Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-09 / 210. szám
L XXXVII. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. SZEPTEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Felelőtlen hitelezések A rendőrség csakugyan több tízmilliárd forint értékben folytat korrupciós ügyekben nyomozást, melyek a bank- rendszerben fordultak elő — erősítette meg Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a parlament gazdasági bizottságának tegnapi ülésén Szabó Iván pénzügy- miniszter a rádióban elhangzott bejelentését. Az összeg azonban a vizsgálatok tárgyát képező üzletek értékére és nem az anyagi kárra utal. Az MNB-elnök sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudta a Szabó Iván által említett 20 milliárd forintos elkövetési értéket. Bőd Péter Ákos elmondta: ő maga csak közvetett úton értesült Szabó Iván bejelentéséről, de szintén tudomlka van nagyértékű korrupciós ügyelo-ől. Nem sikkasztásról, hanem felelőtlen hitelezésről van szó ezekben az esetekben, ahol a banktisztviselő saját anyagi érdekében nem mérte fel a hitelkockázatot. Határon túli magyar egyetemisták Szentendrén Akik a tudást gyűjtögetik Szentendrén, az Energiagazdálkodási Intézet üdülőjében mintegy hatvan erdélyi és felvidéki egyetemista üdül, miközben a magyarországi közélet jeles személyiségeinek előadásait hallgathatják meg. Tegnap Katona Tamás történész, politikai államtitkár látogatott a fiatalok közé. A tábort a Rákóczi Szövetség szervezi, az egyetemisták az otthoni magyar diákszervezetek ajánlásai alapján érkeztek. — Történészi minőségemben ülök most önök előtt — mondotta Katona Tamás —, és előadásom célja, hogy a történelmi személyiségeket, esetünkben a 1848—49-es szabadság- harc hőseit személyes ismerőseikké, barátaikká tegyem. Szeretnék kedvet csinálni ahhoz a történelmi korszakhoz. Katona Tamás előadásában valóban megelevenedtek magyar történelmünk jeles alakjai: Görgey, Kossuth, Klapka, Damjanich és a tavaszi hadjárat honvédéi. Ülhettünk volna a napos domboldalon, az árnyas fák alatt vagy a tábortűz lángjainál. Csak a hangra figyelt hatvan okos szempár. Az előadó hangjára, amely a káprázó szakismereten kívül tartalmazta a büszkeséget, amelyet magyar ember érez, ha történelméről beszél. És beszélt a történész, úgy, ahogy ezek a fiatalok talán sohasem hallottak történelemről beszélni, csak a hangsúly lehetett ismerős. Gyermekkorukban, a Hófehérke helyett édesapjuk talán hasonló hangsúllyal beszélt Széchenyiről, Kossuth- ról és a többi nagy magyarról, akinek nevét bűn volt ott és akkor kiejteni. Talán az alkonyat utáni aradi hangulat volt a tegnapihoz hasonló, amikor lopakodva, szál virággal a kabát alatt, osont a magyar ember a tizenhárom vértanú emlékművéhez, amelyet az isteni csoda tartott meg. De, mert „az ‘igaz ügy örökre veszve Katona Tamás szavai nyomán megelevenedett a magyar történelem Hancsovszki János felvétele nem lehet”, ezek a fiatalok eljutottak Szentendrére, a táborba, amelyet ötödik éve szervez a Rákóczi Szövetség, hogy legyen „elmesúrlódási lehetőség”, idézte Katona Tamás Széchenyit. (Folytatás a 4. oldalon) Keresztényszociális szakszervezeti blokk A teljesebb érdekképviseletért A Magyar Szabad Szakszervezetek Uniója néven, újonnan létrejött szakszervezeti tömörülés tegnap tartotta sajtótájékoztatóját. Bátonyi Sándor, a Szolidaritás Szak- szervezeti Munkásszövetség elnöke elmondta, az MSZSZU létrehozására az — a magyar szakszervezeti mozgalmat kettéosztó, a munkavállalók érdekeit nem kellően képviselő — Érdekegyeztető Tanácson belüli hat szakszervezeti szövetséggel szembeni eredményes „harc” érdekében volt szükség. Az új szakszervezeti egyeztető fórum hat tagja: a Szolidaritás Szak- szervezeti Munkásszövetség, a Keresztény Szakszervezetek Országos Szövetsége (KESZOSZ), a Munka- vállalók Szociáldemokrata Szakszervezeti Szövetsége, a Független Munkástanácsok, a Hajléktalanok és Munkanélküliek Országos Egyesülete, valamint a Szövetségen Kívüli Szakszervezetek (SZKSZ). Az ÉT-n belüli szakszervezeti szövetségekkel kapcsolatos kijelentéseit Bátonyi Sándor a következőképpen magyarázta: a szakszervezeti mozgalom kettéosztottsága jól kifejeződött a társadalom- biztosítási választások és az üzemi-intézeti tanácsi választások kierőszakolt végrehajtásában. Példaként Kálló László, a Független Munkás- tanácsok képviselője megemlítette azt a jogerős bírósági határozatot, amely a BKV- nál az üzemi tanácsi választások megismétlését írja elő, mert az abban való részvételből — az ő szóhasználatával élve — „kijátszották” szervezetét. Az érdekképviselet pedig — az elnök szerint — nem csupán bérvitákból (s ott is az ÉT-beli szakszervezetek alkukész magatartásából) áll, hanem a munkahelyek megtartása, új munkahelyek teremtésének elősegítése a cél. A magát keresztényszociális értékekhez közel állónak vallott tömörülés nyitott, ahhoz harminc napon belül várják a még nem regisztrált önálló szakszervezetek csatlakozását. Sz. R. H. Kossuthemlékbizottság Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének vezetésével tegnap megalakult a Kossuth-emlékbizottság. A testület felhívást adott ki abból az alkalomból, hogy 1994. március 20-án lesz száz esztendeje, hogy meghalt Kossuth Lajos. Az emlékbizottság indokoltnak tartja, hogy a magyar nemzet és a magyar demokrácia múltja, jelene és jövője között olyannyira szoros kapcsot jelentő Kossuth Lajos halálának centenáriumáról minden honfitársunk és minden magyar testület, intézmény méltó módon, szerénységgel, de a leghívebb magyar iránti bensőséges tisztelettel és szeretettel emlékezzék meg. A lelki egészségre is nevelnek Kapunyitás előtt a 97. Azok az adatok, melyek szerint az elmúlt három évben több mint háromszáz tornaterem épült meg hazánkban, s ez az eredmény 1994. végéig a tervek szerint meg is kétszereződik, azt mutatják, hogy a kormány illetékes tárcáinál több szó esik a vidéki fejlesztésekről, mint az elmúlt rendszerben mesterségesen felduzzasztott főváros gyarapodásáról — mondta Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára azon a tegnapi háttérbeszélgetésen, melyre a megyei lapoknál dolgozó szakújságírók kaptak meghívást. — Példaértékűnek tartom — tájékoztatott Pusztai Erzsébet —, mekkora gyarapodást ért el hazánk a közintézmények és a közművek fejlesztésének területén az elmúlt három évben. (Folytatás az 4. oldalon) Tegnap a kőbányai vásárvárosban sajtótájékoztató keretében átadták a pénteken nyíló 97. BNV nagydíjait. Az ünnepélyes eseményt megelőzően Kovács István, a Hungexpo Rt. elnök-vezérigazgatója, Györfi Judit, a vásárt szervező Kon- zum Stúdió igazgatója, valamint Andics Alpár, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium főtanácsosa a kiállítókról, a látogatók kedBNV vezményes lehetőségeiről, a szakmai programokról adott tájékoztatást. Elöljáróban Kovács István a B-pavilonban néhány héttel korábban pusztító tűzről elmondta, hogy a lezárult vizsgálatok szerint vezetékhiba okozta a gyulladást, s a biztosítóval már megkezdődtek a tárgyalások a kártérítésről. (Folytatás az 4. oldalon) Miről szól Dabas-Sári? A Fidesz, amelynek politikai munkamódszerére jellemző', hogy kivárásra játszik, s akkor halászik, amikor zavaros a víz, igyekszik helyzetbe hozni magát a dabas-sári iskola körül támadt vitában. Nem túl nehéz a dolga, hiszen Dabas-Sárin sem nyomasztja kevesebb gond az embereket, mint az ország számos más településén, s a kis megosztottságból könnyű nagyobbat „alkotni”. A helyi önkormányzat minden jel szerint jogszerűen döntött a katolikus iskola elindításáról. Azonban kérdés, elég körültekintéssel járt-e el, s kérdés, miért hízott ekkorára a döntés óta guruló hólabda. Kérdés, hogy az egyházi oktatással szemben hány szülő'berzenkedik, s tiltakozik lelkiismereti, világnézeti okokból, s hányán vezetik le ezen az akción keresztül a másfelől gyűlendő elégedetlenségüket. S akik tiltakoznak, azok valóban tudják- e, mi ellen teszik ezt? Tudják-e, hogy az egyházi iskolák ki mindenkit emeltek arra a szellemi magaslatra, amelynek révén határainkon túl is láthatóvá, ismertté váltak? Tudják-e, hogy a tudományok, a művészetek, a közélet legjelesebb képviselői, akiknek szobrot állítunk, akiknek műveiről, életéről, Nobel-díjáról az iskolák katedráiról szólunk, akiket példaként állítunk fiaink, s leányaink elé, szinte valamennyien egyházi iskolákba jártak? Tudják-e, hogy közülük jó néhányon nem a saját felekeze- tükhöz tartozó iskolák padjait koptatták? Ugyanis volt idő, amikor a jó hírű katolikus, református, evangélikus iskolákba a más vallású, sőt az ateista szülők is szívesen adták gyermekeiket, mert tudták, hogy majdan ismeretekben és erkölcsiekben gazdagodva, a teljesebb életre felkészítve kerülnek ki onnan. Ma egyes politikai erők tőkét akarnak kovácsolni Da- bas-Sáriból. Keresztényeket próbálnak szembe állítani ateistákkal, katolikusokat reformátusokkal, sőt a szlovák nyelvoktatás felemlegetésével még nemzetközi méretű botránytól sem riadnak vissza a nagy cél — az egyházi oktatás visszaszorítása, ellehetetlenítése — érdekében. Világnézeti semlegességről beszélnek, s hangsúlyozzák a magyar embernek e semlegességhez való jogát. Tudják jól, miért teszik. Tudják, hogy aki semmilyen eszméhez, hithez nem kötődik, az nehezebben találja meg a közösséghez, a társakhoz vezető utat. A politikai küzdelmek igazi tétje ma a nemzetnek a történelmi hagyományokra, a kultúra, a keresztény hit értékeire, a jelenkor civilizációs viszonyaira alapozott megőrzése azokkal szemben, akik a nemzettudatnak, a kereszténység magas színvonalú erkölcsiségének a gyengítésével a magyarságot, a magyar társadalmat kívánják kiszolgáltatott, könnyen kezelhető masszává formálni. E küzdelmeknek picinyke tükre ma Dabas-Sári, még ha a leginkább érintettekben talán másként vetődik is fel, hogy valójában miről szól az ő történetük. Bánó Attila Bogdán Zoltán Arany-díjas A hivatásom volt a passzióm A közelmúltban a ceglédi Kossuth Gimnázium matematika—fizika szakos tanára, Bogdán Zoltán Arany János Pedagógiai Díjat vehetett át. Ebből az alkalomból beszélgettünk. Első kérdésemmel diákéveire és a pályaválasztásra utaltam. — Valójában tizenöt-tizenhat éves koromban sem tudtam igazán, hogy szívem szerint mi lennék — kezdte a válaszát. — Öt évtizeddel ezelőtt ebbe a gimnáziumba iratkoztam be. A hittantanárom azt ajánlotta, legyek paptanár. De ahhoz egy pillanatig sem volt kedvem. Osztályfőnököm, Velkey Imre, akit kezdettől nagyon tiszteltem és szerettem — arra biztatott, hogy jelentkezzem magyar—latin szakra. Végül is a vegyészmérnöki karra pályáztam. Ám helyhiány miatt nem tudtak felvenni. Átirányítottak, s én a szegedi tudományegyetem matematika—fizika szakát választottam. Egyáltalán nem bántam meg. Világhíres matematikusok tanítottak. Megszerettették velem a matematikát. Életre szóló lett ez a rajongás iránta, valósággal élveztem az egyetemi éveket — csodálatosak voltak. (Folytatás a 8. oldalon)
