Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-15 / 215. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 15., SZERDA Háborús Szerbia Nyomorog a lakosság Szerbiában jegyrendszer bevezetésével akarnak úrrá lenni az immár nyomasztó áruhiányon. Már hétfőn megkezdték a nyilvántartásba vételt és a jegyek szétosztását, de az ellátási gondokon az intézkedés valószínűleg ugyanúgy nem segít majd, mint ahogy a közelmúltban az úgynevezett családicso- mag-akció sem tudott enyhíteni, a már szinte nyomorgó lakosság napi problémáin. A megszabott fejadag: havonta egy főre hat kiló liszt, fél kiló cukor, negyed kiló só, háromnegyed liter olaj és fél kiló mosópor, de természetesen az inflálódó árakon, amit a lakosság széles rétegei eddig sem tudtak megfizetni. A szerb kormány több intézkedéssel próbálkozott már, de nem tudott javítani a helyzeten. Először a csomagakció volt napirendben, aztán jött az ármaximálás, amelynek következtében szinte minden áru pillanatok alatt eltűnt az üzletekből —- a kereskedők egyszerűen nem tudtak készleteket beszerezni a megállapított árakon. Most a jegyrendszertől remél javulást a kormányzat, de a bonok aligha segítenek az áruhiányon. Az emberek hétfőn máris sorban álltak a jegyekért, a piacokon megjelentek a jegyüzérek, akik féláron árulták a jegyeket. Heves összecsapások Lelőttek egy horváth MIG-et Horvátországban, Zágrábtól hatvan kilométerre délre a krajinai szerb erők légvédelme lelőtte a horvát légierő egyik MÍG típusú harci repülőgépét. Ezt az AFP jelentette a Tanjug belgrádi hírügynökségre hivatkozva. A szerbek közleménye szerint, a horvát MÍG tegnap hajnalban Kordun körzetét bombázta, amikor a légvédelem lelőtte. A horvát tüzérség egyébként hétfőn este ugyancsak a Kordun térségében lévő krajinai állások ellen intézett heves támadást. Még egyes számban is elég volna a fenti metaforával jelzett társadalmi-politikai jelenség, amely hazánk népének tragikus, és kihatásaiban beláthatatlan következményekkel járó megosztottságát jelzi. De sajnos több szakadék rombolja szét jelenkori magyarságunk nemzet- és hazatudatát, szétforgácsolván azt a bolsevista materializmus által 45 éven át belé- szuggerált alantas, sőt aljas érdekindíttatású „szolidaritásokra”, bulikra, klikkekre, csoportokra stb., hogy aztán az egész együtt egy csürhét — modem, fogyasztói csürhét — adjon ki, egy — bármilyen anyagi viszonyok között is leledző — nemzet- és hazatudati egységben, egyetértésben, keresztényi szeretetben élő, magyar hagyományú és európai kultúrájú, illetve civilizáci- ójú társadalom helyett. Melyek ezek a szakadékok? Az egyik — nem biztos, hogy az első — az értelmiség (szűkebben: a politizáló „elit”) és a nép között tátong. Ennek az eredete első fokon a kádári múltba nyúlik vissza, melynek főleg „puha” szakaszában, szűkös határok között ugyan, de kisebb-nagyobb megalkuvások árán ezt-azt el lehetett mondani, függetlenül attól, hogy a Kádár János-i kacsintást jól értő nép addigra már annyira meg volt rontva az erkölcspusztító, gyakorlati materializmus által, hogy fütyült a reformerek jámbor óhajaira; ott és annyit lopott, csalt, sikkasztott — kis- és nagyfőnökei nyomában —, amennyit csak viszonyai engedtek. Másodfokon pedig a Rákosi-rendszertől veszi eredetét, amely alatt nem csupán a háború utáni, hanem egész történelmünk legaljasabb, legvérengzőbb, legkártékonyabb nép- és nemzetpusztító — ex offo hazaáruló — értelmisége serénykedett (E cikk viszonylatában értelmiségen természetesen mindig e szociális „kasztnak” a pozícionált részét célozgatjuk, hiszen az eredeti, 1945 előtti értelmiség — úgy is mint középosztály — gyakorlatilag ki lett iktatva a társadalmi élet irányításából.) Nem csodálható hát, ha az ilyen ősökkel rendelkező jelenlegi értelmiségünk nem nagyon tudta sem magát, sem a maga által reprezentált politikai pártokat, társadalmi csoAláírták az egyezményt Az igazi próba még Bili Clinton szerint lényegbevágó, hogy a palesztinok — megragadva a washingtoni megállapodás lendületét — mihamarabb nekilássanak az elvi nyilatkozatban foglalt kötelezettségek teljesítésének. Az amerikai elnök azon a négyszemközti találkozón fejtette ki a véleményét, amelyet az aláírás után a Fehér Házban tartott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökével. Az előzetes programban nem szerepelt semmiféle megbeszélés a palesztin veSevardnadze lemondott Lemondott államfői megbízatásáról Eduard Sevardnadze grúz elnök. Ezt ő maga jelentette be a parlament keddi ülésén, amelyen a rendkívüli állapot bevezetésének a kérdése volt napirenden. Sevardnadze a megbukott elnök, Zviad Gamszahurdija fegyveres híveinek az előretörése miatt a rendkívüli állapot bevezetését kezdeményezte. Politikai ellenfelei azzal vádolták meg, hogy diktatúrát akar létrehozni az országban. zetővel, csak az izraeli küldöttséggel. Ám mint Martin Indyk, a Nemzetbiztonsági Tanács közel-keleti szakértője később elmondta, az öt-tíz perces eszmecserét maga Bili Clinton kezdeményezte, félrevonva Jasszer Arafatot. — Az elnök külön hangsúlyozta annak égető fontosságát, hogy hozzákezdjenek a megállapodás gyakorlati végrehajtásához — közölte, hozzátéve, hogy ezzel a palesztin vezető is egyetértett. Jichak Rabin izraeli kormányfő a Fehér Házban lezajlott események után sajtóÉsztország derűlátó az orosz csapatkivonást illetően. Erről az észt küldöttséget vezető Juri Luik védelmi miniszter nyilatkozott elutazása előtt a tegnapi tallinni lapoknak. Luik szerint Észtország az utóbbi időben jelentős külföldi támogatást kapott a kérdés végleges megoldásához. A miniszter példaként említette az ENSZ-főtitkár balti csapat- kivonást megfigyelő külön- megbízottjának, Tommy Koknak a tallinni látogatását, s a hátravan értekezletet tartott, amelyen kijelentette: az igazi próba még csak ezután jön, amikor a két félnek a mindennapi életben kell kiállnia a megállapodás mellett. — A kérdés az, hogy ki milyen mértékben lesz képes végrehajtani azt, amit vállalt — jelezte. Utalva arra, hogy az egyezménnyel szemben erőszakos cselekményeket helyeztek kilátásba a szélsőséges erők, úgy vélekedett, hogy a nehezebb feladat a PFSZ-re fog hárulni. — Nem tudom, meg tudnék-e majd birkózni a Hamasz embereivel — mondta. tényt, hogy a csapatkivonás ügye Clinton amerikai és Jelcin orosz elnök egy telefonbeszélgetése során is felmerült. — A végső csapatkivonás menetrendjének és végső határidejének megállapítására irányuló nemzetközi szándék egyre erősebb — mondta Luik. A miniszter közölte, hogy országa is kártérítést követel az orosz hadsereg által okozott károkért, de az összegről nem nyilatkozott. A nagyvilág hírei Síita muzulmán gerillák tegnapra virradóra gránátokkal lőtték a dél-libanoni „biztonsági övezetben” egy izraeli katonai állást. Az izraeli hadsereg megtorlásul tüzérségi választ adott, melynek következtében két libanoni életét vesztette — közölte a libanoni rendőrség. # Andrej Kozirev orosz külügyminiszter tegnap elutazott Washingtonból, ahol az izraeli—palesztin megállapodás aláírásán vett részt■ Az orosz diplomácia vezetője Zágrábba repült, ahol a horvát vezetőkkel a délszláv válság rendezéséről folytat tárgyalásokat — jelentette az TTAR-TASZSZ. ■'M A hatalmon lévő Norvég Munkáspárt szerezte a legtöbb szavazatot a hétfőn tartott parlamenti választásokon, azonban a szavazás igazi nyertesének az Európai Közösséghez való csatlakozást ellenző Centrumpárt tekinthető, amely az ország második legnagyobb politikai szervezetévé lépett elő. Hat hónappal 15 éves börtönbüntetésének letöltése előtt szabadon engedtek Kínában egy ismert ellenzékit. Vej Cseng-seng — akit 1979-ben ítéltek el —, a politikai rendszer demokratikus átalakítását sürgette a hetvenes évek végén kibontakozott „demokrácia fala” mozgalomban. Orosz—észt tárgyalások Még nincs végsó' határidő' VÉLEMÉNY Ijesztő szakadékok portokat, érdekeket és célokat megkedveltetni, vagy éppen elfogadtatni az egyszerű, hétköznapi gondokkal küszködő emberekkel — ha úgy tetszik: a néppel. Ez pedig fontos volna, hiszen neki kellene vezetnie az ártatlanokat, felmutatni nekik az immáron szabad választási lehetőségeket, utakat, módokat a boldogulásra, természetesen megjelölve minden egyes program árát is. De hát ez, a mi Rákosi—Kádár-féle „komprádor-értelmiségünk képtelen erre. A másik szakadék — nemzedéki; méghozzá duplán. Egyrészt elkeserítő látni, hallani, tapasztalni (és elszenvedni) mai ifjaink mérhetetlen nihilizmusát, cinizmusát, vagy tudatlanságát, érdektelenségét minden iránt, ami összefügg a nemzet és a haza sorsával, helyzetével. Ezért jószerivel nem tudják őket megszólítani a nemzeti-népi, illetve a keresztény-konzervatív pártok, egyesületek, szervezetek, klubok stb. Az ő világképük részint bolsevizálódott (ismereteikben), részint amerikanizálódott (hajlamaikban, vágyaikban, életfelfogásukban stb.), és a legjobb esetben a nihilista liberalizmusig képesek eljutni (azért a kommunista drill nekik sem kell). így az elkövetkezendő országgyűlésiképvi- selő-választás során tömegeikre nem számíthatunk. Kivételek persze vannak, hiszen már működnek nemzeti-keresztény mentalitású, és társadalmi programmal rendelkező „párt-leányvállalatok”, egyházi szervezetek és iskolák, cserkészcsapatok stb. — ám ezeknek politikai hozadéka csak évtizednyi távolságban remélhető. Jelenleg tátong e nemzedéki szakadék, melynek egy másik ága a mai negy- venesek-ötvenesek és az egész öregek között mutatkozik. Ezek ugyanis egész eddigi életüket Rákosi és Kádár vörös paradicsomában élték, karrierjüket ekkor építették fel, javaikat ekkoriban gyűjtögették, és minden társadalmi-politikai reflexük erre a srófra jár. Ezeknek az évjáratoknak a kivételei ma nem rendelkeznek a társadalmi ráhatás képességével, ugyanis ők azok, akiket kényszerpályára szorítottak, s így ma sincsenek mérvadó helyzetben. Csupán az öregek számíthatnak — tömegükben — ép erkölcsű, egészséges tudatú, nemzeti és keresztény hagyománykinccsel rendelkező, közelmúltunk történetét nagy ívű áttekintésben szemlélő tényezőnek; ők viszont már kifelé vonulnak a sodorvonalból, és ifjaink, csakúgy, mint a kommunista fél évszázad diadalmas ötvenesei, begyöpösödött fejű szeniliseknek tartják őket. Munkahelyük már nincs, családjukban is jobbára elszigetelődnek — ergo: társadalmi súlyuk csekély, jóllehet őket látjuk nemzeti ünnepeinken, ilyen jellegű egyesületekben, rendezvényeken, gyűléseken; ők vásárolnak nemzeti karakterű sajtót, könyveket stb. stb. Jószerivel csak ők... Ám a legszélesebb szakadék jelenkori társadalmunkban az, amelyik a nemzeti-keresztény azonosságtudatát a fél évszázados bolsevista agymosás és szellemi terror következtében feltehetőleg végképp elvesztett — és pillanatnyilag jelentős többségben lévő — magyarok és azon honfitársaik között húzódik, akik valaminő isteni csoda révén megőrizték azt szívükben, ám akik — éppen a dolgok kérlelhetetlen logikájából következően — ma kisebbségben vannak. Ez a szakadék sorsszerű és végzetes lehet. Hasonló megosztottságra, sőt: meghasonlottságra egyetlen nemzetnél sem lelünk, sem Keleten, sem Nyugaton. Egyetlen szomszédunknál sem tapasztalhatjuk a kormányokkal szemben álló ellenzéki pártoknál, tömörüléseknél a hazával és a nemzettel szemben tanúsított lekezelő, pimasz magatartást! Csak nálunk van szükség a nemzeti ellenzék követelésére. Mindegyik szakadék mindkét oldalán magyarok vannak. És mivel Szabó Dezsővel valljuk, hogy „minden magyar felelős minden magyarért” — kutya kötelességünk visszaadni e százezreknek azt, amit elvettek tőlük: a tudásukat önmagukról. Csak ezt követően tűnnek majd el a szakadékok, kezdődhet el a hídépítés — magyarok és magyarok között.
