Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-17 / 217. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 17.. PÉNTEK Jeszenszky Géza Bukarestben Legfontosabb a kölcsönös bizalom / ítélet Berlinben Emberölésre való felbujtás vétkében bűnösnek találta tegnap a berlini bíróság a 73 éves Heinz Kesslert, a volt NDK volt védelmi miniszterét és helyettesét, a 66 éves Fritz Sireletzet. Kesslert hét és fél év, míg Streletzet öt és fél év elzárásra ítélték. A tavaly novemberben kezdődött per harmadik vádlottját, a 73 éves Hans Albrechtét, az időközben megszűnt Suhl megye expárttitkárát bűnsegéd- kezésben találták vétkesnek, az ő büntetése: négy és fél év. A per eredetileg hat szereplővel kezdődött, de Erich Honeckert, az NDK volt első számú vezetőjét januárban betegségre hivatkozva kiengedték a vizsgálati fogságból. Willi Stoph, volt kormányfő ellen szintén betegség miatt szüntették be az eljárást, míg Erich Mié Ike, egykori államvédelmi miniszter azért maradt távol a bírósági teremből, mert ellene egy másik per is folyik. A hat egykori vezető különböző időszakokban tagja volt az NDK védelmi tanácsának, s a vád ellenük — konkrét eseteken keresztül — úgy hangzott, hogy döntéseikkel olyan határvédelmi rend alakult ki az NDK-ban, amely lehetővé tette a Nyugatra menekülők lelövését a német—német határon. Melegen üdvözölve Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter romániai látogatását, amelyet rendkívül fontos állomásnak tekintett a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében, Nicolae Vacaroiu, Románia miniszterelnöke annak az átmeneti időszaknak a nehézségeiről szólt, amelyen most megy át az ország. Beszélt azokról a nem egy esetben népszerűtlen intézkedésekről, amelyeket a kormánynak meg kellett hoznia a piac- gazdaságra való áttérés, a szerkezeti átalakítás és a reform érdekében — hangzik a román kormány sajtóirodájának közleménye. A magyar külügyminiszter a maga részéről ismertette annak az átmeneti időszaknak a nehézségeit, amellyel országa szembesül és kijelentette, hogy kész megosztani a román illetékesekkel a nehéz folyamat során szerzett tapasztalatait. Mottóként tért vissza e megbeszélések során a „kölcsönös bizalom” kifejezés. A román miniszterelnök értékelése szerint Románia számára rendkívül sokat jelentene, ha Magyarország kijelentené, hogy támogatja teljes jogú tagként való felvételét az Európa Tanácsba. A két fél egyetértett abban, hogy egyes szélsőséges tűzfészkek létezése károsíthatja a kétoldalú kapcsolatokat és rendkívül szükségesnek nevezték e veszély kiküszöbölését. Nem gondolom, hogy az alapszerződésbe külön záradékot kellene iktatni a határokra vonatkozólag, mivel határprobléma nem létezik — jelentette ki a Melescanu külügyminiszterrel folytatott tárgyalások második fordulója után Jeszenszky Géza újságíróknak. Jeszenszky Géza — mint magyar diplomáciai források megerősítették — ezután hangsúlyozta, hogy nem kevés lehetőséget lát a megállapodás számos gazdasági, a határátlépésre vonatkozó és kulturális témában. Kifejtette ugyanakkor, hogy lényeges haladásra van szükség egy nagy kérdésben, a romániai magyar kisebbség ügyében. A miniszter derűlátásának adott hangot e tekintetben, utalva arra, hogy Románia megerősítette: a nemzetközi normákból indul ki, beleértve az EBEE dokumentumaiban, a koppenhágai nyilatkozatban, az Európa Tanács ajánlásaiban foglaltakat, amelyek fontos elveket szögeznek le a kisebbségekkel való bánásmód tekintetében. Úgy vélekedett, hogy a kisebbségekről és az oktatásról előkészületben lévő román törvények figyelembe fogják venni ezeket a nemzetközi előírásokat, s valóban lehetséges az előrelépés. Megjegyezve, hogy nem a magyar kormányra tartozik meghatározni, mi történjék Romániában, s ezek a kérdések a román kormány illetékességébe tartoznak, kifejtette: amennyiben a szóban forgó elvek helyet kapnak a törvényekben, és amennyiben a magyar kisebbség megfelelőnek tartja ezeket — amiről e kisebbségnek kell állást foglalnia —, van esély a romániai magyarság elvárásainak kielégítésére, ami hozzájárulna a Románia és Magyarország közötti bizalmi kapcsolat kialakulásához. Tegnap délelőtt előbb a kormánypárt, majd az ellenzéki Demokratikus Konvencióban tömörült román pártok, végül az ugyancsak ellenzékben lévő Demokrata Párt (Pétre Roman exminiszterelnök formációja) vezetőivel találkozott Jeszenszky Géza a román szenátus épületében. A Szociális Demokrácia Pártja — a kormánypárt — részéről Oliviu Gherman pártelnök, a szenátus elnöke, valamint Vasile Vacaru, a szenátusi csoport elnöke vett részt a zárt ajtók mögött lezajlott megbeszélésen. A román külügyminisztériumban tegnap délben véget ért a kétoldalú tárgyalások harmadik fordulója, majd Jeszenszky Géza és Teodor Melescanu két, gazdasági jellegű megállapodást írt alá. Ezek közül az első a beruházások kölcsönös védelméről, a másik a kettős adóztatás elkerüléséről intézkedik. Jeszenszky Géza ezután koszorút helyezett el az 1989. decemberi forradalom hőseinek emlékművénél. Délután került sor tíz RMDSZ vezetőivel való találkozóra. A szövetség bukaresti székházában Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök és Csiha Tamás, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke fogadta a vendéget, akit elkísért Rudas Ernő bukaresti magyar nagykövet. A ma kezdődő erdélyi körutazás után Jeszenszky Géza romániai programja vasárnap délután, ugyancsak a külügyminisztériumban sorra kerülő, Melescanu külügyminiszterrel együtt megtartandó sajtóértekezlettel zárul. A nagyvilág hírei A Tizenöt év után újra papot gyilkolt a maffia Olaszországban. Palermo Bran- caccio nevű külvárosban szerdán este — 56. születésnapján — a saját háza előtt terítették le egyetlen tarkólövéssel, a maffiaellenes tevékenységéről jól ismert Pugli- si atyát. ▲ Az amerikai légierő fejlesztési programjának szavatolnia kell, hogy az egyesült Államok „ellenőrizhesse az égboltot a következő évszázadban" — jelentette ki Les Aspin védelmi miniszter egy katonai konferencián. ▲ Egyre kevésbé találják vonzónak a lengyelek az európai integráció gondolatát. Míg két évvel ezelőtt, még a megkérdezettek 69 százaléka támogatta az Egyesült Európa eszméjét, ma már csak 54 százalék —jelentette a CBOS közvélemény-kutató intézet. ▲ Néhány órás villámlátogatást tett Egyiptomban tegnap Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, hogy az Izraellel aláírt autonómiamegállapodás végrehajtásáról, az ehhez várt egyiptomi segítségről tárgyaljon Hoszni Mubarak elnökkel. VÉLEMÉNY A létező szocializmus „aranykorában” nemcsak Aczél György mondatait kellett élveznünk, el kellett viselni műveletlen, s ami még rosz- szabb, félművelt párttitkárok és egyéb nacsalnikok elmeszüleményeit is. Mivel demokrácia nem volt, veszélyes lehetett bárki számára a szólás, mit tehetett a magyar? Tréfára vette a dolgot, vagyis viccet faragott abból, amit nem kritizálhatott. íme: A párttitkár kifejti, hogy az ellenség leleplezése minden dolgozó szuterén joga. Erre szót kér egy háttérbe szorított értelmiségi, és rádupláz, mondván: Elvtársak, nemcsak szuterén jogunk, de manzárd kötelességünk is az ellenség elleni harc! Ez a vicc jutott eszembe, amikor hallottam a rádióban, hogy a nagy múltú (alapítva 1821-ben) liberális Guardian munkatársa Horthy Miklós neve mellé nemes egyszerűséggel odabiggyesztette a „fasiszta” jelzőt. Meg akkor is, amikor Sándor András „Egy angol kollegának, tisztelettel” című alkotásából (mert valóban több mint egy hétköznapi írás!) értesültem, hogy ugyanezt a jelzőt használta a még nagyobb múltú konzervatív The Times (alapítva 1785-ben) szerzője volt kormányzónk neve mellett. Úgy látszik, nemcsak kommunista párttitkárok téveszthetik össze a szavakat, hanem patinás liberális és konzervatív újságok tanult munkatársai is. Azzal, hogy Horthy Miklóssal kapcsolatban mennyire megalapozatlan a fasiszta minősítés, nem foglalkozom, mert azt tárgyszerűen és igen szellemesen kifejtette Sándor András az említett (1993. szeptember 8-án megjelent) írásában. Annál inkább a „párttitkárszindrómával”. Vagyis azzal, hogy a bolsevik szóhasználatban nem fontos, hogy egyezzék a szó és jelentése. Mert például a fasiszta szó egészen mást jelent, mint a nemzetiszocialista. Az első egy olaszországi mozgalom neve, a másik pedig egy németországié. De nemcsak a szó más, a tartalom is különbözik. És Mussolini sem azonos Hitlerrel. Igaz, szövetségesek voltak (mint Churchill és Sztálin), sok mindenben egyetértettek, de sokban különböztek. Ismerve a két mozgalmat, nem tudok elképzelni olyan balga zsidót, aki családostul kivándorolt volna a náci Németországba, de olyat ismertem, aki a fasiszta Olaszországba telepedett át. íme, az egyik leglényegesebb különbség: Mussolini mozgalmából hiányzott A szó és az az embertelen fajgyűlölet, ami Hitler legvisszataszítóbb jellemzője. Ne felejtsük el, hogy a nácik oly kérlelhetetlen ellensége, mint Churchill, aki 1941 decemberében kijelentette: „Létkérdés, hogy legyőzzük (ti. a náci Németországot), és ennek érdekében — ha kell — fél Európát bolsevizáljuk”, Mussolinihoz ilyeneket írt 1940 májusában: . sohasem voltam Olaszország nagyságának ellensége, s az olaszok legelső törvényhozója (ti. Mussolini — T. B.) ellen sem tápláltam szívemben gyűlöletet”, s szinte könyörgött: „a latin és keresztény civilizáció közös örökösei (ti. az olasz fasiszták és angol demokraták — T. B.) ne rontsanak egymásnak gyilkos szándékkal”. Bár a fasiszták sem voltak angyalok (Ciano olasz külügyminiszter például így jellemezte apósát egy Chuchillhez írt levelében: „Mussolini, ez a minden erkölcsi értéket semmibe vevő, hiú, tragikus és hitvány báb”), mégis furcsa, hogy egy negatív politikai irányzatot annak enyhébb változatának nevével bélyegezzenek meg. A magyar politikai irodalomban a fasisztákat fasisztának nevezték, a hitleristákat meg náciként vagy nemzetiszocialistaként emlegették. Egy német fogságból megszökött francia hadifoglyot így nyugtatta meg az őt befogadó magyar család feje: „Ne féljen, nálunk csak egy Náci van, a macskánk.” A háború után keletkezett emlékiratokban (Horthy, Kállay, Nagy Ferenc) sem fasisztáztak a szerzők* sőt egy 1947-ben írt előszóban még Révai József is Csehszlovákia „náci megszállásáéról ír, igaz másutt ő is az „agyonvert fasiszta bestiá”-ról elmélkedik. Először a szovjet—magyar fegyverszüneti egyezmény 15. pontjában találkozhatunk ilyen kitétellel: „hitlerbarát vagy más fasiszta...”. (Nyilván szovjet fogalmazás!) A moszkvai emigrációban élő kommunisták propagandaszövegeiben természetesen gyakori a fasisztázás. A szövetségesek tárgyalási anyagában viszont egyszer sem szerepel a náci helyett a fasiszta szó. De mikor 1978. január 6-án Cyrus Vance külügyminiszter Budapesten átadta a Szent Koronát, az átvevő Apró Antal házelnök arról szónokolt, hogy Magyarországot az antifasiszta koalíció szabadította föl 1945-ben. Az ifjabb korosztályok e kijelentésből tudták jelentése meg, hogy a hitleri Németországot nem a Szovjetunió győzte le, hanem egy szövetség. Churchill háborús naplójában egyszer sem fordul elő a két szó fölcserélése vagy szinonimaként való használata. Mindig náci (esetleg német) kormányról beszél, s Roosevelt is „mindeféle nácizmustól és porosz militarizmustól” akatja megszabadítani a németséget. De hát akkor honnan ered ez a fasisztázás? A bolsevik pártzsargon terjesztette el, először a Szovjetunióban, majd a leigázott országokban, de a szabad világba is becsempészte ezt a primitív szócserét az úgynevezett nyugati haladó értelmiség, mely jó ideig kritikátlanul kiszolgálta a szovjet érdekeket. De miért favorizálták a kommunisták a fasiszta szó használatát? Mert ezt nem értették az emberek, a nemzetiszocialista szó viszont felébreszthette bennük a gyanút, hogy talán van valami rokonság a nemzeti és a nemzetközinek mondott szocializmus között. Az 1943-as szárszói konferencán Kodolányi János bevezető előadása a szavak inflációjával, elértéktelenedésével foglalkozott. Profán szavakról, hitelvesztett szavakról, kény- szerített szavakról beszélt az író, melyek nem segítenek a gondolkodásban. 1943 óta csak romlott a helyzet. Ahol csupán egyféleképpen lehetett gondolkozni, ott „kikényszerí- tett szavakat” aggattak a fogalmakra. A szabadság csodája azonban elérte a szavak birodalmát is. Horthy Miklós temetésének éjszakájának a televízióban három történésszel beszélgetett Feledy Péter. Tudós voltukhoz illően, tisztes objektivitással tárgyalták a kormányzó életét, s a három közül csak egy esett néha vissza a bolsevik szóhasználatba. Szerintük Hitler náci volt, Mussolini fasiszta, Horthy egyik se. S hogyhogy a demokrácia klasszikus földjén még ma is kommunista terminológiát használnak? Még a konzervatív újságok is? Ne áltassuk magunkat. Ott sem tökéletes minden. S egy hamis véleményt csak hazug szavakkal lehet kifejezni. De fogadjuk meg Kodolányi János 1943-as szavait: „Mi nem hazudhatunk magunknak. De azt sem engedhetjük meg, hogy nekünk hazudjanak.” V] í^i fUv-J9 (Török Bálint)
