Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-13 / 213. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 13., HÉTFŐ Emberarcú antikommunizmus Lengyel latolgatások Adam Michnik, az egykori len­gyel ellenzék egyik vezéralak­ja a Gazeta Wyborcza hétvégi számában foglalkozott a balol­dal esetleges választási győzel­mével. Mint írta, joggal örül­nek a posztkommunista szer­vezetek vezetői, mivel a föl­mérések az ő győzelmüket ígé­rik, amire viszont a kommunis­taellenes ellenzékből kinőtt po­litikusok hisztérikusan reagál­nak, a kommunizmus visszaté­résének rémével ijesztgetve a választókat. Michnik úgy véli, hogy a posztkommunista erőket tö­mörítő Demokratikus Balol­dali Szövetség (SLD) a LEMP-ből alakult szociálde­mokrata párt vezetésével va­lóban megnyerheti a választá­sokat. Egyrészt azonban a hisztéria a politikában is rossz tanácsadó, másrészt ami fontosabb, ez nem jelen­tené a kommunizmus vissza­térését Lengyelországban. Hi­ányzik ugyanis annak koráb­bi biztosítéka, a Szovjetunió, és annak hadserege. A győztes posztkommunis­ta erők jelenthetnek veszélyt a lengyel demokráciára, de csak akkor, ha a parlament­ben nem áll velük szemben egy erős antikommunista centrum. Michnik hangsúlyozza, hogy nem változtatta meg vé­leményét, és változatlanul híve „az emberi arcú antikom- munizmusnak, amelynek lé­nyege a totalitárius elmélet és gyakorlat következetes el­vetése, párosulva az abban részt vett emberekkel való párbeszéd folytatására való készséggel”. A szerző kiemelte, hegy ideálisnak hibái ellenére is a Demokratikus Uniót tartja, mert ez az a párt, amely ké­pes kompromisszumokra, mentes a fanatizmustól, és nemzetközi elismerésnek ör­vend, s egyedül ez a párt je­lentheti a szükséges ellen­súlyt a parlamentben a poszt- kommunistákkal szemben. Ugyanakkor emlékeztetett rá: a kommunistaellenes ellen­zék éveken át többek között éppen azért harcolt, hogy az embereknek joguk legyen arra szavazni, akire akarnak. Ismeretlen üzenet Tokióból Borisz Jelcin volt tanácsadó­ja szerint megoldható az orosz—japán területi vita. Gennagyij Burbulisz tokiói látogatásáról hazatérve el­mondta: az új japán kor­mány az egy évvel ezelőtti­hez képest lényegesen realis­tábban viszonyul Oroszor­szághoz, ami záloga lehet an­nak, hogy az orosz elnök ter­vezett őszi japán útja hasz­nos lesz. Burbulisz útja számos ta­lálgatásra adott okot Moszk­vában és Tokióban egyaránt. A Jelcin-csapat egykori szür­ke eminenciásának tartott po­litikus, akitől az elnök ta­valy ősszel volt kénytelen megválni az orosz parla­ment heves támadásai után, szóbeli üzenetet hozott Jel­cinnek a japán kormányfő­től. Ennek tartalma nem is­mert. Anyatej és méreg kapcsán hóna­pokkal ezelőtt e hasábokon csu­pán érintőlegesen volt alkalmam jelezni azt a sajnálatosan nem új észrevételt, miszerint szellemi önirtásunk az esetek legtöbbjében a Trianon által zanzásított anyaor­szágból indult, tehát belülről, mi- belőlünk. A dolgok látszata szerint min­denképpen. Ady egyik szilágysági útja során döbben rá arra, hogy a Zilah környéki román paraszt magyar káromlásokkal igyekszik tovazavami ételhordója körül kotnyeleskedő ku­tyáját, holott e pár Istent és ebet szidalmazó kifejezésen kí­vül egyetlen magyar szót sem ismert. A költőnk a látvány ürügyén megjegyzi: a román paraszt magyar ura bizonyára német cirkalmassággal riasztja el magától a szolgát. Érde­kessége e gondolatvezetésnek az, hogy az erkölcsi önirtást, önfertőzést Ady mifelőlünk látja kelet irányába terjedni, miközben az ország területére özönlő vagy hellyel-közel beszivárgó idegen nyelvű népesség épp az ellenkező irányt választotta. Akkor miért nyomul nyugat irányába, mond­juk, a románság — kérdi Ady —, ha az úri magyarság őket is megfertőzi, úgymond. Nos, e látszatellentétet a történe­lem kényszerítette ránk, tisztázza a nagy költő, jobban mondva azok, akik eme állításukat füstfelhő gyanánt hasz­nálják föl ideigyekvő útjuk során. Félszázad sem telik el, s az Ady-féle sejtelem kézzel fog­hatóvá válik. Az erkölcsi, szellemi önirtás mellé (példa rá a kommunista rendszerek kultúrpolitikája) a fizikai meg­semmisítés társult. Mint bölcs, osztályharcos, elvtársi gon­dolat, avagy KGST-eszme. Emlékezzünk csak: az erdélyi magyar falvak tervszerű Tengeri kijáratot keresnek a muzulmánok Német vezető' Mostar élén? Bonn kész a mostari köz- igazgatás élére német sze­mélyt delegálni, amennyi­ben létrejön a boszniai bé­kemegállapodás, s az Euró­pai Közösség (EK) való­ban átveszi a város irányítá­sát. Ilyen értelemben nyilat­kozott Klaus Kinkel német külügyminiszter az EK-kül- ügyminiszterek hét végi kétnapos találkozóján Bel­giumban. Kinkel azt is megerősítet­te, hogy Németország és Franciaország hajlandó szakértőket küldeni a kis horvátországi kikötőváros­ba, Neumba, megvizsgálan­dó: alkalmassá lehet-e ten­ni a kikötőt nagyobb keres­kedelmi hajók fogadására. Tudj man horvát elnök az Li Peng-nyilatkozat Kína nem fenyeget Li Peng kínai kormányfő az Új Kína hírügynökség által kö­zölt hétvégi nyilatkozatban alaptalannak nevezte azokat a nemzetközi aggodalmakat, hogy Kína fenyegető katonai nagyhatalommá válhat, ha a je­lenlegihez hasonló ütemben nő továbbra is a gazdasága. Egyrészt azzal igyekezett alátá­masztani cáfolatát, hogy bár Kína gazdasága az utóbbi 14 évben (a reform éveiben) gyor­san növekszik, alapjai még gyengék, évtizedekbe fog tel­ni, míg utoléri a fejlett orszá­gokat. Másrészt azt hangoztat­ta, hogy Kína nem törekszik befolyási övezetek kiépítésére. EK-miniszterek mostani ta­nácskozására küldött távira­tában jelezte hozzájárulá­sát. A muzulmánok esetleg meg akarják venni a kikö­tőt a horvátoktól. A terv ré­sze annak a törekvésnek, hogy a boszniai muzulmá­nok tengeri kijárathoz jus­sanak, a muzulmánoknak juttatandó területek politi­kailag és gazdaságilag élet­képesek legyenek. Egy föld-föld osztályú ra­kéta csapódott be szombat este Zágráb egyik előváro­sában, Luckóban, amely mindössze nyolc kilométer­re van a horvát főváros kö­zéppontjától. A detonáció hangját Záb- rág központjában is hallot­ták. A támadó rakéta típu­Röviddel azelőtt, hogy Ji- chak Rabin miniszterelnök külügyminisztere, és más munkatársai kíséretében Washingtonba indult volna a palesztin autonómiáról lét­rejött megállapodás aláírásá­ra, az izraeli kormány tegna­pi ülésén jóváhagyta a PFSZ elismerését. A jelenlévők egyhangú szavazattal szentesítették az elismerést, amelyet a Rabin által pénteken aláírt, Jász- szer Arafatnak szóló levele tartalmaz. A kabinetülés ele­jén lemondott tisztéről Arie Deri belügyminiszter, az ultraortodox'Sasz párt poli­tikusa, miután egy korrupci­ós üggyel összefüggésben a sa — NATO-kód szerint — Frog—7-es volt, amely 500 kilogramm robbanótöl­tet célba juttatására alkal­mas. A rakéta nem messze a horvát hadsereg egyik ki­képzőközpontjától csapó­dott le. A horvát vezérkari fő­nök éppen ugyanaznap szö­gezte le, hogy Horvátor­szág nem tűri el, hogy a szerbek horvát városokat lőjenek. Az Egyesült Államok és a NATO szövetségesei fon­tolóra veszik 50 ezer béke- fenntartó katona Boszniába vezénylését, ha megszüle­tik Genfben a békemegálla­podás — jelentette ki teg­nap Brüsszelben az ameri­kai védelmi miniszter. legfelső bíróság a meneszté­sére szólította fel a kor­mányfőt. A párt három miniszterhe­lyettese ugyancsak benyúj­totta lemondását. A 120 par­lamenti mandátumból hattal rendelkező Sasz tegnap dé­lig nem tudatta, hogy a pa­lesztinokkal létrejött megál­lapodás Kneszet-beli vitája nyomán a kormány mellé áll, vagy sem. A szavazást szeptember 20-ára tervezik. Ä kormányülésről távozó­ban Mose Sahal rendőrségi miniszter közölte az újság­írókkal, hogy Rabin és Ara­fat a fehér házi aláírás után négyszemközti találkozót tart. A nagyvilág hírei Fölöttébb szemlélete­sen cáfolta szombat este Borisz Jelcin a meg­romlott egészségi álla­potára vonatkozó talál­gatásokat. Egy szanató­rium úszómedencéjé­ben, két hossz között el­mondta, hogy közönsé­ges isiásza van, mint any- nyi más embernek. Egyébként viszont jól van. 9/t Életét vesztette két személy szombaton a chilei puccs huszadik év­fordulóján Santiagó- ban. Szemtanúk szerint a rohamrendőrök könny­fakasztó gránátokat ve­tettek be a Moneda elnö­ki palota elé vonuló diá­kok ellen. Salvador Al- lende elnök ebben az épületben vesztette éle­tét a puccsistákkal tűz­harcba bocsátkozva. * Visszatért pénteken késő este Vatikán város­ba baltikumi körútjáról II. János Pál pápa. Sze­mélyében római katoli­kus egyházfő először járt a volt Szovjetunió területén. II. János Pál pápának 1978-as beikta­tása óta ez volt a hatvan- egyedik külföldi útja. Ázsiai körútra indul ma délután Francois Mitterrand francia el­nök: a Koreai Köztársa­ságot és Kazahsztánt lá­togatja meg. Francia ál­lamfő még sohasem járt ebben a két országban. Rabin és Arafat négyszemközt Aláírás a Fehér Házban VÉLEMÉNY Az anyatej ne legyen méreg lerombolását megcélzó Ceausescu-féle terv annak idején azon egyszerű oknál fogva nem volt megtámadható ma­gyar területről, illetve a Kádár- és Grósz-gamitúra magyar- országi lövészárkaiból, mert az — mármint a falurombolás — magyar szabadalom volt. Igaz, Magyarországon a tanya- rendszer ellen indultak el a buldózerek, de elindultak. Gondoljunk arra, hogy a kolozsvári Bolyai Egyetem 1959-es felszámolása (épp Ceausescu kapta ezt a feladatot az annak előtte Budapesttel tárgyaló Gheorghiu-Dejtől) fé­lelmetesen hasonlít a budapesti Eötvös Kollégium szétzül- lesztéséhez. A két diktatúra között, a budapesti és a buka­resti hatalom között — mégha szovjet telefonoskisasszo­nyok felügyelete alatt is, de — igencsak ,jól” működött a forró vörös drót... És gondolhatunk a könyvkiadást tönkre­tevő román intézkedésre, erdélyi (vagy más, szintén kisebb­ségi sorsban élő magyar) irodalmi lapok tönkretételére, azokra a ’90-es éveikg húzódó és tartó „elvtársi együttmű­ködésekre”, gigantomán vállalkozásokra, amelyek mind a politikai előrelátást, mind pedig a szakmai hozzáértést úgy­szólván mellőzték. Igen. Valamikor elkezdődtek a történelmi átejtések, jó­val Zrínyi előtt. És átvonultak történelmünkön, és folyta­tódtak; török—tatár—német—orosz dúlások után is fokoz­ni lehetett a ránk mért „büntetést”, el egészen feleszmélé- sünkig. S ha nem volt elegendő a „mibennünk” lappangó, megfé­lemlítés szülte gyávaság, hát belénk lopták a jó elvtár­sak... A maszlagra harapásunk szégyenletesen folytató­dott. Elsősorban odafenn, de lenn is. (Minap sírva panaszolta egyik Csíkszeredái, úgyszintén átmenekült barátom, hogy a kispesti lakótelepen ő „a ro­mán”, hogy más jelzőt ne is említsünk. Ezek vagytok ti! — rikácsolta házvezetőnője, amikor Pilisvörösvár környé­kén egész családot gyilkolt le egy bukaresti maffiózó.) Történelmi ballépéseink is mibennük gyökereznek — fo­galmazott már a múlt század közepén Wesselényi Miklós —, a mi arroganciánkban, egymást megbélyegző magatar­tásunkban, az összetartás hiányában. Mondják, el tudtuk volna kerülni ezeket a ballépéseket, ha történetesen politizálásunkat nem a szélsőségek határoz­zák meg — amely szélsőségen itt a társadalom pólusait kell értenünk —, hanem valamelyik közbeeső társadalmi réteg, mondjuk: a nemesség, a belőle kifejlődő nemzetda­rab. (S akkor nincs arisztokrácia, de nincs ’19-be forduló vörös proletáriátus sem!) Németh László — Adyról szólva — arról beszél, hogy ez a réteg politikához is értett, és érte­ne, s magyarnak vallani sem szégyellené magát. De szétszóródott a nemzet kezéből a nemesség... Ma­radt, ami maradt. Hogy mi a mi holnapi teendőnk? — már nem történelmi dilemma. Demokratikus úton, európai nyugalommal, de sürgetően kiépíteni azt a — magát magyarnak vallani nem szégyellő — társadalmi réteget, amelyik súgás nélkül mondja fel a történelmi leckét. Építkezés ez a javából, és valahol olyan szintet igényel, amelyről nemrég Szárszón Makovecz Imre beszélt. Hogy az anyatej ne váljon méreggé... u (Bágyoni Szabó István)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents