Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-15 / 215. szám

6 PEST megyei hírlap SZŰKEBB HAZÁNK 1993. SZEPTEMBER 15., SZERDA Korunk legnagyobb kihívása az, miként birkózik meg az emberiség a környezet- szennyezéssel, annak ártalmaival. Szerte a világban keresik a szakemberek a megoldásokat, miként lehetne csökkenteni a légszennyezést, a zajártalmakat, hogyan lehetne orvosolni a talaj szennyezettségét. Ezért is kap egyre nagyobb szerepet mindenütt a környezetvédelem. A kis lépések — az, hogy egy-egy or­szág, térség tesz valamit ez ügyben -— már közelebb visznek az általános megol­dáshoz. Összeállításunk a Pest megyei gondokról, tervekről szól. Új kezdemé- nyezésekröl, amelynek résztvevői olykor gyermekek, akik talán már tudják — hiszen tanulhatják, tapasztalhatják — maguknak óvják a természetet, a környe­zetet. Mert az ó' jövójükrói van szó. S persze, valamennyiünkéről. A Piszkos üzenhettek társasága Vác még marad a csapatban 3É£ Az ég azúrkékjén jA,!' fehér fellegek vitor- láznak. Vác fölött már nem lebeg az a mesterséges porfelhő, me­lyet a Dunai Cement és Mészművek ontott évtize­dekig, szennyezve levegőt, növényt, próbára téve az emberi szervezetet. — Annyira ugyan nem volt sikeres az a rekonst­rukció, mint ahogy a Ce­mentipari Orzságos Köz­pont, újságban is megje­lent reklámja hirdeti — mondja Biró György, a pol­gármesteri hivatal környe­zetvédelmi vezetője, de rögtön hozzáteszi: — Vi­szont a mostani porkibocsá­tás már jóval a megenge­dett határérték alatt marad. Egészségre nem ártalmas. Megszűntek a gyár ellen folytatott perek is. Kétségtelen: a DCM volt egyik okozója annak, hogy Vác bekerült az őr­eimmel hívtuk össze a leg­több ártalomtól szenvedők képviselőit, Vácott javul­tak a körülmények. Ez azonban nem pusztán az ipari üzemek vezetőinek a jó szándékán múlott. Saj­nos inkább azon, hogy a gyárak nagy része beszün­tette a termelést. így átme­netileg nem szennyezik a környezetet. A Chinoin váci telepén leszerelték az égetőberendezés legfonto­sabb alkatrészeit, nem tá­rolnak veszélyes hulladéko­kat. A Tungsram General Elektric, vagyis korábbi ne­vén az Egyesüt Izzó ólom- szennyezéssel veszélyeztet­te a lakosságot. A veszé­lyes, ólomkibocsátó tech­nológiát megszüntették, de a gyárnak még mindig van restanciája. A város déli ha­tárában, Csatamezőn hal­mozták fel üveghegyet ké­pezve a selejtes fénycsöve­ket, s itt nehézfém-szennye­. váci cementgyár filteres kéménye sok port felfog, de így is jut még a városnak Egy-egy tarlóégetés szinte beborítja az eget a Tápióságban Erdó'si Agnes felvételei Reális veszélyek Szemléletformálás már gyerekkortól szág legszennyezettebb ti­zenkét városának abba a csapatába, melyet Piszkos tizenkettőnek neveztek el, s éppen innét bombázták a hivatalos szerveket követe­lésekkel, javaslatokkal. — Vajon kiválhatnának már ebből az együttesből -— kérdezem a szakembert, aki sem igent, sem nemet nem bólint, csupán rezze- netlen arccal válaszol. — Ahhoz az állapothoz képest, amikor még ezzel a ződés szivárog a talajba. Az üveghegy elhordását erre az évre ígérték. A Bélésárugyár környé­kén a gépmatuzsálemek rezgés és zajhatása volt nagy — folytatja Bíró György, erről múlt időben szólva. A gyárban leállt a termelés. Az üzemet épp­úgy áruba bocsátották, mint a szomszédos Fonó­gyárat, ahonnét viszont az esőcsatornába vezetett fes- tékes folyadékokkal szeny­nyezték a Gombás patakot. A Könnyűipari Alkatrész Ellátó Vállalat öntödéjé­nek a tetejéről is vastagab­ban szállna a szilikózist okozó por, ha teljes üzem­ben dolgoznának. Ez a ve­szély akkor szűnik meg, ha fokozatosan átállnak az elektroacél-gyártásra. A város levegőjét, vizeit tehát az veszélyezteti még — foglalja össze Biró György —, hogy ha egyes gyárak újra elkezdhetnék a termelést, akkor ismét a környezetszennyező tech­nológiát alkalmaznák. Más­részt a települést kettéosz­tó nemzetközi főútvonal nem csökkenő, inkább nö­vekvő forgalma miatt to­vább árad a rákkeltő anya­gokat lengető kipufogógáz a lakóházakba, üzletekbe. Szívjuk magunkba otthon, középületben, gyalogos­ként az utcán, s közben a 2-es főútvonal várost kike­rülő, elterelő szakaszának az építéséről egymástól el­térő, bizonytalan in-formá­cióink vannak. Ez a oka, hogy a Piszkos tizenkettő csapatában kell marad­nunk. Tervezzük is az idén összehívni a társaságot, de magunk közt ezt a gondot nem tudjuk megoldani. Amíg csak egymás közt be­szélgetünk a bajainkról, ad­dig minden törekvésünk belterjes marad. K. T. I. A Világ Természetvédelmi Alap Magyarországi Szerve­zete évente újabb és újabb lehetőségeket kínál arra, hogy általános iskolák taná­rai, diákjai bekapcsolódhas­sanak különböző, környezet­védelemmel kapcsolatos eu­rópai programokba. Tavaly a levegő szennyezettségé­nek mérése volt a napiren­den. E témán belül a jelent­kező sokféle jelenséget is megvizsgálhattak az ózon, a savas esők, az algásodás mértékét, káros hatásait ele­mezhették a többi között. Természetesen e munkához a szükséges vegyszereket, eszközöket a szervezet eljut­tatta a jelentkezőkhöz. A szigetújfalui általános iskola pedagógusai, tanulói is bekapcsolódtak e prog­ramba. Ahogy Németh Sán- dorné tanárnőtől megtud­tuk, az elmúlt tanévben a sa­vas eső mérésével foglal­koztak a hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos tanu­lók. Azért ez a korcsoport vett részt a munkában, mert elvégzéséhez szükséges bi­zonyos kémiai-biológiai is­meret. Az eredményeket el­küldték, várják a visszajel­zést. Adataikat besorolják majd az Európában másutt végzett vizsgálatok eredmé­nyeibe. Ezzel együtt remé­lik, hogy megkapják az idei feladatokat, azt, hogy mi­lyen témában folytathatják a méréseket. A cél az, hogy a diákok megismerjék a kör­nyező világot, és az azt szennyező, károsító ténye­zőket, jelenségeket. S ha lehet, megtanulják, hogyan óvható meg mindet­től a természet, az a táj, ahol élnek. * Nem véletlen az, hogy mi­ért éppen a savas eső hatása­it vizsgálták a szigetújfalui gyerekek. Varga József pol­gármester elmondása sze­rint a Százhalombatta felől érkező légáramlatok, szelek olykor néhány káros hatású anyagot is magukkal hoz­nak. A legutóbbi vizsgála­tok szerint a község útjain akkora benzoltartalmat mér­tek a földben, amit csak olyan helyen tapasztaltak eddig a szakemberek, ahol nagyvárosokhoz hasonló a forgalom, ezért sok autó­busz fordul meg. Szigetújfa­lun erről nem lehet szó, va­lami más okozza a légszeny- nyezést. Százhalombattán kiépítet­tek ugyan egy meteoroló­giai rendszert, amely idő­ben jelezné a szélirányt, s az esetleges légszennyezési gondokat. Csakhogy, ezzel a rendszerrel a községnek nincs kapcsolata. A tavalyi baleset — amikor ammóniá- kot szállító szerelvény sé­rült meg Batta környékén — jelzi azt, hogy Szigetújfa­lu esetében a légszennyezés olyan reális veszély, amivel az ott élőknek számolniuk kell. Pontosabban azzal, hogy nagyobb mérvű szeny- nyezés esetén egy időre ki kell telepíteni a falu lakóit. A közeli Ercsiben — mely település esik legközelebb Százhalombattához — ki­építettek egy riasztó hálóza­tot, mely automatikusan jel­zi azt, ha baj van. Valami hasonlót szeretnének a szi- getújfaluiak is, de ez igen drága megoldás lenne, egye­lőre erre nincs pénzük. A közelmúltban az Álla­mi Népegészségügyi és Tisz­tiorvosi Szolgálat tizenkét konténert helyezett el a lég- szennyezés mérésére. Eb­ből egy-egy Ercsiben és Szi­getújfalun, a többi Százha­lombattán végzi el a mérése­ket. Ennek évi működtetési költsége közel félmillió fo­rint, amit Szigetújfalu nem tud előteremteni. Ezért for­dultak kéréssel a Népjóléti Minisztériumhoz, és a Kör­nyezetvédelmi Főfelügyelő­séghez, hátha kaphatnának valamilyen segítséget. Mert azt tudják: védelemre szük­ség van, még akkor is, ha a battai üzemek is betartják a környezetvédelmi előírá­sokat. Baleset sajnos bármi­kor előfordulhat. Erre pedig Szigetújfalun igyekeznek felkészülni. Persze remélik, hogy „élesben” soha nem kell megtapasztalniuk, mi­lyen egy jelentősebb lég- szennyezés. J. Sz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents