Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-16 / 216. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 16.. CSÜTÖRTÖK Terdre borult a tömeg Eduard Sevardnadze drámái A grúz parlament kedden késő este úgy döntött, hogy jövő hétfőtől két hór napra rendkívüli állapotot vezetnek be az országban. A törvényhozás azután határozott a rendkívüli álla­pot kihirdetéséről, hogy Eduard Sevardnadze közöl­te: csak akkor vonja vissza lemondását, ha a parla­ment a rendkívüli állapot bevezetése mellet dönt. Se- verdnadze bejelentése he­ves vitát váltott ki, ame­lyek során Dzsaba Joszeli- ani, a Mhedrioni elnevezé­sű félkatonai gárda pa­rancsnoka azzal vádolta meg az államfőt, hogy dik­tatúrát próbál kiépíteni a rendkívüli állapot ürü­gyén. Ezt Sevardnadze visz- szautasította és közölte, hogy lemond, amit viszont nem fogadott el a parla­ment. Noha utóbb Joszeliani igyekezett enyhíteni szavai­nak súlyát, Sevardnadze hajthatatlannak mutatko­zott egészen addig, míg a napjai támogatására összegyűlt tö­meg a parlament épülete előtt térdre borult, így kér­ve maradását, s a grúz egy­házfő is maradásra szólítot­ta fel a politikust. A grúz parlament tegnap délután a rendkívüli állapot bevezeté­sére vonatkozó kedd esti határozata után úgy dön­tött, hogy teljesíti Eduard Sevardnadze másik feltéte­lét is, és két hónapra felfüg­gesztette tevékenységét. Egyelőre Sevardnadze nem közölte, hogy ezek után visszavonja-e lemon­dását. A grúz államfő feltételei­nek teljesítésében minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy szerda hajnal­ban Zviad Gamszahurdia volt elnök fegyveres hívei támadást indítottak a kor­mányerők ellen, amelyek visszaverték a támadást. A grúz államfő felhívta a cse- csenföldi száműzetésben élő, volt elnökét az ellensé­ges akciók azonnali befeje­zésére. Lengyelországi választások Baloldali ígéretek A „baloldali veszélyre” fi­gyelmeztetett a vasárnapi, lengyelországi parlamenti választás küszöbén Leszek Balcerowicz, a gazdasági reform egyik kezdeménye­zője — jelentette az AP- DJ amerikai gazdasági hír- ügynökség Varsóból. Balcerowicz szerint a lengyeleknek azért nem volt szabad kommunisták­ra és más baloldaliakra adni a voksukat, mert a gazdasági pusztulás útját egyengetnék vele. Sajtóértekezletén azt mondta, hogy a baloldal legveszélyesebb ígérete az olcsó hitel, a mezőgazdasá­gi termelőknek nyújtandó támogatás, az állami nagy­üzemek szubvencionálása, a béremelés, a vámok nö­velése a hazai termelés vé­delmében, s a privatizálás lassítása a korrupció elke­rülése végett. Odahaza, vasi hazámban nagy­apámnak volt égy lova. Egy imádott almásderes; a vasvári vásáron választotta. Formás fej, ívelt nyak, karcsú láb, fi­nom metszésű boka. Két feke­te, csillagtüzű szem. Ráró. Nagyapám jutott eszembe és a lova, amikor a Petőfi Né­pében Benke Márta kisriport- ját — riportját? lósiratóját — olvastam a Hazai Tükör című rovatban. Egyszerű történet, bármekkora összegben foga­dom, hogy nem veszi át egyetlen nyugati nagy lap sem, hogy szenzációként tálalja: lám, ez Magyaro- szág! Pedig Magyarországon ez is történik. Valahol a Duna—Tisza közén. Valahol, a haza egyre jobban elfeledett mindennapjaiban. „Tegnap délelőtt szomorú eset tanúi lehettek a szentkirályi emberek. Bozsik István lovas kocsival a főútra akart hajtani, lova azonban úgy megijedt egy, a faluban áthaladó hatalmas kamiontól, hogy hirtelen elesett, a kocsi alá került, s nem tudott fel­állni. A szemtanúk találgatták, mi történhetett a sze­rencsétlen párával, mert csak vergődött az úttest kö­zepén, s orrából, szájából dőlt a vér. Gazdája meg­próbált segíteni rajta, emelgette a fejét, majd vízzel Iszlám tiltakozás Új rend a Közel-Keleten? A palesztin—izraeli meg­egyezés törékeny távlatokat nyit egy új közel-keleti ren­dezésre. A térség radikális államai azonban — Irán, Lí­bia és Szudán —, amelyek az egyezmény ellenzőit tá­mogatják, bizonyára megkí­sérlik megakadályozni a ren­dezést. Több tényező járult hoz­zá a változásokhoz. Minde­nekelőtt az, hogy a Szovjet­unió, az a szuperhatalom, amely támogatta az „elutasí­tó” arab államok frontját, felbomlott. Másodszor: az „arab világ” megszűnt 1990-ben, az Öböl-háború idején, amely szembeállítot­ta egymással az arab orszá­gokat. Harmadszor: a PFSZ-t térdre kényszerítet­ték az olajmonarchiák, ame­lyek nem adtak pénzt a szer­vezetnek, mert támogatta Szaddám Huszeint. Negyed­szer: Szíria, nem sokkal a Szovjetunió megszűnése előtt, az Egyesült Államok oldalára állt. Ötödször: az izraeli választók 1992. júni­usában a Munkapártot juttat­ták hatalomra. Rigai törvény Szigorú követelményeket nem támasztó állampolgársá­gi törvény elfogadását aján­lotta Lettországnak Max van der Stoel, az EBEÉ kisebbsé­gek jogaival foglalkozó fő­biztosa. A politikus Rigában Guntis Ulmanis államfővel találkozva kijelentette, hogy egy ilyen törvény stabilizáló tényező lenne Lettország­ban, ahol a lakosságnak több mint egyharmada — többségükben oroszok —- nem állampolgár. — Számos oka van a változásoknak, de közülük egyik, és nem is legkisebb az, hogy az Egyesült Álla­mok és szövetségesei meg­nyerték a hidegháborút a kommunizmus ellen —- je­lentette ki James Baker, volt amerikai külügymi­niszter, aki kezdeményező­je volt a békefolyamatnak. Kétségtelen azonban, hogy az egyezmény nem old meg mindent. Nem oldja meg például a meg­szállt területek státusának kérdését mindaddig, míg erről nem kezdenek újabb tárgyalásokat. Az izraeli­ek 65 százaléka támogatja a Washingtonban hétfőn aláírt izraeli—palesztin egyezséget, s 59 százalé­kuk úgy véli, hogy a meg­állapodás a tartós béke megteremtéséhez vezethet. ' A CNN amerikai hírtele­vízió által végzett telefo­nos közvélemény-kutatás szerint, a több mint ezer megkérdezett izraeli pol­gár 29 százaléka tartotta hibának a megszállt terüle­teken létrehozandó részle­Orosz. harcigépek hétfőn és kedden újra támadást intéztek Afganisztán észa­ki része ellen — jelentet­te a kabuli rádió. Afgán források szerint a Tádzsi­kisztán felől érkező gé­pek a határ menti erdőkre dobták le bombaterhüket, s emiatt hatalmas tűz pusztít a térségben. A rádió szerint az orosz gépek az afganisztáni ha­ges palesztin önkormány­zatról szóló szerződés alá­írását, míg hat százalékuk nem nyilvánított véle­ményt. A megkérdezettek hat­van százaléka úgy vélte, hogy a végleges döntést népszavazással kell meg­hozni, míg 39 százalékuk szerint ehhez elegendő az izraeli parlament jóváha­gyása is. Az iszlám radiká­lisok iráni lapja, a Jomhu- ri-Iszlami tegnapi számá­ban halállal fenyegette meg Jasszer Arafatot „az iszlám világ népének eláru­lásáért”. „Arafat és cinkosai olyan egyezményt írtak alá, amellyel Palesztina iszlám földjét átadták a ke­gyetlen megszállóknak... Az árulás'büntetése a ha­lál... Jasszer Arafatnak fi­zetnie kell árulásáért” — idézi az újságot az AFP hírügynökség. Rafszan- dzsani iráni elnök kedden „árulásnak” bélyegezte a palesztin autonómiáról szóló egyezmény aláírását — emlékeztet az AFP. tárfalvak felett is elszáll­tak, azonban nem bombáz­ták a településeket. Afgán adatok szerint jú­lius óta már több mint két­száz polgári személy vesz­tette életét az orosz bom­bázásokban. A támadáso­kat azután indították, hogy a tádzsik erőkkel harcban álló afgán csopor­tok a térségben lévő orosz erőket is lőtték. A nagyvilág hírei ■ Románia az első helyre került Európában a gyil­kosságok számát tekintve, az utóbbi években e muta­tóban jócskán megelőzve az őt követő Bulgáriát, Finnországot, és Magyar- országot — jelentette az iTAR-TASZSZ, a Rompres jelentését idézve. ■ Egy spliti bíróság össze­sen 363 év börtönre ítélte az egykori jugoszláv had­sereg 31 tagját, akiket há­borús bűnök elkövetésé­vel vádolták. A volt jugo­szláv haditengerészet tiszt­jeit háborús bűnök és a horvát polgári lakosság el­len elkövetett kegyetlenke­dések miatt ítéltek el. ■ Az amerikai Kongresz- szus képviselői megígér­ték Jasszer Arafatnak, hogy eltörlik azokat a törvényeket, amely útjá­ban állhatnak az izrae­li—palesztin megállapo­dás végrehajtásához nyújtandó amerikai se­gítségnek. MA Líbia elleni ENSZ- szankciókat akkor sem enyhítik, ha Líbia kiadja bírósági tárgyalásokra a lockerbie-i merénylőket — adta tudtul tegnap a birt külügymin isztérium. ■ A török rendőrség ked­den este kihallgatásuk után elengedte a kurd fegy­veresek által túszul ejtett, majd hétfőn szabadon en­gedett hét nyugati turistát — erősítette meg tegnap a svájci külügyminisztéri­um is. ■ Lehallgatókészüléket fe­dezték fel a cseh igazságü­gyi minisztérium telefon- központjában — közölték Prágában. Afgán veszteségek Orosz légitámadás VÉLEMÉNY Egy ló vergődése mosogatta, miközben — láthatóan — az állat életha­lálharcot vívott.” A helybéli férfiak segíteni próbáltak, húzták-von- ták a vergődő lovat, de nem tudták talpra'állítani. Az asszonyok, akik a baleset helyén összegyűltek, látván a hiábavaló küzdelmet, sírva fakadtak. Sirat­ták a szenvedő állatot, siratták a gazdáját. Odahaza, Vas megyében soha nem hallottam azt, hogy elpusztult a ló. Mindig úgy mondták: meghalt. Benke Márta riportjából nem derül ki. hogy Bo­zsik István lova meghalt-e vagy sem. Azt hiszem, ő a vidéki emberekről író, vidéki emberekért író új­ságíró is szenvedett, és nem akarta nagyon megszo- morítani olvasóit. Talán a tolla nem engedelmeske­dett, talán makacsul hitte: ha nem írja le azt a szót, nem is történt meg a tragédia. Nagyapám lovát, Rárót 1942-ben vitték el a hábo­rúba. Huszártisztek jöttek Szombathelyről, összeír­ták a faluban a lovakat. A hadra foghatókat. Nagy­apám, a falu tanítója nem engedte be őket az istálló­ba. A rangidős tiszt nagyapámra nézett: — A haza kívánja! Nagyapám két kiterjesztett karjával állta el az utat. — Rárót nem adom! — A tanító úr derék magyar ember! — Nem adom! — Másoknak a fiát viszik el! Nagyapám lehajtotta a fejét. Csak lánya volt. Az összeírás után nem sokáig késett a behívó. Nagyapám bezárkózott a szobába, alig . evett, alig ivott. Aztán egyik nap levél érkezett Ukrajnából. Egy főhadnagy írta. Vele nyergeit Ráró a háborúba. Nagyapám felbontotta a borítékot, s csak bámult maga elé. „Ráró hősi halált halt.” Másnap az iskolá­ban az olajos dobogón nagyapám megszédült. Térd­re esett, a gyerekek támogatták a tanítólakásba. Há­rom nap múlva meghalt. Nem szólt egy szót sem, senkihez sem szólt, konokul összepréselte a száját, úgy halt meg. Őreá gondolok most, amikor a szentkirályi em­ber Rárój áról olvasok. Egy vergődő, haláltusáját vívó lovat látok, köröt­te tehetetlen férfiakat, síró asszonyokat. Bármi történt velünk az utóbbi esztendőben, bár­mi történjen a jövőben: ez Magyarország. Ez az én hazám. (Kosa Csaba)

Next

/
Thumbnails
Contents