Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-15 / 215. szám

_§ PEST MEGYEI HÍRIAP MAGYARORSZÁG 1993. SZEPTEMBER 15., SZERDA 3 Antall József levelei Támogatjuk az igazságos békét Antall József miniszterelnök hétfőn egyidejűleg intézett le­velet Jichak Rabin izraeli kor­mányfőhöz és Jasszer Arafat- hoz, a Palesztiniai Felszabadí- tási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának elnökéhez. A ma­gyar kormányfő gratulált a két vezetőnek az izraeli—pa­lesztin elvi nyilatkozat aláírá­sához. A Jichak Rabinhoz szóló üzenetet az MTI hétfőn ismertette. A Jasszer Arafathoz inté­zett levelében Antall József hangoztatta: meggyőződé­sünk, hogy a nemzetközi kö­zösségnek, az egész arab vi­lágnak, az iszlám országok­nak, a Földközi-tenger térsé­gének és Európának egyaránt alapvető érdeke a palesztin önrendelkezésnek az érdekelt felek egyetértésén alapuló megvalósítása. Továbbra is teljes támogatásunkról bizto­sítjuk a .tárgyaló feleket, akik kimagasló kompromisszum­készségről tettek tanúbizony­ságot. Térségbeli kiegyensúlyo­zott politikánkat bizonyítja, hogy Magyarország — amel­lett, hogy rendezte Izraellel fennálló kapcsolatait, elis­merte és támogatta a zsidó nép önrendelkezési jogát és államalapító filozófiáját — mindenkor hangsúlyozta a palesztin nép önrendelkezé­si jogát is. Ennek világos igazolása, hogy Magyaror­szágon nemcsak Izrael álla­mot képviselő nagykövet, hanem a palesztin nagykö­vet is — a többi arab nagy­követtel együtt azonos stá­tusban — képviselhette népe érdekeit. Álláspontunkat az arab— izraeli megbékélést illetően a vonatkozó ENSZ BT-hatá- rozatokra alapozzuk, és tá­mogatjuk az átfogó, tartós és igazságos béke megvaló­sítását. Ennek érdekében fontosnak tartjuk a szemben­állást szító erők visszaszorí­tását, hogy ne kerülhessen sor a rendezési folyamatot és a további béketárgyaláso­kat zavaró erőszakos csele­kedetekre. A magyar kor­mányfő végezetül sikert kí­vánt a megbékélés, a rende­zés végrehajtásához. Méhkeréki döntés Kétnyelvűtek lesznek az utcatáblák Méhkerék önkormányzata úgy döntött, hogy kétnyelvű utcanévtáblákat helyez el a községben, s mivel erre nincs pénze a településnek, pályázat útján igyekszik megszerezni a táblacseréhez szükséges összeget — tájé­koztatta az MTI munkatár­sát Rúzsa György, Méhke­rék polgármestere. A 98 szá­zalékban románlakta, román határ menti bihari település­nek több mint harminc utcá­ja van, s közülük az egyik­nek valószínűleg a neve is megváltozik a kétnyelvű táb­lák elhelyezésével: a Nagy­szalontára vivő utca eddig Kossuth Lajos nevét viselte, az év végére tervezett Sar­kad—Méhkerék—Nagysza­lonta határátkelő-nyitás idejé­re Szalontai utcára változik a neve. Az utcanév-változtatás­hoz természetesen még hozzá kell járulnia a helybéli önkor­mányzatnak. Vita a kárpótlási törvény módosításáról (Folytatás az 1- oldalról) Az ellenzéki kritikára reagálva Kónya Imre arra hivatkozott: rendkívül nehéz törvénykezési úton rendezni a korábban elkö­vetett törvénytelenségeket. Az előteijesztő, valamint a kor­mánykoalíció szándékait meg­világítandó, az MDF frakció- vezetője rámutatott: minden­képpen alkotmányos módon szeretnék rendezni a kárpótlás kérdését, illetve az Alkotmány- bíróság által kifogásolt szabá­lyozási formát. Böröcz István (36-ok) elkép­zelhetőnek tartotta, hogy az Al­kotmánybíróság által is kifogá­solt passzus helyett megoldást jelenthetne, ha kiteijesztenék a degressziómentes sávot a 200 ezer forint feletti kárpótlások­ra is. Az előteijesztéssel össze­függésben homályosnak talál­ta, hogy földtulajdonszerzés­nél miként lehetne felhasznál­ni a kárpótlási utalványt. A tör­vénymódosítási előterjesztés vitáját elnapolták. Áz Országgyűlés tegnapi plenáris ülésének déli szüneté­ben — többek között — a MIÉP- és az MDF-frakció tar­tott sajtótájékoztatót. A Magyar Igazság és Elet Párt-frakció megbízott vezető­je, Horváth Lajos ismertette képviselőcsoportja állásfogla­lását. Ennek lényege: az EK- ba való felvétel kérelmezése előtt népszavazáson kérdezzék meg a magyar népet, hogy hoz- zájárul-e a mezőgazdaság to­vábbi visszafejlesztéséhez. A frakció állást foglalt Je­szenszky Géza külügyminisz­ter tervezett bukaresti útjáról is. A képviselők megítélése szerint a politikus útja nincs előkészítve, és a családi emlé­kek felkeresése csak „könnyes ünnepségekre” ad alkalmat. A dokumentumot ismertető Réti Miklós kijelentette: a külügy­miniszternek követelnie kell a romániai magyarság számára a személyi elvű, illetve a kultu­rális autonómiát, a székelyföl­di magyarság számára területi autonómiát, valamint azt, hogy „a dél-tiroli osztrák— olasz példához hasonlóan szer­ződés garantálja Magyaror­szág védőhatalmi státusát”. Az állásfoglalás végül leszöge­zi: ha Jeszenszky Géza hivata­los útja egy, a magyar—ukrán­hoz hasonló szerződés előké­szítése jegyében zárul, akkor a MIÉP lemondásra szólítja fel a külügyminisztert. Bogdán Emil a képviselőcsoport véle­ményét és bírálatát ismertette az idegenrendészeti törvényja­vaslatról. A MIÉP szerint túl sok a dokumentumban a liberá­lis elem és a jelenleginél köny- nyebbé teszi a letelepedést ha­zánkban. Az MDF-frakció sajtótájé­koztatóján Sóvágó László kije­lentette: mindazok beutazhat­nak és hazánkban tartózkod­hatnak, akik rendelkeznek ér­vényes vízummal, anyagi fede­zettel, visszafelé szóló menet­jeggyel és céljuk nem titkolt. A törvénytisztelő külföldiek iránt a híres magyar vendég- szeretet nyilvánul meg, s bár hazánk nem kívánja ösztönöz­ni a határon kívüli magyarokat szülőföldjük elhagyására, de számukra a bevándorlás köny- nyített eljárással történik. Só­vágó László szerint a törvény- javaslat rendkívül sok nemzet­közi jogi elemet használ fel, és ezzel lehetségessé válik a jogi harmonizáción alapuló egysé­ges európai fellépés. Azt is hangsúlyozta, hogy a törvény nem vonatkozik a háborús cse­lekmények miatt hazánkban menedéket kérő személyekre. Segítsünk erdélyi testvéreinknek! A Magyar Újságírók Közös­sége 1993 júniusában kelt nyilatkozatában felhívta a ci­vilizált világ szellemi embere­inek, írástudóinak, újságírói­nak figyelmét arra, hogy Ro­mániában, ahol 1989-ben megbukott a gyűlölt Ceauses- cu-rendszer, ma az Európa Tanácshoz csatlakozni akaró Iliescu-rendszerben újra láb­bal tiporják az emberi jogo­kat. Ez a Románia hamis ar­cát mutatja a világnak, holott ebben az országban 10-20 esztendei börtönbüntetésre ítélt erdélyi magyarok és cigá­nyok szenvednek a börtönök­ben, mert részt vettek a Ceau- sescu-diktatúra megdöntésé­ben, illetve védekeztek, ami­kor nemzeti, kisebbségi létük miatt életükre törtek. Iliescu Romániájában nem­rég szabadon engedték a Cea- usescu-rendszer kiszolgálóit, a felkelt népre lövetőket, míg a koncepciós perekben ártat­lanul elítélt magyarokat és ci­gányokat továbbra is meg­fosztják szabadságuktól. A legkiáltóbb jogsértés: hét székelyföldi magyart 15-20 esztendőre börtönbe zártak, találomra választva ki őket az 1992. december 22-ei oroszhegyi és zetelakai forra­dalmi tömegből. Olyan fiúkat és fiatal férfiakat neveztek ki gyilkosoknak, akiknek ártat­lanságát a román bíróság előtt tanúk bizonyították. A börtönbe zártak hozzá­tartozói, gyermekei már har­madik esztendeje szenvednek ínséget. A Magyar Újságírók Közös­sége és a Pest Megyei Hírlap szerkesztősége gyűjtést indít az ártatlanul elítéltek családtag­jainak megsegítésére. Az ado­mányokat — tartós élelem, ruha stb. — amelyek a MŰK irodájában (Budapest VII., Csengery u. 1.) és a Pest Me­gyei Hírlap szerkesztőségében adhatók le, 1993 karácsonya előtt eljuttatjuk Zetelakára és Oroszhegyre, Ambrus Pál, Nagy István, Nagy Imre, Vass-Kiss Előd, Boldizsár Fe­renc, Illyés István és Karsai László családjához. Agrár­demonstráció „A kormány lehetőségei kime­rültek, és ezért az agrár-érdek­képviseletek a Parlamenthez fordulnak, hogy vegye át az ágazatért viselt felelősséget.” E szavak kíséretében adta át Sza- niszló Sándor, a MOSZ társel­nöke tegnap a Parlamentben Szabad Györgynek, az Ország- gyűlés elnökének azt a petíciót, melyet a Kossuth téri figyel­meztető nagygyűlés résztvevői nevében vitt az Országházba az érdekképviseletek háromta­gú küldöttsége. Szabad György, a petíció átvételekor válaszolva arra a felvetésre, hogy több figyelmet kellene a mezőgazdaságra fordítani, azt válaszolta a jelenlévőknek, hogy ez a figyelem nem hiány­zik, nem hiányzott és vélhető­en nem is fog hiányozni a jövő­ben sem. A házelnök ígéretet tett arra, hogy a petíciót min­den képviselőcsoportnak eljut­tatja és az ebben foglaltak meg­vitatása után az Országgyűlés megfelelő időben választ ad a felvetésekre. Katasztrofális robbanás Békásmegyeren s Atszakadtak a betonfalak Súlyos robbanás történt teg­nap hajnalban a békásme­gyeri lakótelepen, a Jós ut­cában: az egyik tízemele­tes ház kilencedik emele­tén keletkezett robbanás kö­vetkeztében átszakadtak a falak, s legalább kilenc la­kás borult lángba. A Fővárosi Tűzoltóság a tűzoltást követően vízsuga­rakkal hűtötte az épület fa­lait, majd lakásról lakásra járva vizsgálták a helyisé­geket: tűzfészkek, sebesül­tek, halottak után kutattak. Ennek alapján az utcára ki­ugrott testvérpáron és a megtalált négy szénné égett tetemen kívül egy újabb halottat találtak. Ez­zel tehát 7-re emelkedett a halottak száma. Nincs ki­zárva azonban, hogy még esetleg találnak elhunyt személyt a romok alatt. Hancsovszki János felvétele Független? A magát független tár­sadalmi és családi heti­lapként megjelölő' Sza­bad Föld című lap, amely kiváltképp a pa­rasztság körében ter­jed, természetesen „függetlenségének” tel­jes tudatában megtalál­ta azt a Budapesthez nem is közeli Hód-Csil- lag Szövetkezetét, amelynek tagsága a kormány agrárpolitiká­ján olyannyira fölhábo­rodott, hogy tegnap Bu­dapestre jött tüntetni. A lapban, merthogy „független”, az az Or­szágos Sajtószolgálat által kiadott állásfogla­lás, amelyet a Keresz­tény Szociális Szakszer­vezetek Országos Szö­vetsége fogalmazott meg, már nem kapott helyet. Nem, hiszen a keresztény szociálisok ellenzik a tüntetést, mondván: az sem poli­tikai, sem társadalmi, sem erkölcsi vonatko­zásban nem a mezőgaz­dasági dolgozók, a gaz­daemberek érdekeit képviselik, hanem a régi struktúrát akar­ják átmenteni, megszi­lárdítani, amiben ter­mészetesen a „függet­len” Szabad Föld ugyancsak élen jár. Eb­ben az újságban gya­korta siránkoznak a té- eszvezetők, akik a Ká­dár-rendszerben ka­pott földbirtokaikról nehezen mondanak le, s amely siránkozás messze túltesz az évtize­deken át valóban ki­fosztott parasztság pa­naszáradatán, Érthető, hiszen ők elveszítettek földet, lovakat, tehene­ket, ám a mostani téesz- vezetők hatalmas befo­lyást veszítenek, több ezer fős cselédségről lesznek kénytelenek le­mondani, s hogy nem állok távol az igazság­tól, azt jól példázza: ezek a téeszvezetők vol­tak azok, akik fennen hirdették, aki kárpót­lást kér, attól majd a hatalom elveszi a nyug­díját. Mindent, ami er­kölcstelen, megtesznek azért, hogy a- pozitív- változások ne törhesse­nek be a mezőgazda­ságba, az embereket csodavárásra kénysze­rítik, amire természete­sen a kormány, a mező- gazdasági tárca képte­len, márcsak azért is, mert tán egyetlen egy gazdasági ágazatot sem tett olyannyira tönkre a szocializmus, mint a mezőgazdaságot. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents