Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-17 / 217. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. SZEPTEMBER 17., PÉNTEK 3 MDF-nyilatkozat Az MDF ügyvezető elnöksége felháborodva tapasz­talja, hogy egykori tagtársunk, Csurka István és egyes munkatársai nemtelen eszközökkel igyekez­nek politikai kudarcaikat kisebbíteni. Csurka István cikkeiben, „tanulmányaiban” valótlan állítások sorá­val próbálja lejáratni a Magyar Demokrata Fóru­mot, a kormányt, személyeskedő jelleggel a minisz­terelnököt, továbbá hazánkat is. Ennek kirívó példá­ja az Európai és Nemzetközi Demokrata Unió veze­tőihez — az EDU budapesti konferenciája idején — írt nyílt levél. A heti és a havi Magyar Fórumban megjelent írások az emberi tisztesség és a jó ízlés teljes hiányáról tanúskodnak. Minden alap nélküli vádaskodásaival túltesz a kormányt támadó más po­litikai ellenfeleinken. Őszintén csodálkozunk azo­kon az egykori tagtársainkon, akik magas erkölcsisé- get, más erkölcsi normákat hangoztatva váltak ki a Magyar Demokrata Fórumból és akik ma osztoznak az említett megnyilvánulásokban. Elgondolkodtató, hogy mindez egybeesik a szélsőbal és az ellenzék legszélsőségesebb hangvételű képviselőinek a meg­nyilatkozásaival. Veszélyes jelenség lenne a magyar politikai köz­életben, ha ez a színvonaltalan, személyeskedő „stí­lus” eluralkodna. így nehéz feladat lesz a közelgő választási kampány tisztaságát, méltóságát megőriz­ni, hazánk polgárainak demokráciába vetett hitét erősíteni. Sikeres átalakítás Az IKM befejezettnek te­kinti a háztartási vegyipar és kozmetikai ipar privati­zációs programját — tájé­koztatta az MTI-t az Ipari és Kereskedelmi Minisztéri­um privatizációs főosztálya. Az átalakítás — Schmidt Tamás főosztályvezető érté­kelése szerint — sikeres volt, hiszen már a piac 90 százalékát uraló nagyválla­lati kör teljes egészében ma­gánkézben van. A Tisza Menti Vegyiművek és a Nö­vényolaj-ipari és Mosószer- gyártó Vállalat háztartás­vegyipari részlegei még az elmúlt év során külföldi tu­lajdonba kerültek, a Caola és az Egyesült Vegyimű­vek részvényeinek többsé­ge pedig nemrégiben belföl­di befektetőké, illetve a dol­gozóké lett. Az átalakulás az ágazat privatizációs kon­cepciójával összhangban ment végbe, erényének ne­vezhető, hogy általa nem alakult ki monopolhelyzet a hazai piacon. A hazai és külföldi gyártókapacitások termékei versenyeznek egy­mással. Jövőre megszűnik a hivatal Jól halad a kárpótlás A kárpótlási hivatalok a jövő év végéig működ­nek még, miután 1994-ben előreláthatólag befeje­zik tennivalóik nagy részét. Amennyiben a hiva­tal nem kap új feladatokat, megszűnik, és az elhú­zódó ügyek intézése valószínűleg valamelyik fő­hatósághoz kerül — mondta Sepsey Tamás, az OKKH elnöke. A kárpótlás megfelelő ütemben halad. Az első kárpótlási törvény alapján beadott 820 ezer kére­lemből már 800 ezerről, a második alapján be­adott 77 ezerből pedig 37 ezerről született meg az elsőfokú határozat. A két törvény alapján együttesen mintegy 70 milliárd forint címletérté­kű kárpótlási jegyet adnak ki a hivatalok. Ez azt jelenti, hogy a vagyoni ügyek közül mindazok­ban meghozza a hivatal az elsőfokú határozatot, amelyekben ezt meg lehet tenni. A vagyoni kárpótlás ilyen méretű előrehaladá­sával lehetőség nyílt arra, hogy az év végéig mintegy 500 fővel csökkenjen a kárpótlási hivata­lok száma. A leépítés egyben azért is elkerülhe­tetlen, mert a hivatal költségvetése csak nagyon szűkén elegendő a szükséges létszám fenntartásá­hoz. Ezért is vált az OKKH a társadalombiztosí­tás adósává. Az augusztus óta tartó leépítések ke­retében nagyrészt olyanok távoznak a hivataltól, akik meghatározott idejű szerződéssel rendelkez­tek. A megyei hivatalokban egyébként a jól dolgo­zó munkatársak egy része az országos hivatalt se­gíti majd a politikai üldözöttek által beadott kérel­mek feldolgozásában. A leépítés nem érintette az árverésekkel foglalkozókat sem, hiszen az árveré­seket most éppen gyorsítani akaija a kárpótlási hi­vatal. Eddig már több, mint 171 ezer kárpótolt szerzett földet az árveréseken, mintegy 15,5 mil­lió aranykorona értékben, és az év végéig lezárul a szövetkezeti földek árverése. A kárpótlási hiva­tal nem törekszik a túlélésre, a feladatok megszű­nésével együtt folyik majd a hivatal leépítése is. Sepsey Tamás azonban fontosnak tartja, hogy a nagy gyakorlatot szerzett államigazgatási szak­emberek a feladatok elvégzése után az államigaz­gatás egyéb területein kapjanak elhelyezést. Szakmai fórum Ipari formatervezési fórumon vett részt tegnap a kőbányai vá­sárvárosban annak a 208 alko­tónak a többsége, akik pályáz­tak az ipari formatervezési ní­vódíjra. Elhangzott, hogy Magyaror­szágon még mindig igen cse­kély összegek jutnak a tárgykul­túrára, míg ugyanis a fejlett gazdaságú országokban ugyan­akkor fejlesztésre fordított ösz- szes pénz 3-4 százaléka jut erre a célra. Nálunk ez az arány még az egy százalékot sem éri el. Mint a minisztérium szak­emberei leszögezték: a forma- tervezésre, a designra támoga­tás nem adható, erre a célra a termelőnek kell áldoznia, amit a piaci verseny előbb-utóbb meg is fog követelni. Tűzoltás a levegőből Tanulságos, egyszersmind látványos tűzvédelmi gyakor­lat megtekintésére gyűltek össze tegnap a szakemberek Tökölön, ahol a légi tűzoltás hatékony módszerével ismer­kedhettek. Az utóbbi hetek erdőtüzei — megyénkben is több ilyen eset volt — ráirányították a figyelmet a tűzvédelmi esz­köztár hiányosságaira. A szakemberek úgy vélik, hogy a leghatásosabb módszer ezek leküzdésére, ha a levegő­ből veszik fel a küzdelmet az égő erdő- és avartűzzel. Tökölön tegnap a vitéz Háry László nevét viselő ve­gyes repülőosztály helikopte­re svájci segítséggel mutatta be, hogyan lehet a MI típusú helikopterekkel is alkalmaz­ni a tűzoltás hatékony mód­szereit A bemutatón egymás után emelkedett a magasba a MI—17-es helikopter mű­bőrből készült kanadai gyárt­mányú tartályával, amiben 2,5 köbméter vizet emelt fel a magasba és a kijelölt he­lyen engedte ki tartalmát. A sikeres bemutató remélhető­leg meggyőzi az illetékeseket, hogy nem is kerül sokba a karbantartást sem igénylő tartályok beszerzése, és haté­kony fegyver lehet az erdőtü­zek megfékezésében Kép és szöveg: Hancsovszki János City és agglomeráció Tanulmányok Budapestről A főváros vezetésének meg­rendelése alapján, mintegy 5 millió forintos költséggel nemrég elkészült az a három szakértői tanulmány, amely a budapesti közigazgatás to­vábbfejlesztésének lehetősé­geivel foglalkozik. A nyilvá­nosság csaknem teljes kizárá­sával megtartott városházi fó­rumon ismertették a Horváth M. Tamás, Péteri Gábor és Tosics Iván, illetve Kilényi Géza, valamint Szegvári Pé­teriét főváros egykori főjegy­zője) tanulmányát. Mindhá­rom koncepció lényeges ele­me. hogy elszakad az 1990-ben kialakított önkor­mányzati struktúrától, amely szerint Budapest önkormány­zati rendszere megkettőző­dött. Hasonlóképpen közös jellemzője a koncepciónak az is, hogy a hatékony önkor­mányzati működés érdeké­ben központosításra töreksze­nek. Emellett azonban erőtel­jesen hangsúlyozzák az agglo­merációs települések összefo­gásának szükségességét is. A Kilényi-munkacsoport sze­wmmmmmmmmmmMmm rint, egész Budapesten egy önkormányzat működne, de a kerületek is megtartanák részönkormányzatként műkö­dő testületeiket. A Horváth— Péteri—Tosics-tanulmányany- nyiban tér el a jelenlegi rend­szertől, hogy a most kerüle­tekhez telepített feladatokat és hatásköröket a fővároshoz helyezné át. Szegvári Péter anyaga a leglazább együttmű­ködési formát kívánja kialakí­tani a kerületek között. En­nek megfelelően nyolc belső budai-pesti kerület City-ként egy önkormányzatot alkotna. A fennmaradó 14 kerület pe­dig önálló települési önkor­mányzati státust kapna. A City és a 14 kerület együtte­sen pedig Budapest Várme­gyét alkotná. A tervek szerint a városhá­zi vezérkar által legszínvona­lasabbnak vélt Horváth—Pé­teri—Tosics-tanulmányt ki­egészítenék a másik két szer­ző anyagának erre alkalmas részével, s ennek alapján egy közgyűlési előteijesztést ké­szítenek. Ülésezett a kulturális bizottság Vita az akadémiai törvényről Az Országgyűlés kulturális bi­zottsága tegnap a Magyar Tu­dományos Akadémiáról szóló törvényjavaslatról tárgyalt. Az ülés vendége volt Kosáry Do­monkos, az MTA elnöke is. Kulin Ferenc (MDF), a bi­zottság elnöke bevezető szavai­val kísérletet tett azoknak a fél­reértéseknek az eloszlatására, amelyek a törvényjavaslat par­lamenti tárgyalása óta elterjed­tek. Biztosította a tudóstestület elnökét: a kulturális bizottság nem akadémiaellenes, nem tart­ja az MTA-t kontraszelektált, bolsevik bástyának, és tudatá­ban van a magyar tudomány ki­emelkedő eredményeinek. A bizottság tagjainak meggyőző­dése azonban, hogy új elvek alapján kell rendezni a politi­ka, a gazdaság, a tudomány és a felsőoktatás viszonyát. Ezt követően szólt a testület tagjaihoz az akadémia elnöke, aki attól óvott, hogy olyan tör­vény szülessen, amelynek kö­vetkezményeképpen vissza­esik az ország ma nemzetközi­leg is nagyra becsült intelligen­ciaszintje. — Nem szabad en­gedni azt sem — fejtette ki —-, hogy az egyetemek a provinci­ális helyi érdekek szintjére sül­lyedjenek. A pártok és a kor­mány képviselőinek hozzászó­lásai alapján bizonyosra vehe­tő a konszenzus a törvény egyik vitatott eleme, az Akadé­miából 1949-ben kizárt írók és művészek visszavétele céljá­ból létrehozandó Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadé­mia kérdésében. A frakciók is, a kormány is egyet tud érteni azzal, hogy ez a téma marad­jon ki a jelen törvényből, az akadémia önállóan dönthessen a rehabilitálásról. A Munkáspárt nem megkövet, követel Mint arról már véleményt mondtunk: a dabas-sári is­kolaügy már rég nem a pe­dagógia szférájába tarto­zik. Ezt támasztja alá az a felhívás is, amelyet szerző­je így írt alá: ,Á dabas-sá­ri szülékkel szolidáris Munkáspárt Pest megyei koordinációs bizottsága”. Nos, ez a szülőkkel, termé­szetesen azokkal a szülők­kel — akik a világnézeti­leg semleges iskola követe­lői —szolidáris Munkás­párt követeli Dabas-Sári- ban a törvényes rend hely­reállítását, valamint a tör­vényt megsértő személyek — legy en az pap, vagy pol­gármester — felelősségre vonását A törvényes ren­det természetesen a Mun­káspárt úgy képzeli d, hogy az ellen csak a pap vagy a polgármester tehe­tett, ám azok az önkor­mányzati képviselők, akik izgattak az egyházi iskola bevezetése ellen, azok ne mondjanak le, azokat ne is vonják felelősségre. Mert lemondását követe­lik a polgármesternek, mi­vel érdemtelenné vált —- szól a közlemény — a la­kosság bizalmára. A ne­gyedik követelésük arra vonatkozik, hogy a peda­gógusokat azonnal vegyék vissza és foglalkoztassák. Speciális nézet, ám a Mun­káspárttól megszokott, hi­szen régebben is ezt gyako­rolták: csak az lehet a hi­bás, aki a másik oldalon áll. Most, hála Istennek, csak lemondásra szólíta­nak fel. A Munkáspárt úgy látszik arra nem em­lékszik, hogy ők is elveszí­tették a nép bizalmát, pon­tosan azért, mert politikai ellenfeleiket — legyen az polgármester vagy pap — nagy előszeretettel küld­ték internálótáborokba, börtönökbe, s így állítot­ták helyre a „törvényes rendet”. Természetesen a demokrácia játékszabálya­ihoz tartozik, hogy a Mun­káspárt, amely természete­sen nem híve az egyházi oktatásnak, nyugodtan hallathatja a szavát, ám amikor ezt teszi, tanácsos lenne elmerengnie önnön múltja felett, s elgondol­kozni azon a „törvényes rendet visszaállító folya­maton”, amely azon az éj­szakán történt, amikor a "inítórcndeket lehetetten­né tették. Ugyanígy jártak el az apácazárdákkal és szerzetesrendekkel, termé­szetesen mindig szem előtt tartva a „törvényes ren­det”. Még a fiatalabbak is tudják, hogy e folyamat következtében tízezrek váltak földönfutóvá, s azoknak a száma, akik e „törvényes rend” megte­remtésének áldozatai let­tek, azonos az ország lakó­inak számával, hiszen az erőszak az erőszakosko- dókra is visszaütött. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents