Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-11 / 212. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER II.. SZOMBAT Nagy bánataiban az örömért dolgozik Bemutatjuk Borosné Endresz Terézt — Azt, hogy rajzolni tu­dok, csak 54 éves koromban vettem észre, közvetlenül a nyugdíjaztatásom előtt. Unta­tott a tévé, firkáltam egy papír­ra, és fejek lettek belőle; az egyik a lányomék szomszéd­ja, a másik egy arab férfi, aki­vel egy villamoson utaztam. De az első igazi alkotás a fa­lumban történt látogatás után következett be: összejött a nagy család, édesanyám saj­nos már hiányzott közülünk. Úgy örült nekünk édesapám, hogy valósággal sugárzott az arca a boldogságtól. Hazafelé is az arcát őrizgettem. Néhány nap múlva abba kellett hagy­nom a nagymosást, hogy leraj­zolhassam. Majd bőrből kezd­tem el megformálni, hiszen az ember az apját nem csinálja meg filcből... Boros Lajosné Endresz Te­réz hetvenkilenc éves. 1919-ben, Sarlós Boldogasz- szony napján született Nagy- esztergáron, a Bakonyban. „A naiv művészek családjába tar­tozik — írja róla Bánszky Pál. — Ők nem követnek szabályo­kat, stílusirányzatot. Nem jár­nak szakkörbe, nem volt taní­tómesterük sem. Felnőtt embe­rek, és mégis ártatlan gyer­mek módjára alkotnak, művé­szetükben őrizve a gyermeki látásmód naivitását...” — Aztán az unokáimnak készítettem kis textilfigurákat, különböző anyagokból állato­kat, mesealakokat. Felejthetet­len pillanat volt, amikor rájöt­tem, hogyha mackót, kutyát, macskát tudok csinálni filcből és mindenféle maradék anyag­ból, akkor mindent megpróbál­hatok. Témát nem kellett ke­resnem, sok kép élt bennem gyerekkoromból, egész éle­temből. Úgy éreztem, mintha mindent azért néztem volna meg olyan jól régen, hogy most, öregkoromban megörö­kíthessem... Szüleim parasz­tok voltak, tíz hold földünk volt, azon gazdálkodtunk, he­ten voltunk testvérek. Én libá­kat őriztem, teheneket legeltet­tem, de napszámba is jártam. Állatok mindég voltak a ház­nál. Korán megtanultam ke­nyeret dagasztani, az eke elé fogott tehénkét vezetni, kilenc­éves koromban már markot szedtem aratáskor. Játékra nem sok idő maradt. Tizenöt évesen Pestre szegődtem gye­rek mellé. Azóta itt élek. De a pesti életből egy kép se szüle­tett... A kicsi, egyszobás lakás minden tenyérnyi helye var­rott képekkel van tele. A nyi­tott ágyban a beteg férj tévét néz. én a falakat. Talán nem is nyecske ringatja. A látogató most érkezett, mégis maga a végső búcsúzkodás. De az élet folytatódik, az újszülött szép; feszület néz rájuk a falról és Mária-kép a kicsi Jézussal. Az óra itt is ketyeg, de Endresz Teréz megállította az időt ezen a képen is mindörökre. „így éltek szüléink” (1978) — farost, zsákvászon, filc, csipke, szőttes, bőr, tükör, haj. „Vetés” (1964) — vászon, gyapjú, bőr és búza. „Aratás”, „Favágó”, „Szövés”, „Szán­tás”, „Lakodalom”, „Guzsa- lyozó nő”, „A kenyér beveté­tó a Magyar Naiv Múzeum­ban, néhány más hazai múze­umban is, mindent a maga örö­mére készített nagy bánatai­ban. Mert eladni nem szokott, megrendelésre nem tud dol­gozni. Pedig próbálta. — Bármi lelki katasztrófa éri az embert, beleteszi a baját abba, amit csinál. Nekem kép­készítés közben nincs nyug­tom, pihenésem. Még éjszaka is dolgozom, ami bizony na­gyon fárasztó a napi munka után, mert hiába vagyok nyug­díjas, még mindig dolgozom. Ezekkel a gyerekkoromat idé­ző képekkel szeretném elérni, hogy érezzék a gyerekeink, miből áll a munka, hogyan él­tünk mi és elődeink. Munkáimat textildomborí­tásnak nevezem — jelenti ki. — Képeimet felhasználták könyvekben illusztrációnak, sokat írtak rólam a lapok, sze­repeltem a rádióban és a televí­zióban... Mintha mindez azonban nem lenne fontos. Még az sem, hogy a legújabb szakiro­dalom — legyen az angol, francia vagy német — mind hozza őt. Jelenleg is az Orszá­gos Széchényi Könyvtárban ta­karít, és ott a munkatársak mindig megmutatják, ha egy- egy újabb kiadványban rábuk­kannak. Ő azonban azt meséli el nagy örömmel, hogy a mi­nap botra támaszkodva besé­tált az intézmény nyugdíjas igazgatója, megkérdezte; tud­ja-e, Teréz, mennyire szeret­tem én mindig magát?! ...és a partvison nyugvó mosószeres kezét megcsókolta. (Ónody) Nagymama látogatása tudja ez az asszony, milyen ha­talmas kincs birtokosa — gon­dolom először. A „Karácsonyi várakozás” gyönyörű, tiszta parasztszobájából mérhetetlen magány árad. Idősebb szem­üveges nő összefont karral, ün­nepi díszben ül középen. A macsak mellette elaludt, és szinte hallani a kakukkos óra ketyegését. A kereszt a falon mélységes türelemre- int. Na­gyon szép, és mégis szinte már elviselhetetlen ez a vára­kozás... A másik textilkép, amit nem tudok felejteni, a „Nagymama látogatása” cí­mű. Kis motyóval, talpig feke­tében, botra támaszkodva áll a bölcső előtt egy nagymama, a bölcsőt vidám, kontyos me­se”. .. Gondosan válogatott ter­mészetes anyagokat használ; a ruha az asszonyokon selyem, a függöny az ablakon horgolt csipke, bőrből készül a csiz­ma, búzát vet a magvető, za­bot kaszál az arató. A „Sarlós Boldogasszony” című képé­nek anyaga rendkívül jellem­ző. A Madonna selyemruhá­ban, glóriáját búzakalászból készítette Endresz Teréz, két kalászt elhunyt húgának sírjá­ról hozott, fejére Dórin unoká­jának haja került. A „Medjugo- geai Szűzanya” c. képen a helyszínről hozott köveket, le­ányának esküvői fátylát és unokája haját használta föl. El­képesztő eredetiség! Lenyűgö­ző munka! Bár sok képe látha­Kulturális programsorozat a fővárosban Előtérben a kortárs művészet BUDAPESTI _____ Ő SZI FESZTIVÁL Szeptember 24-én kezdődik a főváros kéthetes kulturális seregszemléje, a Budapesti Őszi Fesztivál. Sajátos arcu­latú, friss szenjléletű prog­ramsorozat összeállítására tö­rekedtünk, amely részévé vá­lik a főváros kulturális életé­nek, és helyet kap benne az itt folyó, sokoldalú műhely­munka — mondta tegnapi sajtótájékoztatójukon Mar­schall Miklós alpolgármester. Programjainkon végre fel- hangzanak olyan művek is, melyeket az önkormányzat megbízásából írtak. így köz­vetlen kultúratámogató szere­pük is érvényesül — hallot­tunk régi álmuk megvalósulá­sáról. Elkészült a fesztivál új emblémája Kemény Zoltán tervei alapján. Zenei szignál­jukat Dés László komponálta. A fesztivált a kortárs mű­vészet jelentős fórumává kí­vánjuk tenni — mondta Kol- tay Gábor, a Szabad Tér Színház igazgatója program­jaik arculatáról, amelyek ösz- szeállításánál idén is együtt­működtek a főváros kulturá­lis műhelyeivel és intézmé­nyeivel. A fesztivál megnyi­tóján az idén 50 éves Ma­gyar Rádió Szimfonikus Ze­nekara ad elő Kodály-, Liszt-, Dohnányi- és Beetho- vívj-műveket Vásáry Tamás vezényletével a Kongresszu­si Központban. A kortárs mű­vek közül az 1993-ban kerek évfordulókat ünneplő zene­szerzők alkotásai vannak elő­térben. így felhangzanak Messian, Ligeti György, Lu- toslawsky, Kocsár, Láng Ist­ván, és Jeney Zoltán és Dus- kó művei. „Componansemb- le” című műsorukon kortárs előadóművészek — Kocsis Zoltán, Petényi Miklós és mások — műveit hallhatjuk. Nagy érdeklődésre tarthat számot többek között az idén 15 éves Tomkins Énekegyüt­tes és a Berlini Fúvósötös hangversenye is. A Szindbád moziban olyan filmeket látha­tunk majd, ahol a zene a meg­határozó. Hangképtár műsoru­kon a tárlatnézők számítógép­pel komponált és megszólalta­tott műveket élvezhetnek. A harmincnyolc színházi esemény közül kiemelkedik a Litván Ifjúsági Színház ven­dégjátéka, valamint az egyhe­tes 8. Nemzetközi Mozgász- színházi Találkozó. Idén is számos alternatív produkciót láthatunk — a filmkedvelőket többek között svájci filmhétre várják. A fesztivál keretében számos kiállítást rendeznek. A Várme­gye Galériában kortárs erdélyi festők műveit, a Képzőművésze­ti Főiskolán a linzi Ars Electro- nica kiállítását, a Kiscelli Múze­umban Politikus és poétikus portrék címen láthatunk „tapint­ható” kiállítást. A Vigadó téren városanalízis kiállítást, a Jókai téren Banántudat címen ameri­kai videobemutató, valamint bá­belőadások láthatók. A Duna- korzón pedig vásárral egybekö­tött happeningeken vehetnek részt az érdeklődők. (d. v. s.) Hommage á Szentendre „Hommage a Szentendre” ban kedden, szeptembr 14-én címmel Károlyi Ernő festő- délután 5 órától (Bogdányi u. művész kiállítását rendezik 51.). A tárlatot Chikán Bálint meg a Művésztelepi Galériá- művészettörténész nyitja meg. Uj magyar film: A turné Elkészült „A turné” című ma­gyar film. Az „útifilmben” hat színész 40 nap alatt 90 he­lyen lép fel, miközben bejár­ja a mai Magyarországot — tájékoztatott a film történeté­ről Bereményi Géza rendező. A haknizó társaság a különbö­ző hotelekben, szálláshelye­ken más-más emberekkel is­merkedik meg. A színészek: Törőcsik Mari, Bordán Irén, Bölcsök Enikő, Eperjes Ká­roly, Benedek Miklós és Ta ­nyák Zoltán. A zongorakísé­rő Cseh Tamás. A turné szer­vezője Bezerédi Zoltán. A Hunnia Filmstúdió által készí­tett film november 19-től lát­ható a mozikban. Pályakezdők művészetéért Barcsik Géza tárlata Barcsik Géza festő- és grafi­kusművész kiállításával új ga­lériát avattak tegnap Buda­pesten. A Végállomás Galé­ria — amely az 56-os villa­mos hűvösvölgyi végállomá­sának századeleji indóháza — huszonéves, pályakezdő művészeknek teremt bemutat­kozási lehetőséget. Barcsik Géza tárlata szeptember 24-éig látható. PMH-Galéria * PMH-Galéria * PMH-Galéria Katona Zsombori Mária: Bűnbánat Katona Zsombori Mária 1952-ben született Erdély­ben, Kolozs megyében, s 1975-ben végezte el Kolozs­várott a képzőművészeti főis­kolát. Jelenleg Ócsán él. Képeit kiállításokon mutat­ta be Erdély több helységé­ben, több helyütt Franciaor­szágban, Pest megyében, Ócsán, Csömörön, Érden. 1991-ben, '92-ben és az idén is kiállítása volt Budapesten a Dísz téri galériában (amely­ről lapunk is beszámolt). Képein elevenen élnek a színek. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább az élet örömét, szépségét kívánja áb­rázolni. A „Bűnbánat” című képe is derűlátó. Azt sugall­ja: a bűnbánó bocsánatot nyer. (n-i)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents