt. A nagyvilág hírei * Oroszország azzal vádolta a nyugati hatalmakat, hogy atommeghajtású tengeralattjáróik mind gyakrabban megsértik az ország parti vizeit, felderítést végezve. * Több ezer rohamrendőr oltalma alatt tegnap megkezdődött az ukrán parlament sorsdöntőnek tartott ülésszaka, amelyen Le- onyid Kucsma kormányfő lemondásáról, az átdolgozott gazdasági válságprogramról és a parlament, illetve az elnökkel szembeni bizalmi népszavazásról döntenek a honatyák.-íf Az ENSZ-közgyűlés 47. ülésszaka befejezte munkáját, hogy átadja a helyét a világszervezet közgyűlése tegnap nyíló 48. ülésszakának. A közgyűlés meghallgatta But- rosz Gáli főtitkár beszámolóját az ENSZ békefenntartó tevékenységéről. * Borisz Jelcin orosz elnök tegnap rendeletileg feloszlatta a Legfelsőbb Tanácsot és kihirdette a választásokat a szövetségi gyűlésbe, amely két kamarás “parlamentként működik majd. A Legfelsőbb Tanács helyett létrehozandó új parlamentbe december 11-12-én tartják a választásokat. VÉLEMÉNY Honnan tudta Márai? lomban működött: tornyában televízióval fölszerelt irodájában aranyvégű cigarettával fogadott az igazgató, míg lent a sekrestye s a kripta szintjén megkínzott csont-bőr asszonyok kézi tekercseléssel orsózták a filmeket, hajszoltan, föl se nézve, hogy meglegyen a t#ljesítmény, a „norma”, a néhány kopejka. A másik templomban meg ágyneműk száradtak a romló freskók fölött, s a bezárt harmadik hagymakupolás épület előtt — gyermekfejnyi lakat lógott láncos ajtaján — fehér fejkendős anyóka térdepelt és imádkozott. A Kaukázusban, Oszétiában — a testvér jászok földjén — az igazgatóra emlékeztető elhízott, kopasz, orosz hivatalnok fejtegette, hogy ott a lakosság 30%-a orosz, tehát „konyesno” — természetesen — a hivatalos nyelv az orosz. Az oszétok, a grúzok első kérdése viszont az volt — nem sokkal az ’56-os magyar forradalom után — Ljubitye tü ruszki? — Szeretitek az oroszokat? — Kak tü! — Mint ti! — s egymás nyakába borultunk és ittunk a szabadságért. A lengyeleknél pedig Varsóban, mikor át akartam menni a Kijevi pályaudvarra s jobb híján oroszul szólaltam meg, a taxisok átnéztek rajtam, mintha ott se volnék, csak mikor a kék magyar útlevelemet mutattam, vett föl az egyik, de nem is fogadott el egy zlotyt sem. Pár év múlva Türkmenisztánban egy közép-ázsiai utazáson, elvittek a híres szőnyegszövő üzembe is, ahol a szövőszékek előtt — még Lenin-képeket s Marxot is szőttek akkoriban — törökülésben akkordra dolgoztak a gyönyörű, hollófekete hajú türkmén nők, arra sem érve rá, hogy felnézzenek a sápadt arcú idegenekre, de nem is nagyon nézhettek, mivel a lenszőke, dundi, orosz nacsal- nyica, légycsapóval kezében járt le s föl, mint egy hajcsár a gályapadok közt; s ha talán nem vagyunk ott, a légycsapó is működésbe lendült volna. Ahogy valamikor a gyarmatokon, a kapitalizmus virágkorában. S érezni lehetett, ott volt a levegőben, a csillogó szemekben, hogy amint az megdőlt, meg fog ez is, már nem is sokára. Pedig akkor még le sem játszódott az afganisztáni háború. Japánba utazva Habarovszkon át vitt utunk. A rövid városnézésen megtekintettük a pravoszláv templomot is. Föltűnt a sok fá- tyolkendős fiatal, orosz lány, buzgón imádkozva az ikonok előtt. — Milyen sok hívő fiatal — csodálkoztam, míg egyikük fátyo- lát félrevonva, oda nem szólt hozzám angolul: — Otven dollár egy órára, uram. S eszembe jutott észt ismerősöm, akit a Konszomolban fölpofoztak, mivel Moszkvában a nemzetközi szálloda halijában találkozott velünk, s láttam a kis copfos, orosz tolmácslányt is, aki a moszkvai Tolsztoj-múzeumban kalauzolta az amerikai milliomospárt, akik a búcsúzáskor öt dollárt nyomtak a markába, s ő sírva futott utánuk, mint akinek parázs van a markában, hogy visz- szaadja, mert a portás is látta, amikor őt a „borravalóval megalázták”... S eszembe jutott A kommunista erkölcs című kötelező egyetemi tankönyvünk is a társadalmi egyenlőségről, s a felsőbbrendű szovjet emberről. Hiszen éppen ez az, hogy nem tudtak új, maga- sabbrendű erkölcsöt teremteni az üldözött — de el nem tiporhatott — evangéliumi erkölccsel szemben. Márai onnan, az idegenből is jól látta azt, amit mi közelről — már akit a hatalom el nem vakított, vagy a hatalmasok kegyelemkenyere látni engedett — láthattunk. E gyet azonban ő onnan jobban látott —- bár úgy érezhette abban a végzetes pillanatban, mikor életét kioltotta, hogy agg Simeonként elérte, amiért élnie kellett: megérte hazája szabadságát — a lerombolt Nemzeti Színház művésznőjének azt is elmondotta, hogy a történelem logikája szerint most — 1956 elárulásának jóvátételéül — szabad és magyar világ következik erre a meggyötört földre, csakhogy ma egyik napról a másikra nem szabad elfelednünk, hogy a megszállás — mind a kettő — a nyugati világ nem is egészen hallgatólagos egyetértésével jött létre, s a zsarnokságnak — a Gonosz birodalmának — hazai helytartói az ő egyetértésükkel ültek a nemzet nyakába: tehát őket nem lehet — nem szabad — sem megrövidíteni, sem drasztikusan elmozdítani. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy a nép is beletört — negyven év alatt — a szolgaságba, Baál, az Aranyborjú imádásába — s ahhoz egy új nemzedékre van szükség, hogy a nemzet az ígéret földjére beléphessen, mint egykor Mózes népe. „Két nemzet lesz a föld... s ez szembe fog állni: A 'jók s a gonoszok. Mely eddig veszte örökké, Győzni fog a jó...” Ahogyan a hívő Márai is hitte és vallotta. És tudta. Bizonyosan. Szilágyi Ferenc
