Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-09 / 210. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. SZEPTEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Szövetségeseket keleten is Létfontosságú német érdek Klaus Kinkel német külügyminiszter szerint a NATO- nak több területen kell igazodnia a jelen követelményeihez, míg a Frankfurter Allgemeine Zeitung tegnap arról írt, hogy a visegrádi országok NATO-felvételét erősen szorgalmazó német védelmi miniszter, Volker Rühe erőfeszítéseinek a bonni kancellári hivatalban nem mondanak ellent, ám súlyt helyeznek az óvatosságra. Attól tartanak, hogy a NATO kibővítését célzó német sürgetés negatív reakciókat válthat ki a többi kelet-európai országból, különösen Oroszországból. A cikkben kitértek arra, hogy Rühe védelmi miniszter a mihamarabbi nyitásra, a visegrádi országok NATO- felvételére törekszik. Ezt nem kötné össze a nevezett országok EK-felvételével, a NATO-ba való belépés megelőzhetné az EK-csatlako- zást. Rühe reméli, hogy már a NATO januári, brüsszeli csúcsértekezletén .jelzést” adhatnak Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és Csehországnak. Volker Rühe — jegyezte meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung — létfontosságú német érdeknek tekinti, hogy Németország ne váljon európai peremállammá. Németország nem fogadhatja el, hogy keleti határán új politikai határ rögzül. Németországnak érdekeltnek kell lennie abban, hogy szövetséges államok vegyék körül. Ennek • a kiindulópontnak felel meg a keleti szomszédállamok bevonása az Európai Közösségbe. II. János Pál pápa Rigában Vonzóbbá válik a vallás Az ökumenikus szellem erősödését, a keresztény egyházak összefogását sürgette Rigában II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő tegnap érkezett Lettországba, egyhetes baltikumi körútja második állomására. A túlnyomórészt lutheránusok lakta Lettországban, ahol a római katolikusok részaránya a hívők között mindössze 24 százalék, 1922-ben született meg az állam és a Vatikán közötti konkordátum, amely a rigai püspök székhelyévé tette a templomot. II. János Pál beszédben üdvözölte a Lettországban hoszszú ideig államvallást alkotó, még ma is a hívők több mint 55 százalékát adó lutheránus egyház híveit, az ortodoxokat, baptistákat. Hangsúlyozta, hogy számukra a közös gyökerekből fakadó hitnek erősebbnek kell lennie az időleges, az évszázadok folyamán történelmi körülményekből adódó megosztottságnál. A XX. század vége jellemző jelenségének nevezte, hogy a kereszténység híveinek gondolkodásában meglévő különbségek fokozatosan eltűnnek, előtérbe kerülnek a hit állandó elemei, s ez vonzóbbá teszi a mai kor embere számára a vallást. N em akarok a marxista—leninista értelemben vett szocializmus védőügyvédje lenni, de azt tárgyilagosan látni kell, hogy ez az eszmerendszer akár a szocializmus őshazájában, az egykori Szovjetunióban, akár nálunk a kommunista hatalomátvétel után, hozott bizonyos eredményeket az életszínvonalban, és főként abban, hogy valóban sokak számára nyitotta meg a felsőoktatási intézmények kapuit. Az is tagadhatatlan — visszanézve az elmúlt évtizedekre és összehasonlítva az akkori helyzetet a mai politikával és gazdasági vajúdással —, hogy a kádári időkben sem a bűnözés, sem a kapukon kívüli munkanélküliség nem volt olyan mértékű, mint most. De hogy ennek szükségszerűen miért kellett bekövetkeznie, erre már nincs magyarázat, illetve csupán egy van, miszerint minden hiba és negatív jelenség a hozzá nem értő új kormány balfogásainak eredménye. Minden politikai rendszert az jellemez elsősorban, hogy milyen politikai elképzeléseket tűz zászlajára, illetve, hogy ezeket a célokat milyen eszközökkel próbálja elérni. Az úgynevezett létező szocializmus olyan mértékben helyezte reflektorfénybe a sikeres osztályharc érdekében az osztálygyűlöletet, vagy inkább az osztály nélküli gyűlöletet, ami minden humánusan gondolkodó embert elriasztott. A második etap, amikor az új eszme élcsapata, ahogyan magukat nevezték, magához ragadta a hatalmat, olyan nagy létszámú terrorszervezetet hívott életre az eszme gyakorlati kivitelezése érdekében, ami egyedül áll a történelemben. Az ok nélküli kivégzésektől a tömeggyilkosságokon át a tökéletes megfélemlítésig a rémület olyan hálóját fonták az emberek köré, amelyben nemcsak Bécsi biztonsági konferencia Stabilitást Közép-Európában! Werner Fasslabend osztrák védelmi miniszter nem látja a magyar—szlovák konfliktus akut veszélyét. A miniszter a bécsi Hofburgban tegnap véget ért közép-európai biztonsági konferencia záró sajtóértekezletén az MTI tudósítójának arra a kérdésére válaszolt, hogy fenntartja-e azt a nemrégiben tett nyilatkozatát, amelyben a két szomszédos ország közötti katonai konfliktus lehetőségéről beszélt, s szóba került-e ez az aggodalma a tanácskozáson. Az osztrák miniszter kijelentette: a szimpóziumon meggyőződött arról, hogy a két ország kapcsolata nem olyan rossz mint azt hiszik, ha nem is olyan jó, mint kellene. Jeszenszky Géza külügyminiszter csatlakozott ehhez a véleményhez. Mint nyilatkozatában elmondta, a két ország között kétségkívül vannak problémák, amelyek közül kiemelkedik a Duna elterelésének és a szlovákiai magyaroknak a problémája. Volt szó erről most Bécsben a Jan Lisuch külügyminiszté- riumi államtitkárral folytatott beszélgetésben is — mondotKárpátaljai autonómia Kárpátalján az egy tömbben élő nemzeti kisebbségek számára gyakorlatilag adott a nemzeti kulturális autonómia, foglalta össze a nemzeti kisebbségek helyzetét Kárpátalján Veress Gábor, a megyei állami közigazgatás nemzetiségi osztályának vezetője a Kárpátaljai Hírek című újságnak adott interjújában. ta a miniszter majd leszögezte: a két ország polgárai szintjén a kapcsolat nem rossz, az együttélésének évszázados hagyományai vannak, s ez garancia arra, hogy a viszony nem mérgesedik el. A külügyminiszter optimista — mint mondotta: legalábbis középtávon hisz a viszony rendezésében, ami pedig a rövid távot illeti, azt közös felelősségnek tekinti. Arra a kérdésre, reálisnak tartja-e Moravcik külügyminiszter bécsi nyilatkozatát, amely szerint a szlovák kormány hamarosan pozitív lépéseket kezdeményez a kétnyelvű helységtáblák és általában az Európa Tanács feltételeinek teljesítése ügyében, Jeszenszky Géza kijelentette: üdvözöl minden biztató ígéretét, s hogy valóra válik-e, az majd elválik. A bécsi szimpózium igen hasznos volt, hiszen valóban létezik egyfajta vákuum Közép-Európában, amelynek betöltésére stabilitást kell teremteni — mondotta. Ezt a feladatot nem elégséges az egyes nemzetekre bízni: a külső keretet, amit az EBEÉ, a A bosnyák elnök azt kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsától, hogy légicsapások kilátásba helyezésével kényszerítse ki az azonnali és feltétel nélküli tűzszünetet országában. Alija Izetbegovic a testület tagjai előtt azon a találkozón beszélt, amelyet nem a BT tanácstermében rendeztek meg, hanem egy másik helyiségNATO és más szervezet adhat, a szomszédos országok egymás közötti jó kapcsolata révén lehet megtölteni. A türelmetlenség itt nem helyénvaló — figyelmeztetett, és utalt arra, hogy a szimpózium hangneme a békés egyetértés volt. Jó lett volna ezt egyenesben közvetíteni a türelmetlen közvéleményhez — sokan meglepődtek volna — mondotta. Fontosnak nevezte, hogy a közvélemény azt is tisztán lássa, miként jönnek létre a ténylegesen meglévő civakodások, amelyek elsimításához az ilyen tágabb kör kedvező légkört nyújt. Ami a NATO és Közép-Eu- rópa kapcsolatait illeti, Jeszenszky Géza véleménye szerint most a legfontosabb eloszlatni az ezzel kapcsolatban Nyugaton és Oroszországban is meglévő fenntartásokat. A cél bebizonyítani azt a tényt, hogy a NATO-tagság — vagy egy lazább intézményes kapcsolat — nem irányul Oroszország ellen, sőt, annak demokratizálását segíti, ugyanakkor pedig a Nyugatnak is érdekében áll — mondotta. ben. Izetbegovic szorgalmazta, hogy a BT rendelje el hatékony eszközök alkalmazását azok ellen, akik népirtást követnek el és megtámadják a segélyszállítmányokat. Hangoztatta, hogy a testületnek határidőt kellene szabnia a szerb nehézfegyverek visz- szavonására Szarajevó környékéről. A nagyvilág hírei ti Az ENSZ genfi főigazgatója szerint a Biztonsági Tanács tagjai támogatják azt az elképzelést, hogy a testület a jövőben Genfben is tartson üléseket. tg A magyar—osztrák kapcsolatok ápolására alakult Pannónia klub igen nagy érdeklődéssel kísért expótájékoztatót rendezett kedd este Bécsben. Az ötletek között szó volt az ausztriai (szintén 1996-os) milleneumi ünnepségek és az Expo egyes, különösen kulturális rendezvényeinek esetleges összekapcsolásáról. tg Tatársztán autonóm köztársaság elutasította, hogy részt vegyen a Jelcin elnök által tervezett jövendő orosz parlament Szövetségi Tanácsában. tg A svéd munkaerőpiac adatai szerint 1993 augusztusában 590 ezer fő, a munkaképes korú lakosság 13 százaléka volt munkanélküli. Júliusban a munkanélküliek aránya 10,6 százalékos volt. tg Kambodzsa visszatér a monarchiához — jelentette ki tegnap Phnompenben a kormány szóvivője. A kor- mánykoalíciótpártjai egyetértenek az alkotmányos monarchia létrehozásának szükségességében. tí Tüntetők kedden behatoltak a guatemalai parlamentbe és jelképesen elfoglalták a törvényhozást, azt követelve, hogy valamennyi képviselő mondjon le tisztségéről. ti Az orosz csapatok — az egykori Vörös Hadsereg egységei — kivonása tervszerűen folyik Németország keleti részéről, — adja hírül a DPA hírügynökség tudósítása. 1994 közepéig 300 000 katona, valamint 200 000 polgári alkalmazott és hozzátartozó tér vissza hazájába. A bosnyák elnök az ENSZ-ben Hatékony tetteket kért VÉLEMÉNY Egy történelmi tévedés margójára a megkínzott, de a hatalmat gyakorló is állandó rettegésben élt. Kétségtelen, hogy ez a főleg a Rákosi-korszakra jellemző terror az idők előrehaladtával enyhült. Nálunk elkövetkezett a kádári legvidámabb barakk korszaka, amikor a félelem inkább már a politikai kabaré porondjára szorult. Ez az enyhülés azonban kikezdte a hatalmon lévők uralmát is, bebizonyítva azt a tényt, hogy a diktatúra nem engedheti meg azt a fényűzést, hogy demokráciát játsszon, mert erre csak a demokratikus rend képes. Mikor Lenin sikerre vitte a ’17-es forradalmat, megkapta a lehetőséget, hogy megteremtse a vörös paradicsomot, ahogyan ezt akkoriban a születő kommunizmus ellenfelei gúnyosan hangoztatták. Még az ötvenes évek elején a kezembe került a börtönben egy jelentéktelen, ismeretlen szerző műve — az őrség „éberségének hibája”, hogy ezt a könyvet nem tették indexre, sőt a rabok kezére adták — amelyben a következőt olvashattam: Egy fiatalember azt mondja kommunista barátjának, tudod, mi a kommunizmus? Egy csomó tehetségtelen ember és egy sor rosszhiszemű gazdasági tévedés. Hogy valóban hány tehetségtelen ember került így vezető pozícióba, nem tudom, de nem is ezt tartom a leglényegesebbnek, mert nincs a világnak olyan rendszere, amelyben ez ritkábban vagy sűrűbben elő ne fordulna. Amit lényegesnek tartok, az a mondat második fele. Olykor tényleg gyermeki naivitással próbáltak fittyet hányni a gazdasági élet több évszázados tapasztalatainak és megcáfolhatatlan törvényszerűségeinek. Ebbe buktak bele, nem évszázadok után, mint arra számítani lehetett, hanem történelmi látószögből nézve igen rövid idő alatt. A szűklátókörűén kialakított gazdasági szerkezet öndugá- jába dőlt, és amikor ebből a romhalmazból kell átvergődni az úgynevezett piacgazdaság keretei közé, megoldhatatlan feladatok tömege zúdul azokra, akik ezt megpróbálják megoldani. Engem most egy aggaszt: Kína. Ok rájöttek, hogy ez így nem megy tovább, és nem akarván a Szovjetunió sorsára jutni, megpróbálják kapitalizálni az országot, de úgy, hogy az ideológia látszólag sértetlen maradjon, és most ez jelenti a legnagyobb veszélyt a volt kommunista államok, de az egész világ számára is. A kínaiak belátták, hogy történelmi tévedés áldozatai lettek a szocialista államok, és nem óhajtván ebbe a hibába esni, megpróbálják a lehetetlent, kétarcú Janusként szocialista szólamokat hangoztatni az egyik oldalon, a másik oldalon lépésről lépésre lopni be a kapitalista elemeket a gazdasági szerkezetbe. Ez a példa biztató lehet a mi régiónk volt kommunistáinak, akik az átmenetet bizonyos mértékig helyeselve, egy „szalonképes visszarendeződés” spiritus rectorai, majd haszonélvezői lehetnek. (Tiszay Géza)
