Pest Megyei Hírlap, 1993. augusztus (37. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-31 / 202. szám

2 PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. AUGUSZTUS 31., KEDD $ Magyar—szlovák viszony Prágai lapértékelés A Lidové Noviny című, li­berális szellemiségű prágai lap tegnap arról számolt be, hogy a korábbinál tárgysze­rűbb hangnem uralja a ma­gyar-szlovák viszonyt. A lap budapesti tudósítója, Pe­ter Bielik úgy ítéli meg: a je­lek szerint a Duna mindkét partján belátták, hogy az Eu­rópához való csatlakozást csak megnehezíti az állandó civakodás. Bielik elöljáróban megál­lapította: a magyar és a szlo­vák külügyminisztérium szóvivője egyaránt nagyon gyorsan és határozottan rea­gált Werner Fasslabend osztrák védelmi miniszter azon nyilatkozatára, misze­rint akár katonai konfliktus­hoz is vezethet a magyar— szlovák feszültség. Bős ügyében az utóbbi időben mind a magyarok, mind a szlovákok azt hang­súlyozzák, hogy a vita Hága elé terjesztése helyes lépés volt — folytatta a cseh lap tudósítója. A szlo­vákiai magyar helységnév­táblák eltávolítása — a Li­dové Noviny értékelése sze­rint — nagyobb felháboro­dást váltott ki Ausztriában, mint Magyarországon. Bu­dapest visszafogottsága — Peter Bielik feltételezése szerint — annak tudható be, hogy Bába Iván helyettes külügyi államtitkár legutób­bi pozsonyi látogatása so­rán több kérdésben kielégí­tő tájékoztatást kapott a szlovák féltől. Másfelől a szlovák tömeg­tájékoztatás a váltnál sokkal visszafogottabban reagál Horthy Miklós újratemetésé­nek előkészületeire. Minden­esetre visszafogottabban, mint a magyar publicisták, különösen azután, hogy An­tall József miniszterelnök megpróbálta védelemébe ven­ni Horthyt és politikáját — írta a Lidové Noviny. Tiltakozólevél Pozsonyból A Északi szomszédunk teljesítetlen ígéretei A szlovákiai magyar kisebb­ség vezetői tegnap azzal vá­dolták meg a pozsonyi kor­mányt, hogy nem tesz eleget a kisebbségi jogok tisztelet­ben tartására tett korábbi ígé­retének. A Reuter hírügynök­ségnek adott nyilatkozatuk­ban elmondták, hogy tiltako­zó levelet fognak küldeni ez­zel kapcsolatban az Európa Tanácsnak. Az Együttélés nevű szlovákiai magyar poli­tikai mozgalom szóvivője. Molnár László szavai sze­rint „fel szeretnénk hívni a Szlovákia Európa Tanácsbe­li tagságát támogató orszá­gok figyelmét arra, hogy Po­zsony nem teljesíti a kisebb­ségi jogok védelmére tett ígéreteit”. EDU-konferencia nyílik Buda­pesten, számos nagy tekinté­lyű politikus látogat a héten hazánkba, ám a kiemelkedő je­lentőségű eseményt — ha nem is beárnyékolja vagy felülmúl­ja —, de vihar előtti csendjé­vel kétségtelenül némileg elho­mályosítja vitéz nagybányai Horthy Miklós szombati újra­temetése. A kenderesi szertartás hóna­pok óta látens feszültségű és a társadalmat érzéke­nyen érintő esemény, annak ellenére, hogy a család szigorúan zártkörű aktust képzelt el. El lehet gondol­kodni e szándék tisztességén, ugyanakkor nem hall­gatható el ennek naivitása sem. Hogyan lehet egy száműzetésben elhunyt magyar állampolgárt, aki több mint két évtizeden keresztül az ország első em­bere, kormányzója és legfőbb hadura volt, egyszerű magánemberként, szűk körben eltemetni? Egyetlen megoldás a teljes nemzetközi és hazai hírzárlat lett volna, ám ez kivitelezhetetlen. Ha csak utólag tudja meg a közvélemény, talán másképp alakulnak a dol­gok. Meglepő volt néhány napja, hogy a parlamenti pártok egymástól függetlenül, mégis hasonló tartal­mú nyilatkozatokat tettek. Valamennyien egyetérte­nek a család kérésével, ugyanakkor furcsállják és nemtetszésüknek adnak hangot a politikai hisztéria- keltés miatt. Ha ennyire egységes a nézőpont, akkor ki kelti a feszültséget? Nem nehéz kitalálni, melyik tábor a hangosabb, a temetésen részt vevőké, vagy a távolmaradóké. Ma folytatódik a konferencia Karadzic szerint kockáztatnak a bosnyákok Radovan Karadzic boszniai szerb vezető indulatosan nyi­latkozott azzal kapcsolatban, hogy a muzulmán fél a genfi tárgyalási forduló előtti na­pon, vasárnap elvetette a ren­dezési javaslatokat, s újabb konzultációkat akar folytatni a területi felosztásról és az al­kotmányos elvekről. „Valójá­ban kockára teszik azt is, ami­vel rendelkeznek, s kiválthat­ják Bosznia két részre törté­nő felosztását” — mondta Ka­radzic, aki szerint a horvátok a muzulmán elutasítás fenn­Kinyílnak a CIA-dossziék Az Amerikai Központi Hír­szerző Hivatal, a CIA szóvi­vője vasárnap megerősítette a The New York Times az­napi számában megjelent ér­tesülést, amely szerint a tit­kosszolgálat jövőre nyilvá­nosságra hozza legféltettebb hidegháborús dossziéit. A lap magát meg nem ne­vező forrása szerint a nyílt­ság jegyében elhatározott lé­pés valószínűleg hátrányo­san érinti majd a CIA-ról ki­alakult képet, ám a szerve­zet új igazgatója, Robert Gates kinevezése előtt — te­kintettel a hidegháborús kor­szak lezártságára — kötele­zettséget vállalt a nagyobb nyitottságra és beszámoltat- hatóságra. tartása esetén bizonyára elsza­kadnának és csatlakoznának Horvátországhoz, s a szerbek is a függeüenséget és a csatla­kozást választanák. A tervezettnél egy nappal később, ma délelőtt folytató­dik a Jugoszlávia-konferen- cia — jelentette be John Mills, a közvetítők szóvivője. A tárgyalásokon Bosznia fel­osztásáról és jövőbeli alkot­mányos berendezkedéséről kell döntenie a köztársaság­ban élő nemzetiségek képvi­selőinek. A lendvai járásban él a szlo­véniai magyarság zöme, így hát természetes, hogy itt je­lentkeznek először az együtt­élésből fakadó gondok is. A személyi okmányokról ren­delkező törvény például meg­határozza, hogy a nemzetisé­gileg vegyesen lakott járások — vagy ahogy itt mondják — községek lakosainak köte­lezően kétnyelvű szlovén— magyar személyi okmányo­kat kell kapniuk. Ezt a határo­zatot megerősítette a szlovén parlament nemzetiségi bizott­sága is. A gond abban van, hogy nem az egész község (járás) vegyesen lakott, van­nak tehát tiszta szlovén tele­pülések is, és ezek lakosai, de ugyanúgy a nemzetiségi­A szóvivő szerint a kon­ferencia folytatásának csak technikai akadálya van: Ali­ja Izetbegovic boszniai el­nöknek még nem áll rendel­kezésre az az ENSZ-gép, amely Genfbe szállítja majd a muzulmán politi­kust. Az értekezletet augusz­tus 20-án függesztették fel, hogy az érintetteknek le­gyen módjuk tanulmányoz­ni, s a nemzetiségi parla­mentekkel elfogadtatni a kompromisszumos terveket. leg vegyesen lakott területen élő szlovének is, egyre gyak­rabban tiltakoznak az ellen, hogy kétnyelvű útlevelük, személyi igazolványuk, veze­tői jogosítványuk vagy más okmányuk legyen. Azt állít­ják, a saját országukban ne­kik legyen szlovén dokumen­tumuk, a magyar kisebbség pedig, ha úgy akarja, ám le­gyen neki kétnyelvű útlevele és más okmánya. A sokasodó tiltakozások után a lendvai községi (járá­si) vezetés levelet út a bel­ügyminisztériumhoz, amely­ben ismerteti a kialakult hely­zetet, a minisztériumi válasz azonban megismétli a tör­vény előírását, és kötelezi a községet ennek betartására. A nagyvilág hírei Jé Gdansk egyik temetőjé­ben Henryk Jankowski atya, a Szent Brigitta- templom plébánosa vasár­nap ünnepélyesen felszen­telte annak a 38 lengyel­nek a sírját, akik a gdans­ki főpostát védték 1939 szeptemberében a nácik­kal szemben. Jé Húsz százalékkal visz- szaesett júniusról júliusra az amerikai szerszámgépi- pamak adott megrendelé­sek volumene. A csökke­nést arra vezetik vissza, hogy kifulladt az ameri­kai autógyártók első fél­évi nagyarányú kereslete. Jé Gránátot lőttek ki Arie Deri izraeli belügyminisz­ter Jeruzsálem egyik kül­ső kerületében lévő házá­ra tegnap hajnalban. A tá­madásért a „Dov” nevű szélsőjobboldali zsidó szervezet vállalta a fele­lősséget. Jé Négynapos amerikai lá­togatásra érkezett vasár­nap este Houstonba az orosz miniszterelnök, Vik­tor Csemomirgyin. Útját kénytelen volt elhalaszta­ni, mert Washington éle­sen tiltakozott az ellen, hogy Oroszország rakéta­technológia átadására kö­tött üzletet Indiával. Jé Szaddám Húszéin el­nök titkos rendelete alap­ján kivégeztek öt magas rangú katonatisztet Irak­ban. A hatodik halálra ítélt, Szádi al-Kairo a jor- dániai fővárosban tartóz­kodik. Kétnyelvű okmányok Szlovén kifogások VÉLEMÉNY Aki ott lehetne Természetesen mindenkinek szíve joga állást fog­lalni, történelmi és aktuálpolitikai fejtegetéseit pa­pírra vetni, érzelmeit, netán indulatait kifejteni — meg is tették ezt jó néhányan. Ezen túlmenően a tör­ténészek kötelessége is, hogy ennyi évtized után végre elkészüljön a kort és Horthy alakját elfogult­ságok és politikai mellékzöngék nélkül hitelesen fel­dolgozó tudományos igényű feldolgozás. Napjaink­ra csupán az maradt, hogy hosszú elemzéseket, ala­pos vagy kevésbé nívós írásokat, indulatos kirohaná­sokat, vagy demagóg nosztalgiaáradatokat olvasha­tunk. Előbbre jutottunk ezzel, megoldott ez valamit? A megoldás kulcsa — mint már nem első esetben — most is a köztársasági elnök kezében van/lenne. A pártokon felül álló, érzelemmentes politikai böl­csesség most is megoldaná a kérdést. Hogy nem si­került sem az igazságtétel, sem a médiaelnökök ese­tében — más dolog. Most azonban elvárható lenne egy konstruktív lépés. Nem arról van szó ebben a fe­szült pillanatban, hogy elnökünk mit gondol és érez, lelkiismerete mit diktál. Egyetlen gesztussal megoldhatná a kérdést, kihúzva ezzel számtalan té­nyező méregfogát, függetlenül attól, mit írnának az újságok és önjelölt politológusok. Királyi látogatások, elnöki utak, de még egy kül­ügyminiszteri találkozó alkalmával is fontos a taps­rend, a beszédek, a sorállás, az ülésrend pontos be­tartása. Kivédhetetlen szabályok, rideg protokoll, hagyománytisztelet és intelligencia. Ne feledjük, ez esetben olyan személyről van szó, akinek jogutódja — Tildytől Dobin és Losonczin át Straub F. Brúnó­ig — a mai államelnök. Ha történetesen a franciák most temetnék Napóleont Párizsban, biztos, hogy Giscard d’Estaing vagy Mitterrand ott lenne, a fran­ciák legkisebb megrökönyödése nélkül és függetle­nül attól, hogy a nagy császárra, vagy a bukott had­vezérre gondolnának. Hogy Habsburg Ottó, aki példásan sokat tesz ma is hazánkért, személyes és családi okokra hivatkoz­va — miszerint Horthy az apjára lövetett — nem megy el a temetésre, teljesen érthető. Államelnö­künknek azonban nem hiszem, hogy ilyen szemé­lyes okai lennének. Részvételétől nemhogy nem len­ne hivatalos a kenderesi szertartás, de a pártokon fe­lül álló elnök ezzel is megakadályozhatná a jelenle­gi anomáliákat, azokat a rámutogatásokat, hogy a kormányból kik és hányán, milyen minőségben és miért lesznek, illetve nem lesznek ott Kenderesen. Ne felejtsük, Horthy azt kérte, csak akkor hozzák haza hamvait, ha az utolsó idegen katona is elhagy­ja Magyarországot. Ez sokunk örömére megtörtént, s ebből az is következik, hogy elnökünk — ellentét­ben elődeivel — majd1 ötven év után egy szabad or­szág államfője. Ezért is illenék a főhajtás. Ha nem is sorstársak, de kollégák között.

Next

/
Thumbnails
Contents