Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-15 / 215. szám
_l PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. SZEPTEMBER 15., SZERDA 7 Betonba ágyazott veszélyes A közelmúltban még attól volt hangos Aszód, Galga- mácsa és Iklad térsége, hogy a Pyros Környezetvédő Szolgáltatás Kft. bővíteni szeretné a térségben található mintegy 100 hold területen működő veszélyeshul- ladék-lerakó telepét. Aszódtól 6,5, Ikladtól 1,5 és Galgamácsától 3,5 kilométerre található a Pyros Környezetvédő Szolgáltatás Kft. országos hálózatának első számú tagjaként üzemelő veszélyeshulladék-lerakó telep. Nem véletlen a párosítás, mely szerint egy környezetvédelemre szakosodott szervezet vállalja az ipari hulladékok, a galvánelemek, a szennyezett földek végleges és kármentes elhelyezését: ez a kapcsolódás egyben azt is jelzi, hogy a veszélyes hulladékok elhelyezésének, tárolásának ügye ma elsősorban környezetvédelmi kérdés. Bár a fenti témában kirobbant viták mára elültek, arra azonban ráirányították a figyelmet, hogy alapvetően nincs semmi gond ezzel az üzemmel! Nem árt egyetlen környező településnek sem, nem okoz semmiféle mérhető károsodást a levegőben vagy a vizekben. — Tulajdonképpen csak akkor került szóba a lerakótelep gondolata — idézi fel a tavaszi viták történéseit a telep vezetője, Bagyin László —, amikor annak bővítéséről, terjeszkedéséről készültek a tervek. Ez idő tájt nemcsak az ellenérvek száma gyarapodott meg, de mind gyakrabban hangzottak el azok a vádak is, melyek szerint az érintett települések évek óta hiába várják a „veszélyes szomszédság” kárpótlása fejében beígért kompenzációt. (Arról volt ugyanis szó — merthogy írásos feljegyzés a beígért támogatásról nem maradt fenn!—, hogy Aszódon, Ikladon s Galgamácsán a lerakótelep „elszenvedése” fejében infrastrukturális beruházások indulnának.) Igaz, e hír hallatára a többi, ugyancsak „szomszédnak” számító község — el egészen Túráig, Kartalig — szintén felkapta a fejét, s ugyancsak követelni kezdte a gázprogram beindításának, a telefonhálózat kiépítésének és az úthálózat korszerűsítésének a központi meg- támogatását. A bővítés tehát elmaradt. Igaz, tudtuk meg a telepvezetőtől, olyan sajátos bővítésről volt szó idén tavasszal (s ez kavart érzelmektől sem mentes, s múltbéli bizonyí- tatlan tényéktől hemzsegő vitákat), mely szigorúan a kerítésen belül zajlott volna. — Arról készítettek az érintettek terveket, hogyan lehetne az adott területen belül sűrűbben rakni, s tárolni, mintegy emeletszerűen fedni a veszélyes hulladékot — magyarázza a közelmúlt történéseit a telepvezető. Az 1. számú veszélyeshulladék-lerakó telep minden környezetvédelmi szabálynak kifogástalanul mégfelel. Geológiailag is megalapozott volt a helykiválasztás: olyan területen fekszik ez a telep, melyen veszélyes hulladék tárolására alkalmas vízálló réteg található. — A legfontosabb — részletezi a telepvezető —, hogy a csapadék ne jusson a veszélyes anyagok közelébe, azzal ne lépjen kémiai reakcióba. Utóbbit garantálja az a szarkofágrendszer, melyben kettő: egy arányban (a beton és a hulladék egymáshoz viszonyított arányára vonatkozik ez) domi- nószerűen helyezhetik el az egyes veszélyes anyagokat tartalmazó betontömböket. Ezeket pedig véglegesen egy újabb szigetelőanyaggal is biztosítják. A biztonság egyik leglényegesebb eleme az ellenőrzés. Ez egyrészről a telepen, illetve a telep közelében lévő településeken évek óta gyakorlott monitoring rendszeren keresztül valósul meg, másrészről a Pyros felett álló szakhatóságok folyamatos felügyeleti munkája révén. Míg előbbi a levegő, a vizek folyamatos szűrését jelenti, utóbbit a Pest Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a Környezetvédelmi Felügyelőség végzi. — Nem utolsósorban az hulladék a társadalmi bizottság szemlézi munkánkat, melyben az érintett három település színe-java részt vesz, s alkalmanként, egy-egy meghívásnak eleget téve vagy egy-egy nyílt napot kihasználva, sőt olykor egyéni kérésnek is eleget téve, a helyszínen tanulmányozzák, mennyire környezetbarát a Pyros tevékenysége. A biztonsági láncszem egyik lényeges eleme, hogy telephelyünkön csak Magyarországon keletkezett veszélyes hulladékot semmisítünk meg. Olyan szigorúak a befogadási szabályaink, azok az elvek, melyek az érkező anyag víztartalmát, savas és lúgos kémhatását ellenőrzik, hogy szinte már ezzel kizárható a környezetre káros, illetve a későbbiekben kárt okozó anyagok helybe- ni temetése. Bagyin László végezetül ismét hangsúlyozta, hogy cégünk, s említett telephelyük is a lehető legnyitottabb a kíváncsi laikusok s a szakemberek számára. Ez a magatartás lehet csak célravezető annak érdekében, hogy a lakosság megértse, sőt elfogadja, a korszerű ipari termelésnek vannak olyan melléktermékei, melyek elhelyezéséről hosszú távon kell gondoskodni, melyekkel a legszigorúbb környezetvédelmi eljárások alkalmazása mellett, de együtt kell élni. Mallár Éva Az öngyulladástól olykor napokig is ég a Pilisszántón lévő szeméttelep, mely az egész községet ellepi Úton-űtfélen szeméthalmok tornyosulnak a Dunakanyarban Erdősi Agnes felvételei Támogatják az iskolák szakköreit Nemzetközi program részese a Göncöl Alapítvány Remények és realitások Függőségük oka a pénzhiány A budapestiek mellett többek között váci és gödi környezetvédelmi szakemberek hozták létre évekkel ezelőtt a Göncöl Társaságot, amelynek szerepét 1991-ben a Göncöl Alapítvány vette át. Tevékenységi körébe környezetvédelmi kiadványok megjelentetése, újság- szerkesztés, oktatói munka, táborok szervezése, illetve kutatások támogatása tartozik. A regionális feladatok mellett nemzetközi programokban is részt vesznek az alapítvány tagjai, egyik legnagyobb vállalkozásuk például az Ipoly vízgyűjtő területén fellelhető természeti értékek összeírása. Ebben a munkában a főállású kutatókat diákok, illetve polgári szolgálatos fiatalok segítik. Az alapítvány elsősorban pályázatokon elnyert pénzekből tartja fenn magát, s jut fedezet a fejlesztésre is. Ezt bizonyítja például, hogy elkészültek a Dunára néző Gön- cöl-ház felújításának, bővítésének tervei. Ha ennek elképzelései megvalósulnak, valóban korszerű, jól felszerelt épületben fogadhatják majd a munkatársak az általános és középiskolák korábban is támogatott környezetvédelmi szakköreit. (r. z.) Az érdi művelődési központban Kiss Gyöngyivel, az 1985-től működő Terra Mater Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont vezetőjével a környezetvédelemről beszélgettünk. A környezet- és természetvédelmi oktatóközpontok létének alapját, így az érdi központét is az a felismerés adta — még a hetvenes évek elején —, hogy az Egyesült Államokban már léteztek ilyen oktató- központok, melyek a gyerekek természet iránti vonzalmának, elkötelezettségének alakítását tűzték ki célul — kezdte a beszélgetést, az egyébként biológia-földrajz szakos tanári végzettségű fiatalasszony. — Ezt az alapgondolatot karolta fel akkor, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (a Környezetvédelmi Minisztérium elődje), s adott anyagi támogatást azon helyekre (iskolák, múzeumok, művelődési házak stb.) ahol a környezetvédelem csírái már kialakultak. így alakulhatott meg — az országban hetedikként — az érdi oktatóközpont is. Az oktatási-nevelési programnak az alapgondolata, hogy a gyerekek saját tapasztalataikon keresztül ismerjék meg környezetük állapotát, s így tegyék őket motiválttá a természet szépségeinek óvására, illetve az azt károsító hatások megismerésére, elkerülésére. Ezért vesznek részt különböző természetvédelmi-, illetve megfigyelési programokban, mint például a Magyarországi Tereptanulmá- nyi Központ által meghirdetett „River Watch”-prog- ramban. Ennek célja a Magyarországon lévő vizek állapotának feltárása volt, melyhez eszközöket, felszereléseket, feladatlapokat, a Tereptanulmányi Központ biztosított. Áz érdi oktatóközpont neveltjei, a város szélén csordogáló Bara-patak állapotát — a víz nitrit- és nitráttartalmát, keménységét, átlátszóságát, illetve környezetének élővilágát — vizsgálták. A siralmas helyzetet tükröző vizsgálati eredményeket — a gyerekek maguk végezték a méréseket — havonta küldték el a központba. Idén októbertől a lehullott csapadék mennyiségét, kémiai összetételét vizsgálják a városban. Ebben a programban több európai állam is részt vesz, így egy általános európai összkép alakulhat ki a csapadék állapotáról. Immár minden évben — a Föld napjához, illetve az Érdi Környezetvédelmi Napokhoz kapcsolódóan — meghirdetik környezetvédelmi rajzpályázatukat óvodásoknak és kisiskolásoknak, felmérvén, hogy ők mit látnak környezetükből. A nagyobbaknak „Környezetvédelmi Diák- konferenciát” szerveznek, ahol szakemberek tartanak előadásokat, vetítéseket, és a város diákjai kicserélhetik tapasztalataikat, valamint beszámolhatnak egymásnak éves tevékenységükről. Ezenfelül nagy sikerű nyári táborokat szerveznek, úgymint a geológus tábor Csopakon és a természetjáró tábor a Zempléni Tájvédelmi Körzetben. A rendezvények, táborok költségeit pályázatokon elnyert pénzösszegekből, illetve néhány intézmény — így a Környezet- védelmi Minisztérium, az érdi önkormányzat és az Érden székelő földrajzi múzeum — támogatásából fedezik. Legfőbb gondjuk, hogy nem rendelkeznek állandó jövedelemmel, ezért függetlenségük feladása árán, a művelődési központ keretein belül működhetnek. Előre sem tudnak mindig tervezni, mivel először a programjaikhoz szükséges pénzt kell előteremteniük. Mindezek ellenére nagy reményekkel tervezik jövőjüket — mondta el Kiss Gyöngyi. Szeretnének bekapcsolódni a Göncöl Alapítvány által létrehozott „Zöld pók”-hálózatba, mely egy — az egyes természetvédelemmel foglalkozó egyesületeket, intézményeket összefogó — számítógépes információ- tároló és -közvetítő módszer lenne. Szedlacsek R. Henrik A Kis-Duna-ágban a tereprendezők felborítják a vízi élet ökológiai egyensúlyát
